A vérfarkas éjszakája - Vissza az időben

III.FEJEZET
A vérfarkas szava
(részlet)

, , ...A farkast berakták az árammal vezetett ketrecbe. Ha hozzá érne a ketrechez, megrázná az áram. Ezzel természetesen nem lenne semmi baja, csak tanulna belőle. Ilyenekkel bíztatta őket Joey bácsi. Evans - nak itt kellett éjszakáznia. Nem mehetett vissza a kastélyba, mivel attól lehetett tartani, hogy esetleg több ilyen is van. De nem. A detektor csak ezt az egyet jelezte. Természetese Joey fent maradt egész éjjel és a szörnyet tanulmányozta. Habár már olyan fáradt volt, hogy éjjeli három órakor rég az álmok- álmát aludta, végül is nem sokra jutott. Lehajtott fejjel a dolgozó kinti asztalra, ami hozzákapcsolták a gépekhez, úgy aludt, mint valami gyerek. Evans volt az egyedüli lány a táborban ezért neki külön matracban kellett aludnia. Nagyon kényelmes, selyemből készült, mégse tudta könnyen lehajtani a szemét ráadásul a ketreccel szembe aludt. Neki csak egy pót- sátor jutott, ami nyitott, ez nem valami jó mert ha balra fordult a farkas képét láthatta és ez nem tetszett neki. A tábortűz rögtön mellette égett ezért nem fázott éjszaka. Fáradtnak érezte magát, mégis éjfél körül tudott csak elaludni. Utoljára egyszer ránézett a farkasra. Biztos nagyon álmos volt, mert alig- alig maradt talpon. De mikor meglátta, hogy Evans őt nézi résnyire nyitott szemmel, többet le nem vette róla a tekintetét. Nem akarta tovább nézni, zavarta az a pillantás, mintha a tekintetével agyon akarná szúrni. Ezért elfordult sikerült magára húzni a sátort és rögtön, ahogy becsukta a szemét, már aludt is.

Mikor reggel felébredt és a farkas felé nézett, akkor meglepetésére egy fiú bámult nyugodtan vissza. Felült és megvizsgálta. A fiú izmos, szakadt nadrágban, a keze a térdén himbálózott. Szőkés haja, oldalra állt, de két nagyobb hajtincs a szeme előtt lógott. A nadrágja tépet, zöldes és szürkés színekben játszott. A felső testén csak egy mellény volt. A fülét nem látta, mert az eltakarta a haja.
A szeme olyan, mint egy rendes emberé, csak egyben tért el, a nagy karika helyett, ami a szemgolyója helyén kéne lenni, egy üveggolyó nézett rá. Egy szóval a szeme túlzásokkal kicsit de úgy nézett ki, mint a macskáé. Ami most barnászölden fénylett. A keze furcsa módon be volt kötve, hasonlított a kórházakban használt kötésekhez, de mégis más volt. A lábán nem talált cipőt, de azt is ugyanúgy megcsinálta, mint a kezét.

Most pár pillanatig Evans - ot nézte, azután lehajtotta a szemét. Evans odafutott Joey bácsikájához, aki még mindig az asztalon feküdt. Már kezdett világosodni, de az a nagy homály látszott, ráadásul köd is volt. Evans dideregve megérintette nagybácsikáját, de ordítani nem tudott, mert majd megfagyott. Csak egy kardigán és egy miniszoknya tátongott rakta.
- Mi a baj Evans? Még csak fél hét van! - mondta holt fáradtan Joey.
Evans odanézett a ketrecre. Akkor Joey is arra figyelt.
- Várjunk! Hogy kerül a ketrecbe az a fiú? - erre a fél tábor felmorajlott.
Frank és Fill is felnéztek de ők félálomba voltak még.
- Hol van az a kismadár? - kérdezte Fill.
- Az állatkereskedésben te … ! - csapott rá a fejére Frenk. Ő már félig meddig látta azt a fiút.
- Hé! Ez a srác mit keres ebben a ketrecben? Nem egy gonosz farkasnak kéne itt lennie?- vakarta meg régészkalapja alatt lévő fejét Fill.
- De igen!Biztos megszökött és csellel átverte ezt a szegény fiút. - mondta Joey és a a ketrecben lévő fiúra mutatott. De az még mindig nem mondott egy árva szót, még csak egy nyögést se.
- Megyek kiengedem. - mondta Frank és a ketrec ajtajához nyúlt.
- Várj ne!- ordította Joey, és ebben a pillanatban Frank keze megállt és úgy is maradt.
- Ez nem ember. - mindenki elcsodálkozott a kijelentésen.
- Nézz csak rá úgy nézz ki mint egy nagy farkas?!- mondta rámutatva.
Evans érdeklődve nézte kettejük vitáját.
- Nézd meg jobban!- förmedt rá Joey.
- Hogyan tudott volna kijönni a ketrecből a kódot ,csak én tudom!Ennek más a szeme és a füle is fura!A testfelépítése is erősebb mint az emberé!Ez hihetetlen!- mondta elcsodálkozva.
Most már az egész tábor nézte őket, csak arra vártak, hogy Joey megtegye a nagy kijelentést.
- Ez a mi farkasunk!Ugye?- nézett rá a fiúra, de az még nem is bólintott.
- Figyelem- szólt mindenkinek- Vizsgálatokat fogok elvégezni rajta!Talán kész lesz délutánig!Addig is mindenki végezze el a mai dolgát!- a kisebb csapat szétoszlott és elkezdték csinálni a mai teendőt.
A fiú mintha megértette volna Joey - it , előhúzta karmait. Odaugrott a ketrec szélére. Azt elkezdte vágni, de az megrázta. Már készült a következő nagyobb ütésre, de akkor Joey megszólalt.

