Boldogságot keresve 8.

8. fejezet

Milli felébredt. Egy barna szempárt látott magával szemben. Eljött a nagy nap – gondolta magában. Gábor lassan átölelte.
- Jó reggelt szerelmem! – suttogta a fülébe.
- Neked is drágám – de mielőtt a fiú megcsókolhatta volna elhúzódott tőle. – Tudod, hogy nem szabad. Fel kell kelnünk. Végre eljött ez a nap, nem késhetjük le.
- Jó rendben, igazad van. Majd később behajtom – mosolygott a fiú.

Két órával később Milli Aliz mellett találta magát. Egymás kezét szorították.
- Kalló Aliz – mondta egy hang. Majd egy perccel később – Kardos Emília.
Milli felállt. Remegő térdekkel és gyomorral elindult. Közben szemeivel családját kereste. Rájuk mosolygott.
- Gratulálok kisasszony – mondta a rektor. – Sok sikert kívánok.
- Köszönöm szépen – válaszolta.
- El se hiszem – súgta Aliznak, miután visszaültek a helyükre.
- Hidd el, én se.
Fél óra múlva már túl is voltak az egészen.
- Köszönök nektek mindent! – mondta Milli miközben családjára nézett.
- Jaj, drágám, annyira büszkék vagyunk rád! – mondta Milli anyja.
- Tesó! Végre! Megkaphatom a szobád, ha kiköltöztél? – nevetett az öccse.
- Tudod, hogy nem lesz az még olyan hamar, de majd tárgyalhatunk.
- Szívem, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte Gábor.
- Persze – mondta Milli, majd miután távolabb mentek a családtól Gábor folytatta.
- Szeretnék tőled kérdezni valamit. – Milli egy pillanatra megijedt. Túl korainak tartotta volna a nagy kérdést. – Mint tudod, a húgom mindenképpen elköltözik otthonról, mert ősztől más városban akar tanulni, így arra gondoltam, hogy akár össze is költözhetnénk. Úgyis amikor otthon vagy, annyit vagy nálunk amennyit csak lehet. Tudom, most egy kicsit keményebb időszakon vagyunk túl, a szakdolgozatod, az államvizsga és a munkabeosztásom miatt, de szerintem ezek csak rövidtávú problémák és most már hamar túl leszünk rajta.
Milli nem jutott szóhoz. Az elmúlt két hónap nem volt éppen felhőtlen, egyszer – bár senkinek nem merte elmondani – még a szakítás is megfordult a fejében, miután egy este csúnyán összevesztek, mert a szakdolgozatírás miatt le kellett mondania egy találkájukat és Gábor nem épp a legszebb hangnemben beszélt vele, de mivel másnap bocsánatot kért – munkahelyi stresszre hivatkozott – Milli végül elhessegette a gondolatot. Optimista oldala most azt súgta, egyezzen bele.
- Nos, hogy érzel az ötletem iránt? – szakította meg Gábor az elmélkedést.
- Rendben, próbáljuk meg! – felelte Milli.
A családi ebéd után Brigivel, Nitával és Márkkal találkozott. Estére nagy bulit szerveztek frissen végzett barátaival és nem akarta, hogy az otthoniak is kimaradjanak.
- Márk csak estére jön, azt mondta töltsem veletek a délutánt.
- Milyen gáláns – nevetett Nita – Szerintem csak nem bírja a fecsegésünket.
- Lányok! Bejelenteni valóm van. Gábor megkért – itt mindkét lány szeme elkerekedett – hogy költözzek hozzá és én igent mondtam.
- Oh, drágám! – ugrott a nyakába Brigi.
- Biztos vagy te ebben? – kérdezte kiábrándító hangon Nita – Ne haragudj, de mind tudjuk, hogy nem felhőtlen a kapcsolatotok.
- Azt mondta, reméli, hogy ez csak átmeneti állapot volt és mostantól minden rendben lesz. És én is.
- És Norbi?
- Mi lenne vele? Tudjátok jól a történteket.
- És az nem számít, amit szilveszterkor mondott?
- Édesem, te is jól tudod, mennyire részeg volt akkor este.
- Igen, de csak így elmész amellett, amit mondott?
