Történetek

Hirtelen ráeszmélsz, nem vagy egyedül a legalább egy tucat átruccanó van körülötted. Aztán a földből kinő Tapsi hapsi rádtuszkol egy ejtőernyőt és lelök a tetőről. Nincs időd kinyitni. Pont egy buszra esel, de nem esik semmi bajod, mert ez Trenton city...

Az életem során sok érdekes, elgondolkoztató sorsot ismertem meg. Az átlagosnál jobb memóriával és következtető képességgel áldott meg Istenem, ezért évtizedeken át tudtam gyűjtögetni az információ mozaikokat, mire sikerült a képet kiegészítve össszeraknom, egy-egy sors, életút egésszé állt össze. Mindig megpróbáltam megérteni a történések mozgatóit is. De a világ változásai miatt a kort, amiről nem tehet az aki benne él. A mai tudásunkkal, erkölcsünkkel nem lehet az akkori világot megérteni......

Mindenesetre a társunknak csak a felét harapta le, nyílván így tudott még sikítani. Borzasztó volt látni, ahogy lógnak a belei, a mája és az összes létező szerve, ami deréktájon volt. Mindenesetre egy boncmester is megirigyelné, hogy kibírtuk az utat hányás nélkül. Bár ez későbbiekben változni fog, és akkor már a boncmester se lenne a helyünkben. Az a tény viszont érthetetlen és felfoghatatlan, hogyan tudott a dög ilyen gyorsan anélkül feljutni, hogy abból bármit is észleltünk volna......

Ezt követő időszakban sok-sok holdnapon át a városiak által nevezett "Halál Sereg" minden nap hajnalban levonult és átkutatva a házakat összeszedte az egy évnél fiatalabb gyermekeket. Másnap azonban mindet visszahozta sértetlenül a főtérre.
A városka lakói csak úgy beszéltek a keresett csecsemőről, hogy a „kárhozottak gyermeke” aki pusztulást fog hozni a világra. Szerették volna megtalálni, de senki sem tudta hol van és ki Ő...

A 10. B első órája ma nem úgy kezdődött, mint máskor. A tanárnő sápadtan sétált be a terembe, majd láthatóan remegve odament a tanári asztalhoz, letette a naplót, sóhajtott egyet, majd belekezdett. A 16 éves diákok, akik látták, hogy valami baj van, csöndben ültek a helyükön.
- Gyerekek… - kezdte visszafojtott hangon – Tegnap este meghalt Jónás Péter, évfolyamtársatok.
A levegő megállt a teremben. Mindenki döbbenten hallgatta a tanárnőt...

Egyszerre három kétméteres volt kelet-német úszónő vesz körül, kezükben dobtáras gépfegyver, lábukon görkorcsolya. A képregényt kérik tőled, de te nem tudod miről beszélnek. Hirtelen egy háztetőről leugrik Yoko és egy suhintással száz darabra vágja a női nem e túlfejlett példányait. Az aranygyűrűt kéri, hogy megkapd, amiért a Varázsló küldött. Nem érted miről beszél...

És már elevenedett is meg képzeletemben a világ: mindenfelé kukucskáló lényeket sejtettem, az egyik bokor Gombóc Artúrrá változott, de nem törődött velem, hanem izgatottan kereste a levelek között elrejtett csokoládé-tartalékot. Kicsit odébb Gullivert vettem észre, aki hasalva, közönyös bámészkodással tűrte, hogy a törpék lekötözzék láthatatlan hálójukkal...

A fodrász nehezen látott munkához.
- Biztos ezt akarod? – kérdezte ezredszer.
- Igen. – válaszolta komolyan a fekete göndör tincsek tulajdonosa. Majdnem derékig érő göndör hajkoronáját az olló alá eresztve.
A fodrász végül nekilátott. Lassan, vontatottan dolgozott, sok-sok alkalmat adva a lánynak, hogy megálljt parancsoljon. De a lány csak nézett maga elé...

- Nem látszol annak. – szögeztem le, és rá mosolyogtam – miért mondták ezt? Nem tudod?
- Mert sírtam… amikor éreztem, hogy fáj, hogy haldoklik bennük a szeretet… és amikor kérdeztem, miért ölik meg, csak bámultak, vagy azt mondták, hogy muszáj… és én kiabáltam, és hisztiztem, igazából a szeretet helyett, mert sajnáltam... mert ő ugye nem tud sírni, ha bántják. Csak fáj, és fáj és fáj, és aztán meghal. Nagyon sok szeretet hal meg így nap, mint nap...

A csaj még mindig csak állt ott, nem tudtam mire vár, de úgy tűnt nagyon emészti magát valamin. Gondoltam megkérdezem mi a baja, de aztán felmerült bennem, hogy lehet csak lovat adnék alá, és a végén még letessékel a földre. Amit ránézve lehet meg is tettem volna. Amikor egy ilyen lánnyal állsz szemben, akkor csak két választás van...