Szeretni néha nehéz - 2. rész

Lily durcásan ballagott a theszrálok felé. Gondolatai valahol egészen máshol jártak. Észre sem vette Hagridot, aki éppen az elsősök összegyűjtésével foglalkozott, mikor megpillantotta a konokul maga elé meredő, ládáját maga után vonszoló lányt.
- Hé Lily, Lily Evans! - kiabálta a behemót vadőr a vörös hajú lány után, miután az első megszólításra nem kapott észbe.
Az Evans szóra viszont Lily rögtön felkapta a fejét, és a mosolygó, lapát kezeivel hevesen integető Hagridra felé nézett. A kedves óriás alakra hirtelen minden haragvó gondolat kiszállt a fejéből és mosolyogva a vadőr felé vette az irányt.
- Szia Hagrid - kiabálta, hogy az óriás is meghallja. Nem volt könnyű túlkiabálnia a zsibongó elsőstömeget.
- Most nem tudsz idejönni, de majd Roxfortban találkozunk - harsogta túl Hagrid a zajt. - Képzeld Lily, van egy kentaur barátom. Néha lejön hozzám a Tiltott Rengetegből a kunyhóba. Olyan történeteket mesél, hogy még az állam is leesik. Mindenképpen találkoznod kell vele. Meg kell hallgatnod azokat a történeteket...
- Majd meglátogatlak valamikor, Hagrid - Lily remélte, hogy neki is sikerült elég hangosan kiabálnia. Úgy látszik sikerült is mert a vadőr biccentett, majd mosolyogva és integetve búcsúztak el egymástól. A lány megfordult és barátnői után sietett, a vadőr pedig folytatta a gólyák összegyűjtését.
Lily még emlékezett rá, hogy amikor (kissé félve a titokzatos varázsvilágtól) megérkezett ide, és egyetlen barátjától, Perselus Pitontól elválasztva különböző házakba osztották őket. Hagrid volt az első, aki felkarolta. Először eléggé megijedt a hatalmas vadőrtől, de ez a félelem hamar elszállt a behemót lelkesedése és szeretete láttán. Ő volt az, akinek Lily elmondta minden félelmét és bánatát és Hagrid sosem vallott szégyent vigasztalás terén. Mindent elmagyarázott a muglik közt nevelkedett lánynak, amit a varázsvilágról tudni érdemes. Lily legfőképp neki köszönhette, hogy visszanyerte magabiztosságát és később képes volt mindenből kitűnően vizsgázni. Még most is legjobb barátjaként tekintett Hagridra, talán egy hajszállal még mindig jobban megbízott benne, mint Alice-ben és Christine-ben. A múlton elmerengve ballagott, amikor meghallotta barátnői hangját.
- Lily, Lily! Siess már! - A lány felkapta a fejét és megszaporázta lépteit.


Mindenki letelepedett már a Nagyteremben, csak az elsősök izgatott suttogása hallatszott. McGalagony professzor jelent meg kezében egy székkel és egy ósdi fejfedővel. A suttogás tetőfokára hágott. Valamennyien tudták, hogy az ódon néhány helyen kissé szakadt kalap nem más, mint a Teszlek Süveg mely valamennyiüket beosztja majd a házakba.
- Csendet kérek! - Néma csend lett a terembe. McGalagony a zsebébe nyúlt és egy papírdarabot húzott elő, majd Jane Apple-lel megkezdődött a beosztás.
A lány leült a székre és kissé beleborzongott, mikor a süveg a fejéhez ért. Talán izgalmában. A süveg máris kiáltotta döntését.
- Hugrabug!
A lány boldogan ugrott le a székről és elindult a hugrabugos asztal felé. Tincsei csakúgy táncoltak utána.
Egymást követték az elsősök a széken és valamennyi boldogan távozott. Lily álmodozva figyelte a boldog, kipirult arcokat, miközben gondolatai minduntalan visszatévedtek a múltba, amikor még ő is ilyen kicsi volt. Micsoda izgalommal ült ő is arra a székre. És egyben mekkora félelemmel... Örült, hogy a Griffendélbe került, mert ezt a házat tartotta legszimpatikusabbnak valamennyi közül, de nem akarta, hogy egyetlen barátját Perselust más házba osszák. Jól emlékszik még most is milyen csalódott volt, mikor ez bekövetkezett, de így utólag már tudja: így kellett lennie. Bármennyire is jó barátok Perselussal mégsem egy házba valók...
