FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. december 14.
******************************************************
Wilmington, Észak-Karolina.
Gyönyörű napsütéses reggel volt a strandon. A horizont fölé emelkedő narancssárga gömb mindent betöltő fénye az új nap leheletét hordozta.
Philip és Penelope Reid, egy nyugdíj-közeli házaspár, lassan sétáltak végig a parton a dűnék között.
– Hát nem gyönyörű, Philip? – kérdezte Penelope. – Magával ragadó ez a napsütés.
A férfi felnevetett.
– Mindig ezt mondod. Magával ragadó a napsütés. Nem számít, hol vagyunk. – Egy pillanatra elhallgatott. – De egyet kell értenem veled. Tényleg gyönyörű. Azt hiszem, itt kellene házat vennünk nyugdíjas éveinkre. Akkor minden napodat ebben a napsütésben tölthetnéd.
Penelope szélesen elmosolyodott.
– Philip! Az csodálatos lenne. Jövőre az unokáinkat is el kéne hoznunk. Ők is imádnák.
A férje felé fordult és szerelemittasan megcsókolta őt.
Tovább sétáltak és beszélgettek. A házvásárlást tervezgették és a következő nyarat az unokákkal. Azonban hirtelen valami magára vonta Penelope figyelmét. Észrevéve, hogy a felesége elhallgatott, Philip is a különös tárgyra nézett, amit a felesége bámult.
– Honnan kerülhetett ez ide? – kérdezte.
Penelope nem mondott semmit, csak közelebb húzta a férjét a rejtélyes tárgyhoz. Philip szíve majd kiugrott a mellkasából, amikor Penelope torkát hirtelen egy vérfagyasztó sikoly hagyta el, amibe beleremegett az egész part. Philip pedig elszörnyedve bámulta a vérben úszó női kezet, amelyet félig betemetett a föld.
Johnetta Green és Pizo Petrillo nyomozók megérkeztek arra a helyszínre, ahol a nyomozás el fog kezdődni.
Johnetta egy lélegzetelállítóan vonzó nő volt afroamerikai és indián ősökkel. 180 centi magas, selymes fekete hajjal, széles vállakkal és dagadó izmokkal. A rendszeres testedzés megtette a hatását. Hosszú lábai pedig csak kihangsúlyozták szépségét. Fekete farmert viselt buggyos fehér inggel és fekete cipővel. Hosszú, egyenes fekete haját lófarokba fogta. Egy szóval, gyönyörű volt.
Pizo, mintha csak a tökéletes ellentéte lenne, nem volt egy különösebben feltűnő küllemű ember. Nem úgy nézett ki, mint akit tartósan lekötne a munkája. 182 centi magas férfi volt lassan növekvő úszógumival a dereka körül. Egész külseje egy Columbo-stílusú embert tükrözött, az Armani öltönyét leszámítva. Világos öltönye gyűrötten lógott rajta. Sűrű fekete haja csigákban tekeredett a fején, olyan rendszertelenül, mintha sosem fésülködne. Csak a szakálla volt akkurátusan rendben tartva.
– Mr. és Mrs. Reid! A nevem Johnetta Green nyomozó – mondta a nő megnyugtatóan magabiztos hangján, amelyet enyhe déli akcentus fűszerezett.
Arról faggatta a házaspárt, amit találtak. Azt kérte, hogy próbálják meg leírni. Penelope azonban csak sírni tudott.
– Az a szegény lány! – hüppögte. – Micsoda rettenetes látvány. Borzalmas módja a halálnak.
– Johnnie! – kiáltott Pizo, a dűne másik oldalára hívva kollégáját. Egy szöghúzóval ellátott kalapács hevert a véres homokban.
– Mi a fene történt itt? – nyögte a nő. – Zacskózd be a kalapácsod és ellenőrizd le, hogy vannak-e rajta ujjlenyomatok!
Visszatérve a kapitányságra, Pizo próbálta összeszedni az információit az előzetes jelentéshez. Johnnie a férfi asztalához sétált, ami közvetlenül az övével szemben volt.
– Sikerült azonosítani a testet – mondta Pizo erős brooklyni akcentussal. – A neve Valerie Mozingo. Egy huszonegy éves prostituált volt Durhamből. A The Back Door nevű bárban dolgozott. Ez egy leszbikus bár Berkeley-ben. Ismerős?
