A szukkubusz

A férfinak rossz napja volt. Utálta a munkahelyi pozícióharcot, de kénytelen volt elviselni. Hazaérve székre hajította táskáját, ami tűnődött egy darabig, majd szép komótosan ledőlt a földre. A férfi megfordult, berúgta az asztal alá.
Lenyomta a hordozható számítógép kapcsolóját, aztán elindult a konyhába sörért. Deres üveggel a kezében zuhant a fotelbe. Elolvasta a levelet, falhoz vágta a gépet, megitta a sört, leheveredett az ágyra.
Élvezte a szétáradó kábaságot.
- El ne aludj!
Kinyitotta a szemét, körülnézett, nem látott senkit. Újra becsukta.
- El ne aludj!
Felkelt, átkutatta a lakást. Hiába. Elolvasta a sörösüveg oldalát:
- Négy és fél százalékos, ennél több kell a hallucinációhoz.
Bekapcsolja a tévét. Tizenkét csatornán reklám jelenik meg, a maradékon amerikai filmsaláta. Bont egy másik sört, megissza, újra lefekszik.
- El ne aludj!
- Kezdesz az idegeimre menni – fordult behunyt szemmel a másik oldalára.
- Ezt még senki nem mondta nekem.
- Majd megszokod.
- Mi lenne, ha kinyitnád a szemed?
- Felébrednék.
- Nem álmodsz.
Óvatosan emelte pilláit. A telihold fénye huszonéves lányt világított meg. Ruhátlan alakja Michelangelo márványszobrait idézte, hosszú haja lazán terült a vállára. Ajkán különös mosollyal állt az ágy előtt.
- Hogy kerülsz ide? – ámult a férfi.
- Fontos ez? Tiéd vagyok, az a lényeg.
- Köszi, de ahhoz még nem ittam eleget.
- Ennyire csúnya lennék? – szontyolodott el a lány huncut szemekkel.
- Jaj, dehogy! Ne érts félre, pocsék napom volt, és a szerelmem is elhagyott. Semmihez nincs kedvem.
- Idáig senki nem utasított vissza…
- Nagyon sajnálom.
A lány elgondolkodva nézte a férfit, aki lehunyta szemét, és pár perc múlva aludt.

Másnap erős fejfájással ébredt, két tablettával a gyomrában indult dolgozni. Este felvette a földről a számítógépet, kipróbálta, meglepetésére működött. Újraolvasta a szakító levelet. Hosszasan merengett maga elé, közben sörrel hűtötte magát. Egy óra elteltével elégedetlenül tömény italra váltott.
- El ne aludj!
A férfi megrándult a széken.
- Ki vagy?
- Nem ismersz meg? Tegnap már jártam itt.
- Ugyanaz az álom…
- Mondtam már, nem álom. Nyisd ki a szemed!
- Tegnap meztelen voltál.
- Azt mondtad a munkahelyeden, téged jobban izgat egy női ruha alatt marató kéz látványa – nyúlt be a lány a blúza, a szoknyája alá.
- Ezt mondtam volna?
- Már nem emlékszel?
- Hánynom kell…
- Ti férfiak mindig így dolgozzátok fel a szerelmi csalódásaitokat? – húzta ki bosszúsan a kezét a lány a ruhája alól.
A férfi nem válaszolt, feje előrebukott, sugárszerűen dőlt szájából a félig emésztett ebéd. Kapaszkodva állt fel a székről, hányadékába taposva tántorgott az ágyig, belezuhant, szinte azonnal horkolni kezdett