Még mélyebbre süllyedt volna a gondolatokba, ha Christine oldalba nem vágja. Erre Lily rögtön magához tért.
- Na mi van?
- Nézd már, Lil, az nem Piton testvére?
Lily elsősök felé nézett, ahol éppen egy lány ült a széken a Süveggel a fején. Hosszú fekete tincsei a derekáig értek, nagy fekete szemei, valamennyi érzéséről árulkodtak. Gyönyörű, kifejező szemek, egyáltalán nem hasonlítottak Perseluséhoz, viszont a többi vonását le sem tagadhatta volna. Bár kissé lányosabb formában, de ugyanúgy horgas orra volt és szája penge vékony. Vagy talán csak az izgalom miatt húzta annyira össze. Szeme is árulkodott róla, fél, hogy rossz házba kerül. Behunyta a szemét. A Teszlek Süveg a szokásosnál hosszabb ideig, gondolkodott. Nem, nem tudott dönteni.
- Mi a neve? - kérdezte Lily.
- Hát te nem is figyelsz? Hol járnak a gondolataid Lily drágám? - mormolta Christine.
- Sarah Pitont mondott McGalagony - válaszolt Alice, miközben ő is a széken ülő lányt pásztázta.
- Miért gondolkodik ennyi ideig a Süveg? - aggodalmaskodott Lily szokásához híven.
- Biztosan több házba is megfelelnek a tulajdonságai - tippelt Alice.
- Szerintem viszont egyik házban sem felel meg - gonoszkodott Christine. Ő is azok közé tartozott, aki előítéletekkel fordult minden felé, ami mardekáros vagy mardekároshoz tartozó volt. Főleg ha Perselusról volt szó, Lily tudta jól. Már éppen egy csípős visszavágáson gondolkodott, amikor a Süveg bejelentette döntését.
- Griffendél!

Kerekre nyílt szemek fogadták a döntést, de végül is megtapsolták az új jövevényt, aki elindult a Griffendél asztala fel. Lily látta, ahogy haladtában még hátrafordul a mardekáros asztal felé és vet egy pillantást bátyja felé. Büszkének tűnt, legalábbis Lily így látta. De hamar visszakapta fejét és már le is zuttyant a legközelebb álló székre. A többi elsős felé fordult és beszélgetni kezdett.
Lily-t ezek után már nem nagyon érdekelte a többi elsős. Miért nem mesélt Perselus soha a testvéréről? lehet, hogy több testvére is van? Gondolatai Sarah Piton-on jártak és minduntalan a lányt figyelte. Úgy látszik így lehetett ezzel Christine is, mert az elkövetkező fél órában egyfolytában a Süveget szidta, hogy dönthetett ilyen rosszul.
- Ugyan már, Chris, a süveg eddig még sohasem tévedett - védte Lily mind Sarah-t, mind a Teszlek Süveget.
- Biztosan jobban tudja, mint te - szólt bele Alice is.
- De akkor is, ez most biztos tévedés, szerintem a Mardekárt akarta mondani, csak véletlen félremondta.
- Ezt te sem hiheted komolyan - nevetett Lily. - Egyébként pedig nézd meg Siriust. Megesik, hogy nem a családjához tartozó házba kerül az ember.
- De Sirius simán elmenne a Mardekárban is - mormolta Christine.
- Nem is ő jobb, annál. Jobb, mint a mardekárosok! - Ez a két mondat Alice-tól származott. Christine és Lily is egy másodperc alatt fordultak barátnőjük felé.
- Mi az, talán nincs igazam?
- Hát, ööö, ha engem kérdezel - kezdte Christine kissé megilletődötten, furcsálló szemeket meresztve barátnőjére - egyálta...
- Ez csak költői kérdés volt. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy te melyik házba osztanád - jelentette ki Alice.
- Hogy védheted ennyire, hiszen tavaly elég sok sebet okozott neked. Ezt nem értem.
- Nézd Chris, én szerettem őt valamikor. Az már más kérdés, hogy szemét volt, de én akkor is szerettem, és ezért nem tudom elviselni, ha a fülem hallatára rágalmazod. Megteheted... csak ne halljam.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy még mindig szereted? - kérdezett bele most már Lily is.
