Történetek

- Gondolj bele, mit éreznél, ha elvesztenéd azt, aki szívből, szerelemből szeretsz... - Harry és Luthine összenéztek, majd a földet kezdték el bámulni. - A lirieni tanács szerint veszélyes lettem a társadalomra, pedig nem tettem semmit, ezért rám küldtek egy varázslót, hogy öljön meg! Megtette, de Elizabeth halála óta annyira féltem a haláltól, hogy a varázserőm felszabadult a félelemtől, és feltámadtam, de olyan külsővel, ami egy élőholthoz volt illő. Az emberek megijedtek tőlem, és ez...

A fickó azt mondja, hogy vagy le kell operálni a szárnyaimat, vagy a magyar légtér használatáért fizetnem kell. Mert hát csak úgy ingyen nem lehet. Szerinte, ha több pénz lesz a büdzsébe, akkor majd boldogok leszünk. Majd. Ekkor veszem észre, hogy a jobb keze folyamatosan felfelé áll...

Jeges szél csap az arcomba, tépi a hajam és a ruháim. A híd korlátján állok, alattam a több emeletnyi mélység a biztos halál ígéretét hordozza. Gondolataim Lilla körül forognak. Soha nem voltam szerelmes, de amit iránta éreztem, az több volt egyszerű barátságnál. Ő viszont szerelmes volt, és a mai napig emlékszem a tekintetére, arra hogyan nézett, mikor megmondtam neki, hogy nem viszonozhatom az érzelmeit...

Kezdhetném így is: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három nővér. De ez nem lenne igaz. Mert a három nővér - Szerelem, Szeretet, Bánat mindig is volt, van, és lesz. Bölcs apjukkal, az Idővel élnek együtt. A lányok nagyon különböznek egymástól. Állandóan úton vannak, így apjuk sohase tudja, hogy épp merre járnak, csak ha valami galibát okoztak, akkor hívják Őt, hogy segítsen...

Ám egy napon különös alak léptei alatt nyikordultak meg a lépcsőfokok. Nem nagyon kérdezősködött, csupán egy Margaritát rendelt, és a lánnyal szemközti asztalhoz telepedett. Furcsa színű szemeivel felmérte őt, villant a pillantása, majd siklott is tova a megkérgesedett, néhol már málladozó régi plakátokra, melyek a falakat borították. Ő azonban képtelen volt levenni róla a tekintetét és mielőtt távozott volna egy fejbiccentéssel búcsúzott...

Pár hónappal később, miután Daisy is visszament tanulni, a várost is felújították megkezdődött az évszázad tárgyalása. Lirien kontra Eroes Necronas. A férfi minden bűnét vállalta, de fogadott védőügyvédet, hanem minden ítéletet elfogadott volna, de a tanács felmentette...

A fiú levetette könnyű meleg újatlan kabátját, mely alatt vékony pulóver lapult. Gondolkodás nélkül ráterítette a lány hátára a könnyű kabátot, hogy testét melegítse. A lány hálásan pislogott rá. Bár fedetlen vállait nem védte semmi, mégis jobban érezte magát. A fiú lelkét melegség öntötte el, egyáltalán nem érezte a hideg jelenlétét...

Elindultak lefelé a lépcsőn a pincébe, a páncélterem felé. Az első saroknál négy őr állt. Bull őket is felszólította arra, hogy ne lőjenek. A második saroknál még két őr állt. Elérték az irányítótermet. William mondta Bull- nak, szólítsa fel az őröket: nyissák ki a páncéltermet...

Ami engem illet, minden újjal szembeni húzódozásom az erdőszélre kényszerített, egy lánnyal, akit sosem láttam, de régről ismertem. Ő százszorszépet rágcsált, én kutyatejet, és mosolyogtunk, örültünk félve, idegennek érezve mindent, önmagunk. Mégis, szívébe láttam, s ingert éreztem játszani könnyű szőke fürtjeivel. Nem húzódott el, ő is megérintett. ..

Nemcsak a nagypapát, az őt követő gyerekeket és unokákat is ugyanez a parfüm lengte be haláluk után, hogy testük bomlása egy finom anyag elillanásához legyen hasonló.
A családnak ez a titokzatos tulajdonsága Évi nagymamától eredeztethető, akinek a kedvenc parfüme volt Hannover 4911, amit egy német illatszerész talált ki a 17.században, hogy így próbálja megidézni azt a varázslatos tündért, akivel akkor találkozott mikor eltévedt egy sötét erdőben...