– Jártam ott még fiatal koromban – válaszolta a nő közömbösen.
Pizo ránézett, és elmosolyodott. Nagyon is jól ismerte már Johnnie-t. A társa az óta leszbikus volt, amióta az eszét tudta. Saját bevallása szerint már gimnazista korában is lányokkal randizott és sohasem volt fiúval. Nem is hiányzott neki. Míg mások diszkóba jártak bulizni, addig ő a leszbikus bárokat kereste fel… Köztük a The Back Doort is.
– Ezt úgy mondtad, mint egy vén csoroszlya – zökkent vissza a jelenbe Pizo. – A fenébe is! Még csak harminchét vagy. – Rövid szünetet tartott. – Na, menjünk és vizsgáljuk meg a régi vadászterületedet!
– Oké, de készülj fel rá, hogy meg fog lepni a látvány! – mondta Johnnie.
– Már hat éve vagyunk társak. Annyit nyafogtál már nekem a szerelmi életedről, hogy semmit nem tudsz mutatni, vagy mondani, ami meglepne – kacsintott Pizo.
Johnnie gyengéden belebokszolt a vállába.
– Kapd be!
Amikor megérkeztek a bárba, mindketten alaposan körülnéztek.
– Te egy ilyen funky helyre jártál? – kérdezte a férfi.
Johnnie nem válaszolt, csak folytatta a vizsgálódást.
– A francba! Ez a hely tényleg eléggé lecsúszott.
Lassan keresztülsétált a helyiségen, megköszörülve a torkát, hogy felkeltse a csapos figyelmét.
– Mit adhatok? – nézett fel a csapos nő. – Johnnie! Tényleg te vagy az?
– Annie! – mosolygott rá a nyomozónő. – A fenébe is! Még mindig itt dolgozol?
– Ja. Te meg még mindig kopó vagy? – viccelődött. Annie egy korai negyvenes bennszülött származású nő volt. Több mint 190 centi magasra nőtt, bronzszínű bőréhez sötétbarna szemek társultak és a teste hihetetlenül izmos volt. Ő volt a bár csaposa és kidobója.
– Amint látod – válaszolta Johnnie. – Mi történt ezzel a hellyel?
– Új tulaj, új kliensek. A régiek többsége elköltözött a zöld övezetbe. Csak a moslék maradt. Kurvák és a potenciális ügyfeleik – mondta Annie.
– Épp ezért vagyunk itt – válaszolta Johnnie. – Bocsánat. Ő a társam, Pizo Petrillo. Ne aggódj! Jófej.
– Örülök, hogy megismerhetem – nyújtotta a kezét a férfinak Annie.
– Hasonlóképp – válaszolta Pizo, fintorogva a másik erős szorítása miatt.
– Tudnunk kell, hogy láttad-e ezt a lányt korábban. Úgy tudjuk, itt dolgozott – nyújtott át Johnnie egy fényképet Annie-nek. Várt egy kicsit, amíg a másik nő megvizsgálta a képet, ami poszt mortem állapotban ábrázolta az áldozatot.
Annie elfintorodott a látványtól. Majdnem elhányta magát.
– Ismerem őt. Ez Val – mondta, bűntudattal a hangjában. – Kevert származású gyerek volt. Rendesnek nézett ki, mint aki nem is tartozik igazán ide. Ugye érted, mire gondolok. Nem kellett volna, hogy prosti legyen belőle. Már két napja nem láttam.
Annie elhallgatott és sikertelenül küzdött a könnyeivel.
Johnnie rá nézett, tudva, hogy a kemény külső alatt érzékeny szív lakozik.
– Egy nővel beszélgetett, akit még sohasem láttam azelőtt. Baromi jól nézett ki. Latinnak nézett ki, talán úgy kései harmincas lehetett, hosszú fekete hajjal és karcsú testtel. Napszemüveget viselt, de ez szinte mindenkire igaz, aki betér ide.
– Nyitva tudnád nekem tartani a füledet? Szólj, ha hallasz valamit, vagy ha az a nő ismét megjelenik – kérte Johnnie.
