Történetek

Milli érezte, hogy nedvesedik, de ezúttal nem a szokásos módon. A fiú vizes ruhája őt is átáztatta, és egy pillanat alatt visszatért a józan esze. Ellökte magától a fiút, és átrohant a női mosdóba. Belenézett a tükörbe. Arca kipirosodva, ajka vastagon és csábítóan fénylett a csóktól. Szíve a normális kétszeresével vert. Megszárította magát és próbált lenyugodni. Pár perccel később kilépett. Norbi ott várta...

. – Uraim! Azért hívattam össze a két kapitányság és a vízirendészet valamennyi vezető beosztású tisztjét, mert a megyénk területén az elmúlt egy évben jelentősen elszaporodtak az erőszakos jellegű bűncselekmények. Emiatt tárom önök elé azt a javaslatot, amelyen eddig csak, mint ötleten gondolkodtam. Az ötletem, ha kezdeményezhetem egy új, speciális, támogató alosztályszintű egység felállítása lenne a városi kapitányság szervezetén belül. Ha létrejönne, gyakorlatilag egy második csoport...

Kedves olvasó! Először is szeretném megköszönni, hogy kezedbe vetted és valószínűleg el is olvasod az én kis történetemet. Ez a regény egy igaz történetet dolgoz fel igaz eseményekkel. A neveket és a helyszíneket némileg megváltoztattam a személyiségi jogok miatt. Egy pár helyen talán az események hiányosak egy kicsit, ugyanis mint bárki memóriája az enyém sem tökéletes. Ha elolvastad ezt a kis művet, utána gondolkodj el egy kicsit azon, hogy az igaz szerelem mit képes tenni az emberrel,...

- Hogy kerülsz ide? – ámult a férfi.
- Fontos ez? Tiéd vagyok, az a lényeg.
- Köszi, de ahhoz még nem ittam eleget.
- Ennyire csúnya lennék? – szontyolodott el a lány huncut szemekkel.
- Jaj, dehogy! Ne érts félre, pocsék napom volt, és a szerelmem is elhagyott. Semmihez nincs kedvem.
- Idáig senki nem utasított vissza…
- Nagyon sajnálom...

Egy év telt el azóta az éjszaka óta, az életem gyökeres fordulatot vett. Nem tudtam kiheverni a történteket, gyakran felriadok éjszakánként, és minden neszre paranoiásként fordulok hátra az utcán. A gyilkosságok abbamaradtak, a rendőrök szerint a támadóm megijedt attól, hogy még a helyszínen értük. Én féltem… Egy ideig a nyugtatók rabja lettem, egyszerűen remegtem, ha nem volt a szervezetemben pár tabletta. Letettem. Egy okom volt rá…

Óvatosan kinyitottad az ajtót. Szemed elé tárult szobatársad talpig vérben, hiányzó kézzel és furcsa, elborult szemekkel meredt a semmibe. Rád vetette magát, megpróbált megharapni. A kést a tarkójába döfted, amitől egyből Rád borult. A feje még marcangolta a válladat, de teste már nem mozgott, elvágtad a gerincébe vezető ideget...

Tánc közben Milli elkapta Brigi és Nita értetlenkedő tekintetét is, de úgy érezte nem csinál semmi rosszat, így nem foglalkozott velük. Pár számmal később Norbi azt javasolta menjenek ki beszélgetni. Ahogy kiértek Milli megpillantotta az ölelkező Misit és Lillát. Legalább náluk minden rendben – gondolta magában. Fogalma sem volt, mire számítson Norbitól...

Gyorsnak kell lennem: a másik test fölé hajolok, ami még nem is sejti, hogy hamarosan milyen traumákat kell átélnie. Aprólékos mozdulatokkal fölnyitom a nyakat, leválasztok egy kevés izomrostot, majd a fejet, melyből még mindig nem hunyt ki az élet szikrája, a nyakhoz közel helyezem, és amilyen gyorsan csak lehet, megoldom a vérellátását. Ehhez föl kell nyitnom a szedált állapotú test nyaki artériáját, és egy csővel átvezetnem… Igen! – kiáltok fel, mikor minden probléma nélkül sikerült....

Megittam a teámat, és pont akkor toppant oda Reid.
- Öhm... Szia! - köszönt, majd elmosolyodott.
- Szía! Épp készülni indultam...
- Ó, értem. Egész nap téged kerestelek. Olyan volt, mintha... mintha kerültél volna...
- Nem, dehogyis! - tiltakoztam, pedig igaza volt...

Abba születtem bele, hogy mindenki hercegnőnek hív, és amikor Pozsonyba kerültem, akkor megtapasztaltam, hogy én sem vagyok más, mint a többi ember, habár ennek valójában már addig is tudatában voltam, hiszen az udvartartás nem élvezett különleges helyzetet, mi ugyanúgy kijártunk dolgozni, ahogy mindenki. Habár mivel mi értelmiségi dolgozók voltunk, ezért csak a gyümölcsszedésekre jártunk ki, és a közterületek takarításában vettünk részt, a mi fő foglalkozásunk szellemi jellegű volt, de...