Történetek

A szemeim előre irányulnak, pedig nem látom, amit nézek, mást viszont nagyon is élénken látok. Az elmúlt három napom maga volt a rémálom, most pedig kimerülten megyek előre, a fene tudja hova. Az elmúlt három nap alatt derékba tört mindenem, és még csak fel sem fogtam rendesen, ezért nem üvöltözök torkom szakadtából, helyette csendesen sétálok az esőben...

- Szeretem a vihar előtti csendet. A feszültséget a levegőben. A szelet, ami ilyenkor felváltva fúj hol melegen, hol jéghidegen.
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...

- Újra viccelődni akarsz a szexszel? – nézett rám cinikusan.
- Eredj már! Nem az a lényeg, hanem az, hogy az, ami volt, most felborult. De miért?
- Ez túl komplikált – tért ki a válasz elől, és ellépett előlem.
Nem akartam erőltetni semmit sem, csendben maradtam, és leültem az asztalhoz. Miért? Miért változott meg valami benne? Nem tagadom, bennem is megváltozott valami, de ennek ekkor még nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget...

Lily mosolyogva folytatta az útját, habár mintha egy sötét árnyék nehezedett volna rá. Egyszerre volt nagyon boldog, és végtelenül szomorú: nyert egy barátot, de el is vesztett egyet. A megrázkódtatás még mindig élt benne, egyre csak az őt ért tragédia járt a fejébe. „De ez még mindig jobb... - súgta egy kis hang a fejében - ez még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit Jamesnek kellett átélnie.” Őszinte sajnálatot és meleg szeretetet érzett a fiú iránt. És azt is érezte, hogy más érzéseket...

A fiú megkérdezi a lányt, hogy szomjas-e. Ó, ha tudná mennyire. A lány bólogat. Én vagyok a nő. Én vagyok minden nő. Mintha a világ összes energiája bennem egyesülne. Nem bírom, meg kell osztanom vele ezt az energiát. A fiú visszatér egy pohár vízzel. A hideg víz égeti felhevült bensőmet. El kell mennem, vagy felrobbanok, nem bírok el ekkora energiával. Minden nő vagyok. És minden nő itt van bennem. A fiú látja, hogy baj van. Megkérdezi a lányt. A lány szemében könnyek. Nem tud megszólalni....

Újabb visszaesési hullám volt ma a mutáns-gyógyszer piacon. A szer – mint múlt hónapban kiderült - csak ideiglenesen állította le az X-gének működését, mely óriási botrányt váltott ki nemcsak politikai, de a társadalom szempontjából is. Ezrek tüntetnek, míg a pánik egyre csak fokozódik az országban, az elnök pedig fokozta, mikor tegnapelőtt nyilvánosan kijelentette: „Erőszakosabb eszközökhöz kell folyamodni.”

- Öhm… kérsz még egyet? – a lány bólintott. – Király. Akkor, maradj itt, mindjárt hozom… - amint a fiú hátat fordított, és elindult a pult felé, Anna is megfordult, és az ellenkező irányba, az egyik falhoz sétált. Itt nem félhomály volt, hanem teljes sötétség, amit pár fiatal ki is használt, és szinte fulladozva falták egymást. A lány keresett egy üres pontot, és leült. Eszében sem volt, hogy megvárja a fiút, vagy beszélgessen vele. Őt már nem érdeklik a férfiak, nem hagyja megint összetörni...

Halkan zörren a kulcs a kezében. Egy pillanatra megáll és körülnéz. Átöleli a sötétség és az utcai lámpák fényéből lakmározó félhomály. Lábujjhegyen lépdel a folyosón, ilyen későn alszik az egész ház. Szinte hallani lehet az ablakok lezárt szemhéja alól a szuszogást.
Megáll az ajtó előtt. Félmosoly játszik az ajkain. Nem várják, nem virrasztanak miatta, csak a csend figyeli őt félrehajtott fejjel...

Gregor Dion szerencselovag és nőcsábász, hangos gyerekordításra ébredt. Először nem is tudta hol van, és úgy érezte, mintha fejjel lefelé lógna valahol.
Gyorsan átfutott az agyán az elmúlt éjszaka:
…...egy város melletti fogadóban ivott két muskétással, amikor egy felszarvazott férj párbajra hívta... ...segg részegen tántorgott ki a fogadó elé, ahol pisztolyt nyomtak a kezébe, valami nagy durranásra emlékszik, aztán semmi...

Micsoda remek percei voltak ezek a napnak, amint ott állt a gumiszoba, vagy a társalgó szoba előtt magára erőltetett mosollyal, lelkében pedig kínzó rettegéssel. Minden percben attól tartott, mikor fog a saját szülőanyja eléugrani, és torkaszakadtából azt üvöltözni, hogy mennyire gyűlöli őt, és ha tehetné, átszúrná lánya szívét egy késsel. Szenvedés volt ez a lánynak és gyönyör az anyának. Gyönyör, mert arról álmodozhatott, hogyan pusztítsa el egyszülött gyermekét, ki hajdan a reményt...