- Nita, szerintem másnap nem is emlékezett arra, hogy azt mondta, szeret. És egyébként is. Én Gábort szeretem. Norbi megmondta, hogy rá nem lehet számítani semmilyen tartós kapcsolatban. Miért rúgnék fel mindent? Amúgy is, pár perccel később majdnem lehányt.
- Biztos vagy, hogy így lesz jó?
- Igen.
- Rendben, akkor veled együtt örülök én is.
- Mikor találkozunk a többiekkel? – váltott témát Brigi.
- Abban maradtunk, hogy hétkor a Lazítóban, aztán esetleg átmegyünk máshová is, majd a hangulattól függ.
A lányok viszonylag gyorsan elkészültek és miután Márk is csatlakozott hozzájuk, a buli felé vették az irányt. Nagyjából mindenki egyszerre ért oda és miután leültek, Máté és Misi ajánlotta fel, hogy állják az első kört.
- A nagybetűs ÉLET-re! – mondta Aliz, majd koccintottak. Jó pár körrel később már mindannyian érezték az alkohol hatását.
- Táncolni akaroook! – kiáltotta Aliz, majd megragadta Máté kezét és eltűntek a tömegben. Őket követte Brigi Márkkal és Nita Sanyival.
- Lilla mikor jön? – kérdezte Milli Misit.
- Nem tudom. Lehet, hogy nem is jön.
- Hogyhogy?
- Mostanában elég sokszor összekaptunk, nem tudom mi lesz velünk. Elég nagy szívás egyszerre diplomázni. Semmi idő nem jutott egymásra.
- Azért remélem, rendben lesztek.
- Hidd el én is. Annyira boldog vagyok vele. Nézd csak, ki jön ott!
Milli Lillát várta, de valaki egészen mást kapott.
- Sziasztok! Mizujs? Hol hagytad a lovagod? – túlságosan ismerős volt a hang. És egy kicsit ittas is.
- Szia, Norbi! – köszöntötte Misi.
- Hello. Gondolom nekem szólt a kérdés. Dolgozik.
- El mert egyedül engedni? Nem félt tőlem? Legutóbb eléggé féltékenyen nézett rám.
- Nincs mitől féltenie. Az ő barátnője vagyok. Ennyi.
- Az semmit nem jelent.
- Srácok, ne csináljatok jelenetet. Mégiscsak ünnepelni jöttünk. – vágott közbe Misi.
- Sziasztok! Misi, ki tudnál jönni velem egy kicsit. – tűnt fel a semmiből Lilla.
- Jövök majd, ne öljétek meg egymást.
- Oké, oké – felelte Norbi – nos, ha veszekednünk nem szabad és senki nem félt tőlem, mit szólnál egy tánchoz?
- Rendben, de csak barátokként.
- Igenis asszonyom!

Tánc közben Milli elkapta Brigi és Nita értetlenkedő tekintetét is, de úgy érezte nem csinál semmi rosszat, így nem foglalkozott velük. Pár számmal később Norbi azt javasolta menjenek ki beszélgetni. Ahogy kiértek Milli megpillantotta az ölelkező Misit és Lillát. Legalább náluk minden rendben – gondolta magában. Fogalma sem volt, mire számítson Norbitól.
- Nem nagyon volt alkalmunk kettesben lenni a szilveszteri buli óta. Nem is nagyon találkoztunk. – Milli nagyon remélte, hogy nem kell megint végig hallgatnia a fiú vallomását. – Szeretnék bocsánatot kérni. Igazából nem emlékszem teljesen arra, hogy mit mondtam, de tudom, hogy eléggé letámadtalak. Mostantól megpróbálom tiszteletben tartani, hogy mással vagy. Hogy elszúrtam a dolgot.
- Semmi baj. Már rég el is felejtettem. De mit szúrtál volna el?
- Hát magamat és téged.
- Sosem vártam tőled semmit. Megmondtad, hogy ne tegyem.
- Igen, de most nem… Tudod mit? Hagyjuk. Légy boldog vele. Én meg majd megoldom.
- Oké – mondta tétovázva Milli. Nem igazán értette miről van szó.
