Történetek

Magamnak nem tudtam megbocsátani, hogy én nem tudtalak úgy szeretni, ahogy az a másik nő. Hogy én nem tudtam belőled kihozni ugyanazt. Akkor megértettem, hogy hiába is igyekszem, én évek alatt nem tudtam neked annyi boldogságot adni, mint amennyit az a másik egyetlen éjszaka alatt. Tudod, hogy mennyire rohadt érzés, amikor azzal szembesülsz, hogy kevesebbet érsz, mint valaki más. Az is rossz, amikor ezt mások mondják, de akkor még van egy kiskapu, hogy tévednek, vagy hazudnak, de az pokoli,...

Lágyan fújó tavaszi szél keringett, a fák csak dülöngéltek jobbra balra nem tudtak az elemekkel mit tenni, átadták magukat a szél erős és karizmatikus erejének.

- Akkor most menj és hagyj magamra. Ne húzzuk tovább. Mennyivel szebb lett volna, ha meghaltam volna tegnap. Akkor egy tragikus és befejezetlen szerelem maradt volna utánam. De az élet nem egy romantikus lányregény. Vannak, akik meghalnak, de a legtöbb embert arra ítélik, hogy minden bukásuk és csalódásuk után tovább kell élniük. Remélem, még boldog leszel valamikor, valahol… valakivel.
- Remélem, boldog leszel.
- Akkor zárjuk le. Azt hiszem, kölcsönösen lemondunk a búcsúcsókról....

Egy olyan topmodellnek, mit Rhiannon Lee Dawn, egy bemutató miatt New Yorkból Párizsba, majd egy fotózás miatt onnan Milánóba repülni, teljesen hétköznapi dolog. Tizenhat évesen már nagy sikereket ért el. A karriere sínen van. Ellentétben a szerelmi életével. Erre viszont nem is gondol, egészen addig a napig, amikor egy fotózáson találkozik Freyával, a gyönyörű fotóssal, akivel első látásra egymásba szeretnek. De amikor Rhiannon rájön Freya titkára, az mindent a feje tetejére állít.

- Drágám, beteg vagyok. Nincs se erőm, se időm, se kedvem, hogy udvarias frázisokkal fejezzem ki magam. Hónapokig felém sem néztél, nem tudtam, hogy egyáltalán még találkozunk-e – és bevallom, hogy gyűlöltelek, legszívesebben átkoztalak volna. Már nem az az ember voltál, aki éveken keresztül mellettem állt, akivel minden titkomat megosztottam, hanem az, aki eldobott engem. Cseppenként gyűlt bennem a gyűlölet. Ellened, aki elárultad egész eddigi életedet. Megtagadtad Vera emlékét, Márta...

Végre vége a napnak, bezuhantam a kényelmes fotelomba, most nincs jó barát cigi, és ments meg kávé, pedig jó társak, ha baj van...

Kinyitottam a szemem. Rengeteg endőr volt mindenhol. Ciel és Constantin is előttünk állt. A fiút a földről állították fel, a válla véres volt.
- Mi történt? - kérdeztem remegő hangon.
- Utánam jöttél az iskolába, igaz? Már ismernélek? Jól gondoltad, e miatt az ügy miatt maradtam, de más dolgom is volt a rendőrséggel. A bizonyítékokat ismét áttanulmányoztuk és rájöttünk, hogy a testet el kellett vinni a szemetesig valahogyan… A kezében nem vihette el senki, az túl feltűnő...

Mariska néni éppen a tehén tőgyit rángatva, annak fejésével volt elfoglalva, míg az öreg a budin trónolt. A gép gurult egy darabig és megállt a tyúkól előtt. Mariska néni akkorát rántott a tehén csöcsin, hogy az fejősszékestől, vedrestől felrúgta őt az eperfa tetejére. Ott sipítozott kétségbeesetten, mire Józsi bácsi letolt gatyával kirohant a budiból és hányni kezdte magára a kereszteket.
–Szűzmáriauramisten … mi van itt? Kitört a háború, megjöttek az Ufók?

Megértem a helyzetedet, még ha azt a szerelmet, ami köztetek van, soha nem is fogom megérteni. Az egyik felem azt mondja, hogy menekülj ebből a kapcsolatból, mert az sohasem vezet jóra, ha a másik azt követeli, hogy add fel magadat. Azt is mondhatnám, hogy előbb-utóbb azt fogja kérni tőled, hogy még jobban add fel magadat, nem tudom, talán azt, hogy tagadd meg a hitedet, vagy azt, hogy jelentsd ki, hogy jobban szereted, mint ahogy Verát szeretted. És lehet, hogy egy nap majd már nem fogsz...

A kezemben lévő pisztolyra néztem. A kellemes délutáni napfény megcsillant a meleg fényű fekete acélon. Halántékomhoz érve az mégis zsibbasztóan hideg volt, akárcsak a kezem. Nem gondolkodtam sokat, tudtam, hogy nem érdemes. Még hallottam a természet nyugtató hangjait, a madarak csiripelését, és a fák halk sóhajait. Gyors mozdulattal hátrahúztam a kakast, és meghúztam a ravaszt.