– Persze, baby! Tudom, hol érhetlek el – vetkőzte le gyorsan Annie a gyengeség kényelmetlen látszatát. – Még mindig együtt vagy azzal a csinos kis…
– Igen. Nagyon boldog vagyok vele – szakította félbe Johnnie.
– Nem hibáztathatsz, csak mert próbálkozom – nevetett Annie.
Pizo Johnnie-ra nézett, ahogy a kocsi felé tartottak.
– Hé! Ti ketten, valamikor… tudod.
– Nem. Nem tudnék kezelni egy olyan nőt, mint ő – mosolygott Johnnie. – Még a végén agyonnyomna.
– Megértelek – válaszolta a férfi. – Már majdnem vége a műszaknak. Akarod, hogy haza vigyelek?
– A-a. Nincs messze innen a kocsim. Elég, ha csak addig viszel el – mondta.
Ahogy Johnnie haza ért, már megcsapta a fülét a bentről érkező zene. Elmosolyodott, mert ez azt jelentette, hogy Alma visszatért az üzleti útjáról. Megszaporázta a lépteit és gyorsan előhorgászta a kulcsát, hogy bele passzírozza az ajtóba.
Ott volt a konyhában. Alma Martinez, Johnnie gyönyörű mexikói kedvese. 168 centi maga volt, rövid fekete hajjal. Barna bőre magával ragadóan fénylett, nagy barna szemei pedig észvesztően csillogtak. Azok a szemek, amikben mindig az ártatlanság fénylett, könnyedén lángra gyújthatta akárki lelkét. Huszonnyolc évesen Alma kellemesen gömbölyded volt és mindene meg volt, amire csak szüksége lehet.
Épp vacsorát készített. Johnnie mögé osont és átölelte a derekát. Alma ugrott egyet ijedtében, de amikor meglátta, ki az, boldogan ugrott a szerelme karjaiba.
– Ó, kicsim. Annyira hiányoztál – mondta Johnnie és megcsókolta a lány vonzó nyakát.
Alma mosolyogva fordult meg és hevesen szájon csókolta barátnőjét.
– Szerelmem. Te is annyira hiányoztál nekem – mondta erős spanyol akcentussal.
Johnnie érezte, hogy felforrósodik a combjai köze. Három hetet kellett kibírnia Alma nélkül.
– Kapcsold ki a sütőt, baby! Nem bírom tovább nélküled – suttogta, kizipzárazva Alma ruháját. Alma gyorsan kikapcsolt mindent, Johnnie pedig átkarolta a csípőjét és magához vonta őt, halkan morogva a fülébe.
Már a nappaliban egymásnak estek. Alma ruhája hamar lekerült róla és teste meztelenül feszült a másik nőéhez. Johnnie kikapcsolta az övét és egyszerre tolta le a nadrágját és a bugyiját. Gyorsan lerúgta a cipőjét és a zokniját.
Alma végigfuttatta a kezét Johnnie ingén és lassan kigombolta azt. Megcsókolta a nő mellét, ajkai közé véve az egyik mellbimbóját. Johnnie felsóhajtott és átölelte Alma derekát, lefelé tolva a kezeit a nő fenekére.
– Alma! Istenem! Mennyire hiányoztál – suttogta a fülébe.
Leült a kanapéra, Alma pedig lovagló ülésben fölé. A nő mellbimbóit szopogatta, majd kezét lecsúsztatta a combjai közé.
Alma már nedves volt, amikor Johnnie belé lökte az ujjait, és hüvelyének izmai ráfeszültek. Alma ütemesen mozgott az ujjait, először lassan, majd egyre hevesebben, ahogy közeledett az orgazmushoz. Johnnie lerántotta őt a földre, átölelve Almát, miközben az ujjai még mindig a nő testében mozogtak. Már maga az, hogy érezte Alma testének melegét, intenzív nyögéseket csalt elő belőle.
Egyszerre mozogtak, egymáshoz szorítva melleiket és vad nyelvcsatát vívtak, egyre közelebb lökve egymást az orgazmushoz. Alma spanyolul suttogott Johnnie-nak.
– Como te amo, como te amo!
Tudta, hogy ez felizgatja Johnnie-t, jobban, mintha az anyanyelvén beszélne.