- Ideje visszamenni a többiekhez. Még a végén azt hiszik, megint elcsábítottalak. – Milli elvörösödött, majd szó nélkül elindult visszafelé. Amint visszaértek, Norbi egyedül hagyta és eltűnt a tömegben. Leült az asztalukhoz, majd pár perc múlva csatlakozott hozzá Nita és Brigi is.
- Na, mi volt? – kérdezték szinte egyszerre.
- Nem volt semmi. Csak bocsánatot kért a szilveszterért, meg – mondjuk ezt nem nagyon értettem – hogy elszúrta.
- Aham. Ezen a srácon is csak az úthenger, az is csak keresztbe. – mondta Nita.
- Nézzétek! – Brigi a tömegből előbukkanó Norbira és a vele táncoló cicababára mutatott.
- Látjátok. Ennyi. Mit iszunk?
Az este ezek után eléggé felpörgött, Millinek néhány rész ki is esett, de mikor már kevésbé szédült érezte, ideje mennie. Márk hazavitte őket, de már nem emlékezett, hogy jutott az ágyába.

Másnap erős fejfájással ébredt. Miután lezuhanyozott és megitta a kávéját kicsit jobban érezte magát. Eszébe jutott, hogy meg kellene beszélnie szüleivel az elköltözést. Mivel éppen mindenki otthon volt, úgy döntött most meg is teszi. Ahogy elmondta a döntésüket, látta, hogy szülei nem nagyon örülnek.
- Mi a baj? Talán nem értetek egyet? – kérdezte.
- Csak tudod kislányom, még nem vagytok együtt olyan régen. Teljesen megváltozik két ember kapcsolata, ha összeköltöznek, és mint tudjuk a tiétek így sem felhőmentes. – mondta anyja.
- Jajj, ne kezdjétek ti is. Tegnap már a lányoktól is megkaptam. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek és ti is tudjátok, milyen nehéz időszakon vagyok túl. De megbeszéltük Gáborral, mindketten azon vagyunk, hogy magunk mögött hagyjuk ezt és boldogan éljünk.
- Nos, rendben. Bármikor visszajöhetsz, ha mégis úgy érzed jobb külön. – egyezett bele anyja.
- Apa, te nem mondasz semmit?
- Próbálom feldolgozni, hogy már nem az én kicsi lánykám vagy, hanem elrabol tőlem egy srác. Remélem, megtalálod mellette, amit keresel.
Milli átölelte szüleit.
- Akkor az enyém lesz a szobád! – kiáltott fel Tomi.
- Rendben öcskös, de ha visszajönnék, akkor visszaadod.
- Oké. – egyezett bele.

Egy héttel később Milli már bedobozolt élete mellett találta magát. Szerencsére a lányok segítettek neki, amiben csak tudtak.
- Zölddel jelöltem meg azokat a dobozokat, amik mennek és pirossal azokat, amik maradnak – mondta Brigi.
- Nagyon jó módszer – mosolygott Nita.
- Egyet értek. Lányok, nem hiszem el, hogy máris költözöm. Még csak nemrég költöztünk ide be.
- Az már több, mint tíz éve volt – figyelmeztetett Nita.
- Na jó, igaz, de értitek. – bólogatás volt a válasz. – Kicsit nehezen hagyok itt mindent.
- Tudjuk drágám, de majd meglátod milyen jó együtt lakni a szerelmeddel – mondta Brigi. – Én egyszer sem bántam meg, hogy Márkkal összeköltöztünk.
- Tényleg? – nézett kétkedve Nita.
- Na jó, volt, hogy bosszús voltam apró hülyeségek miatt, de még mindig sokkal-sokkal több jót kapok ettől a kapcsolattól.
- Ok, elhiszem. Jó neked. Néha hiányzik Sanyi.
- De hiszen te szakítottál vele! – mondta neki Milli.
- Igen és még mindig azt mondom, jobb nekünk külön, mindennek ellenére, de azért néha hiányzik. Ne mondd, hogy te sosem gondolsz Norbira.
- Tudod jól, hogy gondolok rá. Aztán arra, hogy nem kéne. Boldog vagyok Gáborral, csak néha eszembe jut, mi lett volna ha…
- Még nem késő meggondolni magad – mondta Brigi.
