Bloody love-Véres szerelem 5 fejezet

5 fejezet - into a past rabid love - egy múltba veszett szerelem-

Kb. 15 farkas közeledett felém és a holttest köré szorítottak. Vicsorogtak, és morogtak. Támadni készültek. Ekkor a távolból egy fület süketítő vonyítás hallatszott. Erre felfigyeltek. Aztán már nem egy vonyítás hallatszott, hanem vagy 30 egyszerre. Hurrá jön a felmentő sereg, talán. Elindultak a farkasok a vonyítás irányába vagy is nekem háttal voltak. Itt az idő most vagy soha. Ezt is kikel próbálni 1x. Megpróbáltam koncentrálni az elemekre és itt a szélre. Felemeltem a kezeimet és összecsaptam. Hatalmas erő áradt ki belőlük akkora szelet gerjesztve, hogy a farkasokat elfújta 50m-erel arrábbra. Jé, ilyet is tudok?

Kissé felháborodottnak tűntek az ordasok, de sebaj, most már széttártam a kezeimet és így egy hatalmas széllel kevert erő hullámot szabadítottam rájuk. Magamra pedig egy erő burkot vontam ezzel. Akár egy atomrobbanás nagyságú erő hullámot is el tudnék szabadítani a mostani érzetem szerint. A farkasok morogva tápászkodtak fel a földről. De én egy lépéssel előttük jártam. Megint használtam a képességeimet és egy pillanat alatt fent voltam a szakadék tetején. A farkasokat néztem fentről aztán elindultam volna előre, de Nicholas neki préselt a fának.
- Hülye liba, az életedet akarod rövidíteni? - suttogta
- Nem, éreztem, álomban láttam egy lányt, boszorkány lehetett és...
- Jól van, csend menyünk viasza inkább a házba majd ott megbeszéljük, itt veszélyes. - mondta majd karon ragadott és visszamentünk a házhoz. Nem tartott tovább 5percnél, mert ölbe kapott és szaladt szóval jó hamar visszaértünk. Beugrott az erkélyre majd kinyitotta az ablakot és bementünk a szobámba.
- Na, most mesélj. Ajánlom, hogy jó indokot találj ki, amiért elmerészeltél szökni. - mondta fenyegetve.
- Hát jó, szóval. Volt egy álmom, amiben egy fekete hajú lányt kergettet valami farkas, és a nyakában volt egy lánc, ami nagyon ismerős volt, de maga a lány is nagyon hasonlított valakire, akit ismerek vagy ismertem. És éreztem, hogy valós ez az álom és, hogy most történik és, hogy segítenem kell. Miután kiszöktem és megtaláltam akkor rám nézett és azt kérte, hogy mentsem meg a lelkét. Aztán hagyta, hogy megölje az a farkas, kitépte a szívét és elvitte. Vissza akartam fordulni, de egy farkas állt előttem és közeledett nem volt más választásom, mint, hogy leugorjak, de a lány azt kérte mentsem meg a lelkét és odamentem hozzá. Ez a medál volt a nyakában és valahol már láttam ezt a medált - és a kezébe adtam, Ő is megnézte - elvettem tőle aztán kezemből valami fényesség tört elő. Valami azt súgta, hogy tartsam fölé, ezt tettem és elszállt a lelke.
- Nem is vagy te olyan kis butus, de amint elnéztem, átváltoztál, az erőd egy nagyobb szintre lépett. Most csak azért fohászkodj, hogy Gábriel ezt ne tudja meg ó, azért nem akartalak kiengedni, mert ettől féltem, hogy Gábriell csatlósai az erdőben lehetnek.
- És ezt mikor akartad elmondani? És miből gondolod?
- Gábrielt nehéz átverni, valószínű volt, hogy néhány csatlósát elküldi ere, hogy szemmel tartsanak téged. Persze remélhetőleg ez nem így történt. És mikor akartam elmondani? Hát most. Nem fogok mindig mindent az orrodra kötni.
- Pedig nyugodtan.
- Ö... rendben – mondta, majd fogta és letepert az ágyamba.
- Hé, szállj le rólam azonnal. – kezdtem toporzékolni, és a mellkasát ütögettem.
- Mert, ha nem akkor mi lesz?- kérdezte szemtelenül.
- Az, hogy, hogy....
- Na, mi? – kérdezte még szemtelenebbül
- Ááá elég, leszállni most. – kezdtem hisztibe
- Nem!! Esetleg, ha kapok érte valamit cserébe - húzta sunyi mosolyra a száját. Közben a számra pillantgatott.
- Nem, semmit, eresz már - mondtam. Öt ez nem izgatta, mikor szólni akartam, fogta és megcsókolt. Amint pedig sikerült elválni tőle azonnal lendítettem a kezemet pofonra. De megint elkapta a kezemet a fejem fölé szorította, és ismét megcsókolt. Persze eszembe sem jutott viszonozni, de aztán még is. Jó pár percig el voltunk így, de minden szép dolognak egyszer vége szakad. Durr, egy tasli. Gyönyörű nyoma lett az arcán. Hát, hiába akinek szép a kéz nyoma? Az szaporítsa a nyomait.
- Ezt miért kaptam kérdezte a földről?
- Mert egy taperolós, pofátlan dög vagy - mondtam
- Akkor miért viszonoztad a csókot? - kérdezte sunyin
- Mert rám másztál és szólni akartam akkor a nyelvedet a számba tuszkoltad. - mondtam vörösen
- Ja, igen, de akkor is viszonoztad...
- A francokat.
- Akkor is én nyertem ne is erőlködj.
- Pukkadj meg, inkább tűnjél kifelé, pihenni akarok.
- Rendben pihenj csak - mondta majd eltűnt. - Befeküdtem az ágyamba. Végre nyugalom, de idegesítő ez a Nicholas, mit képzel magáról? Picit arrébb fordultam. Valaminek neki mentem. Erre lefogtak.
- Hé!
- Na, mi az? Pihenjél
- Na de te takarodj innen.
- Majd később veled együtt. Mivel megbízhatatlan vagy és mindig elszökdösöl így kineveztem magam a testőrödnek, ha tetszik, ha nem. Szokj hozzá. Inkább aludj, már én is fáradt vagyok és te is.
- Na de!
- Nincsen semmi, na de, aludj! Mondta majd elkapta a nyakamat és elkezdett nyomni egy pontot.
- Ah, - próbáltam elvenni a kezét, de már vesztettem is el az eszméletemet.
- Így ni, aludj csak, - mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
- Zek! - Szólt ki Nicholas. Majd bejött az öreg.
- Ostoba leányzó, ha most Gábriell észrevette, akkor nagy bajba került. Még mi sem foglyuk tudni megvédeni.
- Sajnos igazad lehet, de nem akarom, hogy erről még tudjon, ha begörcsöl, akkor nem fog tovább fejlődni, és meg kell tudnia védenie magát akkor is, mikor mi nem vagyunk mellette. Ez ma egészen jól ment. Tényleg itt van a lánc - a medál a boszorkányok egy tulajdonságát rejtik, de hatalmas erőt lehet vele kifejteni-
- Ha ezt neki adta a lány, akkor az erejét is rábízta.