Nem csókolnak Pesten könnyen - IV. rész Manci és Barnabás

A szobába egy fiatal lány lépett be, a doktor arca falfehér lett mikor meglátta. Az ajtóban Manci állt, a lány, aki annak idején az elsőéves medikus Barnát bevezette a szerelem és az érzékiség nagy misztériumába. A gyönyörű, telt vörös hajú démon rettenetesen nézett ki.
A lány ijesztően lefogyott, az arca beesett, a bőre sápadt volt, az ajkai fakók, vértelenek, a szeme alatt óriási táskák éktelenkedtek. Egyszerű posztóinget, szoknyát, nagykendőt és a lábán ormótlan, cúgos cipőt viselt. Lassan járt, inkább vonszolta magát igyekezett megkapaszkodni mindenbe, ami csak a kezébe akadt. Megállt az ajtóban, az arca hirtelen elvörösödött, hirtelen megtorpant, levegő után kapott, aztán összecsuklott, mint egy rongybaba.
- Rosner kisasszony, szalmiák sót, szivacsot! Siessen már! Julika hozzon vizet és nyissa ki az ablakot – pattogta Barna, miközben a lány fejét gyengéden az ölébe fektette – Julika, tegyen már úgy mintha élne – ripakodott rá jövendőbelijére.
- Meghalt?
- Nem, csak elájult. Rosner kisasszony hozza már azt az átkozott szalmiáksót!
- Ő lenne Rózsi húga? – kérdezte Julika megrökönyödve.
- Nem – mondta Barna kissé zavartan – Ő nem Rózsi.
- Hát akkor?
- Ő Manci, izé, ő a húgom, illetve az unokahúgom, igen ő az unokahúgom, Golde néni unokája – dadogta Barna, majd kikapta a szivacsot és a vegyszeres üveget a titkárnő kezéből, öntött pár csepp szalmiáksó oldatot a szivacsra és a lány orra alá tartotta, aki pár pillanat múlva magához tért.
- Doktor úr, doktor úr – suttogta a lány.
- Még nagyon gyenge kedvesem, ne beszéljen – mondta Barna – Rosner kisasszony segítsen, fektessük a kanapéra.
- Aladár drágám, mióta magázza az unokahúgait? – kérdezte Julika.
- Julika maga most menjen haza – szólt rá Barna szigorúan. – Kisasszony maga is menjen ki – mondta Rosnernek miután, lefektették a lányt. – Menjenek már ki! Elfogják szegény teremtés elől a levegőt!
- Biztos ne segítsünk?
- Mars ki! – mutatott Barna az ajtóra.

A lány mozdulatlanul, félig öntudatlan állapotban hevert a kanapén. Barna feltámasztotta a fejét néhány párnával, majd odahúzott egy széket, mellé ült, és megpróbált pár csepp vizet itatni vele. A lány lassan kinyitotta a szemét.
- Hogy kerül ide Mancika? – kérdezte Barna.
- Vonaton, szekéren főleg gyalog – mondta Manci halkan. – Napok óta úton vagyok.
- De én úgy tudtam, hogy maga, vagyis a madame azt mondta, hogy maga férjhez ment. Hol van a férje?
- Becsapott – súgta a lány. – Azt mondta, hogy szeret, feleségül fog venni és magával visz Kievbe
- Mit tett magával?
- Ungváron ott hagyott a szállodában. Elvitt mindent, a pénzemet, az ékszereimet. Ott hagyott egyedül, egy szál ingben, egy halom kifizetetlen számlával, váltóval és hitellevéllel. Ezt a ruhát is, ami rajtam egy kedves asszonytól kaptam, aki megsajnált, adott ennem, és kifizette a vonatjegyem Debrecenig. Onnan gyalogoltam, néha felvett egy szekér, egy kocsi, egy darabon elvittek. Éjente jó embereknél aludtam, akik megtűrtek az istállójukban, a konyhában, adtak egy bögre tejet, egy falat kenyeret. Nagy nehezen elvergődtem Vecsésig, oda már kijár a villamos. Először a Riviérába mentem, de Rézi mama kidobott. Azt mondta nem kellesz, takarodj, ne is lássalak. Kiabált és hadonászott a botjával.
- És miért épp hozzám jött Mancika?
- Nem tudtam, kihez forduljak. Senkim sincs, magát pedig már évek óta ismerem, sok közös kalandunk volt, jó pár dolog összeköt bennünket.
- Sokkal tartozom magának kedvesem.
- Nem tartozik nekem semmivel, ezt már egyszer tisztáztuk. Mint barát kérem a segítségét. Nagyobb bajban vagyok, mint hinné. Nem egyedül érkeztem Pestre.
- Ezt hogy érti?
- Gyereket várok, de ne aggódjon nem magától – mondta gyorsan, látva a doktor arcán a jeges rémületet.
- Ki az apja?
- Egy vendégem, fiatalember, még fiatalabb, mint maga volt.
- Mi a neve?
- Azt nem árulhatom el.
- Tudnom kell, kedvesem, másképp nem tudok magának segíteni.
- Még szinte gyerek, elsőéves a maguk egyetemén. Nagyon kedves fiú, magas, jóképű, borzasztóan erős.
- Mondja el, hogy hívják.
- Barnabás a neve.
- Ezzel igazán sokat segített – sóhajtotta Barna. – Magas erős, elsőéves medikus és Barnabásnak hívják. A vezetéknevét nem tudja?
- Nem emlékszem.
- Nem könnyíti meg a dolgomat kedvesem. Mi a szándéka a gyermekével? Mihez akar most kezdeni?

