Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
VR
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Thorodin: Na ez piszok jó volt!
2024-11-21 04:20
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2024-11-20 16:53
golyó56: Helyesírás, óh!
2024-11-16 15:16
tejbenrizs: Miért jó itt a tördelés és meg...
2024-11-16 01:09
tejbenrizs: Itt a következő része, ha befé...
2024-11-16 01:08
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Fénytörés

Lehunyt szememen dörömböl a jeges szél. Talán soha nem nyílik fel többé. Vaksötét éjszaka ölel, s démonjaim fogják kezem. A reggelt várom...


Fáj minden tagom, de a fájdalom jó! Tudom, hogy még élek, hogy az akarat pendíti remegő izomhúrjaim. Dermedt ujjaim gyötröm ököllé, tüdőm tágítom öböllé, s hitem vihar tépte világítótornyát építem újra meg újra, emberré.


Várok, mert várnom kell. Gyötrődök, mert gyötrődnöm kell. Figyelek, mert tanulnom kell, mert lelkemnek fény kell!


Testem vágya eltűnt, a tizedik nap étel nélkül töltött meditálás után. Gyűrött pokrócom a hideg sziklán már több a kényelemből, mint mire szükségem lehet.


Lassan ellazítom testrészeim, meg-megállva, koncentrálva külön-külön létükre, serkentve vérkeringésük, megerősítve bennük teljességünk hitét. Önkéntelen vacogásomon kívül nem mozdulok. Mostanra otthonossá vált lótuszülésemben várom az éltetőt, az újabb napot, a felengedő szívembe törő bűnbocsánatot.


Ahogy pislogni kezd a felkelő nap a hegyek hátán simítva végig, gyöngyözve olvad tekintetem, s árad szét tudatomon a béke. Az idő már elveszett, csak egységünk létezik, s az ő, mindenséget vezérlő pulzusa.


Szerzetestársam közeleg. Már távolról hallom lágy lépteit. Az első fényekkel érkezik, mint minden reggel. Leül mellettem, egy rövid imát mormolva köszönt, majd feltölti korsóm vízzel. Ez az egyetlen földi hívság, melyet még magamhoz veszek.


Hónapok óta társaim, vezetőim, testvéreim, megmentőim. Befogadtak, tanítanak, megváltásom lehetőségét adják, pedig tudják, bűnös vagyok, pedig tudják, gyilkos vagyok!


Összetartozásom az elemekkel minden csontomban érzem. Mesterem Bön tanítását mormolom, s kérem az univerzum segítségét, hogy megbocsátani magamnak képes legyek.


Elhagyott szerelmeim, csalódott gyermekeim fájdalma. Az elvett életek, a sárba általam tiport remények, a nélkülem talán máig virágzó, szeretteiket keblükre ölelő, mára már fény-lények… kísértenek.


Ölelnem kell őket, nem futnom el! Vérző szívemhez szorítani haragvó démonjaim kezét!


Munka volt, tévedés vagy gyengeség? Már nem számít!


Férfiként álltam fegyverek csöve előtt, férfiként öleltem szerelmeim, férfiként voltam rideg, férfiként hódítottam, de szembenézni most a tiszta tudattal, szembesülni múltam késztetéseivel, ösztöneim, vágyaim uralmával, a bennem élő gyilkossal, a szíveket megtörő ámítóval... életem leginkább férfit próbáló feladata.


Mérhetetlen terheim vállamon, tehetetlen mozdulatlanságba nyomnak. Kéjektől csömörlött testem tisztulni vágyik. Fuldokló lelkem ébresztő fájdalomért sikolt. Sikolyom pillantásba forrt.


A föld támaszt, egy korty víz árad szét bennem. Szemem tüzét hűti a fagyos szél, s kvintesszenciám, napomból hazatér. Átölelni, s átölelve lenni, ölésre teremtettből, ölelésre képessé teremni. Találkozni eredetünkkel, egybeolvadni az éltetővel, s engedelmes fürtként mozdulni együtt a tővel...


Makacs, kemény és repedezett szívem téglaszín, s az ég könnye mossa alázatosra.


Gondolatfelhőim búcsúznak, s ma is érdemtelen ámulok az ég szín-játékain.


Konokságom hátrahagyja elmúló napom, s nyugvó fényében... megtörök csendesen.


Folytatások
1947
Lehunyt szemmel áll mezítelen tudatom, már szégyen nélkül, a gyötrő szélben. Levetkőzve félelmeit, elszaggatva önnön ráaggatott bűntudat láncait.
Hasonló történetek
4114
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
3787
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Aurora Irrealis ·
Azt hiszem csak a mélyről fakadó dolgok érik meg a toll, vagy a billentyű koptatását.

szerenella ·
Nagyon tetszett!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: