Winniefred - 5. Finn dala

Bxob pár másodpercig leesett állal, megbotránkozva nézett barátjára, majd felháborodottan ráhúzott egyet a fejére.
- Hülye állat - Finn vihogva nyitotta a száját a válaszra, amikor hirtelen a torkára forrt a szó.
- Na mi van, Finnigan, elvitte a cica a nyelved? Finn…? - Bxob végre megfordult, és a háta mögé nézett - arra a pontra, ahová Finn is némán bámult. - Mi a …?
- Ne, Nyúl, ne csináld ezt - szinte az egész bár a kétségbeesett, barna lányt nézte, és a vele szemben álló, kifejezéstelen arcú fiút.
- Figyu, már mondtam, nem változtatok a döntésemen.
- De Nyúl, kérlek…
- Tina, ne csináld már a fesztivált - a lány erre már szinte sikított.
- Miről beszélsz, fél órája még azt mondtad, szeretsz!
- Szerettelek is. Dugni.
- Pofátlan seggfej vagy… - sírta el magát a lány, majd Nyúl keze után kapott, aki idegesen próbálta lerázni. - Kérlek, Nyúl, csak ne hagyj el… mindig összejövünk újra és újra, összeillünk…

- Tényleg nem tűnt még fel neked? Csak a baszásra kellesz. Nem illünk össze, és nem is érdekelsz.
- Ezt csak azért mondod, hogy elengedjelek, de nem foglak, Nyúl, szeretlek, és tudom, hogy te is engem…
- Kurvára rosszul tudod! - üvöltött fel a srác, és kitépte magát a lány öleléséből. - Hogy lehettek mind ilyen kretének, bassza meg? Kihasználunk titeket, egy dolog, de a pofátokba mondjuk, hogy egyenesek legyünk, és el sem hiszitek, ilyen nincs, komolyan mondom, én… - a lány leesett állal bámulta, majd nagyot szipogott, és emelt fővel megpördülve megcélozta a kijáratot. Nyúl elégedetten felsóhajtott, de megrettenve vette észre, hogy a lány megállt. Tina dacosan, sértett arccal visszanézett rá, és kioktató hangon megszólalt:
- Ha majd magadhoz tértél, Brian, és nem beszélsz hülyeségeket, jelentkezz. Addig ne is álmodj rólam. Szia - majd elegáns mozdulattal becsapta az ajtót, mire mindenki zavartan elkapta a fejét, és úgy tett, mintha nem bámulta volna öt perce a párt.
- Rémálmomban térnél csak vissza - idegesen kapta a fejét a fojtott kuncogás irányába. Finn gyorsan komolyságot erőltetett az arcára.
- Férfias voltál, Nyúl. Szerintem nyert ügyed van.
- Finn, egyszer fognád be a pofádat… - a szőke srác erre meglepetten bámult barátjára, majd vigyorogva a füléhez emelte a kezét.
- Nahát… jól hallottam, O’Neil, ez egy kihívás volt? - Nyúl arca pár másodperc alatt elsápadt. A hangjából kicsengett a rémület.

