Boldogságot keresve 7.

Majdnem két hónappal Dávid balesete után, a reggel Millit a kollégiumi szobájában találta. Egyelőre egyedül lakott, kijelölt szobatársa másik helyre költözött be végül. Kicsit örült is ennek, újabban szeretett egyedül lenni, pláne ha tanulnia kellett.
Dávid szépen gyógyult, ahogy várták az iskolát is folytathatta. Bár még sok nehézsége támadt a mindennapok során, de szerencsére mindig talált segítséget. Minden héten találkoztak Millivel, egy kávéra vagy ebédre, mikor mire volt idejük. A lány néha mesélt neki Gáborról, de Norbiról mindig mélyen hallgatott. Félt, hogy felróná neki, Norbival való kapcsolatát, annak ellenére, hogy Gáborral hivatalosan még mindig nem voltak együtt. Több randevújuk is volt már, mely egyre gyakrabban végződött hosszú csókcsatákkal, de mióta Milli újra iskolába járt, kevesebbszer tudtak találkozni.
Első órája Alizzal együtt volt. Az óra vége felé egy levelet kapott barátnőjétől.
„Azt hiszem, végeztünk egymással.”
- Mi történt? – kérdezte immár a reggeli közben.
- Rájöttem, hogy nem érzek úgy iránta, mint azt megérdemli, és nem akarok vele kiszúrni, hogy tovább szédítem.
- Hát te tudod… Abban biztos vagyok, hogy nagyon örült Máté, mikor összejöttetek. Nem tudom, azóta hogy van, nem nagyon akartam faggatni, ez a ti dolgotok.
- Szerintem ez a legtisztább út. Nem akarom megbántani, de nem tudok jobbat kitalálni.
- Megértelek. Mikor akarsz beszélni vele?
- Elvileg ma délután találkozunk. Tovább nem fogom húzni a dolgot.
Kicsivel később csörgött Milli telefonja.
- Szia! Gábor vagyok.
- Szia – derült fel Milli hangja. – Mi újság?
- Nem sok. Mikor jössz haza?
- Úgy tervezem már holnap. Miért?
- Csak arra gondoltam, hogy lenne-e kedved holnap velem vacsorázni? Tesóm nem lesz itthon, úgy gondoltam meglepnék valamivel.
- Ez tetszik. Én hozom a desszertet!
- Akkor ezt megbeszéltük. Mennem kell, még csak nemrég kezdtem a műszakot. Vigyázz magadra! Szia!
- Te is! Szia!

Az órák lassan vánszorogtak, de végül valahogy eljött a délután három is. Visszament a kollégiumba, majd evett valamit az ebédet pótolva. Bekapcsolta a Tv-t, aztán elszunnyadt. Arra ébredt, hogy telefonon hívják. Máté nevét látta a kijelzőn. Biztos beszélt Alizzal – gondolta magában.
- Szia, Máté!
- Hello – mondta nem túl vidám hangon.
- Úgy hallom beszéltél Alizzal.
- Szóval tudsz róla?
- Igen, reggel volt közös óránk. Sajnálom.
- Tudunk találkozni? Beszélnem kéne valakivel.
- Fél óra múlva a szokott helyen?
- Ott leszek. Szia!
- Szia!
Mire Milli odaért, Máté már az egyik sarokban ült, három pohárral. Mind üres volt.
- Máté! – kiáltott neki a lány.
- Hello – köszöntötte a fiú. – Amíg vártalak megismerkedtem három sráccal. Bemutatom neked Jack-et, Jimet és Johnnie-t. – mondta és közben a poharakra mutatott.
- Jaj, Máté. Nem tudom helyesen teszed-e ezt.
- Nyugi már, ennyitől még nem rúgok be, csak egy kicsit elviselhetőbb a dolog. Te mit kérsz?
- Csak egy kólát. Hogy vagy?
- Szerinted?
- Na, jó. Akkor hogy viseled?
- Azt hittem jól megvagyunk. Bár az elmúlt 2 hétben kevesebbet találkoztunk, de gondoltam csak a suli miatt. – közben kihozták a kólát és Máté újabb italát. – Tudod, mennyire bejön nekem.
- Próbálj meg túllépni ezen. Annyi lány van még a világban! Vedd úgy, mint egy könnyű románcot.
- Inkább iszok és felejtek…