- Evans siess, gyorsan nyomd be az ajtón lévő kódot! - odafutott. Joey félt, hogy a sok rázástól valami bajt tesz benne, azért neki mondta mivel ő volt a legközelebb.
- 1 5 9- mondta a kódot- és kulcs.
- 1 5 9 és kulcs.- ismételte.
Evans gyorsan benyomta, és lehetett hallani, ahogy lemegy az áram. A nagy sietségben észre se vette, hogy a ketrechez nagyon közel került. A fiú ott állt egyenesen szembe vele. A szemébe nézett ami nem volt valami kellemes érzés. Megpróbált hátrébb állni de ekkor a farkas karmai suhantak el arca mellett. Majdnem azt súrolta. Ő hátraesett, és érezte, ahogy kibicsaklik a bokája. Felkiáltott a fájdalomtól.
- Evans jól vagy?- futottak köré a nagybácsikái, Joey letérdelt- Nem komoly- vizsgálta a lábát- csak egy kis zúzódás.
- Fáj?- Evans erre hunyorítva igennel válaszolt.
- Rendben, nem tudlak hazavinni, mert el kell mennem. De azért bekötöm, hogy hamar gyógyuljon meg.- mondta Frank.
Frank most a fiú ketrecéhez ment.
- Elég okos vagy egy állathoz képest!De az én szemembe mindig is ez leszel.Ha még egyszer megpróbálkozol valamivel ... - mutatta fel neki a puskát.

A fiút nem igazán érdekelte, hogy mit mondott. Unottan ült a helyén.
Frank bácsi később elment. Evans a ketrec közelében olvasott. A fiúra egyszer- egyszer ránézett. Dél lehetett, mikor Joey bácsi végzett a kísérletekkel.
- Evans gyere csak ide!
Evans odament bácsikája elkezdett neki magyarázkodni.
- Nézd meg!- a monitorra mutatott- Ez a lény fejlettebb az átlag állatoknál. Érdekes a felépítése hasonlít az emberére, de… van benne valami különleges. - most elővett egy röntgent a fiú testéről, a kép majdhogynem világított- Látod! A csontváza fémből van, ezért tudta úgy kihúzni azt a karomféleséget a karjáról. De azt még nem tudtam kideríteni, hogyan tud átalakulni. Talán öröklődött! Ez nem mutáció, az biztos. Meg kell tudnom, hogyan kommunikál.
- Az én nevem Joey!Meg … kell … tudnom … hogyan … kommunikálsz!- Joey tagolta a mondatot.
- Joey bácsi tiszta hülyét csinálsz magadból!- mondta kissé kuncogva Evans, majd csípőre tette a kezét és lehajolt a guggoló Joey.
- Ugyan már! Tudod, hogy ezzel nagy tudományos eredményeket érek el!Először is el kell neveznünk.
- Nem jó a farkas?- kérdezte a fejére csapva.
- Nem … mi is legyen ... legyen mondjuk ...- Joey bácsi nyelvén volt a név mikor megszólalt a fiú.
- Wolfin!A nevem Wolfin. - mondta lehangoltan, a higgadt válasz.- És nem vagyok állat én is ember vagyok. - a fiú hangja hozzá képest szelíd és kicsit mély.
Joey úgy érezte menten rosszul lesz. ...’’