Egy szentimentális történet

Feri nagypapát utoljára megcsapta a tudatalattiba megbújó, elhalványultnak hitt illat, amely ötven évvel ezelőtt mágikus hatalmába kerítve rávette,hogy bátortalan csókot leheljen fiatalkori álmainak szerepét betöltő nőnek az ajkára a borostyánnal befutott erkélyen,a tücsökcsiripeléssel aláfestett éjszakában. Ez volt az utolsó élménye, mielőtt ráborult volna agyvérzés okozta örökké tartó sötétség.
Feri nagypapa pólusaiból ugyanez az avitt illat áradt a boncolóasztalon, mint valami szentből, valami fura mégis kellemes bódulatot keltve(amit hiába keresnek az emberek az alkoholban vagy drogokban) az őt körülálló patalógusban és a tudásra szomjas orvostanhallgatókban,hogy örökre magukkal ragadja az emberi test egyszerre elborzasztó és egyszerre magasztos misztériuma.

Nemcsak a nagypapát, az őt követő gyerekeket és unokákat is ugyanez a parfüm lengte be haláluk után, hogy testük bomlása egy finom anyag elillanásához legyen hasonló.
A családnak ez a titokzatos tulajdonsága Évi nagymamától eredeztethető, akinek a kedvenc parfüme volt Hannover 4911, amit egy német illatszerész talált ki a 17.században, hogy így próbálja megidézni azt a varázslatos tündért, akivel akkor találkozott mikor eltévedt egy sötét erdőben.
Évi nagymama volt az első, aki pont akkor lett rosszul, mikor beakarta magát permetezni a szerrel, és mikor elesett a széttört üvegcséből kiszabadult parfümöt beitta az idős test. A sírja tovább ontotta magából a parfümöt, hogy ismeretleneket kerítsen hatalmába és időzzenek el a számukra ismeretlen sír mellett.

Timi az unoka már csak arra használta a Hannover 4911-t, hogy megszabadítsa a hegedűvonóját a rárakódott viasztól, mert annak tökéletesen megfelelt.
Bár voltak más módszerek is, de csak ez a ma már ódonná vált illat tudta újra megidézni az emlékeket.
Timi híres hegedűművész lett és mindig 4911-t használta, mindaddig, míg ezt az illatszert ki nem vonták a forgalomból, mert divatjamúlttá vált. De az illat megmaradt. Ott volt az ürítésnél, a testnedvek különböző formáiban de ott volt a testen túli gondolatokban. Ott volt a zenében. Mindenhol. Átitatódott
vele az élet. Örökre.
U.i.: Hát egy kicsit giccses lett de hát ez van. A parfüm még létezik, azt hiszem a HVG-ben olvastam róla. Nem volt célom a parfüm hitelét rontani írásommal.