Egy órával később Mátén már látszott, hogy eleget ivott. Milli épp azon filózott, hogy fogja hazajuttatni a fiú, mikor Norbi egyszercsak rájuk köszönt.
- Hello srácok! – mondta és leült hozzájuk.
- Szia – mosolyodott el.
- Csá – üdvözölte Máté.
- Jól látom, kedves barátunk nem túl józan? – kérdezte.
- Enyhén szólva… Szakítottak Alizzal. - Millinek kicsit furcsa volt, hogy még egy puszit sem kapott. Már hozzászokott, hogy a fiúval van. – Épp azon gondolkodtam, hogy fogom hazajuttatni. Van most valami programod?
- Igazából lenne, de adj egy percet, elintézem.
- Rendben. – még látta, ahogy a fiú telefonján egy Julcsi nevű lányt keresett ki. Hoppá, csak nem randija lett volna – morfondírozott magában. Két perc múlva már újra egymás mellett ültek.
- Indulhatunk, amikor csak szeretnéd. Máté! Lassan megyünk haver!
- Jó nekem itt!
- Gyere drága, hazakísérünk. Rád fér az alvás.

Nem hagytak választást a fiúnak, két oldalról felkarolták és elindultak vele. Szerencsére a buszmegálló nem volt messze. Máté előrehajolva ült a padon, amíg a busz meg nem jött. A sofőr nem nagyon örült az ittas utasnak, de mivel Milliék szemmel láthatóan rendben voltak, nem szólt semmit.
Négy megállóval később leszálltak. Út közben nem beszéltek sokat, mindketten azzal voltak elfoglalva, hogy barátjukat egyenesben tartsák. Még tíz perc gyaloglás után megérkeztek Mátéhoz.
- Hogy fogjuk ezt kimagyarázni az anyja előtt? – aggódott Milli.
- Ezt rám bízhatod. Csak támogasd be a szobájába. Elbírod egyedül is?
- Igen – felelte, majd becsengettek.
- Atyaég! – nyitott ajtót Máté anyja.
Fél órával később, már némán sétáltak vissza a buszmegállóba.
- Feljössz egy kicsit hozzám? – kérdezte Norbi. Milli egy pillanatra elveszett a szemeiben.
- Nem tudom. Őszintén nem. Találkoztam valakivel. Tudom, hogy neked mindegy, de beszélnem kell róla. Lassan haladunk ez tény, viszont fogalmam sincs, mennyire tolerálna egy ilyen kapcsolatot veled. Egyelőre nem is akarom, hogy tudjon rólad.
- Szóval lehet, hogy hamarosan le kell mondanom a társaságodról?
- Azért arról nem, de nem tudom, meddig lehetünk így együtt.
- Kár… - mondta félig keserű mosollyal. Ekkor megérkezett a buszuk. Csak álló hely volt. – Nos?
- Felmegyek hozzád, de nem ígérek semmit.
- Nem is kértem – felelte. Milli nem bírt nem a szemébe nézni. Egy pillanatra úgy érezte, újra első szeretkezésük éjszakáját éli át. Hirtelen nagyot fékezett a sofőr, Millit pedig csak az mentettem meg az eleséstől, hogy Norbi időben elkapta és magához szorította.
- Köszi! Atyám, mekkora pofára esés lehetett volna ebből – pirult el.
- Kicsit elkalandoztál. Kíváncsi vagyok merre jártak a gondolataid.
- Enyhén szólva – mosolygott a lány. Ó, ha tudnád – mondta magában, majd hirtelen elkapta tekintetét a fiú ágyékáról. – De mi történt ott elől?
- Csak valaki átszaladt az úton.
- Az emberek néha olyan meggondolatlanok.
- Igen. De néha épp az a jó, ha nem gondolkodsz, csak sodródsz, olyan helyekre, ahová nem is gondolnád.
- Mekkora bölcs veszett el benned – mosolygott rá a lány. Norbi nem válaszolt. Csak nézte őt.
- Megérkeztünk – mondta végül. Miután leszálltak a buszról Milli megtorpant. – Mi a baj?
- Nem tudom, hogy jól teszem-e, hogy veled megyek. Egyik nap veled, másik nap Gáborral – így hívják a másik srácot. Tisztességes ez?
- Lefeküdtél már vele?
- Nem. – Millit meglepte a kérdés.
- Mondta már, hogy szeret?
- Nem.
- Akkor még nem számít. Csak ismerkedtek. Örülnék, ha feljönnél hozzám egy kicsit. Semmi olyan nem fog történni, amit nem akarsz, ígérem. – mondta és megint úgy nézett Millire, amitől a lány azt sem tudta hol van.
- Nos, rendben.

