Történetek

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

- Kíváncsi vagyok egypár dologra, és a sok kérdés már egy jó ideje kínoz, és sehogy sem kaptam meg rá a választ. Szerintem csak te tudnád megadni rá, így gondoltam szerencsét próbálok! - válaszolt egy kicsit zavarodottan, de határozottan Iván.
- Hmm. Meglátjuk, mit tehetünk, de szerintem elmehetnénk táncolni egyet, hisz én azért jöttem - mosolygott továbbra is Jázmin, majd megkereste a lányokat a szemével. Összehúzta a szemét, pupillái kitágultak, addig sima homlokán ráncok jelentek...

- Fel kell tennem önöknek néhány kérdést.
- Csak tessék - bólintott Dénes professzor.
- Készen áll Julianna lányuk arra, hogy elhagyja a szülői házat, hogy feleségként, és anyaként folytassa tovább az életét?
- Készen áll.
- Jó szívvel fogadnák, ha Aladár unokaöcsém feleségül kérné a lányukat?
- Áldanánk a seregek urát, a nagy szerencséért ami, a lányunkat érte...

Emma élvezte önmaga kényeztetését. A futástól ellazultak az izmai, a zuhany felfrissítette. Ahogy olajos kezével végigsimított simára borotvált testén, Adam-re gondolt és arra, hogy ma este a vacsoránál el fogja csábítani. Magához hívta meg vacsorára, valami könnyen elkészíthető ételre gondolt, amit kevés munkával össze tud hozni. Majd a szexre tereli a szót, és az alkalmas pillanatban meg fogja csókolni. Hogy mi lesz az este vége? Nos, Emma reménykedett, hogy végre egészen közelről is...

Csodálatos hirtelenséggel tért vissza tudatomba a mozgás és a hang, dobogó szívem viharos mozgása és a dobogásnak hangja fülembe. Akkor szünet, és minden eltűnik. Aztán megint hang s mozgás és érintés, mely átfut testemen. Sejtésem sem volt, mi történt és mennyi ideig voltam eszméletlen állapotban. Mindeddig szememet még nem nyitottam ki. Éreztem, hogy hanyatt fekszem. Kezemet kinyújtva magam mellett, éreztem, ahogy ujjaim közt csiklandósan végigsimulnak a bársonyos fűszálak...

Akkor még sok kilométerrel távolabb voltam, de mégis hallottam, amint nagy robajjal leválik a hegy oldala, és óriási gőzfelhőt formálva végighasít Catánián. Életem legszörnyűbb élménye volt, mégis jöttem, mert nem tehettem azt, hogy megállok, mert tudnom kell, meddig kell elmennem ahhoz, hogy ott legyek ahol lennem kell. Igen bonyolult, de gyönyörű, mindenféleképp gyönyörű. Látni az emberek szemében a fényt, amikor a kezemben tartom a gyermekeiket, akiket a romok alól mentettünk ki......

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?

Újra eszébe jutott az a név, amit a férfi sokszor motyogott álmában. Vajon az a Jane, a szeretője? Biztosan. Akkor viszont végképp nincs semmi keresnivalója mellette. Meg hát… ha tényleg a szeretője, aki biztosan egy gyönyörű nő, akkor miért is venné észre őt? Aki már csak azért megijed, ha egy férfi erősebben ragadja meg? Ugyan már…
De akkor hova tegye azt a csókot, amit Drake hajóján kapott tőle? Megérezte a férfi vágyát, de abban nem volt semmi kegyetlenség. Először bántak vele...

Ez a „figyelnek érzés" pedig eléggé kiakaszt. Á mindegy. Nem akarom a reggelemet is rögtön ezzel elrontani, elég a fejfájás. Még egy ideig bambulom azokat a megnyugtató fényeket, ahogy a padlón játszanak, aztán az ablakhoz kómálok. Kinyitom teljesen. Lábujjhegyre állok és kinézek az ablakon az erdőre. Gyönyörű a kilátás. Nem tudom miért, de ez a hely egyszerre vonz és taszít, riaszt el. Egyben gyönyörű és félelmetes. Furcsa, na mindegy. Szép ez a hely ez fix, csak azért nem bánnám,...

Tamika a trónteremben görnyedt a makett felé, a Nekropolisz új hadvezérével, Charnával.
A Nekropolisz erődítménye egy gótikus kísértet kastélyra emlékeztetett és a háttér is elég hátborzongató volt. A Holtak birodalmában soha nem kel fel a Nap, sem a Hold, nincsenek csillagok. A horizont mindig sötétszürke füstbe burkolózik. A fákon nem nő levél, kopaszon álldogálnak az elátkozott vizek mentén. A föld kopár, repedezett a szárazságtól...