- Arra gondoltam, hogy keresek egy bábát, de nincs egy fillérem sem, az angyalcsinálás meg drága, meg aztán félek is tőle.
- Azt nagyon jól teszi Mancika. Még csak az hiányzik, hogy egy ilyen sarlatán kése alá feküdjön. Még hogy bábák, tudatlan öregasszonyok, közönséges hentesek koszos, mocskos műszerekkel, lepusztult józsefvárosi bérkaszárnyák poloskáktól hemzsegő hátsó traktusaiban. Ha nem vérzik el a kaparás közben, akkor utána vérmérgezésben, görcsök között hal meg. Eszébe se jusson ilyesmi.
- Maga doktor úr biztosan meg tudná csinálni.
- Egy szót se többet – rivallt rá Barna. – Ez itt a Magyar Királyi Orvostudományi Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikája. Itt, ezek között a falak között nem végzünk abortuszokat! Soha, még csak ki sem ejtjük itt ezt a szót. Amellett, hogy erkölcstelen, visszataszító dolog, a törvény szigorúan bünteti, az orvost börtönbe csukják és kizárják a kamarából. Mi itt csecsemőket segítünk a világra, nem pedig megöljük őket.
- De hát akkor mit csináljak? – szakította félbe a lány.
- Először is elő kell keríteni az apát.
- Jaj azt nem lehet - rázta a fejét a lány. - Már beszéltem vele, szegény nagyon megijedt, nem lehetett vele rendesen beszélni, hiszen ő is még szinte gyerek
- Biztos benne, hogy ez a Barnabás az apa?
- Ő volt az utolsó vendégem, mielőtt otthagytam volna Rézi mamát. Ha nem hiszi, megnézheti a nagykönyvet. Úgy másfél hónapja megbetegedtem, lázam volt, a bőröm felhólyagosodott, és miután csak nem akartam meggyógyulni a mama elzavart doktorhoz, az megvizsgált és átküldött a dologház utcai kórházba, nőorvoshoz, mert azt gyanította, hogy összeszedhettem valami ocsmány kórt valamelyik vendégemtől, az az orvos mondta, hogy terhes vagyok. Na akkor nagyon megijedtem, és mikor legközelebb a kis doktorom a Riviérába jött, elmondtam neki, hogy teherbe vagyok a kölykivel, ő meg majdnem elájult, csak tátogott, mint egy hal, végül adott némi pénzt és elment. Először a bábához akartam menni, de féltem a kaparástól, úgyhogy megkerestem a vőlegényemet.
- Van vőlegénye?
- Persze, hogy van kettő is. Mindketten katonák, az egyikük konyhás a Károly laktanyában, a másik meg putzer egy főhadnagynál.
- Velük nem volt együtt, érti, hogy gondolom?
- Dehogy voltam, mit képzel rólam? Én első osztályú hölgy vagyok nem egy koszos bakasári. Velük jegyben jártam, de terhesen nekik sem kellettem. Na ekkor döntöttem úgy, hogy megszökök a Slézingerrel.
- Kivel?
- Slézinger Mórral, az orosz textilkereskedővel, akiről aztán kiderült, hogy se nem orosz, se nem textilkereskedő, hanem egy szélhámos, akinek azért kellett elmenekülnie Pestről, mert nem létező bérházakat árult balekoknak, meg azt állította, hogy hajóskapitány és így próbált nőket elcsábítani.
- Ezeket honnan tudja Mancika?
- A csendőröktől, akik utána jöttek Ungvárra, előlük szökött meg és hagyott a szállodában. Most itt vagyok terhesen, egyedül, tele adóságokkal. Nem tudom, mit csináljak.
- Ne féljen Mancika, amíg engem lát - simogatta meg Barna a lány kezét. - Kifizetem az adósságait, kerül, amibe kerül, ez most a legfontosabb. Aztán szállásra van szüksége, és pénzre természetesen. Írok egy cetlit, menjen el hozzám és adja oda az inasomnak, a konyhán majd kap enni. Délután hazamegyek és keresünk magának egy lakást. Valamelyik házamban biztos akad. Adok némi pénzt is, és segítek magának munkát találni, amíg meg nem születik a gyermeke.
- Miért ilyen jó hozzám? - kérdezte a lány és elhúzta a kezét.
- Sokkal tartozom önnek Mancika, mindketten tudjuk.
- Doktor úr egy fiatalúr keresi – kopogott be Rosner kisasszony és szakította félbe Barna doktort.
- Nincs fogadóórám, jöjjön vissza hétfőn – vetette oda Barna.
- Azt állítja, hogy az ön sógora – mondta Rosner, de a hangjából az érződött, hogy nem igazán hisz a mai nap után a doktor rokonságának.
- Nem mondta a nevét?
- Dénes Barnabás.
- Te jó isten be ne engedje ide – ugrott fel a lány.
- Várjon kisasszony egy pillanatot – szólt ki Barna, majd Mancihoz fordult. – Feküdjön vissza kedvesem, nem szabad ugrálnia.
- Könyörgöm doktor úr – rimánkodott a lány miközben Barna visszafektette a kanapéra. – Könyörgöm, ne engedje be, nem szabad találkoznunk.
- De hát miért Mancika, mi a baj?
- Nem szabad itt találnia, nem szabad – hadarta a lány, és megpróbált felugrani, de a doktor erősen tartotta.
- Ne féljen Mancika ez csak egy diák. Megkértem a nővére kezét, nyilván csak gratulálni akar
- Maga ezt nem érti, nem tudhatja, hogy ismerem, nem szabad, tönkretesz mindent – sivalkodott a lány tovább.
- Rosner kisasszony hívjon egy nővért azonnal – kiáltotta a Barna, aki egyre kevésbé bírt az egyre hisztérikusabb lánnyal.
- Kérem ne, nem lehet – viaskodott a lány.
- Barnabás jöjjön be – kiáltott ki Barna az irodába. – Tartsa, mindjárt keresek valami nyugtatószert.

