Történetek

- Itt is vagyok. Hogy érzed magad? Kezdhetjük? - közben kerestem egy fogót is.
- Jól, olyan jó játék lesz. Készen állok doktor bácsi - nevetett megint.
- Először is elvégezzük az Y metszést - mondtam, és beleszúrtam jobb vállába a kést. Ő felsikított, de folytattam a műveletet. Ball váll, majd le a szeméremcsontig. A vére lassan csordogált le a földre, közben elviselhetetlenül hangosan üvöltött...

Aztán megszólalt a vak zenészek által játszott szitár-bagong zene, s anyaszült meztelen, átlátszó tüllel borított lánykák lejtettek a placcon erotikus táncokat. A tánc befejeztével elvegyültek a tömegben, s a szexre éhes turisták kiválaszthatták maguknak, az ízlésüknek megfelelő fiatal szex-gurut, s a félkörben elhelyezett fülkék selyemkárpitját félrehajtva beléphettek a szex szentélyébe. Itt aztán ki-ki tehetsége és gerjedelme, valamint pénztárcája vastagsága szerint áldozhatott Vénusz...

Ekkor egy női test lódult Ann felé. Csak egy pillanatra látta a női arcot a zseblámpa fényénél, de ez is elég volt ahhoz, hogy halálra rémüljön tőle. Vérben forgó, dülledt, gödréből szinte kifordult szemek néztek Annre. Az arcot vicsorgó száj és groteszk mimika torzította. Ahogy Ann ijedtében hátraugrott megcsúszott és elvágódott a padlón. Az elemlámpa és a kés kirepült a kezéből...

Kerri megérezte az egyre intenzívebb lüktetésemet, és kiengedte forró, nedves ajkai közül a farkamat, és egy kéjes nyögést hallatott, mikor a hatalmas orgazmusom első sugarai beterítették a melleit. Élvezettel figyelte, mekkora kéjt váltott ki belőlem ezzel az édes kínzással. Kezével addig masszírozott, míg az utolsó csepp is a cickói közé csöppent...

Amint kiléptünk a gépből, megcsapott bennünket az istenien hűvös sivatagi éjszaka simogató fuvallata. Felettünk millió csillag ragyogott. Kibámészkodva magunkat lementünk a jéghideg légkondicionált tranzitba, ahol milliom ékszer, csecsebecse, ajándéktárgy, bundák, gyöngyök, táskák, és még ki tudja mennyi áru kínálta magát szemérmetlenül drágán. Na, ezekből nem kértem, csak a szememmel vettem meg őket...

Éjjel két órakor érkeztünk meg a kairói reptérre. Igen hűvös és holdvilágos éjszaka borult a városra. Könnyen észrevettük, hogy Kairó fölött vagyunk, mert az összes arab átrohant az ablakfelőli oldalra, és rajtunk keresztülmászva, egetverő dobogásba és ordítozásba tört ki: El Khair! El Khair! Ordították, miközben rajtunk feküdve, lefelé bámultak. Úgy ujjongtak, mint a gyerekek.
Kiszállva a gépből, megcsapott a sivatag felől érkező hűs levegő...

Másnap a hűvös 10 fok körüli időben, lengedező szélben indultunk útnak, hogy előbb busszal majd gyalog folytassuk sétánkat. A busszal felmentünk a hatalmas Szuhe Bátor emlékműhez és a monumentális Sztálin szoborhoz. Egyébként az egész olyan benyomást tett rám, mintha a századeleji Csitában vagy Irkutszkban valamelyik orosz katonai körzetének gyarmati kolóniáján járnék...

`Szeretném, ha jól viselkednél és nem csinálnál semmi törvénybe ütközőt.`- jött be anyám a szobámba, miközben én a fürdőruhám után kutattam az egyik bőröndömben.
`Nem értem, miért mondod ezt.`- tettettem a tudatlant.
`Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.`

Hajnali ötkor értünk a kínai határra. Rögtön az ablakhoz tódultunk: Kínát látni. Az első benyomás, ami fogadott bennünket, az volt, hogy ellentétben a koreai kihaltsággal, itt hajnalban is nyüzsgés fogadott bennünket...

Elsétálva a Mauzóleum előtt sorra vettem a Mauzóleum falába épített hősök és híres emberek névtábláit, reliefjeit. A mauzóleumi szemlélődés után, átvágva a téren, a cár harangját, a hagymakupolás székesegyházat, a cári templomot, a kongresszusi palotát vettem szemügyre...