– Alma. Én… én… mindjárt elmegyek – kiáltott fel Johnnie.
Alma is üvöltött.
– Si, si, vengo!
Egyszerre sikoltottak fel a gyönyörtől, hogy aztán lihegve boruljanak egymás karjaiba.
– Mi Dios, vomo te amo, bebe – suttogta Alma.
Alma befejezte a vacsorát. Az üzleti útjáról beszélgettek evés közben. A cége Virginiába küldte őt, hogy tárgyaljon egy másik céggel.
– Az igazgató nagyon kedves volt. És hihetetlenül vonzó – mondta Alma, próbálva féltékennyé tenni a másik nőt.
– Tényleg? – érdeklődött Johnnie, felvonva egyik szemöldökét.
– Nála vacsoráztam minden este – csacsogta Alma mosolyogva.
– Vicces. Egyszer sem mondtad, amikor telefonon beszéltük – mondta a másik nő, szikrázó szemekkel nézve rá. – Aggódnom kellene?
– Victoria miatt? – kérdezte Alma ártatlan hangon.
– Victoria. Szóval így hívják, hm? – kérdezte Johnnie. Gondolta, belemegy ebbe a játékba, amit Alma annyira szeretett.
– Annyi idős, mint te. Gyönyörű arc, fekete, hullámos haj néhány ősz szállal. Mmm! – mosolyodott el Alma.
– Még szerencse, hogy visszajöttél. Úgy értem, nagyon vonzónak tűnik – sóhajtott Johnnie. Leeresztette a vállait és megcsóválta a fejét, sértettnek és legyőzöttnek tettetve magát.
Alma felnevetett.
– Nem kell aggódnod, szerelme. Boldog házasságban él és két fia van.
– A francba! Pedig már segíteni akartam csomagolni – mondta Johnnie, előcsalva egy gyöngyöző kacajt Almából. – Tudtam, hogy csak viccelsz, kicsim. Mindig eljátszod ezt, amikor visszajössz egy hosszú útról. A nyomodban voltam egész idő alatt.
– Szóval ezt csináljátok ti, detektívek, drágám? – kérdezte a másik nő, kimért, csábító mozdulatokkal megkerülve az asztalt. Leült Johnnie ölébe és az arcába nyomta a melleit.
– A kaja várhat. Gyere, gyönyörű szerelmem! Szeretném megmutatni, mennyire hiányoztál nekem.
Johnnie beszívta a másik nő illatát. Érezte benne a vibráló szenvedélyt, ami ismét felgyújtotta benne a lángot. Felállt a székből és Alma a dereka köré fonta a lábait. Gyengéden csókolgatta Johnnie arcát és orrát, miközben az a hálószoba felé vitte.
Lenyomta az órát, és a barátnőjére nézett, ahogy békésen aludt tovább, és megköszönte Istennek, hogy egy ilyen csodálatos nőt adott neki. Óvatosan letolta magáról, és csókot lehelt a szájára, ami egy halk morgást csalt elő Almából.
– Jó reggelt! – suttogta Johnnie álmos hangon.
– Neked is jó reggelt! – válaszolta Alma. Felült és átölelte Johnnie-t. – Muszáj bemenned ma is?
– Igen, kicsim. Egy gyilkossági eseten dolgozunk – mondta a nőnek. – Te nem dolgozol?
– Kaptam egy hét szabadságot. Ez egy rendkívüli út volt, szóval adtak egy kis szünetet.
– Megérdemled, kicsim – csókolta meg Johnnie hevesen. – Most már viszont tényleg mennem kell.
Alma vonakodva engedte el őt.
– Kérsz kávét, kicsim?
– Majd veszek a kapitányságon. Aludj csak nyugodtan! – kelt fel Johnnie és a fürdőszoba felé vette az irányt.
Pizo már az asztalánál volt. Johnnie észrevette, mennyire kócosnak néz ki.
– Úgy nézel ki, mint egy kalap szar, Pizo – kötekedett a nő. – Úgy gondoltad, spórolsz egy kis időt azzal, hogy ruhában alszol?
– Én kérek elnézést Miss. Jólöltözött – vágott vissza a férfi szarkasztikusan. – Te és a divattanácsaid!
Johnnie kényelmesen öltözött fel. Egy laza kék blúzt viselt, amit betűrt a farmerébe.
