A februári szél befújt az ablakon. Épp teáztam. Bár nem volt szokásom, most mégis ezt tettem.
Ideges voltam. Ma volt Valentin Nap, és Reidtől biztos kapok egy kis kártyát. De ez nem is olyan vészes, hanem hogy mennyire örül majd az enyémnek.
A nemrég (2 héttel ezelőtt) készült fotónkat tettem bele, és a képeslap másik oldalára azt a szöveget írtam, hogy "A legszeretőbb, legédesebb, és leghelyesebb fiúnak, Spencernek."
Tudtam, hogy béna lett (vagyis csak gondoltam), de muszáj odaadnom neki, ha nem akarom, hogy azt higgye, én nem is szeretem. (De mondjuk ez nem attól függött, gondolom.)
Megittam a teámat, és pont akkor toppant oda Reid.
- Öhm... Szia! - köszönt, majd elmosolyodott.
- Szía! Épp készülni indultam...
- Ó, értem. Egész nap téged kerestelek. Olyan volt, mintha... mintha kerültél volna...
- Nem, dehogyis! - tiltakoztam, pedig igaza volt. Féltem szembenézni a ténnyel, hogy béna lett a kártya.
- Rendben. Csak ezt szerettem volna átadni... - nyújtotta felém a kártyáját. A kezembe vettem. Kinyitottam. Egy rajz volt benne - pontosabban egy kis mókust, aki egy szív alakú párnát tart a kezébe, amin az áll hogy "I love you!" - és a rajz alatt egy kis szöveg, ami annyiból állt: "Walesz, én csak annyit szeretnék mondani hogy te vagy a leggyönyörűbb lány ezen a földön, és nagyon SZERETLEK!"
Elpirultam. Nagyon aranyos volt.
- Nagyon... nagyon tetszik. Tényleg! Viszont én nem vagyok gyönyörű..
- De igen...- mondta Reid, és mind ketten elmosolyodtunk.
- És... - folytatta-, én kapok tőled kártyát?
- Képeslapot - helyesbítettem.
- Igen, képeslapot - mosolygott.
- Itt van - kotortam elő a táskámból. - Tessék.
Kezébe vette.
- Én...Én próbáltam jobbat csinálni, de reggel készíttettem...Sajnálom, ha béna lett.
Végig olvasta. Aztán rám emelte tekintetét.
- Én lennék a "legédesebb" és "leghelyesebb" fiú? - kérdezte.
- I- igen - rebegtem. - Tetszik a képeslap?
- Persze. Nagyon aranyos vagy.
- Köszönöm - mondtam. Erre ő nagyon közel hajolt hozzám.
- Én nagyon szeretlek Walesz... - suttogta, majd megcsókolt.
Miután véget ért, köpni, nyelni nem tudtam hirtelen. Találkozott a tekintetünk, és mind ketten egymásra mosolyogtunk.
- Én is - válaszoltam, és átöleltem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-12 00:00:00
|
Történetek
Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama "franciába". Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a "lovagló" választ kaptam...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-14 00:00:00
|
Történetek
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?