Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az összetartozó fejezetek, egyben. <br /> (Mihály Laci szerző)
Kapcsolat,- család, barátok
Még sose csináltam ilyet úgyhogy kérlek ne olyan erősen.<br /> A történet a szerelmi életemet...
A negyvenes évei elején járó, barna rövid hajú férfi, egy íróasztal mögött ült. Egy női magas...
Az emberek elfordultak tőle, mikor végig ment az utcán akkor hirtelen mindenkinek sürgős dolga...
Friss hozzászólások
alttpg: Ma, a folytatással együtt elol...
2023-01-27 14:02
alttpg: Várom az igazi feleség - megos...
2023-01-27 13:37
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:24
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:20
Stag&Vixen: Jó volt, várjuk a folytatást ;...
2023-01-27 08:39
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csodák Világa (19.)

19. fejezet
Necron és Meriel

- De ez nem lehet! - suttogta fásulva Harry a cellában ülve. Luthine nem nézett fel, nem érdekelte semmi. Átkarolta a térdét és sírt. - Én láttam magát nem rég, ahogy Meriellel beszélgetett. - Necron felnézett. Arca gyűlölettel volt teli
- Az nem én voltam... - morogta, majd hátradőlt a falnak. - Két nappal ezelőtt Meriel vettetett. Az ő hatalma százszorta erősebb nálam. Két varázsló lánya volt, akár a bátyjai. Két bátyja volt, és egy nővére. Nagyon jó testvérek voltak, szerették egymást, ráadásul nagyon tehetségesek lettek. Meriel papnőként, a nővére lovagkánt, a két bátyja pedig varázslóként tanult.
- Miért mondja el ezt nekünk?
- Ha azt hiszitek, élvezem, hogy be vagyok zárva egy mágiamentes cellába, tévedtek. Ha kijutok, megölöm azt a szukát... De ehhez kell a ti segítségetek. Egyezünk meg. Én segítek, ti is segítetek. Már nem akarok bosszút állni a világon, szerettem Elizabethet, és mióta itt vagyok át gondolhattam ezt az érzést, és rájöttem, hogy hiányzik.
- A szeretet? - nézett fel szipogva Luthine.
- Igen... nem akarok már megölni senkit. Békében szeretnék élni, úgy, mint régen, csak már Elizabeth nélkül... Eroes Necronasként. Csak az arcom... félnek a kinézetemtől.
- A Végzet köve ezen segíthet... - mondta a lány, megtörölve a szemét. Harry bólintott, majd a fekete mágusra nézett.

- Melyik család sarja volt Meriel?
- A Derendé – válaszolt Necron. Harry és Luth álla szó szerint leesett. - Négyen voltak testvérek, mint mondtam. John, Tell, Inena és Meriel. John az Akadémia igazgatója volt, Tell tanár a mágusoknál, Ilena pedig lovag lett, ott ahol Meriel gyógyító állást vállalt. Egy harcban, valamelyikben, ellenem, Ilenát megölték, Merielt pedig egy vámpír megharapta, de visszament a bátyjaihoz. Akkor már John sem élt, csak Tell, aki nem hagyta el húgát, hanem segített neki, de a vámpír harapása gonosszá tesz, és ő egyre gonoszabb lett. Tanult a bátyjától, és lassanként legyőzhetetlenné vált. Pár éve találkoztam először vele, akkor már gonosz volt. Igazából megigézett a szépsége, neki pedig a hatalmam kellett, a hatalmam az élőholtak fele. Ezért használ egy hasonmást, mert a katonák csak rám hallgatnának, kivéve a vámpírokat, akik királynőjüknek tartják, de ha jól tudom, lassan mér minden élőholt, mivel egyre kevesebbet találkoznak az ál Necronnal.
- Félelmetes... - suttogta Luthine. - És most nála van a kő.
- De a mágiakönyv nincs, és a kettő együtt legyőzhetetlen. Míg külön vannak nem legyőzhetetlenek.
- Ezért kellett a könyv... tényleg, de hisz az akadémiában volt, és...
- Nálam van, legalábbis én tudom hol van. Elrejtettem Meriel elől, mert tudtam, hogy tervez ellenem valamit.
- De hogy jutunk ki? - kérdezte Luthine, végleg abbahagyva a sírást.
- Nem lesz nehéz... csak várnunk kell.
- Addig nem beszélne még nekünk magáról? A történtekről? Mi csak azt a verziót hallottuk a történetéről, mely eléggé negatívan mutatja be tetteit.
- Rendben – dőlt hátra reszketős hangon a mágus. Sápadt arccal, vörös szemekkel rájuk nézett. - Én boldog házasságban éltem a szerelmemmel Elizabeth-tel, de voltak, akik irigyelték ezt a boldogságot, és megölték. A vesztesége az őrületbe kergetett.

