Történetek

- Nos, ezen felül a hatóság felkéri a munkáltatót, hogy kezeskedjen…
Diktáltam tovább, tovább lépkedve. Az órára néztem, és megdöbbenve vettem észre, hogy mindössze pár perce diktálok.
Az ajtóra néztem, majd a lányra, aki felpillantott rám, megnézve mire várok. Ugyanis elhallgattam. Nem jutott semmi eszembe, amit lediktálhattam volna.
Tekintetünk összetalálkozott, ajkai lassan szétnyíltak, szinte könyörögve, hogy csókoljam meg...

Távol az őrült rohanásba vesző városoktól, ahol minden napra jut egy csoda vagy botrány esetleg egy tragédia, mely katarzis nélkül marad, tehát ilyen helyektől messze esően is megvan minden kis településnek a maga látványossága. Jelen esetben Kisszeg után nem sokkal állt az országút mellett, az a híres kastély, melyet a környékbeliek egyszerűen „Asszonyvár”-nak neveztek el, az egyetlen női tulajdonosa után...

A férfi közben hevesen nyalta felesége szemérmét, ő pedig megfogta a férfi haját, úgy irányította. Aztán hangos sikolyok között, zokogva, lihegve, elélvezett. A férfi mellé ült az ágyra, és gyöngéden simogatta. Mikor az asszony ismét normálisan vette a levegőt, ő is lehúzta a hálóruháját. Előtűnt merev pénisze. Az asszony felsikkantott a látványtól, és Anne is a padláson. A férfi visszaült az ágy szélére, és magához vonta a feleségét, az pedig rákulcsolta ujjait a dákóra, és húzogatni...

Félelem járta át egész testem, amint meghallottam, hogy nyomomban liheg. Futottam teljes erőmből, már amennyire jobb lábamból kikandikáló csont és húscafatok is engedték. Soha azelőtt életemben nem éreztem ehhez hasonló érzést. Próbáltam végig gondolni, hogy pontosan mi is ez a behatározhatatlan dolog bennem, és bármennyire is meg volt gyötörve testem, lelkem helyéről ordítva próbálta tudtomra adni, hogy elkívánkozik testemből, mégis a gyönyör elszórt szikráit véltem felfedezni magamban......

- Mindig vágytam az akciót, a kalandot, és húsz évesen, kétévnyi intenzív nyelvtanulás után berukkoltam a Francia Idegenlégióba, ahol hét évet húztam le. Nem beszélhetek arról, ami ott történt, de elég, ha annyit tud, hogy a velem született közömbösségemet és a hidegvérűségemet szociapatizmussá tornázták fel. Leszereltem, nekem meg nem volt munkám, és csak az öléshez értettem. Négy év alatt egészen jó lettem. Látja? Nem hagyok nyomokat. Ha nem buktatna le a nyálam, ami ezen a szivaron...

Aztán minden ismét jóra fordult. Újra egymásra találtunk. Boldog voltam még két hétig. A szakítás valóságosan sosem történt meg másodjára. Tudtuk mi kimondatlanul is. Két héttel azután, hogy őszintén rájöttem, mennyire szeretem vidékre kellett utaznom szüleimhez. Ő nem jöhetett, mert nem kedvelték egyáltalán. Én diplomáciai utat tettem. Könnyes szemekkel mondtam el nekik, hogy mennyire szeretem a Katát, és ő mennyire szeret. Tökéletlen vagyok, de minden hibámat imádja, és én viszont. Édesanyám...

- Mi olyan különleges, ebben? – intett az előbb említett felé. – Lebegtetni még egy csecsemő is tud.
- De ő csak most ébredt a képességére. Az lenne a dolgod, hogy megvéded őt.
- Szerintem te eltévesztetted az ajtót! Én nem vagyok a Kör tagja… most már mondhatom, hogy szerencsére – mosolygott gonoszul. – Magasról teszek az emberekre, belőlem hiányzik a ti olyan magasztos jó szándékotok.
- Fejezd be a prédikációt! Nincs kire bíznom, vadásznak ránk, ki fogunk halni, te...

Vágyai közül Timo érintése rántotta a valóságba, kézen fogta és meg sem álltak a tánctér közepéig. Timo feltűnően szemezett a zenéket kezelő haverjával, aki kaján vigyorral vette ki a pörgős lemezt a lejátszóból és küldte a következő számot a legszebb lánynak a parketten.
Lassú, szerelmes dal csendült a teremben, a társaság egy része kihasználta az alkalmat a pihenésre és egy frissítő elfogyasztására. Nara átkulcsolta Timo nyakát, nem akart túlságosan közel húzódni, de Timo karjai...

Tény, hogy mióta vérfarkas vagyok, könnyebben feldühödök, meg ingerlékenyebb és idegesebb vagyok. De egyéb változást nem vettem észre. De lehet, hogy már ez is gyanús lett. De tulajdonképpen ez teljesen lényegtelen. Az a lényeg, hogy nincsenek barátaim. Nincsen senkim. Teljesen egyedül maradtam. Ezen az se segít, ha telebőgöm a párnámat minden éjjel. Legszívesebben ezt tenném, de mivel tudom, hogy nem használ, nem teszem. Legalábbis igyekszem nem tenni. De sokszor nem megy, annyira el...

Másnap kirándultunk a Holt tengerhez. Ez is emlékezetes maradt számunkra. Amint vonultunk a Jordániai Izraeli határt elválasztó Golán fennsíkot hosszában elválasztó drótkerítés mellett a következő látványban volt részünk. Jobbra néztünk, gyönyörű banán, pálma és olajfaültetvényektől zöldellt a táj. Balra nézve kopár sivatagot láttunk mindenütt. Idegenvezetőnk, Anna, elmondása szerint több lépcsőben vezették a vizet, átemelő szivattyúkkal csatornákon át a Genezáreti tóból és az egyik hét...