Történetek

Ahogy elkezdtem dolgozni, pasit is kerestem. Évek óta vártam az igazit, de mindig melléfogtam... És jött is. Jobban mondva jöttek, mivel, hogy két fiú is nagyon érdeklődött utánam. Az egyik, nevezzük Balázsnak, külföldön hetelt, így csak a hétvégéket tölthettük volna együtt. Nem tetszett úgy különösképpen, így visszagondolva, nem is tudom miért ragaszkodtam hozzá annyira. Talán a drága ajándékok miatt, amikkel elhalmozott...

Mi történik most velem? Mi ez a meleg, szorító alagút?
Itt akarok maradni, de nem lehet. Fejem kibukott.
Felháborító ez a rideg vakító fényes környezet.
Kitornászom a két kezem, derekam, s a lábam.
Mit akar tőlem ez a sok kéz?
Au,-ez fájt! De mi ez a színtelen, s íztelen valami?
Ami ráadásul még hideg is? S mi ez a puhaság, mit
érez nyelvem? S mi ez a nektár? Milyen édes...

Ahogy kiérek a széles, keményre döngölt talajú gyakorlómezőre, Fernando azonnal megpillantotta a már hadrendben álló tüzérségi csapatokat. A bronzszínű harcosok jobb oldalán bíbor csík futott végig szívmagasságban a tüzérségi címerrel. A harcosok karja mintha izmosabb lett volna, ám ezt valójában a beléjük épített nagy hatásfokú ágyúk tették. Míg a gyalogság és a gépi hadtestek fő fegyverzete a hátukon hordott hatalmas pallos és a kisebb hatásfokú, de könnyebben kezelhető lőfegyverek voltak,...

Kinéztem a híd ablakán, pár apró rakéta hagyta el a hajó elejét, majd elkezdtek körbe-körbe repkedni.
- Remélem ennyi elég lesz, hogy megzavarjuk a rádiókommunikációjukat. Vedd célba az egyik csatahajó meghajtórendszerét, és lőj ki rá pár foton torpedót.
- Kezdenek körbefogni minket Pier, és pár zöld pötty jelent meg a radaron, a számítógép szerint mágneses pulzárok...

A tragikus sorsú költő születésének 100. évfordulója volt a 2005-ös év. Tiszteletére, megemlékezésére három előadást tartott Dr. Resinger János nemes irodalomtörténész Siófokon, a Kodolányi János Főiskolában. A három előadás három különböző témát dolgoz fel:
József Attila és a bűn
József Attila és a halál
József Attila és a megváltás
Az előadásról,...

Végre felértem a felső emeletre. Itt nem a szokott iskolai kép várt, hanem egy orvosi rendelő. Iszonyúan elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. Az orrom facsarni kezdte a kórház-szag. Próbáltam leülni a székre, de mire leülhettem volna nyílt az ajtó. Az ajtóban egy férfi állt. Hosszú fehér köntös volt rajta. Nem emlékszem pontosan, hogy volt-e szakálla, de úgy érzem, hogy volt. Mintha Isten mása lett volna...

De egyszer csak meghallottam valamit. Halk motoszkálást az ablakom felől. Nem… nyugtatgattam magam, biztosan csak a radiátor pattogott a hő miatt. Aztán hirtelen megint hallottam a zajt, majd hirtelen finom léptek zaja ütötte meg a fülemet. Elakadt a lélegzetem, és bár még mindig nem tudtam álom e vagy valóság, képtelen voltam megmozdulni. Pedig akartam…

Szinte teljességgel megfagyott az ereiben a vér, ahogy a katonák elözönlötték a szűk utakat, de nem vették észre őket. Bár igaz, hogy fogva tartója úgy simult hozzá a falhoz, mintha eggyé akarna válni vele.
Megmoccanni sem mert, mert tudta, hogy akár az életébe is kerülhet. Az őrség, futva elindult a még sötétebb sikátorok felé. Hangjuk egyre csak halkult, végül már csak saját szuszogását, a tenger morajlását hallotta… és az idegen forró lélegzetét a nyakán...

- Nos – próbálta Mihály bácsi folytatni –, Annuska és Tóbiás már ismerik egy ideje egymást, kedves barátok, és miután tegnap beszéltem Annussal, aki jelezte, hogy nagyon is örülne, ha az én Tóbiás öcsém felesége lehetne, így ha te és a bátyám is áldásotokat adjátok rá, akkor hamarosan megtarthatjuk az eljegyzést is.
A teraszon továbbra is néma csend volt. Barna úr mintha sokkot kapott volna a hírtől, csak ült, kezében a csészéjével.
- Hogy őszinte legyek, ez a bejelentés úgy...

Anyu mormol valamit, de a lány nem érti. Kimegy a szobából, kinyitja az üveget, és önt ide is, oda is a löttyből. Szépen egyenletesen, ahogy a haját szokta fésülgetni.
A bejárati ajtó előtt játszadozik így, amikor egy alakot lát meg a tömör üvegen keresztül.
Széles mosolyra nyílik a szája. Igazi, és őszinte. Halkan kinyitja az ajtót. A kulcsok alig zörrenek meg egyszer kétszer...