Bhays és Elena összeölelkezve aludtak, hosszú éjszakát pihentek ki, egész hajnalig szerették egymást, újra és újra. Nem tudtak betelni egymás lényével, a szőke hajú a feketével, a sötét hajú a szőkével. Hajnalban Elena mobilja csörgött.
Megpróbáltak nem odafigyelni rá, Bhays a füleire tapasztotta a kezeit, így próbálta kizárni tudatából az ébresztő külvilágot. Csengőhang formájában felesége egyik kedvenc pop énekesnőjének slágere csendült fel, ezért Elena álmosan és meztelenül kászálódott ki az ágyból.
Bhays azonnal kinyitotta a szemét, még félálmosan is felesége szépségét csodálta. A szép testet, a hosszú hajat, a gyönyörű arcot. Aztán teljesen felébredt, nagyon- nagyon hamar, mert Elena sikoltott egy nagyot, amitől Bhays, akár a villám kivágódott az ágyból és a fegyvere után kapott az ellenséget keresve.
A nő a szája elé emelte a mutató ujját, csendre intve őt, miközben belebújt a köntösébe és elmélyülten, csak a telefonra figyelt.
- Ott leszek kicsim, szerintem még ma. Istenem, annyira örülök neked, annyi mindent szeretnék mesélni! - Bhays féltékenyen mordult fel, alig várta, hogy megtudja, ki az, akinek a felesége ilyen korán hiányzik és vajon kit szeret Elena rajta kívül?
- Na, ki volt az?- kérdezte tőle szokatlanul szigorú hanghordozással a szőke óriás, amire Elena sugárzó mosollyal a nyakába ugrott.
- Lucy a húgom volt, újra beszél! Istenem, köszönöm! Haza akar jönni Bhays, ez egyszerűen csodálatos! - Bhays is vele örült, tudta feleségének milyen sokat jelent a testvére. Így ismeretlenül is kedvelte a sógornőjét, és már nagyon szerette volna maguk mellett tudni, hogy a felhők, amik a felesége arcát beárnyékolják, eltűnhessenek örökre. Tudta ő jól, nem telik el nap anélkül, hogy Elena ne imádkozna a lányért.
Az asszony már nem tudott aludni, izgatottan sétálgatott, lement a konyhába, kávét készített és alig várta, hogy Leon - aki a vér szerinti apja -, felkeljen és elmondhassa neki is a jó hírt.
- Magánrepülővel megyünk kislányom, két óra alatt ott vagyunk, fölösleges kocsikázni órákig, azt akarom, hogy a húgod minél előbb velünk legyen! - jelentette ki ellenvetést nem tűrően Leon. Lucy a húga igen, legalábbis úgy nőttek fel, abban a tudatban, hogy testvérek. Az igazság azonban az, hogy az édesanyja házasságon kívüli kapcsolatot létesített Leonnal, ennek a gyümölcse lett az ő világra jötte, Lucyt, pedig örökbe fogadták a szülei Leon kérésére.
Lucy tiszta vérű angyal, nemcsak félig, mint ő. Viszont ezek a dolgok semmit sem változtatnak az érzésein, Lucy örökké a húga volt és lesz!
Mindig.
Az ember szülei mellett, mint két szerető testvér nőttek fel, és ezen semmi nem változtathat.
Elena boldogan bújt az apjához, aki ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje, mivel ő a lány gyámja, amint mondta, gondoskodni fog róla. Persze, ez nemcsak szeretetteljes zsarnokságot jelent majd, hanem biztonságot és minden jót is. Elena is az apjától egy egész vagyont kapott, házakat, értékpapírokat, bankszámlát óriási mennyiségű pénzzel.
Leon tényleg gondoskodott róla, pedig így sem szenvedett hiányt semmiben. Muszáj volt elfogadnia, különben az apja vérig sértődik. Lucy is megkapja tőle majd mindazt, ami egy fiatal lányt boldoggá tehet, mert a hivatalos papírokat a központ kiváló és nagy tudású ügyvédei elintézték, már több mint egy hete, Lucy hivatalosan is Leon gyámleánya.
***
Az alig két órás repülőút hosszú éveknek tűnt Elena számára, aki már türelmetlenül várta a találkozást. A várakozás idejét azzal töltötte, hogy apja jóképű arcát, és királyi testét figyelte arra gondolva, hogy milyen boldog lesz majd az, az asszony, aki megkapja! Leonnak is kijelölhetné már az Ark a választottját, nem mindig, csak azok az ölelők! Tisztességes nőt akar az apja mellé, aki mindennap vele van és boldoggá teszi!
Amikor végre földet értek, Elena gyomra remegett az izgatottságtól, még mindig alig tudta elhinni, hogy Lucy újra beszél.
A találkozás pillanata leírhatatlan volt.
A két testvér egymás nyakába ugrott, amint meglátták a másikat, egyszerre sírtak és nevettek, folyamatosan fogták egymás kezét. Elena nem tudta, hogy bírtak ki négy évet egymás nélkül. Mennyire jó, hogy lezárult az a korszak!
- Gyönyörű vagy, valósággal ragyogsz!- nézett végig Elenán Lucy.
- Ahogy te is, kész nő lettél húgocskám, a férfiakat meg fogod őrjíteni odahaza! - A két nővér újra egymáshoz bújt, szorították egymást erősen, és mindkettejük lelkét átjárta a boldogság. Elena végtelen hálát érzett, annyira vágyott ez után a pillanat után! Hány átvirrasztott éjszaka, megszámlálhatatlan napok sokasága, és négy év! Ám most vége van a nyomasztó rémálomnak, amiben a húga aludt.
Ébredés.
Végre újra együtt vannak és, ha rajta múlik, így is marad örökre!
Lucy nagyon megnyúlt, karcsú, sudár termetű nagylány lett belőle, legalább egy fejjel magasabb, mint Elena, hatalmas ibolyakék szemekkel, szép vonású, bájos arccal. Kapucnis tréning felsőt és egyszerű farmert viselt, mint a korabeli fiatalok általában, szőke hosszú haját összefogta a tarkóján és hála isten, csak beszélt és beszélt és csacsogott. Mindenféléről, az intézetről, a kedvenc együtteséről, filmekről, a barátairól, mint bármelyik tizenéves lány. Be nem állt a szája, Elena alig jutott szóhoz mellette.
Leon nem akarta megzavarni a két testvért, csak messziről figyelt, ült kávéval a kezében és örült a szíve lányai boldogságának. Az járt az eszében, vajon Lucynak milyen szerepe lesz majd a jövőben, hiszen az Ark külön kérésére, szinte eldugták őt az emberek között, mert fontos szerepet fog majd betölteni. Micsoda szép kislány, egy újabb ékkő a Fények Házában! Igen ám, de vajon milyen sorsot szánt neki a teremtőjük? Leon szerette volna tudni, igazán kíváncsivá vált, ahogy ránézett a magas, fiatal lányra, nem tudta elképzelni, mivel fog majd kitűnni az angyalok közül.
Ez bizony, csak a jövőben fog kiderülni!
Leont legyőzte a kíváncsiság, kezdte kiterjeszteni a tudatát, bele akart nézni Lucy lelkébe, gondolataiba. Tudta nem tisztességes, de látnia kell, hiszen most már ő a felelős érte. A gyámleánya.
Várt.
Erősen koncentrált, és... életében először, nem történt semmi! A mindenit! Lucy az első lény a földön, akinek nem tud belenézni se a lelkébe, se a gondolataiba, valamiféle védelmi pajzzsal rendelkezik. Leon nem akarta elhinni. Tényleg különleges lány, az ő fejében sosem fog olvasni az biztos! Még szerencse, hogy jó emberismerő, majd arra hagyatkozik vele kapcsolatban.
Nők!
Mennyit tudnak beszélni, ha összeeresztik őket!
Elena egy kicsit tartott attól, hogy Lucy megijed majd Leontól, hiszen külsőre, elég félelmetesen néz ki. Ő is megrettent először az emberfeletti termettől, a kemény arctól, és az erőt sugárzó, ádáz tekintettől. Ám nem így történt!
Lucy ibolyaszínű szemeivel végignézett a hatalmas, bőrruhás alakon, a kemény arcon, és bátran nézett bele Leon aranyszín pöttyözésű, barna szemeibe, majd... elmosolyodott!
***
Nick elmélyülten hajolt a térkép fölé, világosbarna haja egy kissé megnőtt amióta leszerelték az FBI kötelékéből, fodrásznál sem járt, elöl lévő hajtincsei fiatalosan a homlokába hullottak. Ghrippel, Fhaittel, és persze Zacharyval, az asztal fölé hajoltak, azt vizsgálva, hogy tehetnék még biztonságosabbá a központot, és az angyalok lakta körzeteket. Most már az angyaloknak dolgozott, pontosabban az őrzőknek, hiszen ő az első beavatott, az első ember, aki tud a létezésükről.
Fekete nadrágjai egyikét viselte és egy fekete, rövid ujjú inget. Az eleganciája nem erőltetett, inkább, amolyan félsportos. Nick született stratéga volt, nem hiába húzott le a nemzetbiztonságnál tizennégy évet. Piros filccel két helyet karikázott be, miközben vastag ajkait összeszorította, mint mindig, ha koncentrált valamire.
- Látjátok, itt és ezen a részen, ide kellenek azok a kamerák, és két megfigyelő állomást is kell ide építeni a védelem miatt. - nézett fel az őrzőkre nagy barna szemeivel.
- Álcázhatjuk parkolóháznak, vagy kisebb irodaháznak, mindegy. A civil lakosság fogja váltani egymást, éjjel - nappal. Kiképzünk egy polgárőrség félét is, mert ti, nem lehettek ott mindenhol.
- Hirdessétek meg a toborzást!A két támaszpont összeköttetésben lesz egymással is, és a Fények Házával ugyanúgy.
Óránként fognak jelenteni a központosuknak, mert szükségünk lesz olyanra is. Azon kívül, jelenteniük kell azonnal, ha vészhelyzet alakul ki, vagy hogyha, van valami gyanús. Csinálhatjuk mi is felváltva, de akár lehet valaki, aki nem harcos, akár az asszonyok, legalább nem fognak unatkozni és siránkozni, hogy segíteni akarnak.
A kiképzőközpontot a központi iroda alagsorában fogjuk kialakítani, fölmértem a terepet, úgy láttam ott bőven van hely. Tanítani nektek kell! –hordozta végig a tekintetét a többieken Nick bólogatva. Az őrzők kissé ijedt arcot vágtak.
- Nem nagy kunszt, nem a kínai nyelvet kell velük elsajátítanotok, majd én is beszállok, tanítottam az akadémián.
- A fegyvertan és minden azzal kapcsolatos dolog a leglényegesebb! Lövészet, felderítés, álcázás.Oké? -A többiek bólogattak egyetértésük jeleként.
Zachary, arra gondolt, hogy Leonnak milyen jó a szimata! Valóban érdemes volt Nicket maguk közé venniük, szakértelme az emberi világban pótolhatatlan, a Michael szemében látott csillogásról nem is beszélve. A vak is látja szerelmesek, bárcsak ő is az lehetne már! A magánya, ennyi évődő pár között, egyre elviselhetetlenebb, de jobban jár, ha most Nickre figyel!
- Közelharc, csak a legvégső esetben, elvégre civilekről van szó. Persze, bármikor számítani lehet rá, és nekik majd felkészülten kell szembe szállniuk ezzel is. Ezért edzeniük is kell, majd ti megtanítjátok őket a közelharc rejtélyeire, és mindenre, amit szükségesnek tartotok. A válogatást is ti tartjátok, mert mindenkit nem veszünk fel.
-A munkálatokat, pedig minél előbb el kell kezdeni. Egyelőre ennyi. Minden érthető?- tette fel a kérdést Nick, körbejáratva a tekintetét a többieken. Az őrzők, csak szájtátva bámultak.
- Nahát, te aztán tudod mitől döglik a légy, ezt jól kifundáltad - nézett rá Fhait.
- Remélem, összeszedünk egypár tökös fickót, akik tudnak segíteni és nemcsak a szájuk jár.-felelte Nick.
- Igen, gondolatolvasó vagy zsaru, jól kiagyaltad, ez a dolog már régóta érett mibennünk is, de úgy látszik ez rád várt haver! - helyeselt Ghrip is.
- Azon kívül, azon kívül - csuklott el a hangja Nicknek, aki a tekintetét az ajtó mellé függesztette, ahol Michael állt a falnak támaszkodva, és hogy milyen jól nézett ki!
Már egy ideje bent volt és hallgatta Nick haditervét, amit alig hallott, mert csak a látványra koncentrált és arra, milyen energikus és határozott munka közben is a szeretője.
Michael testét régi korokat idéző, kalózos öltözéke helyett, modern ruhák fedték! Laza koptatott farmert, és egy egyszerű fehér pólót viselt, és sehol sem feszült rajta! A lábán pedig! Fekete csizma helyett, tornacipő. Michaelen! Annyira tetszett Nicknek, hogy majdnem levegőt is elfelejtett venni.
Michael gyönyörű volt a szabályos, szép, arisztokratikus arcvonásaival, a vállig érő hollófekete hajával, ami éles kontrasztot alkotott a hófehér bőrével. Nick imádta az egyenes orrát, a férfias szemöldökét és a mélykék szempárból sütő, büszke tekintetét.
A fenébe is, bárcsak kettesben lehetnének, azonnal levenné róla, azokat az új ruhákat! Tekintete belemélyedt a másikéba és a forróság elöntötte a testét, a lába közé tódult a vér Michael, pedig vérvörössé vált, az ajkai enyhén kinyíltak és megnyalta a szája szélét.
Úristen, mennyire megkívánta megint!
A beállt némaság, Nicknek eszébe juttatta mit is csinál, és hol is van, így gyorsan visszakapta a tekintetét a térképre függesztve, kezeit az asztalra támasztva nézte a papírlapot, de már nem emlékezett, hol is tartott, vagy, mit is akart mondani. Szinte semmire nem emlékezett, csak a formás test, az lebegett a szemei előtt, és arc, azokkal a finom ajkakkal.
Mekkora egy barom!
- Szóval izé, a francba, hol is tartottam? - kérdezte, miután bambán meredt a térképre. A többiek természetesen mind felröhögtek.
- Inkább tartsunk egy kis szünetet! - szólt Ghrip mosolyogva, Nick vállára téve a kezét - mi is észrevettük Michael új stílusát! - bólogatott. - Végre, normálisan néz ki a fiú. - Michael addigra már az asztal mellett állt és jobb híján a térképet nézegette, a vak is láthatta, mennyire zavarban volt.
- Jól nézel ki, tetszik - mondta Fhait végig nézve rajta.
- Nekem is - nézet rá Nick szerelmesen és vágyakozón, akivel a tekintetük újra összekapcsolódott és végigfutott testükön a vágyakozás hulláma. Nicket teljesen hatalmába kerítette a birtoklási vágy, már épp azon volt, hogy tesz a többiekre, és azonnal felvonszolja a másikat az emeletre, amikor is belépett Shen, és atyaisten!
Általános volt a döbbenet, a többieknek elállt a szava, minden szempár rászegeződött!
Shen úgy nézett ki, mint egy hatalmas termetű rock zenész, láncos farmer, bakancs és a halálfejes póló volt rajta. És a haja! Mindenhol kis háromszög- szerűen bezselézve, mintha tucatnyi tüske lenne.
- A nemjóját Shen, hogy te milyen vagány lettél! - hallatszott mindenhonnan. - Nick is végig nézett rajta és megállapította, valóban jól áll a fiúnak az új stílus, illik hozzá, hiszen az ilyen, forróvérű, fiatal és vad.
Shen is az asztalhoz lépett, Nick mellé, és ezzel kezdődött el a baj, amely majdnem tragédiába torkollott.
Nick egy pillanatra megmerevedett, összeszűkült pupillái hidegséget és keménységet árasztottak, miközben finoman felhúzta az orrát, és állatiasan beleszimatolt a levegőbe, közvetlenül Shen mellett. Az arcán, a gyanakvás árnyéka suhant át, majd végül, egészen közel hajolt Shen arcához és úgy is szippantott mélyet, többször, egymás után, legalább még háromszor.
Shen és a többiek, teljes megrökönyödésére, akik nem tudták, mire vélni a dolgot. Aztán az események felgyorsultak.
Nick megragadta Shent a pólójánál fogva és, mint a villám a falhoz vágta, miközben üvöltött.
- Te szemét, érzem rajtad Michael arcszeszét! Hogy került rád mi? - ordított Nick szinte megőrülve a féltékenységtől. Michael szörnyen megijedt, rájuk akarta vetni magát, hogy szétválassza őket, de sajnos Fhait és Zahary lefogva tartották.
- Mit csináltatok? Megfarkaltad ugye, ő meg hagyta! Jó volt vele mi?! Te aljas szemét, hogy rohadnál meg!- üvöltötte, Nick miközben behúzott egy hatalmas ütést Shen arcába. A fiú visszaüthetett volna könnyedén, leszerelhette volna Nicket, de nem akarta még jobban megbonyolítani a dolgokat, így is jó nagy szart kavartak Michaellel.
Baszódna meg, az a csók!
- Nem úgy van... ahogy gondolod, csak egy ártatlan csók volt az egész... tényleg. - nyögte Shen, amire a többiek elszörnyülködtek, Michael, pedig szemeit lehunyva felszisszent, fejét mélyen lehajtotta, rongybaba szerűen lógatta.
Most lebukott! Nick ezt nem fogja neki megbocsájtani soha! Most mit csináljon?
Ekkor Nick, mint a villám megfordult és Michael felé indult.
- Elengedni, ez kettőnk dolga! - követelte az őrzőktől, akik kelletlenül, de elengedték Michaelt, hiszen tényleg rájuk tartozik, de azért szükség esetére elég közel maradtak.
Michael próbált valami ésszerűt kitalálni, mondani, ám még egy szót sem tudott kinyögni, egyáltalán semmit. Ráadásul Nick se nem látott, se nem hallott, a többiek hiába kiáltottak rá, jobb belátásra bírván, nem figyelt rájuk, mert egyszerűen, nem akart. Michael érezte a leheletét, amikor megállt mellette és a dühöt, ami minden porcikájából sütött.
- Aljas kurafi, te rohadt hímringyó! Ribanc vagy! Miért, nem mondtad, hogy kevés vagyok neked, miért? Képes voltál megcsalni az első adandó alkalommal?- ordította miközben behúzott neki egy kemény ütést, az arca jobb felére. Michael messzire röpült, fenékkel lefelé és a kezét az arca elé tartotta védekezően, mert visszaütni, azt nem volt hajlandó. Ám Nick nem ment oda, hogy tovább üsse.
- A kis vörösnek jobb van, mint nekem? Ő kell? Akkor legyél vele ezen túl, mert nekem többé az életben nem kellesz!- Michael kétségbe esetten felnézett, egyenesen Nick barna szemeibe, aki a dühtől remegve felé köpött.
- Soha, érted? Soha többé, ne gyere a közelembe! Szemét alak vagy! - mondta halkabban, fájdalmas arccal, miközben rázta a fejét, a kezeivel pedig hevesen mutogatott mellé. Aztán, mint egy megvadult őrült, gyorsan felrohant a szobájába és majd egy perc múlva le, és hallották amint a dzsip felbőg, mert Nick elhagyta az épületet.
Michael, csak ült a földön, feldagadt képpel, lélekben összetörve és nem tudta, hogyan tovább, mert azt a fájdalmat, amit most érzett a szívében, azt biztos nem fogja túlélni. Büszkesége megtört, fejét mélyen lehajtva, tekintetét a padlóra szegezte.
Fhait meleg barna szemeiben az együttérzés szikrái csillantak, Zacharyéban is, de Ghrip gyűlölte most fekete hajú társát…
Shen nyomorultul érezte magát, csak a földet bámulta ő is, és amikor fölnézett a többiek mind vádlón néztek rá.
- Most mi az istent néztek? Nem vagyok meleg és nem is leszek! Csak azért tette, hogy önbizalmat öntsön belém, de ti ezt úgysem értitek. Tudjátok mit, nem is érdekel, higgyetek, amit akartok! Leszarom ezt az egészet! - Kiabálta Shen, mielőtt szélsebesen a szobájába rohant volna.
Ghrip nehezen tudta elképzelni Shent, mint Michael csábítóját.
- Te gazember, most jobban érzed magad? Minek kellett ezt csinálnod, hogy voltál ilyesmire képes, hiszen Shen még kölyök? Semmi nem elég neked?- ordította Ghrip Michaelnek.
- Azt kaptad, amit megérdemeltél- folytatta- csak sírjál, a zsaru keveset is adott. Viszont, ha megrontottad a fiút, úgyis megtudom, de akkor véged! - Húzta el ökölbe szorított kezét a nyaka előtt Ghrip, mielőtt kiviharzott felháborodottan.
Michael egész nap és délután ki sem mozdult a szobájából, azt leste, mikor jön vissza Nick, elkeseredetten le - föl sétálgatott, őrjöngött és őrlődött.
Az átkozott ösztönei!
Ökleivel a falat verte, még ki nem serkent a vére, de hiába várt, a szerelme nem jött. Rugdosta a nagy halom, faszínű papírszatyrot, amiben az új ruhái voltak, és ebben a pillanatban, nagyon gyűlölte őket. Remegő kézzel, szélsebesen nyomogatva a gombokat, megpróbálta felhívni Nicket, mert a hangját akarta hallani.
- Vedd fel, vedd fel, vedd már fel- suttogta, de... semmi, a harmadik próbálkozása után, pedig Nick kikapcsolta a telefonját! Milyen kegyetlen, Istenem! Nem is érdemel mást! Michael, ennél a pontnál kezdett el igazán kétségbe esni, az idegei pattanásig feszültek, legszívesebben szétvert volna mindent maga körül.
- A kuuuuurva életbe, gyere visszaaa! - ordítozta, nem törődve azzal sem, ha meghallják a többiek.
Istenem, csak most az egyszer béküljön ki vele, akkor soha többé nem csinál ilyesmit, soha... Csak jönne már! Ark, segíts!