Tízpercnyi séta után a fiúnál voltak. Milli nagyon otthonosnak találta a lakást.
- Ki rendezte be a lakást?
- A bútorok nagy része már itt volt, de néhány dolgot az anyám hozott ide.
- Nagyon tetszik!
- Mit kérsz inni?
- Mid van?
- Gin, bor, kóla, gyümölcslé, ásványvíz… Kb. ennyi.
- Akkor gint kérek borral – nevetett a lány. – Egy pohár ásványvíz tökéletes lesz.
- Nem vagy éhes?
- Most, hogy mondod – Milli gyomra megkordult. – Délután óta nem ettem semmit.
- Rendeljünk vagy megpróbáljunk valamit összeütni abból, ami itthon van?
- Hadd nézzek szét! – Találtak egy csomag tésztát, sonkát és tejfölt.
- Ebből tudsz valamit készíteni? – kérdezte Norbi.
- Még hogy valamit! Megnyalhatod utána mind a 10 ujjad – mosolygott a lány.
Feltette főni a tésztát, majd a sonkát kezdte felkockázni. Norbi mögé lépett és átölelte a derekát. Millit elöntötte a forróság, de próbált nyugodt maradni, hiszen maga sem tudta, mit akar a fiútól.
- Vigyázz kés van nálam – mondta mosolyogva.
- Engem is belevághatsz, hogy több legyen – mindketten nevettek. – Semmi olyat nem teszek, amit nem akarsz. Csak egy szavadba kerül és békén hagylak. – miközben ezt mondta kezével és egész lényével finoman simogatni kezdte a lányt, akinek hirtelen kiszáradt a szája és képtelen volt felelni.
- Ne… - nyögte nagy nehezen. A fiú egy pillanatra elengedte, ettől újra képes volt gondolkodni. Folytatta a hús szeletelését. Norbi apró csókokat lehelt a nyakára, ami miatt tetőtől talpig libabőrős lett. Odatette a húst sülni, majd közelebb lépett a fiúhoz.
- Nagyon finom a bőröd – súgta a fülébe a fiú és közben újabb puszikat nyomott a nyakára.

A vacsora hamar készen lett, de addigra már egyikük sem volt éhes, vagy legalábbis nem az ételre. Norbi nem hagyta, hogy Milli egy karnyújtásnyinál messzebb kerüljön tőle. Folyamatosan simogatta, csókolgatta. A lány most értette meg, amit a fiú mondott. Csak sodródni akart az eseményekkel, nem törődve a holnappal, Gáborral, csak a pillanat számított. Bekavarodtak a hálószobába és végre megcsókolták egymást. Milli úgy érezte magát, mint aki mostanáig fuldoklott és most vett életében először lélegzetet. Lelke mélyén valami megmozdult. Maga sem tudta, mi lehet az és nem is érdekelte. Csókolta a fiút, majd együtt az ágyra dőltek. Levette a felsőjét, élvezte a puha száj kalandozását a hasán, medencéjén, melltartója szélén. Norbi mindenhol ott volt és mégis sosem volt elég. Lehúzta a lány nadrágját, végigcsókolta, simogatta a lábát, miközben ő maga is megszabadult a felesleges ruhadarabjaitól.

Miközben fejét a lány mellei közé temette, Milli érezte, ahogy a fiú pénisze hozzányomódik a combjához. Levette a melltartóját, és miközben eldobta, vele küldte az utolsó kételyeit is. Norbi magához ölelte, majd hirtelen megfordultak. Feljebb húzta magán a lányt, úgy hogy mellbimbói éppen a szája fölött csábították, keze pedig a combján és a fenekén mozgott fel-le. Nem bírta tovább visszatartani magát. Ajkaival finoman szívni kezdte a már amúgy is kemény kis dudort. Milli felnyögött. A fiú kezét a bugyijához tette és szavak nélkül kérte, szabadítsa meg a ruhadarabtól. Végre teljesen meztelenek voltak. Bőrük minden centimétere mintha égett volna, mikor egymáshoz értek. A legnagyobb forróság mégis ágyékuk között volt. A fiú már nagyon közel volt a behatoláshoz, mégis hagyta, hogy a lány játsszon vele. Eleinte éppen csak rácsusszant, már mozdult is az ellenkező irányba, szép lassan megőrjítve az alatta fekvő tesztoszteronbombát.

Norbi nem bírta tovább, megragadta a lány derekát és mélyen beléhatolt. A forróság, ami odabent fogadta, váratlanul érte. Tudta, mire számíthat, de ettől az egy lökéstől majdnem elélvezett. De még nem tehette. Meg akart adni mindent a rajta mozgó csodának. Simogatta a mellét, izgatta a csiklóját, mikor úgy látta a lánynak nehezebb mozogni, kezét a csípőjére tette és ő diktálta a tempót. Mindketten egyre közelebb kerültek az orgazmushoz. Milli előre dőlt a fiú mellkasára, aki még mindig nem engedte el a derekát és hagyta, hogy csak ő mozogjon benne. Megtalálta a legérzékenyebb pontot a nyakán és harapdálni, csókolgatni kezdte, amitől Norbi teljesen megvadult. Ősi szerelemritmusra mozgott benne, mindkettőjüket az orgazmusig sodorva. Milli életében először attól jutott a csúcsra, hogy érezte a fiú meg-megránduló farkát magában, ahogy az elélvezett.

Nem akartak megmozdulni. Pár percig a világ leszűkült kettejükre. Milli Norbi nyakát puszilgatta újra, élvezve a sós-férfias ízt. A fiú keze pedig föl-le járt a hátán, néha egészen magához szorítva őt.
Körülbelül negyven perccel később Norbi felébredt. Testét zsibbadtnak érezte, a lány még mindig rajta feküdt, ő pedig még mindig benne volt. Újra harcra készen. Lassan elhagyta, majd a hátára fordította Millit. Kiment a konyhába egy pohár vízért. Ez a nő teljesen kimeríti – gondolta magában. Ez a csoda… Mikor kezdett el így gondolni a lányra?! Hiszen ő mondta, hogy ne számítson tőle semmire. Nem lesz többet szerelmes. Képtelen rá. Nem bírná ki még egyszer azt a fájdalmat, ami az elvesztéssel jár. Nem lesz többet szerelmes. Nem akar és kész. Élvezi a lány társaságát, majd tovább engedi ahhoz a másikhoz.

Milli felébredt. Egyedül volt. Beleszagolt az ágyneműbe és megmosolyogta a fiú ismerős illatát. Mennyit aludt? Hol van Norbi? Maga köré tekerte a takarót és kiment szétnézni. A kanapén ülve találta, vacsorázott és nézte a tévét. Leült mellé. Legszívesebben hozzábújt volna. Mikor lett neki ennyire fontos ez a férfi? Igen, férfi. Ahogy egy szál alsónadrágban ült mellette, semmiképp nem lehetett csenevész fiúnak nevezni. Nem érezhet iránta semmit. Nem számíthat rá, megmondta az elején. Ráadásul ott van Gábor. Ez megint csak a kémia a jó – mit jó, mennyei – szex után. Még egy kicsit marad vele, majd örökre búcsút vesz tőle és csak Gáborral fog törődni. Igen ez így jó lesz – döntötte el magában. Fejét Norbi vállára hajtotta és halkan azt mondta neki:
- Hello.
- Remélem nem én ébresztettelek fel. A mikrónak van egy kis hangja. Nagyon finom lett.
- Magamtól ébredtem. Örülök, hogy ízlik – mosolygott rá. Hosszú csend telepedett rájuk. – Azt hiszem ideje mennem – mondta végül.
- Rendben. Majd hívlak.
Milli maradni akart, Norbi belül, mélyen marasztalni akarta. De egymásnak tett ígéretük, mi szerint ez a dolog – nem lehetett kapcsolatnak nevezni – nem lesz sosem komoly, visszatartotta őket. Így Milli felöltözött és elbúcsúzott.