Szemébe kúszó fény riasztotta fel, azonnal ablakot nyitott. Fejfájását újabb gyógyszerekkel csillapította, aztán betelefonált a munkahelyére, két hét szabadságért. Feltakarította a szobát, kimosta az ágyneműt, majd beáztatta a ruháját. Munka végeztével hiába fürdött meg nem tudott szabadulni a másnaposságtól. Kiment az erdőbe egy tarka tisztáson végigdőlve szívta magába a vadvirágok illatát, hallgatta a tavasz nyüzsgését.
Mélabúsan indult haza.
- El ne aludj!
- Már vártalak.
- Tudom. Nem mentél dolgozni, mostál, takarítottál. Ragyog a lakás, viszont az esti alkoholt nem tudtad elhagyni.
- Csak egy sört ittam.
- Növeli a szexuális potenciált?
- Nem tudom – mosolyodott el a férfi. – Jól áll rajtad ez a testre simuló fekete bőr.
- Köszönöm, de ne térj ki! Potenciális zavaraid vannak? Tudok segíteni.
- Dehogy.
- Akkor mi a baj?
- Az utóbbi napokat legszívesebben törölném az életemből.
- Engem is törölnél?
- Téged? – pásztázta végig a lány alakját – Nálad tökéletesebb testű nőt még nem láttam.
- Akkor semmi baj – húzta le a lány a férfiről a takarót – pár perc, és nem leszel ilyen hervadt.
- Ne haragudj – kapaszkodott a férfi az ágyneműbe – inkább nem.
- Hm. Most te kezdesz az én idegeimre menni.
- Sajnálom…
- Azt hiszem, más eszközökhöz kell folyamodnom – búgta a lány – nézz a szemembe.
- A melled jobban tetszik – menekült a férfi a lány igéző szemei elől.
- Ez jó – harsant fel a keserű kacagás – tetszik a testem, a mellem, mégsem akarsz szeretkezni velem.
- Szerelmes vagyok – böki ki a férfi.
- Biztos? Ha az lennél, nem volnék itt.
- Hogyan?
- Csak olyanokat keresek fel, akiknek senkijük nincs.
- Értem. Már nekem sincs.
- Dehogy érted. Ha szerelmes vagy, van valakid, akire gondolsz, akit szeretsz. Én olyan férfiakat látogatok, akik nem kötődnek érzelmileg senkihez. Szerintem, csak hiszed, hogy szerelmes vagy. Valójában, csak a teste kellett.
- Soha nem feküdtem le vele.
- Velem lefeküdhetsz. Hidd el, életed legcsodálatosabb élményét fogod átélni!
- Aranyos vagy – mosolyodott el a férfi – de nem…
- Rendben, akkor… álmodj szépeket, róla!

A férfi értetlenül, kérdőn nézett a sértődött lányra. Hiába. Többé nem szólalt meg, némán állt, amíg elsötétedett a szoba.
Talán a kevés sörnek köszönhető, de a férfi fejfájás nélkül ébredt. Napját a Duna-parton, horgászással töltötte, este pedig fotelben ülve nézte az ajtót.
- Látom, megint vártál – mosolyodott el a lány.
- Igen, lassan mindennapos vendégem leszel, akár ide is költözhetsz – évődött a férfi, a másik fotelra mutatva. – Kicsit sápadt vagy! – jegyezte meg aggódva.
- Igen, tudom. Úgy tűnik, ma sem akarsz szeretkezni velem – foglalt helyet a lány.
- Miért erőlteted annyira? A férfiak szokták így lerohanni a nőket.
- Mit tegyek, ha ilyen mulya vagy?
- Szerinted mulya, aki nem veti magát rá egy ismeretlen gyönyörű nőre?
- Hát, nem egy tigris. Egyébként sem vagyok ismeretlen, már többször találkoztunk.
- Lehet, hogy a szerelmem is ezt gondolta rólam…
- Miért nem feküdtél le vele?
- Soha nem éreztem benne erotikus vágyat.
- Nem viszonozta a közeledésed, nem közeledett?
- Nem. Állandóan kérdezgetett, beszéltetett, ha megfogtam a kezét, észre se vette, mintha mi sem történt volna, gesztikulálva húzta el. Amikor megcsókoltam, lelkiismeret furdalása volt a férjével szemben.
- Férjnél van?
- Igen.
- Szóval, semmi jelét nem adta, hogy kíván. Hányszor találkoztatok?
- Sokszor. Általában olyan helyeken, ahol nem lehetett, és mindig rohannia kellett. Párszor éreztette a vágyát, de csak a randi végén.
- És a következő találkozáskor?
- Mintha mi sem történt volna, kezdődött előröl.
- Nem gondoltál arra, hogy nem akarja felvállalni a félrelépés felelősségét?
- Hogy érted?
- Szeretett volna lefeküdni veled, de felelősség nélkül. Azt akarta, támadd le. A látszat kedvéért minden nő védekezik, így nyugtatja meg a lelkiismeretét, ám végül enged a huszáros rohamnak.
- Talán, ha nem lennék szerelmes belé, lerohantam volna, de kerülni akartam minden okot, ami miatt neheztelne rám.
- Tudod, az efféle hevességet a nők meg szokták bocsátani.
- Rosszul ismerem a nőket.
- Pedig a te korodban illene többet tudnod. Látom, leragad a szemed, feküdj le!
- Sokéves fáradtság jön ki rajtam.

