Eposz az 1996-os vaddisznórohamról.

A 96-os vaddisznóroham eseményeinek korhű és pontos leírása némi alkotói véleménnyel és szépirodalmi igénnyel fűszerezve
(Az olvasáshoz ajánlom>>> http://www.momu.hu/momuradio.php?radioid=1679 <<< ezt, és egy félédes vöröset, -5 C°-ra hűtött világosmagenta pohárból lehetőleg zöld színű szívószállal.)

A pagony történetének legszörnyűbb, és a történészének (akik természetesen nincsenek, mivel a pagony története annyira unalmas, hogy hasztalan leírni, kielemezni, esetleg csak említést tenni róla) beszámolói szerint egyetlen jelentős történése minden bizonnyal az 1996-ban bekövetkezett sajnálatos vaddisznóroham, mely fenekestől leforgatta szegény állatkák és emberkék (azaz Gedeon) életét. (Természetesen azért leforgatta és nem fel, mert a pagony a föld másik oldalán helyezkedik el) A Roham történéseinek központjában egyértelműen Tigris & Tigger, azaz az említett egyes számú személyigése, Tigris áll. Tigris ugyanis, amellett, hogy mindenkit szeretett, és főállású pozitív személyiség volt, némi szuperhős képességgel is rendelkezett, azon belül is nagyot tudott ugrani. Lehet, hogy ez egyes szkeptikus, és fejletlen, mindazonáltal mocskosul szerteágazó kritikai érzékkel megáldott olvasóimnak nem tűnik teljes értékű szuperképességnek, azonban nekik már most leszögezem, hogy Tigris (& Tigger) olyan orbitálisandehatalmas ugrásokra volt képes, hogy arra igazság szerint nincsen szó. Sem több szóból álló kifejezés. Ezen képessége ráadásul jelentős szerepet játszik a Roham eseményeiben, amiket a továbbiakban (többnyire) verses formában elmesélek nektek.

huhh…

Férfiúról szólj nékem, múzsa, ki sokfele bolygott,
Vaddisznót, ki Pagonyunkban dúlott,
Ki véle szembeszállt, s köztük viadalt,
Adj nekem erőt, hogy róla, erősről, s bölcsről zengjem a dalt…

A világnak végén, Pagonynak is szélén,
Két disznó ült lábát lógatva a mélybe.
Egyikük sem röffent, egy rossz szót sem szólott,
Csodálták, hogy lábuk alatt a világnak vége.

Szólt az egyik; „Tesó, inni illenék még,
Hisz a dél is elmúlt, pörköltünknek vége,
Itt oxidálódik bent!”
S sörhasára néze.

A másik még nem szólt, nézett csak a mélybe,
Fejét vakargatta, vad testszagot érze.
Felpattant hirtelen, de egy szót sem szólott,
Hátrafordult gyorsan, s felnézett az égre,

Mi természetesen tök vaksötét vala,
Mivel a nagy Földnek ez vagyon talapzata,
S ide nem jutott el napnak sugárzata,
D’ nem ez volt disznónknak első gondolata.

Tehát varacskosunk, mit is gondolt, mit nem,
Azt gondolta, el kéne már gyorsan tűnni innen.
Korgott már a hasa, seritalt kért az is,
S ahogy már hallottuk vaddisznótársa is.

„Haladjunk hát pajtás!” ,mondta ez keményen,
„Van egy jó kiskocsma ezen világvégen,
Egyetlen, hol sört mérnek ezen a vidéken,
Oda igyekezzünk!” (Egy óra volt éppen).

Fél háromra már rég a kocsmában ültek,
Sörüket őrizve, vigyorogva szépen,
Rajtuk kívül, benn a pub-ban Gedeonunk volt csak,
Hangosan vidulva, ezen az egészen.

Az asztal ugyanis, hol a disznók ültek,
Nem volt más mint Tigris, és Tigger törzshelye,
Amit most otthagyott,
Mert vécére mene.