- Mi… miről beszélsz, csak dumálunk… - Finn mintha meg sem hallotta volna, még mindig őrülten somolyogva folytatta:
- Hát nagyon annak hangzott, nem igaz, Bxob? O’Neil kihívott, nem? - erre a sötét hajú srác ijedten pislogott Finnre, majd Nyúlra.
- Egyértelműen igen - jelentette ki gyorsan, mire Nyúl megbántottan bámult rá. - Ha nemet mondok, velem akar... múltkor is szétvert… - tátogta a rasztás fiúnak Bxob Finn háta mögül, aki lassan felemelkedett a székéből, és ujjait ropogtatva megindult Nyúl felé.
- Na, Finn, nyugi már…
- Fred még úgysem látott élőben pankrációt, nem igaz? - Freddie kikerekedett szemekkel bámult a két fiúra, akik közül az egyik folyamatosan hátrált, a másik pedig fenyegetően közeledett felé.
- Talán jobb lenne, ha megkímélnénk a látványtól, nem…? - kérdezte a raszta reménykedve, ám egy kiáltás szakította félbe a párbeszédet:
- Bunyó!! - több se kellett Finnek, vadállatias ordítással vetette magát a visító Nyúlra. Bxob a száját rágcsálva hátrált Freddie mellé.
- Au. Ez nem volt szép - nyögte, miután Nyúl keresztül repült az egyik asztalon. - Ha valamiben kárt tesznek, Liv mindenkit megöl.
Egyre többen gyűltek Finn és Nyúl köré, a legtöbben valamelyik srác nevét kántálták, mások megtették tétjeiket.
- Ez egy omega driver lesz? - szakította félbe döbbenten Freddie, mire Bxob a harcolók - na jó, túlzás, a predator és préda felé fordult.
- Ha igen, akkor ideáig fogjuk hallani Nyúl csigolyáinak reccsenését… huh, nem. Oké, csak eldobta.
- Felmászik az asztalra… missile dropkick? Fejbe rúgja?
- Csak nem… au… csak de. Nahát! Suplex is. Érdekes.
- Ez most ilyen Chuck Taylor top tíz mozdulata, vagy mi…? Te Bxob… - a fekete fiú a fejével követte a repülő Nyúl pályáját, miközben odaszólt.
- He?
- Finn megint pankrációt néz? Tudod, hogy a múltkori dolog óta…
- Ugyan már. Mitől félsz? Nézd meg, Nyúl milyen… nyúlbéla.
- Az egy dolog, de ha Finn nyolc napon túl gyógyuló testi sértést már nem csak a barátainak, hanem idegeneknek is okoz, akkor sanszos, hogy lecsukják.

- Mi a franc folyik itt? - hirtelen néma csend lett a klubban, amit csak a sarokban remegő Nyúl halk zihálása tört meg.
- Leszámolás! - kurjantotta egy részeg jókedvűen, mire a lány megsemmisítő pillantást vetett felé.
- Finn drágám, kijönnél velem egy percre? - most a szőke fiún volt a sor, hogy elsápadjon.
- L… Liv, figyu, csak játszottunk… egyébként is vigyáztam rá…
- Finn - csendült Liv hangja, kimérten, fagyosan, amolyan igazi igazgató néni stílusban, miközben az ajtó felé mutatott - kifelé.
A fiú bűnbánó arckifejezéssel, lehajtott fejjel kullogott a kijárathoz, a lány egyenesen utána ment, majd becsukta az ajtót. Az egész kocsmában egy pisszenés sem hallatszott - mindenki figyelte, ahogy Liv hevesen gesztikulálva magyaráz valamit Finnek, aki kicsire összehúzta magát, és ártatlan arccal pislogott a lányra.
- Már azt hittem, sosem lesz vége - mondta Nyúl Freddie háta mögött, annak nem kis ijedtségére.
Bxob egy pillanatra ránézett kék-zöld barátjukra, majd visszafordult az ajtó felé.
- Hát, Nyúl, asszem elérted a mélypontot. Megmentett egy lány - a rasztás arcszíne a piros egy igen élénk árnyalatába váltott.
- Pofa be, Bxob.
Freddie némán bámulta őket, majd megrázta a fejét.
- Olyan gyerekes vagy - a két fiú meglepetten bámult le a lányra.