Az úton vissza a koliba, saját meglepetésére elmorzsolt pár könnycseppet, majd megfogadta, többet nem lesz a fiú prédája, mert nem tesz jót a lelkének. Gábor a tökéletes választás.
Mikor visszaért, hogy elterelje gondolatait, berakta a kedvenc lemezét és elkezdte összepakolni a holmiját a másnapi hazautazáshoz. Viszont képtelen volt a következő estére gondolni. Kettesben Gáborral. Igen tökéletes lesz számára a fiú… majd. De egyelőre túl élénken élt benne a Norbival való együttlét. Majd holnapra kialussza magából – remélte.
A másnap hamar eljött, Milli pedig már otthon volt, kipakolta ruháit és teleengedte a kádat forró vízzel. Már az estén járt az esze, de szeretett volna teljesen megtisztulni minden centiméterén Norbi emlékétől.

Elkészítette az ígért édességet – egy gyümölcstortát –, majd öltözködni kezdett. Nem tudta, mit vegyen fel. Nem akart se túl távolságtartónak tűnni, se könnyű esetnek. Végül egy farmer és egy egyszerű top mellett döntött. Nem tudta mit akar az estétől, de a fogkeféjét minden esetre betette a táskájába.
Nyolc után pár perccel kopogtatott Gábor ajtaján.
- Házhozszállítás – mondta mosolyogva mikor a fiú ajtót nyitott neki és átadta a tortát.
- Ó, ez nagyon jól néz ki. És te is – tette hozzá viszonozva a mosolyt. Apró puszit adott a lány szájára. – Mi újság?
- Nem sok. Őrült hetem volt. Ráadásul tegnap két barátom szakított egymással és szegény Máté jól berúgott, de szerencsére jött Norbi és … - nem akart a fiúról beszélni – és segített hazavinni őt. Veled mi történt?
- Csak a szokásos. Volt egy súlyosabb baleset tegnapelőtt, de szerencsére mindkét sérült úgy néz ki, túléli. Ki ez a Norbi? Róla még nem meséltél.
- Ő izé… a tágabb baráti körbe tartozik. Az egyik csoporttársamnak, Misinek volt a haverja, így kerül be a társaságba. Mi lesz a vacsora?
- Meglepetés! Brassóit csináltam, na jó, a húgommal csináltuk, mert emlékeztem, hogy mondtad, hogy szereted.
- Óóó! – Milli nem tudott mit mondani, adott egy puszit a fiúnak.
A vacsora jó hangulatban telt, Milli szokás szerint végigbeszélte, bár Gábort sem kellett félteni. Valahogy a barátokra terelődött megint a szó.
- Neked vannak barátaid? – Milliből kibukott a kérdés. – Mármint bocsi, nem úgy értem, ahogy hangzik, csak te sosem beszélsz senkiről. Tudom, hogy vannak munkatársaid, meg a tesód, de rajtuk kívül nem nagyon szoktál senkiről beszélni.
- Nem úgy, mint te. Neked aztán nagyon fontosak a barátok. Lassan róluk is annyit tudok, mint rólad – mondta mosolyogva. – De nem akarok kitérni a kérdésed elől. Igen vannak barátaim, bár többségük a régi munkahelyemen maradt. A szomszédunkkal, Tibivel viszont jól kijövök, azt hiszem itt ő az első barátom. Mármint utánad. De tőled többet szeretnék, mint barátságot. Csak van egy dolog, ami nem hagy békén. Azt hiszem, muszáj vagyok most rákérdezni, mert ez nagyban befolyásolja részemről az este további részét. De mit szólnál, ha átülnénk a nappaliba?
- Rendben – Millinek fogalma sem volt mit akarhat a fiú.
- Emlékszel, mikor nyáron egyszer a boltban összefutottunk? A barátnőiddel voltál.
- Igen. Őszintén szólva, kicsit furcsán viselkedtél akkor. Nem úgy tűnt, mint ha akarnál tőlem bármit is.
- Tudom. Ugyanis előtte pár nappal láttalak a bolt parkolójában csókolózni valakivel. Ha emlékszel a kórházban is mondtam neked, de akkor nem válaszoltál. Tudnom kell néhány dolgot, úgy érzem.
- Mire vagy kíváncsi?
- Együtt vagy, vagy voltál vele?
- Erre nem tudok konkrétan felelni. Volt közöttünk valami vonzódás, de nem jártam vele sosem – ez végülis igaz volt.
- Vége?
- Igen, búcsút vettem tőle – azt persze nem kell tudnod, hogy ez még nincs 24 órája.
- Még egy kérdésem van: ki volt ő?
- Norbi. – vallotta be néhány másodperc után.
- Ugyanaz, akivel tegnap találkoztál?
- Igen. A barátom ő is. De már nincs köztünk semmi.
- Rendben. Bízom benned. Megcsaltak, tudod milyen a másik oldalon, biztos nem tennéd ezt mással. Ebben biztos vagyok. – mondta és megcsókolta Millit. – Lássuk a desszertet!
- Segítek felszelni – mondta Milli és remélte, a fiú bizalmát sosem fogja eljátszani.