- Nem, dehogy. Természetesen most már tudok gondolkodni, és az agyammal dönteni, és tudom, hogy nagy tévedés volt, és többször nem is adnék esélyt neki. De azért voltak kellemes pillanatok, amiket nem tudok elfelejteni... Vagy csak egy olyan ember tudja elfelejtetni velem, aki ezeknél jobbat ad... Ugye megértitek?
- Én egyáltalán nem - jelentette ki határozottan Christine. - A te helyedben úgy utálnám Blacket, mint a szart! Úgy látszik, idén meg kell védenünk tőle, nehogy több sebet okozzon neked!
- Én megértem, Al. Tanulságként pedig levonom magamnak, hogy sosem szabad az ilyen szoknyavadász fiúkat túl közel engednünk magunkhoz, mert képesek magukat nagyon megszerettetni, viszont ők, maguk képtelenek rendesen szeretni.
- Pontosan Lily. - Alice lehajtotta a fejét, hogy aztán annál gyorsabban felkaphassa. - Christine te pedig meg se próbálj vigyázni rám, úgyis azt csinálok, amit akarok. Már nagy vagyok tudok okosan dönteni. Örülök, hogy anya otthon maradt, nem kell ide senki, aki pótolja.

Alice általában kedves volt, mindenre rávehető és érvekkel meggyőzhető, de úgy látszik ez a téma túl közel volt a szívéhez. Valószínűleg ezt Christine is tudta.
- Jól van már, no. Tudod, hogy nem tudom elviselni, ha valamelyik barátnőm szenved...
Talán még jó ideig veszekedtek volna, ha ebben a pillanatban véget nem ér a beosztás. Dumbledore felállt, egy rövid beszéd után jó étvágyat kívánt mindenkinek és megjelentek a finomabbnál finomabb ételek az asztalon. A házimanók gondos munkája, minden tálban gyönyörűen elrendezett finomságok.

Több sem kellett, a három barátnő, rögtön rávetette magát az ételekre. Már éhesek voltak, hiszen jó ideje nem ettek. Lily a forró hagymaleves után zsírban sült gombaszeleteket szedett magának hozzá pedig pirított sárgarépát. Sülttöklével öblítette le, amikor a desszertek is megjelentek az asztalon. Éppen a túrócsigából akart szedni, ami éppen előtte landolt, amikor Christine és Alice egy boldog felkiáltással nyugtázta, hogy máktorta is van az asztalon. Ez volt mindhármójuk kedvence. Valószínűleg nem csak hármuké, mert gyorsan kapkodták el a szeleteket és mire Lily odanézett, már csak azt vette észre, hogy alig van belőle.
Fél másodperc alatt csapta le tányérját az asztalra, amelybe az imént szedni akart és gyorsan a hozzá legközelebb eső szeletért nyúlt. Nagy hevességében észre sem vette, hogy nem a süteményt fogta meg, hanem éppen James Potter kezét, aki hozzá hasonlóan éppen egy arra a szeletre pályázott. Lily elkapta a kezét és egy másik szelet után nyúlt, de már nem kerülhette ki a fiú csipkelődését.
- Hajaj, Evans, úgy látom, már nagyon szeretnéd azt a randit. Azért nem kell a kezemet fogdosnod érte, anélkül is megbeszélhetjük. Mit szólnál mondjuk a holnaphoz?
Lily látta, hogy csábos vigyor terül szét Potter arcán. Egy mérges pillantást küldött a fiú felé.
- Megtennéd, hogy leszállsz rólam? - szegezte neki hidegen a kérdést.
- Ugyan már Evans, most miért kéreted magad? Ne játszd már az agyad.
Lily szívesen pofon csapta volna, ha ketten nem ültek volna közöttük.
- Én nem játszom az agyam, Potter! Hagyj békén, ha jót akarsz! - ezzel kikapott egy szelet mákostortát és méregtől vörös arccal visszazuttyant a helyére. Még ötven szelet mákostorta sem ér meg annyit, hogy ő Potterrel elmenjen randizni. Dehogy akar ő Alice sorsára jutni...
Saját nevét hallotta. Lily fülelni kezdett, hogy a nagy zaj ellenére ki bírja venni a beszélgetést.
- ...Evansnak. Fogadjunk Ágas, hogy két héten belül nem tudod megszerezni. Na? Egy zacskó minden ízű drazsé?
- Most csak viccelsz, ugye Tapikám? - Lily James nevetését hallotta. - Nincs olyan lány, akit én egy hét leforgása alatt nem bírnék meghódítani. De hogy két hét alatt ne hódítsam meg akit akarok, az már tényleg lehetetlen. - Lily elképzelte, ahogy James arcára felrajzolódik a szokásos vigyora.
- Hé, ne húzd a szót. Áll az alku, vagy áll az alku?
- Itt a kezem, nem disznóláb. De ugye tudod, hogy csak te veszíthetsz, Tapikám?
- Majd meglátjuk. Egy csomag mindenízű drazsét azért mindenképpen megér - mondta Sirius.
- Lilyt nézve, azért ne bízd el túlságosan magad James. - Hallotta Remus hangját a lány.
- Miért, ő talán nem lányból van? - Ez a kérdés Jamestől származott. - Tuti elcsábítom néhány kedves szóval...

Lily érezte, hogy a dühtől méginkább elvörösödik az arca. Hogyhogy eddig nem vette észre, hogy James Potter ennyire öntelt és beképzelt? Azt észrevette, hogy az agresszívak közé tartozik, mert mindig bántja Perselust, de hogy ennyire beképzelt is legyen? Na neee... Megállj James Potter, ezúttal emberedre akadtál!
Lily tízszer megfogadta magának, hogy Jamesnek ezúttal vesztenie kell a fogadásban. Had szálljon csak le a földre! Arcszíne fokozatosan kezdett normálszínűre visszaváltozni, miközben különböző egzotikus szavakon gondolkodott, amivel majd visszautasítja James próbálkozásait.
Végül úgy döntött, nem ér meg ennyit gondolkodni rajta, hiszen még nem is kóstolta meg kedvenc sütijét. Nekilátott, hogy gyorsan bekebelezze a finom falatokat. Körülbelül két perc múlva, mikor végzett, felpattant a székről.
- Hova mész Lily? - kérdezte Christine két falat süti között.
- Prefektus vagyok, tudod. Nem akarok még egyszer hibázni a múltkori után. Az is olyan megszégyenítő volt...
- Kár, mert így csak egy szelet mákos tortát ehettél - vigyorgott Alice, aki már körülbelül a harmadiknál tarthatott.
- Jól van már, te, haspók - nevetett Lily, de ekkor már három székkel messzebb járt.
Gyors léptekkel odasietett McGalagonyhoz, aki az egyik sarokban várta a prefektusokat. Lily volt az első, aki odaért. Lassan gyülekeztek a többiek is, csak Lupin hiányzott. Valószínűleg még mindig a barátaival ücsörög és nagyban tárgyalják a remek kis fogadásuk részleteit - gondolta Lily borulátóan.
- Nem tudom hol van Remus, de szedje össze valahonnan Miss Evans. Maguké a griffendéles elsősök csapata. Mutassanak meg nekik mindent, ami fontos és vigyék fel őket a hálótermekbe - közölte McGalagony a szokásos stílusában.
- Igenis tanárnő - válaszolt Lily és már indult is, hogy teljesítse a rábízott feladatot.
- Elsősök ide hozzám! - kiabálta, miközben visszafelé sietett a Griffendéles asztal mentén. Tíz-tizenegy éves fejek fordultak felé. Az elsősök gyorsan betömték az utolsó falatokat, majd feltápászkodtak, hogy kövessék a vörös hajú lányt. Az asztal vége felé, ahol barátnői is ültek megpillantotta a még mindig barátaival nevetgélő Remust. Az elsősök zsibongva vették körül. Valamennyi kérdezni akart, kíváncsi arcok fordultak felé, mint a "Nagy" felé, aki már biztosan mindent tud, hiszen már pár éve ide jár.
- Tényleg egy toronyban lesz a háló?
- Holnap már tanítás lesz?
- Mikor kapjuk meg az órarendet?
Szerencsére a griffendéles szülőkkel rendelkezők, akik már mindennel kapcsolatban fel voltak világosítva kioktatták a tudatlanokat. Lily rájuk mosolygott:
- Mindjárt, mindjárt várjatok! Mindenki kap választ csak először hívok egy kis segítséget, mert egyedül nem tudok mindenki kérdésére válaszolni. Reeeemuuus! Reemuus Luupin! - De hiába kiabált teljes hangerővel, a fiú nem hallotta meg a hangzavar miatt. Lilynek kezdett felforrni az agyvize. Hogy lehet valaki ennyire süket?! Átvágta magát a tömegen és megbökte a fiút.
- Hajlandó lennél segíteni az elsősök összeszedésében? Nem jöttél a prefektusi megbeszélésre! Már fél órája kiabálok neked, de a füled botját sem mozdítod!
- Jól van már, Lily, ne idegeskedj ennyire, megyek már, csak még had egyem meg ezt a két falatot. Teljesen kiment a fejemből a megbeszélés.
- Jellemző - morogta a lány, hogy Lupin is meghallja.
- Hát nem tudom ki késett el a vonatos megbeszélésről - vágott vissza a fiú, mire a mellette ülő Sirius elkezdett vigyorogni.
- Az nem az én hibám volt! - Egy gyilkos pillantást küldött Sirius felé. - Gyorsan edd meg és legyél ott pár percen belül, ha nem akarsz rögtön év elején büntetőmunkát kapni McGalagonytól - ezzel Lily hátat fordított és visszasietett az elsősökhöz.
Remus nekilátott, hogy gyorsan bekapja a tányérján lévő néhány süteményt.


James a lány után nézett. A fogadás. Evans. Miért pont Evans? Bár szép... a szemei, gyönyörű zöld szemei vannak, el lehet veszni bennük, de... Ajj, ez nehezebb lesz, mint egy üresfejű szőke szépség. Evans nagyon is határozott személyiségnek tűnik. De mégiscsak lány... és nincs olyan lány, akit James Potter el ne tudna csábítani. Utána persze majd dobja, mert hát Evans valószínűleg nem az a fajta, akit akkor rendel magához, amikor akar, és akkor viszi az ágyába, amikor akarja. Márpedig neki egyelőre nem kell, amolyan "feleségtipus", akivel akkor jön össze az ember, ha minimum egy évig gondolja, ha nem többig. Persze hát ő is tudja, hogy két hétnél tovább nem bírja egy lánnyal, ő sem tudja miért... Talán, mert két hét után már túl unalmas egy lány? Lehet. Két hét alatt, már túl kilehet ismerni, és általában mind ugyanolyan. Unalmas.
Evans is az, valószínűleg, csak az a különbség, hogy ő abba a fajtába tartozik, akit egy kicsit nehezebb megszerezni, viszont sokkal nehezebb elveszíteni, mint a "szőke szépségek üres aggyal" csoportba tartozókat. Biztos lesz egy kis összekoccanás, mikor majd dobni akarja, de sebaj. Egy zacskó minden ízű drazsét azért megér.
De nézzük csak. Úgy látszik Evans nem dől be a csipkelődős módszernek, és nem akar vele rögtön randira menni, ha felvetik neki a lehetőséget. Kár, pedig ez majdnem minden csajnál bejött eddig. Ugyan ki ne akarna egy olyan helyes, izmos, sikeres és népszerű fiúval randira menni, akár egyetlen hívásra? Úgy látszik Evans nem...
Nem baj, vannak még itt módszerek... Próbáljuk meg azt a módszert, amikor teletömik az áldozat agyát azzal, hogy milyen jó és helyes és okos is vagyok. Egy ilyen után tuti nem tud ellenállni. Lehet, hogy még nem hallott eleget rólam, azért ilyen makacs...
De akkor kell valaki, aki beszél neki rólam. Ki is legyen az? Akit mindketten ismerünk... Lehetőleg, ne egy olyan lány, akit már dobtam, az olyanoknak általában már vannak fenntartásai a rendességemet illetően. De mondjuk, ha ajánlanék nekik egy randit cserébe? Áhh nem, nem is... tudom már! Remus! Ő biztosan megteszi. És most pont alkalmas is az idő, hiszen ketten lesznek az elsősökkel. Megmutatja ő Tapinak, hogy nincs olyan lány aki neki ellenállna!

James megragadta az éppen székét betoló Lupin karját, majd lehúzta és a fülébe suttogott valamit. Körülbelül egy perc múlva a fiú felemelkedett.
- Érted mindent, Ágaskám - rávigyorgott barátjára, amit az egy kacsintással viszonzott, majd elsietett az elsősök felé.