- Lányok. Eldöntöttem. Jobb nekem Gáborral. Norbi mellett csak a bizonytalanság várt volna, amit nem bírok, bármennyire próbáltam elhitetni magammal egyszer régen, hogy jó nekem úgy vele. Nem.
- Rendben, szót se többet erről, hiszen épp egy elég komoly lépés előtt állsz. – zárta le Brigi.
Még aznap át is vittek mindent Gábor lakásába, de Millinek napokba telt, hogy kipakolja az összes holmiját. Kezdte megszokni, hogy minden reggel a fiú mellett ébred, de a következő hétfőn inkább ébredt volna éhes hiénák mellett.
- Minek neked ennyi ruha? Semmi hely nem maradt az enyémeknek! Már rég késésben vagyok, és sehol sem találom a kék ingem! Megmondanád, hová a francba tüntetted el? – kiabált Gábor.
- Nyugodj már le! Mondtam, hogy átraktam a másik szekrénybe. Én is késésben vagyok, megnyugodhatsz. Ráadásul ez az első munkanapom! Most örülsz? – vágott vissza Milli.
- Na, végre megvan! Igen, direkt csinálom, hogy a te napod is úgy el legyen cseszve, mint az enyém drágám!
- Na jó, tudod mit? Tűnj el a fenébe, amíg hozzád nem vágok valamit! Indulj, nehogy miattam még jobban elkéss. Szia. – üvöltötte és közben kitessékelte a fiút a szobából, majd bevágta az ajtót.
Összecsuklott és zokogni kezdett. Aztán az órára pillantott. Késésben volt. Ha szerencséje van, még pont beérhet, de ahhoz indulnia kell. Gyorsan megtörölte a szemét, ellenőrizte a ruháját és a sminkjét és elindult.
Öt perces késéssel ért be, de úgy tűnt senki nem vette észre. Elfoglalta a gyakorlat alatt kapott helyét, főzött egy kávét és várt.
- Emília! Fogja a jegyzetfüzetét és legyen nálam 5 perc múlva! – Szilvia egyike volt a legkeményebb főnököknek a cégnél, mégis mindenki nagy tisztelettel és elismeréssel beszélt róla. Milli az itt töltött gyakorlat alatt figyelte a nőt. Mindig következetes volt és a lehetőségekhez képest a legjobb döntéseket hozta meg. Nem kivételezett senkivel, mindenkitől a maximumot várta el. Milli azon is meglepődött, hogy tudja a nevét. Összeszedte magát és bement a nő irodájába. – Jókat hallottam magáról és mivel jelenleg ön az egyetlen, akinek nincs semmilyen futó ügye, úgy döntöttem nekem fog segíteni. Cégünk hamarosan komoly projektbe kezd egy új partnerrel. A mi feladatunk lesz a részletek megtárgyalása a szerződéstől a megvalósításig. Természetesen a jogi osztály mindenben a rendelkezésünkre áll. A maga feladata lesz, hogy ha valamilyen problémába ütközünk, egyeztessen a jogászokkal. Ezen kívül velem lesz minden tárgyaláson és megfigyel mindent. Itt az akta, tanulmányozza át. Elvárom, hogy péntekre a projekt minden részletét tudja. Ha problémája vagy észrevétele van, forduljon a titkárnőmhöz, ő majd megmondja, mit tegyen. Most elmehet.
- Igen, asszonyom. – Milli falfehér volt. Nem számított arra, hogy ennyire gyorsan bedobják a mélyvízbe.
- És Emília!
- Igen?
- Ne izguljon ennyire. Semmi olyat nem várok el, amit ne tudna.
- Rendben, köszönöm. Viszlát. – mondta, majd kilépett az ajtón.
Az akta túlságosan nagynak bizonyult. Délig még a feléig sem jutott. El sem tudta képzelni, hogy minden részletet tudjon péntekre. A partner neve ismerősen csengett, de nem tudta honnan. Biztos a TV-ben hallott róla – gondolta. Az ebédszünet után újult erővel vágott neki és valamilyen csoda hatására munkaideje és az akta egyszerre ért a végére. Úgy döntött, másnap megint végigrágja a dolgokat és kijegyzeteli a fontosabb pontokat.