– Nincs azzal semmi baj, ha odafigyelsz a kinézetedre – vonta fel a szemöldökét.
– Túl korán van még az ilyen szarságokhoz, J. Leszállhatnál már rólam – nyögte Pizo.
– Oké, te álomszuszék – nevetett a nő. – Valami a laboros srácoktól?
– Ja. Épp elkészültem a jelentéssel. Semmi azonosítható. Nincs DNS, de a vér a terepen az övé volt.
– A fenébe is! Semmi használható. Mikor lesz kész a halottkém jelentése?
– Épp az előtt hívott, hogy megjöttél volna. Még pár óra. A toxikológiára vár. Mondtam, hogy türelmetlenül várjuk.
– Green! Vedd fel a kettest! – kiáltotta az őrmester.
– Johnetta Green! – kapta fel az asztalánál a telefont.
– Johnnie! Itt Annie. Be tudnál ugrani a bárba? Talán van valamim, ami érdekelhet.
– Előbb még el kell intéznem valamit. Utána ott leszek – válaszolta Johnnie. – Köszi, Annie – tette le.
Pizo rá nézett.
– Annie-nek talán van valamije a számunkra – mondta Johnnie.
Megérkeztek a hullaházba. A halottkém, Dr. Murray, arra kérte őket, hogy kövessék a testhez.
– Az áldozat szervezetében sok kokaint és alkoholt találtunk – mondta az adatlapját olvasva. – Kötélnyomok vannak a nyakán és a derekán, ami azt jelenti, hogy több helyen is megkötözték. Véraláfutásokat találtunk a teste különböző részein. Mindkét keze és a csuklója is eltörött és a jobb és a bal arccsontja is. Hüvelyi és anális úton is belé hatoltak. Minimális volt a károsodás mindkét területen, ami arra enged következtetni, hogy kizárható az erőszak.
– Szóval szexelt, mielőtt elkapták, vagy a támadóval szexelt – mondta Johnnie.
– Ja, J. Talán le is szopta a támadóját – mondta Pizo szarkasztikusan. – Még valami, doki?
– Ez minden – vonta meg a vállát a halottkém.
– Köszi, doki – mondta Johnnie, miközben távoztak.
Johnnie meghallotta a mobilja csörgését, miközben Pizoval épp úton voltak a The Back Door felé.
– Green. Mondjad! – vette fel.
– Hello, kicsim. Elfoglalt vagy? – kérdezte Alma.
Johnnie elmosolyodott.
– Nem, szerelmem. Pizoval épp indultunk leellenőrizni egy információt. Nehéz esetnek ígérkezik.
– Csak azért hívlak, hogy mit szeretnél vacsorára – mondta Alma.
– Kedves tőled, drágám. De későn érek haza. Szóval nem kell megvárnod. Majd bekapok valamit.
Alma sóhajtott.
– Querida, sosem eszel semmi egészségeset, amikor sokáig dolgozol. Csinálok valami könnyű vacsorát és ehetünk együtt.
– Oké, kicsim! – engedett Johnnie. – De nem kell megvárnod. Ez egy hosszú éjszakának ígérkezik.
– Rendben, szerelmem – válaszolta Alma. – Megígéred, hogy óvatos leszel?
– Persze, hogy megígérem – kuncogott Johnnie. – Szeretlek.
– Én is szeretlek – mondta Alma gyengéden és letette.
Johnnie eltette a telefont. Pizo csendben maradt. Alma azt mondta, hogy szerinte Pizo vonzódik hozzá.
Johnnie csak megvonta a vállát. De amikor Alma elutazott, elgondolkodott rajta, hogy talán igaza volt. Pizo sosem volt durva Almával, de valószínűleg tényleg jobban örült volna neki, ha Alma nincs a képben.
– Jól vagy, haver? – kérdezte Johnnie. – Nagyon csendes vagy.
Pizo egy ideig hallgatott.
– Jól vagyok. Csak az ügyön gondolkodtam.
Johnnie tudta, hogy hazudik. A hangja ilyenkor mélyebb lett. Épp ellentétben azzal, mint amikor mérges.
Kínos csend telepedett rájuk, de a nő nem erőltette.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green
Tetszett.