MEGALÁZVA II.

MEGALÁZVA
II. rész
(avagy az „Amnézia Team” üdülési jog értékesítési stílusa)


A történetet ott folytatom, ahol az első részben abbahagytam.
Állunk a Jégvíz nevű település patinás hoteljának recepciójában és hamarosan erőteljesen kapkodtunk levegő után. Miután egyeztették velünk, a szállás elfoglalás, elhagyás időpontját, megkaptuk a szobánk kulcsát.
Az idősebb korosztály még bizonyára emlékszik, annak idején milyen felkapott volt a TV-ben a Kalán néniről szóló sorozat. Ez valamikor régen, abban az időben nagyon népszerű volt. A cselekmény Kalán néni (értsd: kanál, villa nélkül) csetlő-botló története körül forgott. A gyermekek úgy ültek a képernyő előtt, mintha valami szuperprodukció következett volna. Nem tudom miért, de a szálláshelyünk ismertetésekor, valamilyen név hallatán, önkéntelenül is Kalán nénire assziciáltam. Természetesen ennek semmi jelentősége nincs, csak így próbáltam egy kicsit lazítani az olvasó figyelmét.
A recepcióstól, megkaptuk a szobánk számát, jaj mit beszélek én, hiszen mi apartmanba lettünk elhelyezve. Tehát megkaptuk az apartmanunk kulcsát és az ajtó számát. A recepción történő bejelentkezéshez, már előre (a csekken befizetett részvételi díj ellenében) postán megkaptuk a „részvételi okmányunkat”.

A részvételi „okmány” fejlécén vastagított, nagy méretű betűkkel, a megnyugtató szlogen szerű szöveg hirdeti, hogy „Kedvezményes üdülési ajánlat ….” Az adatainkat tartalmazó rész után, kedves, név szerinti megszólítás következik, majd egy teljesen egyértelmű, félreérthetetlen invitálás, melyet most betű szerint idézek: „Népszerűsítés céljából szeretnénk meghívni Önöket az újonnan épült …… Gyógyszállóba.”
„A 4 fős apartmanokban történő elhelyezés, Önnek és családjának 2 nap 2 éjszakára szól mindösszesen 6500.- Ft részvételi díjért.”
A kétfős elhelyezés egy másik épületben történik 6000.-Ft részvételi díjért.” Mi a kétfős kategória szerinti résztvevők voltunk!

A pontos feltételeket és időpontot tartalmazó okmány világosan és félreérthetetlenül meghatározza a részvétel feltételeit.
- Első feltétel a részvételi díj, csekken történő befizetést 3 napon belül.
- Második feltétel szó szerint „A két órás szálloda bemutatón való részvétel …”
Tehát az előre kipostázott tájékoztató szerint kétségünk nem volt a körülményeket illetően!

A recepción kaptunk egy tájolási hibás, házilag készült térképet, melyen a „Kelet” a lap tetején volt, mintegy kitúrva onnan a szokásos északi irányt. Na, ez nem lehet akadály, hiszen mi térképész zsenik vagyunk, így kocsiba ültünk és végül még oda is találtunk.

A szállás elfoglalása előtt a recepción érdeklődtünk, hogy egy ilyen hatalmas üdülőkomplexumban, miként lehet Internetezni! A válasz kiábrándító volt, saját géppel sehogy! Viszont van a két telephelyű intézményben, a recepció mellett 1 db (írd és mond egy darab) számítógép, melyet csekély 300.-Ft/fél óra díjért (600.-Ft/óra) igénybe lehet venni. A gép képenyője természetesen az előcsarnok belsejére néz, hogy mindenki láthassa, kivel és mit cseveg a kedves vendég. (Ezt nevezik adatvédelemnek) Amennyi többen is szeretnének Internetezni, akkor a gép előtt ülő, háta mögött lehet sorba állni és várni. Kárpótlásként (ha van bőr a pofámon) olvashatom a szerencsés kollega üzeneteit. Az Internetezési lehetőségekre vonatkozóan az indulás előtti napokban kértem információt, melyre a választ megkaptam és olvashattam, miután a „nyaralásból” hazaértem! Azért látszik, hogy mindenben a vendég kegyeit keresik, mert az e-mail végén a záró sor így szólt: „… a második otthon.”
Belegondoltam, mit csinálhat egy Interneten felcseperedett gyermek, esős napokon, ilyen szolgáltatási színvonal mellett. Ezt később meg is kérdeztem, az ügynökasszonytól, mert ma már egy kisebb település fogadójában is ingyen igénybe vehető Wifi-szolgáltatást kínálnak, a csattanós választ hamar megkaptam, szavait idézem: „ez nem erről szól!”