A hazafelé úton görcsbe rándult a gyomra. Annyira elfoglalt volt napközben, hogy el is felejtette, milyen hangnemben váltak el reggel. Nem akarta ott folytatni, ahol abbahagyták. Ahogy a ház közelébe ért, látta, hogy nem ég a lakásban egy lámpa sem. Furcsállta, hogy Gábor még nincs otthon, de egy kicsit meg is nyugodott. Legalább átgondolhatja a dolgokat, mielőtt találkoznak. Érdekes módon nem volt bezárva az ajtajuk. Félve ment be a lakásba. Meglátta, hogy a konyhából halvány fény jön. Halkan letette táskáját és kabátját, majd bement. Gyönyörűen megterített asztalt látott, rajta egy virágcsokorral, melyen egy kis levél volt. „Sajnálom” – mondta. Milli megfordult. Gábor állt ott. Lesütött fejjel lépett elé.
- Nagyon sajnálom. Nem tudom miért tettem ezt. Ígérem, soha többé nem fordul elő. – tekintetét Millire emelte.
- Tudod, nagyon fáj, amikor veszekszünk. De szeretlek. Próbálok továbblépni.
- Köszönöm! – mondta, majd magához ölelte a lányt.
Finoman, lassan csókolta, kezével a hátát simogatta. Milli kezdeti feszültségét már nem érezte. Élvezte, ahogy a fiú a nyakát csókolgatja. Arra gondolt, hogy farkaséhes, de emlékezett, mikor Brigi azt mondta, mennyire jó is a békülős szex. Kíváncsisága felülkerekedett éhségén. Végigsimított a fiú karján és hagyta, hogy az események sodorják. Gábor gyorsan megszabadította a ruháitól és a nappaliban a kanapéra fektette. Miután ő is megszabadult a pólójától és nadrágjától Milli mellé térdelt és végigcsókolta a lány testét. Izzott köztük a levegő. Milli hanyatt döntötte a földön és leutánozta a fiú mozdulatait. Mikor már nem bírták tovább, Gábor átvette az irányítást. Eleinte kényelmetlen volt, de a mozgásnak köszönhetően hamarosan már egyformán élvezték egymást. A fiú birtokolta testét, keményen szerette őt. Végre Milli is elindult a csúcs felé vezető úton. Ekkor váratlanul érezte, hogy Gábor megrándul benne, majd elélvez. Csalódottságának még csak hangot sem tudott adni, mert a következő pillanatban megcsörrent a telefon. Gábor vette fel.
- A francba. Rendben, amint tudok, ott leszek. – mondta és letette. – Ne haragudj, de be kell mennem. Az egyik munkatársam eltörte a lábát és nekem kell helyette beugranom. Nagyon jó volt veled – tette hozzá, majd miután egy puszit nyomott a lány szájára, a zuhany felé vette az irányt.
Milli csalódottan feküdt még percekig. Az nem lehet, hogy nem vette észre – gondolkodott magában. Mire a fiú megint előkerült, ő már felöltözött és a meglepetés vacsorát szedte ki magának. Inkább az éhségre hallgattam volna – mondta magának.
- Most mennem kell, reggel jövök. Ezt meg majd bepótoljuk egyszer, ígérem. – Megcsókolta a lányt és meg sem várva mond-e valamit, elment.
Milli a telefonjáért nyúlt és tárcsázott.
- Szia! Át tudsz jönni? Majd elmondom. Igen, az jó lenne. Ok, szia!
Negyed óra múlva kopogtattak az ajtón. Milli egy félig üres borosüveggel a kezében nyitott ajtót.
- Ekkora a baj? – kérdezte aggódva Brigi.
- Mit művelt már megint? – érdeklődött Nita. Milli elmesélte az egész történetet.
- Ez bárkivel megeshet, de tényleg érdekes, hogy nem is reagált semmit. Várd ki a holnapot, hátha mond valamit – nyugtatta Brigi.
- Ha pedig nem történik semmi, akkor állj elé és mondd el, hogy érzel – tette hozzá Nita.
- Mi a kaja? Már bocsi, de még nem jutottam el a vacsizásig.
- Itt van minden, szedj magadnak! Te is Nita! – kínálta őket Milli.