- Őrületbe kergette? - suttogta halkan Harry.
- Gondolj bele, mit éreznél, ha elvesztenéd azt, aki szívből, szerelemből szeretsz... - Harry és Luthine összenéztek, majd a földet kezdték el bámulni. - A lirieni tanács szerint veszélyes lettem a társadalomra, pedig nem tettem semmit, ezért rám küldtek egy varázslót, hogy öljön meg! Megtette, de Elizabeth halála óta annyira féltem a haláltól, hogy a varázserőm felszabadult a félelemtől, és feltámadtam, de olyan külsővel, ami egy élőholthoz volt illő. Az emberek megijedtek tőlem, és ez zavart. A külsőm miatt ítélkeztek felettem, ettől mérges lettem, és éreztem, hogy bosszút akarok állni, mert meg akartak ölni, és mert megölték a feleségem. A varázserőm felszabadult, és a közelben lévő temetők halottjait feltámasztotta, akik követtek engem, mint életet adó urukat. Aztán jöttek az első háborúk, és Meriel... aztán lám, itt kötöttem ki...
- Nem részletezi túlságosan – szipogta Luthine.
- Nem is kell... - morogta a fekete mágus, majd felállt. - Mindjárt kijuthatunk innen.
- Hogyan? - ugrott fel Harry. Ekkor a cella zárjában kulcs fordult, és egy ember, egy normális élő ember lépett be rajta.
- Uram! - hajolt meg Necron előtt. A fekete mágus a két fiatalra nézett.
- Az utolsó, még élő, és hűséges szolgám, reméltem, hogy átjut a városon...
- Mindent megtettem, uram – válaszolt a szolga. Necron hátba veregette, majd kitessékelte a két fiatalt.

Emily zokogva borult rá Robertre. Ellie Jamest átölelve szipogott, Dasiy, Vic és Daniel pedig megdöbbenve néztek maguk elé. Tell Derend nyelt egyet, majd az elsüvítő Meriel után nézett.
- Nála van mind a kettő, akkor miért nem legyőzhetetlen?
- Miről beszél? - szipogta Emili, és felült.
- Nála volt a Végzet köve, tehát Luthine és Harry a sötét földön vannak. Az akadémiáról Necron vitte el a mágia könyvet, amit elhoztatok a Pegazusok erdejéből. A két tárgy együtt legyőzhetetlenné teszi a gazdáját.
- De ha nem legyőzhetetlen, akkor a két tárgy nincs vele, nem?
- Lehet, hogy Necron nem adta át neki a könyvet? - töprengett Derend, majd elindult felfelé. - Hozzátok fel Robertet az akadémiába, ott lesz eltemetve minden hős, aki Lirienért halt meg. James bólintott, majd Daniellel együtt nekiálltak a feladatnak, míg a lányok egymást segítve mentek utánuk.

