Brlangtörténet

Évekkel ezelőtt egy fiú teljesen más életbe kezdett, mint amit eddig élt. Úgy érezte eljött a pillanat, mikor megmutathatja igazi énjét, hisz egy számára új világba csöppent. De nem is ez számított annyira. .Hanem végre volt számára egy lány, akinek szerette volna megmutatni mindazt, ami szívében lakozott. Így várta a megfelelő alkalmat. Nem hitt abban, hogy a szavak igazat beszélnek, ezért olyan helyzetről áhítozott, ahol tetteivel fejezheti ki belsejében feszülő érzelmeit. Váratlanul esett meg. Egy kora őszi reggelen, az egész osztály, melynek mindketten tagjai voltak, a Pálvölgyi-cseppkőbarlangba mentek kirándulni. Indián nyár járta különös táncát. Jó hangulatban haladt a társaság a hegyre vezető úton. A meleg és a szokatlan túra megizzasztotta a jelenlevőket.

Megérkeztek a főbejárathoz, kettes oszlopba fejlődve indultak meg a titokzatosnak tetsző sziklák belsejébe. Az idegenvezető könnyen érthető szövegére alig figyelt valaki, kisebb csoportokban beszélgetve, nevetgélve lépdeltek egymás mögött. Néha egy-egy különösnek vélt, látott jégcsapot, természeti képződményt megvitattak egymás közt. Máskor egy-egy " csarnok " misztikus meséjében gyönyörködtek, melyet abban a pillanatban találtak ki. Majd szűkültek a járatok s egyre mélyebbre hatoltak az újabb felfedezők. A fiú végig a lány mögött lépdelt, akaratlanul is beszédbe elegyedve egymással. A fiú itt e fagyosnak tűnő helyen jobban feloldódott, mint a suli hétköznapjai között. A lány egyszer elfojtott egy halk sóhajt:
- Fázom! - lehelte, s rajzolt lehelete egy ismeretlen-ismerős légbuborékot. A fiú kitalálta, mintsem halotta a sóhajtás értelmét. Mivel mögötte volt, nem is érthette a lány szavait.
- Fázol? - kérdezte.
A lány hátranézett, s szemeit képzeletbeli zúzmara borította.
- Igen! - vacogta.

A fiú levetette könnyű meleg újatlan kabátját, mely alatt vékony pulóver lapult. Gondolkodás nélkül ráterítette a lány hátára a könnyű kabátot, hogy testét melegítse. A lány hálásan pislogott rá. Bár fedetlen vállait nem védte semmi, mégis jobban érezte magát. A fiú lelkét melegség öntötte el, egyáltalán nem érezte a hideg jelenlétét. Ekkor egy embernyi széles sziklafalhoz érkeztek, melyen át kellett haladniuk. A babona szerint csak azokat az embereket nem zárta össze az egymásra hajló apró rés, akik hűségesek voltak egymáshoz. A fiú nem hitt az ilyesmiben, de szemében kétely ült, mi történik akkor, ha mégis igaz. Akaratlanul megérintette a lány kezét. Szinte egyszerre léptek át rajta. A sziklafal nem zárult be. Majd létrán felfelé haladva segítették egymást, hogy látogatásuk végeztével újra természetes napvilágban gyönyörködhessenek.

Csendben váltak el egymástól. Az előttük álló tanévben néha összevillant a szemük, próbálták kiolvasni egymás gondolatait. Az iskolából szabadulva magukba zárták magálmodott világukat, mely olykor keresztezte egymást, de sohasem beszéltek róla. Majd a nyári szünetben találtak igazán egymásra. S kimondatlan hűség kötődött.