- Isteni illata van a csirkének, majd elkérem a receptet Gábortól – nevetett Nita.
A lányok nem sokkal éjfél előtt mentek el – mindannyiuknak munka volt másnap. Milli is hamarosan aludni ment.
Hajnalban arra ébredt, hogy két kéz simít végig a combján. Rémülten nyitotta ki a szemét. Gábor volt az. Ujját a lány szájára tette és csendre intette. Milli végre megörült, hogy most befejezik este félbe maradt dolgukat. A fiú széjjelebb tette a lábait, majd bebújt a takaró alá. A bokájától csigalassúsággal haladt felfelé. Mire a csípőjéhez ért, a lány arca kipirult, hevesebben vette a levegőt és minden porcikájával kívánta a fiút. A csípőjétől a puha nyelvecske közép felé vette az irányt – végre. Mikor nyelve hegyével finoman megérintette a lány csiklóját, az mélyről feltörő nyögést hallatott. A fiúnak sem kellett több, bevetette magát a lába közé. Kalandozott fel-le, az őrületig izgatva a lányt, majd két ujjával elhozta a kielégülést. Milli hangosan nyögött, egész testében remegett. Mikor élvezete alábbhagyott, Gábor mellé bújt és magához ölelte.
- Szeretlek – suttogta a fülébe.
- Én is.
Így aludtak el, egymás karjában.

Két héttel később Milli úgy érezte, minden sínen van. Gáborral nem veszekedtek azóta és munkahelyén is jól vette az akadályokat. Ma volt az első nagy tárgyalásuk az új partnerrel. Miután előkészítette a tárgyalót Szilvia óhajainak megfelelően, visszatért a helyére. Fejben újra átpörgette az előző napi értekezleten elhangzottakat, különösen a tárgyalásra vonatkozó részleteket. Még volt egy óra a kezdésig. Visszament ellenőrizni mindent még egyszer. Nem akarta, hogy bármi is hiányozzon az ő hibájából.
Negyed órával a kezdés előtt Szilvia behívatta magához.
- Látom, izgul. Semmi baj, ez így természetes. Nem lesz semmi feladata, csak megfigyelőként lesz jelen. Ha valamit mondani akar nekem, akkor egy kis cetlire felírja és odaadja az asszisztensemnek. Ő majd továbbítja nekem. A másik cégtől öt főre számítunk. Úgy rendezett el mindent, hogy kértem?
- Igen, asszonyom. Szemben egymással a székek, mindenkinek egy pohár, fejenként két üveg ásványvíz és pogácsát sikerült beszereznem, remélem, megfelel.
- Tökéletes lesz. Sosem szabad túlzottan kényeztetni a tárgyaló partnert. Egyformán szükségünk van erre a projektre, ezt ők is tudják. Komoly üzletről van szó. Ideje átmennünk a tárgyalóba. Majd a titkárnőm bevezeti őket.
Tíz perc múlva megérkeztek a tárgyalópartnerek. Milli a hosszú asztal végén ült, mellékszereplőként. Mellette Szilvia asszisztense, Judit foglalt helyet.
- Itt vannak – súgta oda – az őszes hajú a gazdasági főnök, az alacsony a jogászuk, a szőke a műszaki góré, a másik kettő meg az asszisztenseik.
- Ezt honnan tudod? – csodálkozott Milli.
- Az előző helyemen már dolgoztunk velük. Kemény tárgyalófelek. Szerintem ma már itt leszünk végig. De ki ez a hatodik?
- Kire gondolsz? – nézett fel újra Milli.
Úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Már csak vele szemben volt hely. Ahogy közeledett, Millinek minden beugrott. Már tudta, miért volt ismerős a cég neve.
- Mosolyogj! Olyan pofát vágsz, mint akit gyomron vágtak. – suttogta Judit, nem is tudva mennyire közel járt az igazsághoz. – Egész helyes a pasi. Micsoda szemei vannak!

Millinek nem kellett odanéznie. Álmában ez a szempár kísértette minden éjjel. Miután Judit oldalba bökte finoman, mosolyra kényszerítette magát és végre belenézett a vele szemben ülő szempárba. Alig tudta elhinni, hogy, aki visszamosolyog rá kissé zavartan, az nem más, mint Norbi.