A desszert után beraktak egy filmet. Fura volt Millinek Norbi után Gábor mellett ülni. Alacsonyabb volt, de épp ezért izmosabbnak hatott. Utálta magát az összehasonlítgatásért. Megcsókolta Gábort, hogy kiverje fejéből a másik fiút. A kúra hatásosnak tűnt. A fiú már inkább vele foglalkozott, mint a filmmel. Simogatták egymást, az intimitás egy új szintjére léptek. Eddigi randevúik során nem volt alkalmuk ennyire összebújni. Az ölébe húzta a lányt. Az átkarolta a nyakát, így csókolóztak. Érezte, hogy a fiú egyre keményebben kívánja őt. Imponált neki a dolog. Egy pillanatra belegondolt, hogy a családi tragédia miatt nem sok ilyen alkalomban lehetett része az utóbbi időkben. Kezével felfedező útra indult. Kitapogatta mellkasán az izmokat, a vállát, végig simogatta a hasát. Mielőtt keze lejjebb vándorolhatott volna, a fiú felkapta és magával vitte a szobájába.
Óvatosan letette az ágyára, majd melléfeküdt. Megfogta mindkét kezét és puszilgatni kezdte. Millinek bevillant Norbi tegnap esti mondata, bőre puhaságáról. Erőt vett magán és elhessegette az emléket.
- Van még egy meglepetésem. Életem egy sötét időszakáról még nem beszéltem neked – mosolyodott el. Milli egy pillanatra megrémült. – Nyugi. Csak arról van szó, hogy képzett masszőr is vagyok. Gimnázium után tanultam ki a szakmát. Szeretnélek ma téged kényeztetni, ha megengeded.
- Ó! Ugye ez nem egy trükk, hogy meztelenül láss? – mosolygott vissza a lány.
- Többek között az is. De komolyan mondtam. Tessék itt egy törölköző.
Milli el volt képedve. Leöltözött, majd szólt a fiúnak, hogy bejöhet.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
- Még nem. De, csak mert a törölköző olyan jól áll – nevetett.
- Meglehet – nevetett vele együtt. – Kérlek, feküdj le az ágyamra.

A fiú keze meglepően kemény volt. Milli először felnevetett. Elfelejtette mennyire csiklandós tud lenni, de végül teljesen ellazult és élvezte kényeztetést. A nyakával kezdte, végig lassan a vállán, majd a karjain. Utána a hátát gyúrta végig. Meglepődött mennyire jól esik neki. Sosem masszírozták még így. Néha egy-egy áttanult éjszaka után Alizzal megnyomogatták egymás görcsökkel teli nyakát, de az nem volt ehhez fogható. A háta után a dereka következett. Megborzongott, ahogy a kezek a fenekéhez értek. Norbi hamar kitapasztalta, hogy ez az egyik kedvenc erogén zónája. De melyik nem?! Norbi… Elhessegette a fiút. Most csak Gábor és ő vannak. És Gábor kezei. És az ő feneke. És ahogy a kezek egyre lejjebb vándorolnak rajta. Nem volt benne biztos, hogy ez is a masszázshoz tartozik, vagy csak a fiú nem bírja tartóztatni magát, de nem érdekelte. Már jó ideje nem volt ilyen ellazult és ezért hálás volt. Végül következhetett a combja, a vádlija és a lábfeje – ha nem lett volna olyan rettenetesen csiklandós. Mire befejezték már több, mint egy óra eltelt.
- Köszönöm szépen! Nagyon jó esett! – mondta és hosszan megcsókolta a fiút.
- Örülök, ez volt a célom.
- És most mi jön?
- Van egy dolog, amit szeretnék, ha megtennél nekem.
- Igen? Mi az?
- Aludj velem!
- Örömmel! – mondta és komolyan így is gondolta. Norbi sosem kérte ilyenre. Helyesen döntött. Gábor a tökéletes választás. Norbi csak egy kis kitérő volt a boldogsághoz vezető útján.