Necron ment legelöl, mögötte Luthine, ő mögötte Harry és a szolga zárta a sort a folyosón. A két fiatal nem tudta hova mennek, csak bíztak benne, hogy a fekete mágus komolyan gondolta, amit a cellában mondott. Jobbat tenni úgyse tudtak, nélküle nem tudtak volna kijutni a cellából. Necron benyitott egy ajtón, és bement. A másik három utána. A fekete mágus odament egy szekrényhez, majd kinyitotta. Kivett belőle egy botot majd Harry kezébe nyomta.
- Ez a tied, ha jól sejtem – mondta elhalt hangon. Tényleg az volt. Harry botja, amit a nagyapjától örökölt. Bólintott, majd megpörgette a kezében. Örült, hogy újra nála van a bot. Aztán megkapta a csontváz által, a nyakából letépett medálját is. Luthine-tól csak a követ vették el, így ő nem kaphatott semmit, legalábbis ezt hitte. Necron az egyik székhez ment, mely a szobában volt, levette róla a vörös bársony párnát, majd megnyomott rajta egy gombot, és a szék fedele felpattant. A mágus kivett egy könyvet, majd a lány kezébe nyomta.
- Állítólag szavadat adtad rá, hogy nem lesz baja... - Luthine elvörösödött, miközben eszébe jutott a nimfáknak tett ígérete.
- Végül is nincs semmi baja, nem? - kérdezte aztán. Necron elvigyorodott, de mivel élőholt külseje volt, ez kissé riasztóan hatott a két fiatalra. Erre elkomorodott, és tovább indult. - Semmiféleképpen nem kerülhet a könyv Merielhez, rendben?
- Igen... - válaszolt sápadtan a lány. Harry mellé felzárkózott, majd bátorítóan rámosolygott. Eddig úgy tűnt számára, hogy Necron tényleg csak nyugodalmas életet szeretne.
Amint átléptek az utolsó ajtón, mely a trónterembe vezetett Harry érezte, hogy a mágia újra áramlik körülötte, de nem tudta miért. Mikor az előbb itt voltak nem tudott varázsolni. Necron kihúzta magát, majd intett a két csontváznak, akik a bejáratot őrizték. Azok odamentek hozzá, és meghajoltak.
- Igen uram?
- Meriel úrnő merre jár? - kérdezte Necron. A két csontváz összenézett.
- Lirienbe ment uram.
- Már itt vagyok! - csattant egy hang. - Őrök, kifelé! - parancsolta, mire a két csontváz nem törődve első urukkal eliszkoltak, becsukva maguk mögött az ajtót, így már csak Meriel, és a négy másik maradtak a trónterembe. - Látom a kedvenc szolgád kiszabadított...
- Volt annyira hűséges hozzám, Meriel... - nézett a vámpír szemébe a fekete mágus. A vámpír intett a kezével, mire a szolga összeroskadt, és ordítani kezdett a fájdalomtól. Luthine összerázkódott, majd hozzá rohant. Kezét a férfi szívére tette, már amennyire elérte, és elmotyogott pár sort, mire az átok megszűnt. A vámpírkirálynő szeme megvillant.

- Hogy csináltad? - kérdezte, és Luthine-nak akart ugrani, de Harry elé állt, a botját harcra kész felemelve.
- Visszaállítás varázzsal – válaszolt készségesen a lány. - Papnő vagy, tudnod kellene róla. A legmagasabb papi varázslat: a hatalmas visszaállítás, ami minden átkot megszüntet.
- Hm... és te ismered? - állt újra egyenesen Meriel.
- Igen – rebegte a lány. A vámpír elmosolyodott. - Akkor legyen – intett a kezével, mire, most Luthine esett össze a fájdalomtól. Harry elejtette a botját, és a lányhoz rohant segíteni, de nem tudott.
- Hagyja abba! - kiáltott rá Merielre. Necron a lány mellett lévő könyvet vette fel, majd kinyitotta. Felolvasott belőle egy szöveget, és a vámpírra mutatott, mire az hátrarepült, neki a falnak. Necron elmosolyodott, vérszomjas mosollyal. Meriel kissé kábán felállt.
- Ellenem vagy?! - kérdezte tajtékozva.
- Börtönbe zárattál, Meriel! - mondta nevetve. Eközben Harry kétségbeesve ébresztgette Luthine-t, de a lány semmilyen életjelet nem adott magáról...

A vámpírkirálynő felállt, majd meglendítette a kezét. Egy hatalmas tűzgömb indult el a fekete mágus felé, aki egyetlen mozdulattal védte azt.
- Többet tudsz te ennél! - kiáltott rá a nőre, mire az letépte nyakából a Végzet kövét, és a feje fölé emelte.
- Végzet köve, legnagyobb hatalom! Öld meg Necront, azt akarom! - A kő megvillant, majd egy lézersugár szerű fehér fény villant másik mágus felé, aki hasra vágta magát, így tért ki a halálos sugár elől. Most Meriel nevetett fel.
- Mi a baj, szerelmem? - kérdezte gúnyosan nevetés közben. - Ez már túl sok volt? Nem bírod tovább, feladod? - kérdezte a földön maradt varázslótól. Az felállt, de arcán nem keserű fájdalom, hanem boldog, győztesek által használt mosoly ült. Felvette a könyvet, míg Meriel megdöbbent az arckifejezésén.
- Ez még csak a kezdet, édesem – mondta. A kezét felemelte, majd a nőre mutatott. - Abarros!

