Az áldozat

Réka egyből úgy érezte, mintha húznák és egyből tudta, hogy álmodik. Az addigi vidám képek hirtelen elúsztak és helyükre az egyhangú sötétség került. Nem akart felébredni, nem akarta a helyzetet, de nem volt választása. Felébredt. Rögtön az első, ami tudatosult benne, hogy egy ágyban fekszik. Teste kellemesen terült el az egyre kényelmetlenebb fekhelyen. Háta enyhén fel volt párnázva és el is csodálkozott, hogy hogy tudott így elaludni. Kinyitotta a szemét, de rögtön be is csukta, mert egy lámpa teljes erejéből belevilágított. Dühöngött egy sort, majd újra próbálkozott, de most sokkal óvatosabban. Rájött, ha kicsit lentebb néz, nem vakítja el a lámpa. Csakhogy úgy se látott semmit. Fekhelyét a fényforrás megvilágította, de körülötte sötétség honolt. Megborzongott. Nem szerette az ilyen helyzeteket. Elfogta a hányinger, és valami furcsa kavargott a gyomrában. Talán a rosszérzés…
- Készen állsz?- csendült egy érdes férfihang jobb felől a sötétben.

Nem volt hangos, de hirtelen érte és összerezzent. Álmában sem gondolta volna, hogy figyeli valaki. Bár, lehet, hogy nem őt figyelte. Kicsit jobban fülelt és halk matatászaj jött a férfi felől. Először ruhasuhogás, majd pakolásszerűség is.

- Természetesen! - mondta gondolkozás nélkül a lány, de hangja az utolsó szótagnál hamisa csengett.
- Hm… Kicsit fiatal vagy – bökte oda a férfi, de mintha nem is rá figyelt volna, valami jelentéktelennel foglalatoskodott.
- Sokan csinálják az én koromban – kis szünetet tartott a lány, és halkan hozzátette: - Az olyanok, mint én.
- Akkor is fiatal vagy – szólt vissza konokul az érdes hang. – Attól, hogy valaki azt mondja, nem kell kútba ugrani.
- Mit érdekli?! – csattant fel türelmetlenül a lány, mire a férfi el is csendesült és továbbmatatott.
A lány pedig gondolkozott. Ezt most bevállalja, csomó mindenkivel beszélt, annyiszor és annyiféleképpen átrágták a témát, amennyiszer lehet és ez a legjobb. Igaz, sokak szerint nem kéne, sokak szerint igen. Barátnőjének is már megvolt, igaz csak az egyiknek, a másik olyan óvatos, hogy neki semmi se lesz…

Ahogy ez végigfutott az agyán, elbizonytalanodott. Tegnap még jó ötletnek tűnt ez az egész, de mostanra kezd felszívódni az a híres bátorsága. Idegességében észre sem vette, hogy összezárja a lábát és kezét a takaró alatt hasára kulcsolja.
- Ideges vagy? – jött a férfi újabb kérdése.
- Ch! – kapta el fejét mérgesen a lány.
Nagyon nem volt ideje ilyen kérdésekre. Ideges a franc. Ő csak bizonytalan. Forrongva bámult a másik irányba és eldöntötte, hogy nem szól ezentúl semmit.
- Az első mindig nehéz – súgta végül.
- És persze felejthetetlen – egészítette ki a férfi.
Kis szünet következett.
- Tényleg nem csináltam még.
- Nyugi! – hallatszott a férfi érdes hangja. – Nem sok mindent kell csinálnod. Nálam jó kezekben vagy. Nem te vagy az első lány…

A lány erre csak hümmögött és újra csönd tolakodott közéjük. De csak kicsit.
- Kezdjük már! – fordult vissza a lány.
- Ha kapkodunk – magyarázta a férfi -, beüthet valami kellemetlenség.
- Ugyan már! Akarom. Csináljuk! – de ahogy kimondta a szavakat, megremegett, mintha hazudna.
A férfi kapcsolt és abbahagyta a motozást.
- Nyugi! – intette türelemre.
A lány mély lélegzetet is vett és hamarosan újra a türelmesebb oldala került elő.
- Készen állsz? – kérdezte újra a férfi kis idő múlva.
A lány nem válaszolt. Lefelé nézett, és ha nem fekszik, biztos a földet látja. De így tekintete a hasára került.
- Igen – suttogta alig hallhatóan, továbbra is ugyanarra a pontra meredve.
- Figyelj – csendült egy kevéske türelmetlenség a férfi hangjában -, ha nem akarod, nem kell. Keresek más tennivalót. Csak fontold meg jól.
- Hagyjon már az ilyen szövegekkel! – dühödött fel a lány. – Maga azért kapja a pénzt, hogy csinálja, nem azért, hogy lyukat beszéljen a hasamba!
A férfi rögtön elhallgatott. Túl hamar. Aztán a lány is kapcsolt és megborzongott. Felhúzta lábát, átkarolta és óvatosan térdeire fektette állát. Meztelen talpai idegesen csúsztak a lepedőn. A férfi persze megint motyogott. Hisz mi mást tudna?! Mindegy. Egy mukkot sem ért. Most mással van elfoglalva.

Hirtelen nyílt egy ajtó és egy pillanatra fényözön árasztotta el a helyiséget. De mielőtt a lány körbenézhetett volna, újra a sötétség lett az úr: az ajtó becsukódott. Bejött valaki és a férfihez lépett.
- Mi készen vagyunk – mondta egy selymes női hang.
- Készen állsz? – fordult a férfi a lány felé.
Réka nem tudott válaszolni. Nem jött ki hang a torkán. Szemeit lehunyta, még szorosabban karolta át lábait, majd bólintott és kinyitotta szemét. Szíve ekkor nagyot dobbant, és hasába is belemart az ismerős érzés: mintha ott is dobbant volna valami.
Lépéseket hallott. Felpillantott, és egy alakot látott közeledni felé. Nem látta tisztán, de ahogy a fénybe ért, már kivehetővé vált. A férfi volt. Fehér pólót, nadrágot és cipőt viselt. Haját fehér sapkavalami fedte és arcát orvosi maszk takarta. Kezében injekció.
- Nyugalom, ez majd segít, hogy ellazulj és elaludj az abortusz alatt.