A Meghasadt Szív Szigete

I. Az ígéret
- Szívem örökkön örökké a Tiéd – mondta a lány.
- Szíved örökkön örökké őrizni fogom – válaszolta a fiú.

II. A szakítás
Reggel a lány egy levelet talált ajtajuk előtt, ez állt benne:
„Szívedet elvesztettem, már egy másik szívet őrzök, sajnálom.”

III. Az este
A lány lelkét felemésztette a fájdalom, késő estig csak sírt és sírt. Amikor elaludt, kicsorduló könnyei elnyelték őt...

IV. A Meghasadt Szív Szigete
A lány felébredt, de nem az ágyában találta magát. Arcát különös, sós víz mosta. Egy parton volt. Körülnézett, a látvány elszomorította, úgy érezte, mintha a saját érzelmeit tükrözné a táj. Már vagy egy órája lehetett ezen a különös, borzalmas helyen, amikor egy ösvény felé vette az irányt, nem érdekelte, bármilyen sötét is az. Közepére érkezve, egy szikladarabra lelt. A szikla szív formájú volt, ami meghasadt, omladozott. A lány ekkor döbbent rá, a saját világában van, ahol az erdő gondolatai képmása, a tengervíz saját könnyeinek kelyhe, a szikla pedig egyenlő a szívével. A gondolattól megszédült és azon nyomban mély álomba esett.

V. Hazatérés
Kinyitotta a szemeit. Ismét a jól ismert szobájában volt. Érdekes módon a fájdalma enyhült, bár még kisebb nyomást érzett. A lány rájött, nem szabad mindent feladni azért, mert meglátta az Élet árny oldalát, hiszen még fiatal és még rengeteg lehetőség, és csodálatos, új szerelem vár rá.