Barnabás, Dénes professzor legifjabb fia, tökéletesen megfelelt a lány leírásának. Magas, tagbaszakadt, kisportolt alkatú, valóban vonzó, jóképű fiatalember volt. Miután meglátta a kanapén vergődő lányt majdnem elájult.
- Te jó isten Manci – nyögte a fiú.
- Mit áll ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség? – mondta Barna dühösen – Jöjjön ide és segítsen.
- Nem lehet, Barnabás én nem – hörögte a lány.
Barnabás erőt vett magán és lefogta a még mindig kétségbeesett elszántsággal küzdő Mancit. Barna doktor a sarokban álló üveges szekrényhez rohant, altatószert, vattát, alkoholt és fecskendőt vett elő. A nővér elkészítette az injekciót, majd a doktor beadta a lánynak, aki pár másodperc múlva elernyedt, majd jótékony álomba merült.
- Mosdassák meg, adjanak rá tiszta hálóinget és fektessék le – utasította Barna a nővért. – Pár óráig aludni fog, amint felébredt értesítsenek. Ki ma az ügyeletes a fekvőbeteg osztályon?
- Kocsis doktor – mondta a nővér
- Vegye fel a hölgyet. Terhes, attól tartok, az izgalmaktól és az elmúlt napokban átélt terheléstől elvetélhet, legyen tehát nagyon óvatosak