A férfi az ágyra telepedett. Amikor visszanézett, a lány már nem volt a szobában.
Dobpergéshez hasonló hangra ébredt, eső verte az ablakkönyöklőt. „Pocsék napom lesz.” – gondolta az ablakon kitekintve, pedig még el sem kezdődött a nap. Tisztálkodás, reggeli után a könyvespolcot böngészte, bár nem tudta, mit keres. Az álom járt eszében, az álmában látott lány. „Vagy mégsem álom volt?” bizonytalanodott el, aztán legyintett. Nem hitt a szellemekben, földönkívüliekben, sem egyéb természetfeletti lényekben. Egyetlen iromány se keltette fel az érdeklődését, a számítógép elé ült. Egyujjasan pötyögte a keresőbe a „hallucináció”, „vízió”, „káprázat”, „tünemények”, „szellemek”, szavakat. Keresés, olvasás közben elfelejtett ebédelni, este sajgó szemekkel kapcsolta ki a gépet. Sikertelen napja volt. Csüggedten kezdett vacsorázni, amikor megszólalt a csengő.
- Te?! – lepődött meg a lilaruhás vendég láttán.
- Igen.
- Nagyon fehér vagy, hogy kerülsz ide?
- A gyerek négynapos osztálykirándulásra ment, a férjem pedig… – csuklott el a nő hangja. – Senki nincs otthon.
- Mi van a férjeddel?
- A barátaival iszik – törölte meg az asszony a szemét.
- Nem fog keresni, ha megérkezik?
- Nem tudom… Nem érdekel. Beengedsz?
- Persze, de figyelmetlen vagyok! A szobában találsz fotelt, mit iszol? Narancslé, sör, bor és konyak.
- Narancslé megfelel. Nem szoktál beágyazni? – fordult vissza a szobából a nő.
- Ritkán, mert lusta vagyok – sietett utána, kapkodta össze az ágyneműt a férfi.
- Hagyd, inkább az italt hozd, szomjas vagyok!
A férfi iparkodott a konyhába, tálcára helyezett hideg üdítővel tért vissza. Amíg kinn sündörgött, volt kedvese tűnődve nézte a vetetlen ágyat. Leült a peremére, mélyebbre gombolta a dekoltázst, térd fölé húzta a szoknyáját. A férfi, kezében a tálcával meglepetten torpant meg az ajtónyílásban.
- Ülj mellém! – mutatott az ágyra a nő.
- Nem lehet – helyezkedett el a fotelben a férfi.
- Miért?
- Nem tudnék ellenállni neked.
- Azt szeretném…
- Nem lehet.
- Miért?
- Ez nem te vagy, hanem a keserűség. Szemétség volna kihasználnom.
- Én nem tartanálak szemétnek.
- Én tartanám annak magam.
- Hát már neked se kellek? – sírta el magát a nő.
- Dehogynem – térdelt elé a férfi – mindenkinél jobban imádlak, épp ezért nem használhatom ki a gyengeséged… Tudom, szereted a férjed, akkor is, ha néha kicsapong. Menj szépen haza, és fektesd le, ha részegen érkezik!
A nő felállt, fejét lehajtva indult a kijárat felé. A férfi hosszasan nézett utána, amíg el nem tűnt a lépcsőházban.
- Hogy én mekkora barom vagyok…
Becsukta az ajtót, végigdőlt az ágyon. Hajnalban még a mennyezetet bámulta, aztán lecsendesült a szuszogása.

Délután ébredt. Elállt az eső, mégsem volt kedve sétálni. Otthon maradt, olvasott. Este, szokás szerint dőlt a fekhelyére, ám aludni nem tudott.
- Tegnap nem jöttél – korholta a lányt. – Alig látlak, miért vagy ilyen áttetsző?
- Ma jöttem utoljára. Miért nem használtad ki tegnap a lehetőséget?
- Nem tudnék többé a szemébe nézni.
- Nem fogsz többé a szemébe nézni. Ha elfogadod, szégyenében kerül el, most pedig dühös rád.
- Dühös?
- Felajánlkozott és elutasítottad. Létezik ennél nagyobb megaláztatás egy nő számára? Soha nem fogja megbocsátani.
- Értem…
- Csak ennyi? Semmi elkeseredés?
- Te ezt nem értheted.
- Valóban nem, mert én csak egy szukkubusz vagyok.
- Mi?
- Nem hallottál még rólam?
- Valamilyen démon? Úgy tudom, azoknak szárnyaik vannak.
- Igen, de a szárnyakat felejtsd el, nem a középkorban élünk! Életed legfantasztikusabb szexuális élményét nyújtom, cserébe elveszem az erőd.
- A férfierőm? – mosolyodott el a férfi.
- Az életed – hangzott kísértetiesen.
A férfi meglepetten ült fel az ágyon, nézett a lányra.
- Én… én… tényleg nem alszom?
- Már első nap mondtam.
- Nem akarok lefeküdni veled – dől vissza a férfi.
- Akkor vége – válik fáradttá a lány hangja.
- Nem egészen értelek úgy tudom, lerohanjátok a pasit, és kész.
- Tévedsz, akarata ellenére senki fölött nincs hatalmunk.
- Az jó – sóhajtott fel a férfi – menj, keress másik áldozatot!
- Nem lehet. Nem válthatok egyik alanyról a másikra.
- Akkor most mi lesz?
- Elfogy az energiám… meghalok – válik suttogóvá a lány hangja.
- Nem hiszem.
- Pedig így van.
- Nincs valami megoldás? Kár volna érted, hiszen olyan fiatal és gyönyörű vagy!
- Nincs.
A férfi döbbenten meredt a lányra, aki fejét szolidan lehajtva, türelmesen várta a következő kérdést.
- Nincs tested, hogy tudnál lefeküdni bárkivel?
- A test csupán a külső érzékszerveidnek kell, például az előjátékhoz, mint pl. a becézgetés, simogatás. Látják az alakom, ennyi elég egy férfi fantáziájának. Nálam nincs verejtékezés, lihegés, én a beteljesülés, a gyönyör vagyok. Lehunyja a szemét, beleszállok a testébe, és olyan kéjt érez, amilyent el sem tud képzelni. Aztán elhagyom. Magammal viszem az energiáját és ő fájdalommentesen, boldog mosollyal az arcán üdvözül.
- Üdvözül? Ez kissé fura a te szádból.
- Nem mondhatom azt, hogy megdöglik. Túlságosan illúzióromboló és egyáltalán nem irodalmi.
- Nem valami kecsegtető ajánlat, sokan fogadták el?
- Amikor meglátott, minden férfi magáévá akart tenni, nem kérdezték mi az ára.
- Nekem azért mondtad el, mert kérdeztem?
- Nem csak azért…
- Értem. Én is megkedveltelek…

A férfi hosszasan nézte a lehajtott fejű szomorú lányt, aki a beszélgetés alatt is halványodott, szinte már alig volt látható.
- Gyere.
- Komolyan akarod?
- Igen.
- Előtte el kell mondanom valamit. Tegnap a kedvesed alakjában én látogattalak meg.
- Nincs jelentősége.
A lány a férfi fölé emelkedett, testük, arcuk szinte összeért. Lassan ereszkedett le. A férfi teste összerándult, izmai megfeszültek. Pár percig hevesen zihált, majd elernyedt. A szukkubusz diadalmasan emelkedett fel, hidegen pillantott a lábánál heverő testre.
- Nekem nincsenek érzelmeim!
A férfi átnézett rajta. Tekintete a messze távolodó lila ruhát követte, aztán lassan üvegessé vált.