Amint olvasható soraimban, az apró bosszúságok sorra jelentkeztek.
Végre elfoglaltuk az apartmanunkat. Csodálatos, szép, jól felszerelt! Igaz a WC, amely a fürdőszobában van, olyan közel van a törölközőszárító radiátorhoz, hogy harmadik használat után már kék volt a lábam, mert örökké bevertem a kiálló elzáró szelepbe.
Túléltük!
Amit nehezebb volt, de azt is túléltük az a „női” tisztálkodás! Ugyanis a fürdőszobában a zuhanyfülkében a tusoló rózsa fixen van (jó magasra) felszerelve, ezáltal nem mozdítható! Így a női „alsómosás” csak bidével lenne lehetséges! De az nincs! Mondtam is a páromnak, hogy nyissa meg teljesen a zuhany csapját és próbáljon meg kézen állva alulró tisztálkodni! Azt válaszolta, ha az utcai ablakban lenne a tusoló, akkor meg is tenné!

Tehát így indult márciusi nyaralásunk első napja.

Másnap kora délelőtt gyorsan megreggeliztünk és irány a szállodaismertető előadás!
Már a bejáratnál várt egy nagyon kedves, barátságos hölgy. Miután a nevünket megkérdezte, máris tudatta velünk, hogy a délelőtti program az ő irányításával történik. A beható és részletes beszélgetés okán csak velünk foglalkozik. Minden meghívott külön előadót kap.
No, mondom ez ám az igazi figyelmesség, nem kell másokkal megosztanom a figyelmemet. Nyelvtanulásnál is az intenzív programok, akkor hatékonyak, ha kiscsoportos lebontásban történnek!

A kölcsönös bemutatkozás után rögtön a tárgyra tért, és elkezdte ecsetelni, az „üdülési jog, tulajdonlás” kecsegtető lehetőségeit. Elmondta, hogy ők milyen hatalmas kiterjedésű, számtalan választható üdülési lehetőséget biztosítanak az országhatáron belül és kívül is az üdülési jogot megvásárló tulajdonosoknak. Ez a kitérőnek hitt, mellékvágány hamarosan kiábrándított bennünket, mert kiderült, hogy nem mellékvágányon vagyunk, hanem ez az ottlétünk fő célja! Ezért kaptuk ezt a fantasztikus kedvezményes üdülési lehetőséget.
Miután közöltem a hölggyel, hogy erről a szándékról itt és most értesültem az előadásából és nekünk semmi ilyen vásárlási szándékunk nincs és nem is volt. Sőt, ha tudom, hogy miről van szó, el sem jövök. Hú ez volt ám olaj a tűzre! (Csak mellesleg, akkor még nem tudatosult bennem az a részlet, hogy nekem ezekről a körülményekről, arról, hogy az előzetes tájékoztatás nem ezt említette, tőlük származó, írásos bizonyítékom van!) Az eddig oly mézes-mázos ügynökasszony, azonnal kimutatta a foga fehérjét. Látszott az idegesen rángatódzó arcán, hogy az indulatok rögtön szétfeszítik. Már nem beszélt velünk olyan kedvesen! Sőt úgy akarta beállítani a dolgot, hogy mi visszaéltünk a helyzettel! Ezt közölte is velünk! Azt mondta mit képzelünk mi, miért kaptuk ilyen olcsón az üdülési lehetőséget! Ennyi a „mosatási díj” a szállodában, amennyiért mi most ott tartózkodunk.
Azért szerencsére nem akart bennünket megpofozni és ez megnyugtató volt.

A személyi szabadságunkat szelíden korlátozva, arra vett rá minket, hogy ne hagyjuk el a szobát, mert ő most lemegy az igazgatónőhöz és beszámol neki erről a példátlan eseményről. Így is történt! Kis idő múlva visszajött és felírta az adataimat, anyám nevét, igazolvány számomat, stb. Szerencsére újlenyomatot nem vett tőlem!
Kíváncsi lennék, mindehhez mit szólna az állampolgári jogok biztosa, egyáltalán van-e joga ilyen személyes adatok rögzítésére?
Milyen jogon csinált egy majdnem rabosító procedúrát velünk?
Miért volt szüksége a részletes adatainkra? Lehet, hogy valamilyen hírszerzőügynökségnek dolgozik?
Nem tudom, de a megaláztatás, az emberi méltóság, ilyen módon történő porba sújtásával, korábban még soha nem találkoztam!
Szerettem volna ezt a megrázó élményt, (amitől egy gyengébb idegzetű ember éjszakánként felsírna) elfelejteni, de ahhoz egy jól felkészült „Amnézia Team” segítségére lenne szükségem.

Zárószóként: igyekeztem megaláztatásomat, keserű humorral elütni, de sajnos a tudat, hogy ma ilyen korban élünk, hogy emberek ilyet tehetnek másokkal, elkeseredetté tesz!