Soha ne add fel!

Greg belépett a hatalmas felhőkarcolóba. Olasz Armani öltönye csurom víz volt a kint szakadó esőtől, de ő inkább sétált mintsem hogy kocsival jöjjön el. Esernyőt nem hozott magával mivel, kicsit sokkos állapotban volt és megfeledkezett róla. Nem is nagyon érdekelte a dolog, amúgy is jól esett sétálni az esőben neki. Ahogy érezte a cseppek csapódását homlokára, és az eső zúgását, kicsit enyhített lelki bajlódásán.
Fáradtan érkezett haza a munkából ahol már 2 hete folyamatosan krízis helyzet volt. A cég a csőd közelébe került és  nem tudtak megoldást találni, így holnap reggel 8-kor bejelentik, hogy az 50 éves múlttal rendelkező bank örökre bezárja széfjeit. Greg volt az egész cég vezetője miután apja és a másik 2 alapító meghalt. Mindent rá hagytak, és ő elrontotta. Apja azt kérte tőle, hogy helyezze a céget még magasabb fokokra, és ne okozzon csalódást. De nem sikerült neki és ez önmagában lesújtotta, olyannyira hogy még az öngyilkosság is megfogalmazódott benne… Így végül egyedül akart maradni. A gyönyörű és fiatal feleségét nem akarta ezzel az egésszel terhelni, hiszen szerette őt tiszta szívből és tudta, hogy fáradtan ér majd haza. Beállt a liftbe és megnyomta a hetente változó privát kódot amit nagyon kevesen ismernek, és az ő irodájába viszi a legfelső emeletre. 50 emeletet utazott, totális csöndben és magányban. Elbuktam. Csak ez járt a fejében semmi más, még csak nem is hallotta a lift szokásos kongását, ami jelezte, hogy megérkezett.
Átment egy elő téren ahol csak az asszisztensének volt asztala, a legjobb barátjának Ted-nek. Mivel rengeteg időt dolgoztak együtt, és hasonló eszméket és elveket követtek, könnyen barátokká váltak és 2 év után már a legjobb barátjának tartotta. Rábízta minden titkát, és nem csak céges titkokat, hanem magánéleti titkokat is.
Bement az irodájába, ahol a gép érzékelte jelenlétét így egy automatikus halvány fény gyulladt fel a mennyezeten.
- Pultot! – parancsolta Greg jelezve, hogy inni szeretne. Elővett egy megbontatlan martinis
üveget és egy poharat, majd odament az ablakkal szembe állított kanapéhoz. Leült és inni kezdett, és csak bámulta az éppen csak felkelő vihart. Nem érdekelte, hogy a bőr fotel csurom vizes lett miatta. Azt akarta, hogy legalább csak egy kis időre kikapcsolja az agyát, és ne gondoljon semmire. De lelki fájdalma még az alkohol vagy a kinti égiháborútól sem múlt el. Nem tudta nem abba hagyni az ön ostorozást. Minnél tovább ült ott annál rosszabbul érezte magát. Végül utolsó reménysugarához nyúlt. Felállt odament a gépéhez, ahol pedig kikereste az otthoni kamerák rögzítőjét. Átállította élőbe, és kitette a nagy plazma tévére, hogy az összes kamera egy kis négyzetben megjelenítse azt, amit éppen felvett. A döbbenet hatására nem csak hogy elakadt a lélegzete és kimaradt egy szívdobbanása, de még a poharat is kiejtette a kezéből. Amaz ezernyi darabra tört, és szórtak be mindent az asztala körül. De ő ebből nem vett észre semmit. Csak bámulta a nappaliban lévő kamera adását és nem hitte el. Nem bírta nézni, ahogy a felesége a legjobb barátjával éppen sexszel. Nem értette, hogy lehetséges ez… bár látta, hogy mindketten részegek, de ez nem lehetett mentség. Hatalmas kard vágott lelkébe, testébe és elméjébe. Hirtelen rosszul lett, de nem az italtól, hanem attól, amit látott, és végül le is hányta az asztalt. Miközben össze-összerándult a teste, mellé még zokogni is kezdett. Hogy tehették???? Ordibálta magában megállás nélkül. Tudni szerette volna, hogy egy kicsit sem érzik e rosszul magukat, a miatt, amit éppen csinálnak.
Mikor végre abba hagyta a hányást felállt és letörölte száját, majd elővette a rejtett fiókjából apja antik pisztolyát, melyet nem is olyan rég tisztított meg, így csillogott az ezüst tisztasága. Visszament a kanapéhoz lehuppant, és azon gondolkozott hova lőjön. Emelhetné a halántékához a pisztolyt vagy a szájába is rakhatná és akkor gyorsan vége lenne ennek a szörnyű életnek. Vagy célozhatna a hasába is és akkor szépen lassan kínok között vérezne el, esetleg el is vághatná az ereit és akkor szintén szépen lassan örök álomba merülne. Volt egykét doboz gyógyszere is, az is megtette volna a dolgát. Nem tudta volna megmondani mennyi időt ült ott ezen töprengve.
Hirtelen zajt hallott a másik szobából, ami azért volt furcsa, mert, ide rajta kívül 3 ember juthatott el illetve az ő engedélyükkel rendelkezők. Ő, a felesége és az asszisztense. Gyorsan ránézett a plazma tévére és látta, hogy ők ketten már elhagyták a házat. Végül hirtelen betört az ajtó, és röhögcsélve bejött a szobába élete két nagy árulója, miközben neki pisztoly volt a kezében.
Már majdnem az asztalnál voltak mikor észrevették a hányást. Greg ekkor állt fel a sötét fotelből és rájuk szegezte a fegyvert. Azok ketten ijedten fordultak hátra, és pánikba estek mikor látták kinél is van az a pisztoly.
Nem sokáig éltek, Greg hamar lelőtte őket, jóformán céloznia sem kellett. Két pontos lövés két homlokra, és máris enyhített a benne lévő lelki fájdalomból. Odament Ted fejéhez és bele eresztette az egész tárat. A végére a fej már egy lyukas sajtra hasonlított. Leejtve a fegyvert a padlóra, rá sem nézett a feleségére, kinyitotta az ablakot és kiállt a párkányra.
Nem maradt semmim és a két legfontosabb ember is az életemben elárult. Most már csak le kell zárnom a történetet… furcsa olyan nagy tompaságot érzek.
Nézte a lenyűgöző vihart, a cikázó villámlásokat és hallgatta a mennydörgéseket. Végül előre dőlt, és csak zuhant a mélybe, miközben a felhőkarcoló ablakaiban látta magát visszatükrözni, fejjel lefelé. Pocsékul nézek ki… legalább ápoltan halnék meg! El is röhögte magát erre a gondolatra. Ekkor döbbent rá mekkora hibát is követett el ezzel az ugrással. Pánikba esett de késő volt…