Harry felnézett. Nem hitt a fülének. Az abarros egy alap bűbáj volt, lekötés, nem tudta, mit segít ez a mágusnak, de segített. Meriel megdermedt egy pár pillanatra, addig a mágus a könyvben keresgélt, de sajnos a lekötés átok, vagy bűbáj, nem tart sokáig. - Fuegobola! - Varázsolt így újra gyorsan egy tűzlabdát, mely újra elrepítette a papnőt.
- Dios biablas! - kiáltotta Meriel, alighogy felállt, így Necron kezéből kiesett a könyv, és a földre borult a támadó varázslat ideje alattig. Ezalatt Meriel a könyvhöz sétált és fel akarta venni, de Harry ezt észrevette.
- Magicos! - kiáltotta felé fordítva a botot. Meriel ugyan észrevette a támadást, de csak nehezen tudta védeni, s mire újra a könyvvel tudott volna foglalkozni, az már Necronnál volt, aki kinyitotta, majd a nő felé mutatott a jobb keze mutatóujjával.
- Hundirses! - kiáltotta, mire a nő felsikított. Körötte sárga forgó fény jelent meg, míg ő egy fekete pont közepébe állt. A fény egyre közelebb és közelebb kerültek a vámpírhoz, majd teljesen összeszorította Merielt. A vámpír tartása megtört, és összeesett. Necron becsukta a könyvet, és eldobta. Fekete talárja zsebébe nyúlt, és elővett közepes nagyságú ezüst keresztet, melynek a vége hegyes volt. Odament a nőhöz, és letérdelt mellé. A szemébe nézett, mivel az még élt.
- Én szerettelek... - mondta, majd felemelte a keresztet. - De azért neked tartogattam! - azzal beledöfte a keresztet a vámpír szívébe, így a királynő végleg kihunyt. Megfogta a követ, majd a könyvet, és Harryékhez ment. A fiú még mindig Luthine-t ébresztgette, de a lány még mindig nem ébredt fel. Necron Harry vállára tette a kezét, majd odaadta neki a követ.
- Mennünk kell! - mondta. - A vámpírok megérzik a királynőjük halálát.
- De Luthine...
- Majd ő hozza, gyere, ki kell jutnunk... - A szolga óvatosan felemelte a lányt. Hálát érzett iránta, hiszen az életét mentette meg. Necron, kezében a mágikus könyvvel elindult, Mögötte ment Harry a követ markolva, és utánuk a szolga, aki Luthine-t vitte.
Emily órák hosszat nézte Robert testét. A barátai pedig ott ültek mellette, érdekes módon a lányt érintette legrosszabbul a fiú halála.
- Azt hiszem szerelmes voltam bele – mondta könnyezve. Vic átölelte, majd Derendhez fordult, aki idegesen járkált a halott mellett. - Most mi lesz, Meriel azt mondta, visszajön, egy nagy csapattal...
- Meriel már nem jön vissza – hallatszott egy hang. Mind megfordultak. Necron állt előttük. Derend megmozdult, de Harry lépett elő.
- Ne bántsátok! Segített nekünk! - Ekkor már Luthine is ébren volt, bár kissé még szédelgett, és a szolgára volt kénytelen támaszkodni. - Szükségünk van egy papra... - James felugrott.
- Hozok egyet...

Pár óra múlva mind a Beauti Café-ban ültek, és kutya bajuk sem volt. Hála a Végzet kövének Necron is a régi arcával ülhetett le a híres kávéházban, és már arra is megkérte a többieket, hogy hívják Necronasnak, vagy Eroesnek.
- És most mi lesz? - kérdezte könnyezve Emily.
- Vállalom a felelősséget az összes tettemért – mondta Eroes. - Már szóltam is a tanácsnak, hónapok múlva lesz csak tárgyalás, de lesz...
- Javító körülmény, hogy segített nekünk... és visszaadta a nimfáknak a könyvet, Luthine-nak a követ.
- És milyen jól jártam vele – mondta egy mosollyal. Ez a mosoly végre igazi mosoly volt. - Ha halálra is ítélnek, de legalább újra a régi vagyok, lelkileg és testileg egyaránt.
- Elizabeth büszke lenne rád... - mondta Derend egy mosollyal. - Örülök, hogy Meriel nyugovóra tért, remélem, azért a lelke boldog. Sajnálom, hogy a vámpír lét lett a veszte...
- Miért nem mondta el soha, hogy ő a maga testvére? - kérdezte Victorine.
- Nem tudom... Talán, mert még vámpírként, is szerettem őt. Mindig ő volt a kedvencem a testvéreim körül, és immár egyedül vagyok...
- Mi itt vagyunk, addig nincs egyedül – szipogta Emily. Ezen mind elmosolyodtak, majd megfogták a csészéjüket. James felemelte a sajátját.
- Amyre, Eliotra, Michaelre, és Robertre... - A többiek szó nélkül összekoccintották a csészéjüket.
- Nyugodjanak békében! - mondta Luthine, majd sóhajtva hátradőlt.
Hasonló történetek
3048
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
3422
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: