Boldogságot keresve 9.

9. fejezet

Hosszú órákon át tartó megbeszélés következett. Mire végeztek, már rég túl voltak a rendes munkaidőn. Milli gyorsan összepakolt és haza indult. Út közben felhívta Brigit és elmesélte neki a történteket.
- Gondolhatod, milyen csodás volt – fejezte be.
- Hát nem irigyellek. És ő hogy viselkedett?
- Próbáltam nem figyelni rá, de mikor egyszer-egyszer ránéztem, mindig engem nézett. De szerencsére a jegyzeteléssel el tudtam magam foglalni.
- Értem. És fogtok még találkozni?
- Valószínűleg. Ha az első tárgyalásra eljött. Bár nem mondták milyen minőségben van ott.
- És Gábor?
- Mi van vele?
- Elmondod neki?
- Nem. Gondolkodtam ezen, nem nagyon örülne neki. Végre nem veszekszünk, nem akarok egy ilyen kis semmiségen megint összekapni.
- Megértem.
- Veled mi újság?
- Semmi különös. Márk nem tudom, hol van, csak annyit mondott, hogy ma később jön haza. Kicsit aggódom. Néha úgy érzem, máshol kalandozik, miközben beszélek hozzá. Meg van, amikor telefonál és amint bejövök a szobába befejezi. Attól tartok valami nincs rendben.
- Ha bármi történik, hívj, akár éjjel is. De remélem, csak vaklárma – mondta, majd maga sem tudja miért az utca túl oldalára pillantott. Azt kívánta bárcsak ne tette volna. Márkot és egy nőt látott kiszállni egy autóból, majd bementek az egyik házba.
- Én is. Na, most mennem kell, majd beszélünk. Puszi! Szia! – köszönt el Brigi.
- Ööö, izé, szia. – mondta ledöbbenve Milli, majd Nitát tárcsázta és elmesélte neki a látottakat.
- Biztos van rá magyarázata – nyugtatta Nita.
- Még azok után is, amit Brigi mondott?
- Figyelj, tuti csak egy ügyfél lehetett vagy valami. Ne ítéljünk túl gyorsan.
- Jó igazad van. De járjunk nyitott szemmel.
- Rendben. Most viszont le kell tennem bocsi, még most zárunk.
- Oké, semmi baj. Szia.
- Szia.

Milli kavargó gondolatokkal ment tovább. Legalább megint volt valami, ami miatt nem kellett Norbira gondolnia.
Egy hét múlva ismét tárgyalásra készültek. Milli tudta, újabb nehéz órák elé néz. Próbálta úgy elrendezni a termet, hogy ne kelljen szemtől szembe ülnie Norbival. Judit biztos örülni fog, hogy rá szegeződik órákon át az igéző szempár. Ő maga pedig úgy helyezkedett, hogy félig oldalt üljön az asztalnak, így is perifériára helyezve majd a fiút. Hamarosan megérkeztek és mindenki az előző heti helyét foglalta el. Norbi arcán meglepődés tükröződött, mikor látta, hogy Judit foglal vele szemben helyet.
- Köszi – súgta Judit Millinek mosolyogva.
Milli ekkor gondolt bele mit is tett. Juditot eddig minden héten más pasival látta távozni munka után. Aztán megrázta magát. Norbi szabad ember. Azt tesz, amit akar. Őt pedig nem fogja érdekelni.

Hamarosan saját kis rémálmába csöppent. Páholyból nézhette, ahogy a megint hosszúra nyúló tárgyalások közepette Judit próbálja becserkészni Norbit. Mikor cipőjéből kilépve lábfejével a fiú vádliját kezdte simogatni, Milli úgy érezte kavarog a gyomra. Egy üveg vízért nyúlt, de keze megremegett és feldöntötte a másik üveget, mely dominóként borította fel Norbi poharát. Egy hangos kiáltás kíséretében Norbira borult a víz.
- Rettenetesen sajnálom – pirult el Milli.
- Semmi baj – nézett rá Norbi.
- Emília, kérem, mutassa meg Norbertnek a férfi mosdót, hogy meg tudjon szárítkozni – adta ki az utasítást Szilvia.
- Igen asszonyom. – Milli igyekezett minél hamarabb a tárgyaló ajtain kívül kerülni.
- Te aztán igazi kétbalkezes vagy. Vagy csak zavart, amit a munkatársad művelt velem? Eléggé féltékenynek tűntél – viccelt Norbi.
- Akkor ideje szemészetre menned. Szabad ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Bár tény, hogy nem éppen ilyen helyen kellene intézni a nőügyeidet. – Közben kiértek a mosdókhoz. Kihalt volt minden. Norbi megragadta a csuklóját és behúzta magával a férfiak részére.
- Nem fogom azt mondani, hogy nem volt senkim utánad. Te is tovább léptél, én is próbálok – miközben ezt mondta veszélyesen közel húzta magához Millit – elfogadtam, hogy mással vagy, de ennyi szórakozás nekem is járhat, hogy nézem a féltékeny arcodat és várom, hátha rájössz.
- Mégis mire?
- Hogy mit veszítesz.
- Nem vesztek semmit! – egyre nehezebb volt kipréselni a szavakat, mert a fiú a falhoz szorította – Te megmondtad, hogy semmire se számítsak, ehhez tartom magam. Nekem aztán nem hiányzik, hogy minden héten más nővel feküdj össze a hátam mögött. Figyeltelek az egyetem alatt. Pár hét után mindig újabb szerzeménnyel jelentél meg. Ebből én nem kérek.
- És ebből? – kérdezte a fiú, majd szájával lecsapott a lányéra és nem engedte el, egészen addig, míg az meg nem adta magát.

Milli érezte, hogy nedvesedik, de ezúttal nem a szokásos módon. A fiú vizes ruhája őt is átáztatta, és egy pillanat alatt visszatért a józan esze. Ellökte magától a fiút, és átrohant a női mosdóba. Belenézett a tükörbe. Arca kipirosodva, ajka vastagon és csábítóan fénylett a csóktól. Szíve a normális kétszeresével vert. Megszárította magát és próbált lenyugodni. Pár perccel később kilépett. Norbi ott várta.
- Gondoltam feltűnő lenne, ha én mennék vissza hamarabb.
- Valószínűleg. Menjünk. És kérlek, nagyon kérlek, hagyj békén. Most rendben vannak a dolgaim, nem hiányzik, hogy megint összekavarj.
- Aha. Nos, ahogy akarod.
Pár óra múlva véget ért a tárgyalás – Milli legnagyobb örömére. Norbi, miközben flörtölt Judittal gyakran rá pillantott, de akárhogy is próbált közömbösnek tűnni, érezte, csúfos kudarcot vall. Judittal ketten maradtak elpakolni.
- Te ismered valahonnan Norbertet, igaz? Látni a köztetek lévő feszültséget.
- Igen, egyetem alatt egy társaságba tartoztunk.
- Csak ennyi?
- Jó kavartunk is egy darabig, de semmi komoly nem lett belőle.
- Mért nem mondtad hamarabb? Én meg itt a szemed láttára kezdek ki vele – biztos nem volt jó érzés.
- Bevallom nem esett túl jól, de szabad ember, azt csinál, amit akar.
- Aha, értem. Ne haragudj, muszáj indulnom, mert lekésem a buszom. Befejeznéd egyedül?
- Persze semmi gond. Jó utat! Szia!
- Köszi szépen! Szia!

Miután mindent elpakolt, összeszedte cuccait és elindult haza. Amint az előcsarnokba ért, a nevét hallotta. Hátranézett.
- Milli kérlek, várj meg – mondta Norbi – úgy érzem, beszélnünk kéne.
- Tényleg? Nekem nincs semmi mondanivalóm a számodra – mondta és kilépett az ajtón. Meghűlt a vér az ereiben.
- Meglepetééés! – mondta Gábor. Ezzel egy időben Norbi lépett ki az ajtón.
- Akkor legalább engem hallgass meg! – észrevette az ott várakozó Gábort.
- Ő meg mi a fenét keres itt?! – kiáltotta Gábor.
- Mégis mit gondolsz? – mosolygott Norbi.
- Álljatok le! – állt közéjük Milli. – Gábor, ne gondolj többet, mint ami történik. Az egyik partnerünknél dolgozik és ma itt tárgyaltak.
- És mégis mit kellene meghallgatnod? – kérdezte a fiú.
- Semmit. Mondtam Norbinak, hogy munkaidőben elérhet minden javaslatával a projekttel kapcsolatban, de most mennem kell. Haza. Hozzád.
- Rendben – mondta, majd magához húzta és a fülébe súgta – Bízom benned – majd Norbira nézett – Szia.
- Szia – mondta Milli is.
Norbi némám állt és nézte, ahogy Gábor és Milli távolodnak.
- Mégis mikor tervezted, hogy ezt elmondod nekem? – kérdezte Gábor cseppet sem barátságos hangnemben, mikor hazaértek.
- Úgy gondoltam, semmi jelentősége nincs. Én sem kérem rajtad számon az exeidet.
- Pedig örültem volna, ha tudom, a drága barátnőm mivel, illetve kivel tölti a napjait.
- Ne légy ilyen! Ez még csak a második alkalom volt.
- Á, szóval többet is terveztek?
- Nem. MI nem tervezünk semmit. Csak a munka köt össze.
- Próbálok bízni benned, de nehezen megy. Ha jól sejtem, mikor összejöttünk, se mondtad volna el magadtól, csak azért, mert rákérdeztem.
- Igen. Fogadd el, hogy van múltam. Jó volt vele, de ennyi. Vége.
- És mi garantálja, hogy nem fog újra elcsábítani?
- Veled vagyok. Ez nem elég? Veled élek. Ez sem elég? – mikor Gábor nem mondott semmit, Milli így folytatta – Nos, azt hiszem, most el kell mennem. Ne várj ma haza. – mondta és gyorsan felkapta legszükségesebb dolgait és elment.
Nem nagyon volt kedve se szüleihez, se barátnőihez menni. Úgy döntött sétál egyet, majd később dönti el, hol fog aludni. Csak rótta az utcákat, nem nézett senkire. Egyszer csak egy ismerős hangot hallott, amely a nevén szólította. Legnagyobb örömére Misi volt az.
- Hát te mit keresel itt?
- Egészen konkrétan munkát. Állásinterjún voltam ma, meg holnap is megyek egy itteni céghez, úgyhogy épp a szállodám felé tartok.
- És eszedbe sem jutott, hogy nálam aludj? Ennyire rossz volt legutóbb? – mosolygott Milli.
- Nem akartalak zavarni, hallottam, hogy elköltöztél otthonról. Merre mész?
- Igazából csak kóborlok. Összekaptunk Gáborral és jobbnak éreztem, ha eljövök. Kitől hallottad, hogy nem lakom már otthon?
- Norbi mondta. Ő meg talán Aliztól hallotta.
- Értem. Elkísérhetlek?
- Persze! Olyan rég tudtunk már kettesben beszélgetni. Velem vacsorázol?
- Mért is ne – mosolygott rá Milli. Az étteremig csendben ballagtak, majd miután rendeltek, egyszerre eredt meg a nyelvük. – Lillával mi van? Láttam, hogy a buliban egymás nyakába borultatok.
- Igen, szerencsére minden rendben van és képzeld, összeköltöztünk mi is. Ráadásul, ha itt kapok munkát, ide is velem jön. Ha beindul a munka, akkor pedig jöhet a többi.
- Ó, nagyon örülök nektek!
- És veled mi van?
- Semmi különös. Már egy hónapja dolgozom. Elég jó fej a főnök, a többiek is kedvesek. Most kezdtünk egy új projektet és képzeld, a partnercégünk az, amelyiknél Norbi is dolgozik, úgyhogy most ideiglenesen munkatársak lettünk – amint kimondta, meg is bánta. Nem akart a fiúról beszélni.
- Nem is említette – nézett meglepetten Misi.
- Milyen gyakran beszéltek ti? – Milli lenyelte azt, hogy rólam.
- Hetente legalább egyszer.
- Akkor én most szégyenkezem. Mióta végeztünk, a többséggel jó, ha egyszer beszéltem.
- Ejnye – bejnye – nevetett Misi. – De akkor Norbival azért beszélsz?
- Mondjuk. Általában csak ülünk a tárgyaláson vagy a mosdóban a falhoz szorít. – mondta Milli viccelődős hangnemben.
- Na, akkor végre hallgatott rám és lépett?
- Micsoda? – Milli szemöldöke az égig szaladt.
- Tudod, én már régóta ismerem és sokáig azt hittem, hogy a Karolával történtek után sosem fog már helyre jönni. De miután ti kavartatok, úgy éreztem, visszajött valami a régi Norbiból. Benned talált valamit. Csak túl későn jött rá. Sokat beszélgettünk rólad. Mindig mondtam neki, hogy álljon ki eléd. De félt. Még most is fél. Látszólag túl van rajtad, de látom rajta, hogy csak kínlódik. Azt hiszem, beszélned kellene vele.

Milli percekig nem tudott mit mondani. Kavarogtak a fejében az elhangzottak. Végül csak egy dolgot tudott mondani.
- Ki az a Karola?
- Nem mesélt még róla? Akkor nem az én tisztem beszélni róla. Ezért mondom. Beszélj vele. Hallgasd meg.
- Nem tudom, mit mondjak. Ma Gábor megtudta, hogy együtt dolgozunk és ez lett belőle. Fontos a vele való kapcsolatom, nem akarom Norbi miatt kockáztatni. Norbi megmondta, ne számítsak tőle semmire. Most mért tennék máshogy?
- Hát te tudod. – Misi kibámult az ablakon. – Az ott nem Nita? És mellette Márk?
- Hol? – nézett meglepetten Milli.
- Ott a túloldalon. Mennek be abba a piros épületbe.
- Te jó ég. Bajt szimatolok és botrányt.

Amíg vacsoráztak, se Nita, se Márk nem hagyta el a házat. Milli aggódott, hogy mégsem vaklárma Brigi félelme, de nem tudta elhinni Nitáról, hogy ezt tenné barátnőjükkel.
Vacsora után még sokáig beszélgettek és Milli bevallotta, hogy Gáborhoz nem akar visszamenni éjszakára, a látottak után se Brigit se Nitát nem akarja látni, haza pedig még annyira se menne. Misi felajánlotta, hogy megosztja ágyát a lánnyal, aki ezt kicsit vonakodva ugyan, de elfogadta és cserébe a szoba árát elfelezték.
Másnap reggel Milli ébredt előbb. Tudta, Misinek csak dél körül lesz dolga, így hagyott egy cetlit meg a pénzt és elindult dolgozni. Dél felé Szilvia behívatta. Milli izgult, hogy előző napi bénázásáról lesz szó.
- Jó napot! – lépett be.
- Jó napot! Lenne egy kis megbeszélni valónk.
- Ha a tegnapira gondol…
- Jaj, ugyan. Felejtse el. De többet ne forduljon elő. Olvassa el ezt – mondta majd egy füzetet nyújtott át. Milli gyorsan átnézte. Egy konferenciáról szólt. – Végzett? Nos, a papírjai között olvastam, hogy ön erről a területről írta a szakdolgozatát. Nekünk pedig pont egy ilyen szakemberre lenne szükségünk. A vezetőség figyelmébe ajánlottam és jóváhagyták, hogy önt elküldjük ide. A konferenciára én megyek, maga pedig a kísérő előadásokat fogja végighallgatni. Péntekhez két hétre indulunk, egész hétvégés program. Persze csak ha nincs ellenvetése.
- Nagyszerűen hangzik! Megkérdezhetem, hogy miért pont engem választott? Azon túl, hogy már jártas vagyok ezen a területen.
- Tudja Kovács professzor az egyetemről jó barátom és ő ajánlotta magát a figyelmembe és úgy látom, megéri a befektetett energiát.
- Ó, értem. Köszönöm.
- Most elmehet. További információkat majd egy héttel előtte kapunk.
- Rendben. Viszlát.
- Viszlát.

A nap további része gyorsan eltelt, és Milli azt vette észre, hogy ideje haza indulni.
Mikor hazaért, csak az üres lakást találta. A hűtőn volt egy cetli, rajta Gábor kézírása: „Reggel jövök”. Milli remélte, hogy meg tudják beszélni a történteket, de így legalább egy napot várnia kell. Vacsora után olvasni kezdett egy romantikus regényt. Pár órával később érezte, ideje ágyba bújnia.
Finom anyagból készült ruha volt rajta. Egy folyosón sétált. Zenét hallott. A folyosó végén lépcső vezetett lefelé. Bál volt. Álarcos. Elvegyült a beszélgető, mulatozó emberek között. Táncolt egy – két ifjúval és idősebb emberrel, de úgy érezte, figyelik. Körbesétálta a termet. Az egyik sarokban egy sötétruhás férfi állt és őt nézte. Arca felső részét díszes maszk takarta. Egy pillanatra tisztán látta a szemeit. Belül megremegett. A szemei… Nem tudott nem rá nézni. Az elindult felé. Ahogy elhaladt mellette, kezével megérintette a lányét, mintha magával akarná húzni. Felszaladt lépcsőn, majd eltűnt. Muszáj volt követnie. Ahogy sejtette, ott várt rá a reszkető gyertyafénnyel megvilágított folyosó másik végén. Szinte futott hozzá. A férfi erős karjaival magához húzta, szájával pedig a lányét ostromolta. Maga előtt betolta a szomszédos szobába. A kandallóban égett a tűz, a szoba közepén pedig egy hatalmas baldachinos ágy állt. A férfi lehúzta hátán a ruha cipzárját miközben csókolta. Ő pedig lassan gombolta ki rajta az inget. Bőre forró volt, jól esett hozzá bújni. Másodpercekkel később ott álltak meztelenül egymás előtt. A lány hanyatt dőlt az ágyon, a férfi pedig kiéhezve vetette rá magát. Csókolták, ahol érték a másikat, kezükkel felfedezték egymást. Megmarkolta a férfi formás fenekét, aki ennek hatására befészkelte magát a lány lábai közé és egy magabiztos mozdulattal magáévá tette. Nagyot sóhajtottak mindketten, ahogy összeolvadtak, mintha most kerültek volna a helyükre. Lassan mozgott ki és be, szinte az őrületig ingerelve magát és a lányt is, majd gyorsított a tempón. Sietve haladtak a csúcs felé. A lány a hátát kezdte karmolni és újra a fenekébe markolt. Tudta, hogy ez nem elég. Feltérdeltette és így bújt vissza abba a mennyei, forró és puha barlangba. Az ágy is velük mozgott, a szobát a lány sikolyai töltötték be, ahogy elélvezett és tudta, itt az ő ideje. Erősebben megmarkolta a lány csípőjét és saját gyors ritmusával még egyszer a csúcsra repítette, de ezúttal ő is vele tartott.

Norbi egy határozott merevedéssel ébredt az éjszaka közepén. Nem egyszer elevenedett már meg előtte Milli éjjel. Tudta jól, vége van. Más karjaiban alszik éppen és ő nem tehet ellene semmit.
A következő nap meglepően gyorsan eltelt Milli számára. Kezdek hozzászokni – gondolta. Mikor elindult haza, egy sms-t kapott Brigitől. „Találkozzunk nálam fél óra múlva. Sürgős!” Azonnal irányt váltott és sietett barátnőjéhez, amennyire csak tudott. A ház előtt Nitába botlott.
- Te is megkaptad? – kérdezte meglepve Milli.
- Mért ne szólna nekem is, ha valami van?
- Talán, mert te lehetsz a baj egyik okozója?
- Mi a csodára gondolsz?
- Láttalak a minap Márkkal. Még mindig nem tudom elhinni. A legjobb barátnőnkkel hogy tehetsz ilyet?
- Teljesen félreértesz mindent! – kezdett volna védekezni Nita, de ekkor fentről Brigi hangja hallatszott.
- Lányok! Gyertek fel!

Milli nem értette. Nyoma sem volt Brigin szomorúságnak. Némán indultak fel. Miután lepakoltak és helyet foglaltak a nappaliban mindketten várakozóan néztek barátnőjükre. Lassan belekezdett.
- Tegnap este Márk megint úgy volt, hogy későn jön haza. Valamikor nyolc után felhívott, hogy menjek már el érte egy ügyfeléhez, mert több cucca van, mint gondolta. Negyed óra múlva már ott is voltam. Megint felhívott, hogy menjek fel, segítsek neki lehozni a dolgait. Mikor odaértem az adott lakáshoz, kinyílt az ajtó és ő ott volt bent. Jajj, lányok! Mindenhol gyertyák voltak. Beljebb mentem, mire ő letérdelt. Elmondta mennyire szeret és már egy ideje tudja, hogy engem akar a gyermekei anyjának. – Milli szeme elkerekedett. – Igen, megkérte a kezem! Én pedig természetesen igent mondtam. – mondta és megmutatta eddig rejtegetett kezén a gyűrűt.
- Gratulálok drágám! – ugrott a nyakába Nita, majd egy másodperccel később, ahogy feldolgozta az imént hallottakat, Milli is követte.
- De várjatok, még nincs vége. A lakás, ahol voltunk… Kinézte kettőnknek és már alá is írta a szerződést!
- Óóó – Milliből csak ennyi jött ki.
- Be kell vallanom valamit. Én már egy ideje tudtam, mit tervez életed párja. Milli, mikor láttál minket, akkor mentünk az ékszerészhez, előtte pedig Márk megmutatta a lakást.
- Akkor már mindent értek. De mért nem szóltál? Mikor láttam Márkot azzal a nővel, elmondhattad volna, mi van.
- Ne haragudj, de megígértem, hogy senkinek egy szót sem szólok. Márk engem is csak azért vont be, mert én is megláttam az ingatlanos nővel és kérdőre vontam, mire ő elmondta mit tervez.
- Hát, szép vagy – mondta mosolyogva Milli. – És kitűztétek már a nagy napot?
- Mindenképpen még a nyáron szeretnénk megtartani. Nem lesz nagy flancolás, egy egyszerű szertartást szeretnénk a családunkkal és a barátainkkal.
- Akkor igyekezni kell mindennel! – mondta lelkesen Nita.
- Arra gondoltam, hogy Nita, te lehetnél a koszorús lányom, Milli, te pedig lennél a tanúm?
- Naná! – mondta szinte egyszerre mindkét lány.
- Na, ezt megbeszéltük.

Másfél órával később Milli hazafelé tartott. Annyira elkapta őket a hév, hogy már az első részleteket el is kezdték tervezni az esküvővel kapcsolatban. Út közben eszébe jutott, hogy Gábor már valószínűleg otthon van. Tudta, komoly beszélgetés előtt állnak. Úgy döntött ehhez egy kis lélekerősítőre szüksége lesz, így bement egy közeli boltba és vett egy üveg bort. Tíz perc múlva ott állt az ajtajuk előtt, kezében a kulccsal. és habozott. Nem akart bemenni. Fél attól, ami következett vagy következhetett.
Végül rászánta magát. Gábort az ágyukban találta, aludt. Halkan lepakolt, majd úgy érzete, szüksége van egy forró zuhanyra. Fürdés után neki állt vacsorát készíteni. Ahogy sürgött – forgott véletlenül levert egy poharat, mely ripityára tört. Biztos volt benne, hogy felébresztette a fiút, de próbált nem foglalkozni vele, inkább feltakarította a szilánkokat. Pár perccel később Gábor tényleg megjelent az ajtóban.
- Ja, csak te vagy? Azt hittem már valami betörő jár itt.
- Igen, csak én. Bocsi, nem akartalak felébreszteni.
- Na igen, inkább kerülsz.
- Tudod jól, hogy dolgoztam.
- És mostanáig hol voltál? Már rég haza kellett volna érned.
- Briginél voltam. Márk megkérte a kezét. – mondta Milli kicsit kevesebb lelkesedéssel és több haraggal a hangjában, mint amennyi a hírhez illett volna.
- Ó tényleg? Akkor majd felhívom, hogy gratuláljak.
- Tudod, kerestelek aznap este, de sehol sem találtalak. Hol töltötted az éjszakát?
- Mi ez? Kihallgatás?
- Nem, csak tudni akarom, merre voltál.
- Egy barátomnál aludtam.
- Igen? És kinél? Csak nem a drága Norbertnél?
- Nem. Miért mentem volna hozzá? Nem is a városban lakik.
- Akkor hol voltál?
- Misinél aludtam. Itt volt a városban és elfeleztünk egy ágyat. Most jó?
- Nem örülök neki, de rendben.
- Azt hiszem, meg kell beszélnünk pár dolgot.
- Szerintem is beszélnünk kell.