Történetek

- Gyerünk! Kapjuk el! – kiabálta az egyik testes férfi és leugrott az utolsó lépcsőfokról. Láthatólag máris megviselte az üldözés, izzadt homlokát futólag megtörölte, és tovább kocogott a metró irányába.
- Ha eléri a metrót, ott könnyen megléphet a strici! – üvöltötte a másik, igazi gorilla volt, hatalmas karját maga mellett lóbálta. – Még előtte el kell kapnunk! ...

Rossz előérzete volt. Az ajtóhoz lépett. Odakint csend volt. Rémisztő csend, amit egy hirtelen kiáltás tört meg.
- Lily! Fog Harry és menekülj, Ő van itt, menjetek! - Lilyn végigfutott a rémület. Visszasietett, majd felkapta a fiút. Arra gondolt, hogy lesiet a lépcsőn, majd a konyhában ki tud menni, de ekkor oda lentről kegyetlen hang hallatszott fel...

- A helyzetünk súlyos, és holnap alighanem még súlyosabbra fordul. A barbár tankok számát úgy százra becsüljük, míg nekünk már alig néhány darab maradt. Most azonban, hogy kivertek minket a síkságról, nem is vennénk sok hasznukat. A harc Bogdányban folytatódik, ahol a barbárokat lelassítjuk majd – minden házat elbarikádoztunk, és remekül belőttük a tüzérséget a Rainwein-Garten dombon, a Friedhof-Ackeren és a Templomdombon is, ami a látszólag új főhadiszállást fedezi...

Minden ott történt, ahol születtem. Csupán egy határ választ el tőle, mégis olyan, mintha a világ másik felére kellett volna költözzek. Zakatolok hazafelé, vonattal. Könnyebb lenne repülővel, de arra nincs pénz, és így biztonságosabb. Nem tudom, miért kellett eljönnöm onnan, de rettenetesen fáj a haza hiánya...

zóval többedmagammal ücsörögtünk, s közben azon törtük a fejünket, hogy vajon ki milyen munkát kap majd. Eszembe jutott az, amit Vektor mondott a buszon. Hogy milyen jó lesz, ha hozzá osztanak be. Azt persze nem mondta el, hogy pontosan mivel is foglalkozik, de ennek ellenére mégis azért szorítottam, hogy igaza legyen...

Hagrid az ajtóhoz lépett, majd benyomta. Odabent törmelékek súrolták a padlót. Ahogy belépett a nappaliba, vissza is fordult volna, amikor meglátta James élettelen testét a padlón. Behunyta a szemét, amiből újra könnyek kezdtek el csorogni, majd kikerülve a holttestet gyors léptekkel elindult az emeletre. Volt már itt egyszer-kétszer, így tudta merre keresse a gyerekszobát. Az romokba állt. Itt érte a legnagyobb keserűség, amikor meglátta Lilyt, és a kis Harryt, aki sírva ott ült mellette,...

Újra villámlott, de ez messze volt a játszótértől, az eső csak esett, kínkeserves próbálkozás volt ez, a tűz eloltására, hisz az egyre csak terjedt. Már beborította a hintát, és átgázolt a gazon, egyenesen felém jött, a panel felé, a férfi felé!
Kiáltani akartam, hogy menjen onnan, de csak egy elhalt nyögést sikerült kipréselnem a számon, akármennyire igyekeztem volna ordibálni, akkor se hallotta volna meg...

Karnyújtásnyira érve a lányhoz felpillantott sapkája mögül egyenesen annak barna szemeinek mélységébe. Mindkettejük szíve szokatlanul erőset dobbantott mellkasukban, tekintetük láthatatlan tüzes fonala összefonódott kettejük között, elhaladtukban egymás mellett válluk szinte összeért...

Szorvia ugyanakkor jelentős területre terjedt ki: a kevéssé ismert, pilismaróti hegyektől a Pilis hegyig, Kesztölctől Dömösig. Az őslakos szorvok utáltak dolgozni – bár ezzel a pl. a bogdányiak is így voltak – ezért a szorgos svábok dolgoztak helyettük, ám ezeket többnyire elnyomták. Bevételeik nagy részét mégis az idegenforgalomból szerezték – hiszen az ország területén volt például Dobogókő, a híres Dunára látó kilátó...

- Még mindig azon a hajó tervein dolgozik?
- Igen, de ez most saját célú kutatás. A hipertérugrást tökéletesíti és egy több millió fényévnyi utazásra alkalmas hajót akar kifejleszteni.
- Akkor biztosan nem unatkozik.
- Alig találkozom vele, szerintem nem csak a fejlesztés van a háttérben. Hallottam róla, hogy sok neves tudóst, vegyészt, közgazdászt megkeresett...