Miután kivitték az eszméletlen lányt a szobából, Barna egy üveg konyakot és két poharat vett elő. Töltött, majd az egyik poharat Barnabás kezébe nyomta.
- Idd meg, jót fog tenni.
- Hogy kerül ez ide? - nyögte Barnabás.
- Hosszú és szomorú történet, és attól tartok te is érintett vagy benne - mondta Barna aki előtt, az előbbi viharos jelenet mindent világossá tett.
- Mindent elmondott magának?
- Mindent - bólintott a doktor és töltött még egy pohárral a fiúnak - Szerintem tegeződjünk, elvégre mégis csak sógorok leszünk. Szerbusz kedves öcsém – mondta, majd egy hajtásra kiitta a poharat.
- De hát honnan ismered? - kérdezte a fiú kétségbeesve.
- Egy régi közös ismerős. Riviéra Club, Kis pipa, és ami azt illeti, jóval régebb óta ismerem, mint te. Nos, mi a szándékod kedves rokon?
- Semmi, nem tudom.
- Sejtettem.
- Nem értem mit akarhat még, már adtam neki pénzt.
- Ez nem ilyen egyszerű kedves sógor. A lány terhes és nem akarja elvetetni a gyermeket, a pénznek pedig amit adtál neki, már nyoma sincs. Kénytelen leszel vállalni a tetted következményeit.

- De hát mégis mit akarsz, mit tegyek? Ez egy kurva, talán vegyem feleségül?
- Vigyázz a szádra! Ha már nem volt annyi eszed, hogy óvatosabb légy, legalább most próbálj felnőtt módjára viselkedni! - rivallt rá Barna - Ostoba taknyos, az apád szülészorvos, te is annak készülsz, tudnod kellett volna, hogy hogyan védekezhetsz! Erről jut eszembe, miért nem használtál gumióvszert?
- Gumióvszert?
- Goodyear úr zseniális találmánya, vulkanizált kaucsukból készül, lassan 30 éve kapható a legtöbb drogériában, cigarettás és gyufásdobozokban, a diszkréció kedvéért.
- Tudom mi az a gumióvszer - mondta Barnabás sértődötten
- Akkor használnod kellene - torkollta le Barna
- Utálom, drága, vastag, kényelmetlen és zavar középen a varrás. Általában úgy védekeztünk, hogy kihúztam mielőtt elmentem volna.
- Úgy érted, az ejakuláció előtt. Orvosnak készülsz, próbálj meg úgy is beszélni. Mi a neve ennek a fajta védekezésnek?
- Most komolyan vizsgáztatni akarsz?
- Nem, akkor a Tyler féle hüvely tükörről kérdeznélek. Nos mi a neve?
- Coitus interruptus.
- Helyes! - csapott az asztalra Barna. - A legkevésbé hatékony eljárás, emiatt van sok gyereke a szegényeknek
- Most, hogy ilyen kimerítő előadást tartottál nekem a fogamzásgátlásról - szakította félbe Barnabás - Megmondanád, hogy mégis, most mi a teendő?
- Nem csak hülye vagy fiam, hanem arcátlan is - morogta Barna - Mi a teendő? Gondoskodnod kell a lányról és a gyerekedről. Tanítattni, fizetni az élelmezését, a ruházását, ügyelni, hogy megfelelő körülmények között éljenek, ne éhezzenek, ne fázzannak, sajnos egy úriembernek ez a kötelessége, ha olyan ostoba, hogy teherbe ejtsen valakit. Persze, hagyhatod a lányt, faggyon csak meg az utcán, vagy haljon éhen, de garantálom, hogy a családod ebben az esetben tudomást fog szerezni a ballépésedről és a méltatlan viselkedésedről. A professzor erkölcsös, tiszta jellemű férfi, nem hinném, hogy meg tudná neked ezt bocsátani.
- De hát én csak egy medikus vagyok! Miből tarthatnák el egy nőt és egy csecsemőt?
- Emiatt ne fájjon a fejed, majd én mindenről gondoskodok, fizetem a lányt, és ügyelek arra, hogy jól nevelje a gyereket, és tisztességesen dolgozzon. Minden kiadást precízen feljegyzek te pedig majd mindent kifizetsz, ha már keresel.

- Miért segítesz rajtam?
- A sógorom vagy, a családom egyik tagja. Nem tudom felétek mi a szokás, de nálunk a rokonok kiállnak egymás mellett. Ez a zsidó család, sok rokon véd és dacszövetsége. Az igazság az, hogy dühös vagyok rád, amiért ilyen felelőtlen és hülye voltál, veszélybe sodortad a családod, Pest legtiszteletre méltóbb famíliájának jó hírét, kockáztattad, hogy tönkre teszed a szüleidet, a testvéreidet és mivel a nővéred a feleségem lesz engem is. Van fogalmad mi lesz, ha ez kiderül? Dehogy van, ahhoz gondolkodnod is kellene.
- Túl lépsz egy - próbált közbe szólni a fiú, de a doktor villámló tekintete beléfojtotta a szót
- Hallgass! Legszívesebben benne hagynálak a bajba, ha nem szeretném a nővéred, meg is tenném. Megérdemelnéd, hogy bűnhődj, de fájdalom a dolog úgy van megszerkesztve, hogy te is automatikusan kimászol belőle, de hát ez ellen nem tehetek semmit. Megértettél, vagy magyarázzam el újra, lassabban?
- Mindent értek - bólintott a fiú
- Ostoba kölyök, miért pont egy örömlányt kellett teherbe ejtened? Ha ez egy fajtánkbelivel történik, egy úrilánnyal, könnyebb lenne a helyzetünk, feleségül vennéd, oszt jónapot.
.- Tudod, hogy van ez - próbált magyarázkodni Barnabás, de a sógora nem hagyta
- Nem tudom! - ripakodott rá - Fogalmam sincs, hogy megy ez, nem szoktam örömlányokat felcsinálni. Van még valami jelentenivalód?
- Nincs
- Helyes. Kifelé menet csukd be magad után az ajtót!
- Azaz hogy mégis! Alá kellene írni a leckekönyvemet
- Kimész szépen az irodába, és lerakod a titkárnő asztalára a többi közé. Jövő héten alá lesz írva. Még valami?
- Semmi
- Helyes. Elmehetsz
- Akkor viszlát, és gratulálok - mondta Barnabás és elindult kifelé.
- Megállni! - kiáltott rá Barna - Elfelejtettél valamit.
- Mit?
- Megköszönni.
- Köszönöm.
- Micsoda egy nap - morogta maga elé Barna miután becsukódott az ajtó. - És még dél sincs.

Az első emeleti rendelők várótermében teljes volt a felfordulás. Magukból kivetkőzött úriasszonyok pöröltek egymással, vitatkoztak, veszekedtek, zajongtak, majdnem betörték a rendelő ajtaját, a nővér, egy alacsony, vékony lány képtelen volt rendet tartani közöttük, a medikusok nem mertek kijönni, a rendelő biztos falai közül. Barna dokotr ezen már nem tudott csodálkozni. Úgy döntött, itt csak a nyers erő segíthet, ezeket a megdühödött amazonokat, csak eréllyel lehet megfékezni, ezért felállt az egyik padra és kieresztette a hangját.

- Csend legyen! – ordította. - Maradjanak már csendben! - majd miután a szokatlan hangnemtől az asszonyok egy pillanatra elhallgattak, Barna csípőre tette a kezét, haragos tekintettel végigmérte őket, majd folytatta - Megőrültek maguk? Mit képzelnek, mi ez itt? Kórházban vagyunk, itt rendesen kell viselkedni! Nem kocsmában vagy a piacon vannak!
- Már vagy egy órája várunk - mondta egy nagydarab asszony
- És ezért úgy kell viselkedni, mint a vadállatoknak? - rivallt rá a doktor - Úriasszonyok maguk? Üljenek le! A nővér majd szólít mindenkit, akkor bejöhetnek.
- Doktor úr, én csak leletet szeretnék leadni - próbálkozott egy másik.
- Kivárja a sorát, mint mindenki! Ha csak egy pisszenést hallok vége a rendelésnek és mehetnek a Szegényház utcai kórházba. Maga mit akar - vetette oda egy fiatalembernek, aki közben átverekedte magát a tömegen.
- Sólyom vagyok Dénes professzor titkárságáról, a tanár úr azt üzeni, hogy azonnal látni akarja a tanársegéd urat.
- Rendben van, nővér kezdjék meg medikus urak a rendelést! Vegye előre azokat, akinek csak recept kell, vagy leletet hoztak.

Barna vett egy nagy levegőt, leszállt a padról, megigazította a nyakkendőjét és elindult, hogy megkérje Julika kezét az apjától.