Két órakor pontban megindult széklete,
S félháromig szépen, folyamatban mene.
Szomszédos fülkében épp Füles székele,
Üvegtárgyak törtek vígan csörömpölve.

Tigger már végzett is, s Tigrisbe átváltva
Indult vissza a kocsmába vidáman ugrálva,
Belefejelt egyszer-kétszer az ajtófélfába,
De feje jó kemény, tát minden hiába.

A disznók ezt látták, jót röhögtek rajta,
Tigris rájuk nézett, remegett a bajsza.
Gedeon tudta már, mi ez a remegés,
Kezében termet a méteres konyhakés.

Macskánk át Tiggerbe, borostája kinőtt,
S döglött disznók lebegtek lelki szeme előtt.
Felkapta a vizet, a mosogatóból,
Jól a földhöz csapta, s Gedeonhoz fordul:

„A helyemre ültek, nem bírom a sértést,
Ki fogom csontozni e két mocskos sertést!
De e’mmég semmiség, kihevertem volna,
Ha ki nem röhög a retkes disznaja!”

Szólt, s legottan ugrott disznóink közibe,
G. méteres nagykésével csíkos-szőrös kezibe’.
Egyik disznónk nyaka vérzett immár nagyon,
Másikat meg Tigger most rugdalja agyon.

Mikor ezzel végzett megtörölte kezést,
S egyetlen gyors mozdulattal kiitta a sörét.
Búcsú Gedeontól, aztán irány haza,
Várja őt az otthon tömény lószarszaga.

Jól aludt az este, álmot nem is látott,
Hanem az éjjelen valaki kiáltott.
Éjfél lehetett már, kinn a madár sem jár,
De szuperhős énje, ha sikolyt hall, nem vár.

Tigris lett azonnal, piros gúnyát húzott,
Kitépte az ajtót, s a helyszínre ugrott.
Ami épp Gedeon sörfőzdéje vala,
Le volt már rombolva mind a három fala.

Azért vala neki három darab fala,
Mert a negyediket Gida kihugyoza,
Mikor is a sörtől keményen beruga,
S oly nyomást eresztett, hogy a fal nem bírta.

Tehát este volt már, Tigrisünk a színen,
A sörfőzde széjjelverve, lerombolva pihen.
S hogy ki volt a bűnös? Disznóhorda! Ki más?!
Az ő művük ez a, ronda felfordulás.

S hogy miért tették ezt, az indok egyszerű,
A két részeg disznó, volt az ő nagyszerű,
S oly dicsően bűzlő királyuk két fia,
S bosszúból jött dúlni a sok disznóharamia.

Tigrisünk sem volt rest, helyzetét átlátta,
Jó magasra ugrott s lekémlelt a tájra.
A disznóhorda éppen a raktárt szuggerálta,
Hol el volt spájzolva rengeteg maláta.

Nagymacskánk szívébe, mint citromba a kés,
Úgy csusszant beléje a jeges felismerés:
„Ezek a sört akarják!!” ,dohogott dühösen,
S vad vágy gyulladt benne, hogy disznót ölhessen.

Nem is maradt sokáig, szó a kívánsága,
Az összes malacnak a torkát átvágta,
Lassú tűzön őket meg is pirította,
Lett belőlük egy kis sonka, s pár tonna szalonna.

A sör megmenekült. Újra szép a világ,
Itt csak szegény Gedeon láthatja a hibát,
Sörfőzdéje lerombolva szunnyad már a porban,
S elfelejté hogy kell, főzni a malátát.

PÁPPÁRÁRÁÁÁÁM…

Ezzel eposzomat mára befejeztem,
Mivelhogy a folytatását el is felejtettem,
Ősi esemény már, mit megénekeltem,
Sámán énekemmel fületekbe tettem bele tettem. beletettettettemteremterempáppárárá

BÁBILON, BÁBILON ooooh jah :D




Ezzel szerény személyeteket megörvendeztettem,
De az írás elgyötörte törékeny kis testem..
Székhelyem így hát a kocsmába helyeztem,
Kockuljatok tovább inkább ti helyettem.