- Már bocsánat - kezdte Bxob, - de szerintem az, hogy…
- Nem rád értettem. Nyúlra - a nevezett dacosan megvonta a vállát.
- Nem érdekel a véleményed - hallgatott fél percig, majd hozzátette - egyébként sincs alapja.
- De van. Lefekszel egy lánnyal, majd nyilvánosan dobod, csak azért, hogy tökösnek érezhesd magad. Valahol igaza volt, mindig visszamész hozzá, Finn mesélte - igaz, csak akkor, ha nincs jobb. De akkor is mindig Tina mellett kötsz ki, és szerintem ez téged is idegesíthet, azért bántod mindig. Megbánod, hogy mész a farkad után.
Nyúl nem kapott levegőt, sértetten hápogott egy sort, de nagy nehezen sikerült magára erőltetnie szokásos, lenéző stílusát.
- Befejezted, Freud? - kérdezte flegmán. Freddie csak lesajnálóan ránézett, majd elindult az épp belépő Finn és Liv irányába.
- Ezt a faszságot - füstölgött Nyúl. - A csaj hülyeségeket beszél.
Észrevette, hogy Bxob kutatóan figyeli az arcát.
- Hé, hagyd abba! Komolyan mondom.
- Persze, haver - bólogatott Bxob olyan arckifejezéssel, mint aki száz százalékosan egyet ért Nyúllal. - Hülyék a csajok.
Nyúl egy pillanatra összerezzent, és félig Bxob háta mögé húzódott - Finn közeledett feléjük, a tömegen átvágva.

- Figyelj, Nyúl - kezdte a srác, amint eléjük ért - én… én s… sa… én nagyon rég nem gyakoroltam. De ilyen többet nem lesz, bocsi.
Nyúl gyanakodva figyelte Finnt, aki kezet nyújtott.
- Komolyan, haver. Nem akartalak bántani - mondta Finn, és a háta mögé, Livre sandított. A lány karba tett kézzel meredt rá.
- És…? - a szőke fiú kínban volt, ez látszott az arcán is - kinyitotta a száját, de nem bírt mit mondani, ajkai kétségbeesetten próbálták formálni a "bocsánat" szócskát, de az arcizmai és hangszálai nem engedelmeskedtek neki.
- Te, most jövök rá, Finn még sosem kért elnézést semmiért - szólt Bxob, de el is hallgatott Finn gyilkos pillantásának meggyőző ereje miatt.
- Szóval, én… sa… sőt, én… bo… - Nyúl bámulta pár percig kínlódó barátját, látta az arcán, hogy Finn jobban szeretné, ha fognák és lelőnék helyben, mint azt, hogy bocsánatot kérjen valamiért - bárkitől.
- Semmi baj, haver. Csapj bele - Finn fellélegzett, és boldogan vigyorodott el.
- Micsoda lélektani dráma - vonta fel Liv a szemöldökét. - Most, hogy mindenki boldog, hajlandó vagy végre előadni azt, amit már mióta ígérgetsz, Finn?

A szőke srác értetlenkedve bámult rá, majd felderült arccal felkiáltott:
- Persze! A gitár a pincében van? - Liv bólintott, a srác pedig elrohant, Buddal a nyomában, aki az erősítőért indult.
Bxob döbbenten bámult Livre.
- Tudod, hogy mit szabadítottál el ezzel…? - a lány megvonta a vállát.
- Legalább húsz percig nem tesz tönkre semmit - Bxobot azonban ez szemmel láthatóan nem nyugtatta meg. Miután Liv ott hagyta őket, Freddie gyanakodva fordult a fiúhoz.
- Mit tudsz, amit mi nem…? - látszott, hogy nagy baj lehet, hiszen Bxob elsőre válaszolt a lánynak.
- Hát, Finn művészete elég… elvont.
- És? Az miért baj?
- Nem tudom, melyik számát adja elő, eddig egyet hallottam, az nem volt olyan rossz, de… hát… majd meghalljátok.
Pár perccel később már Finn ült ölében gitárjával az egyik asztalon, a kocsma lassanként elcsendesedett, és mindenki várakozva meredt a fiúra.
- Ööö, akkor… - kezdte Finn rekedten, és fél kézzel zavartan beletúrt a hajába, - ez az egyik kedvenc számom, amit most eléneklek nektek. Szóval nem kiröhögni - Átszellemült arccal gitározni kezdett, és Freddie meglepődött, hogy milyen jól játszik már. Amikor felcsendült a srác kicsit rekedtes, mégis kellemes hangja, hirtelen megszűnt minden motozás, és leesett állal bámulták Finnt. Az ok azonban nem a jó játék volt, vagy a szép hang volt, hanem a szöveg:

(…)
Anyuci ruhája a széken lóg,
Anyuci arca a pihe-puha párnába nyomódik,
Kicsit még sírdogál… lassan elhallgat…
Nem lát ő, s már nem is hallhat semmit.

Minden hallgat a nagy némaságban,
Csak Apu lépte koppan, aggódik,
Siet, bajt sejt a csendes magányban,
Ami az egész házban meghúzódik.

Anyuci teste az ágyon hever,
Fölötte tornyosul az Idegen-
Kéjesen nyög, végül beleremeg,
Fáradtan összerogy Anyuci mellett.

Tompa puffanás - az idegen megfordul:
Apuci áll az ajtóban, szájtátva,
Szeme Anyuci testére mered,
Úgy hever ott, mint egy szegény árva.

Egy otthagyott rongybaba,
Egy meggyalázott asszony,
Teste élettelen, kiürült bábu-
Apu arcán megrándul egy izom.

Aztán az Idegen megöli Aput is-
Mert Anyuci bizony nem csak alszik,
A kisfiú azt hitte, de nem sokáig,
Míg oda nem sétált, addig.

- Jobb volt a szekrényben - gondolta,
Az nem volt ilyen furcsa, jobb volt,
Mikor Anyuci és a bácsi békésen
Birkóztak.
(…)

Freddie tátott szájjal, iszonyodva meredt a lehunyt szemmel éneklő Finnre - erre nem számított. Megrázta a fejét, és igyekezett nem figyelni a szövegre, de az mindig vissza-visszakúszott a fülébe. Oldalra fordult, és láthatta, hogy mindenki a kocsmában megrökönyödve hallgatja Finn dalát, pár lány a szájára szorított kézzel, mások megdermedve, de egy biztos - az előadás lehengerlő volt. A lány összeszorított szájjal próbálta figyelmen kívül hagyni a dalt, de az túlságosan érdekesnek bizonyult. Három perccel később reménykedve nézett a szőke fiú felé, aki már az utolsó versszaknál tartott:

(…)
Anyuci vére rég eltűnt
Anyuci haja mind kihullt
Anyuci csendesen rohad az ágyon
De hozzábújik még a kisfiú.

Finn elhallgatott, és a büszkeségtől sugárzó arccal nézett körbe néma közönségén - senkinek sem akaródzott tapsolni. Végül Bud vette kezébe az irányítást, odarohant a Finn elé állított mikrofonhoz, és gyorsan, hadarva beleszólt:
- Köszönjük Finnek ezt a … különleges élményt… most mindenki a vendégünk egy sörre! - a pub közönsége pillanatokon belül a pultoknál tolongott, csak Freddiék maradtak a csalódott Finn körül.
- Azt reméltem, hogy… katartikus lesz… - Bxob leesett állal bámult barátjukra, majd felkiáltott:
- Baszd meg, Finn! Baszd meg! - a szőke srác értetlenül nézett rá.
- Mi van?
- Tudod, mi a katartikus élmény? Ami felkavar, de kapsz is tőle valamit…
- Kaptunk is - vágott közbe Nyúl, - hányingert.
-… valami értékeset - folytatta kiborulva Bxob - ami megtisztít, elgondolkodtat! Amitől oldódik benned a feszültség!
- Ez is feszültségoldó volt - vonta meg a vállát sértetten Finn. - Nick Cave is gyilkos balladákat ír, azt mégsem szóljátok le.
Bxob már szinte ordított.
- Finn, nem vagy Nick Cave! Csak egy kibaszott pszichopata! - majd felugrott, és elrohant a bár irányába. Finn csendesen füstölgött magában.
- Nem értékelitek a kreativitásomat - Freddie undorodva nézett rá, Nyúl pedig felvont szemöldökkel fordult felé:
- Ez nem kreativitás, hanem egy óriási mészárszék rózsaszín masnival átkötve.