Zuhogott az eső. Az az átkozott eső... Lekéstem egy randit egy aranyos kis hölgyeménnyel az eső miatt... Pedig milyen kis karcsú teste volt, fehér bőre, vérvörös ajka és zöld szeme... Ha csak rá gondolok, mi mindenről maradtam le, összefut a nyál a számban... Hát, igen... Ez maradt nekem... Az álmodozás... Próbálom gondolataimat elterelni, az újságba merülök:
,,Szilveszter, a hírhedt sorozatgyilkos ismét új áldozatra tett szert. Immáron tízedik alkalommal. A rendőrség tehetetlen;nincs elméletük, hogyan hurcolja el áldozatait akaratuk ellenére forgalmas helyekről Szilveszter, de... "Állj, állj, állj! Mára elég volt a szörnyű hírekből, ebben az átkozott újságban nincs semmi vidám?! Persze, hogy nincs! Ezek a szenzációhajhász újságírók csak a szörnyűségekre figyelnek... A kis tetvek! Átkozott újságírók, átkozott eső, átkozott randi, átkozott kávézó!
- Elnézést... - szakítja félbe elmélkedésem egy ifjú hölgy. - A kávézó tele van, s Ön egyedül ül ennél az asztalnál... Leülhetek?...
- Le. - Bököm oda. Nem igazán érdekelt, lapos kis csitri, pipaszár lábakkal... Hozzám nem illenek az ilyen szürke nők! ... De ha már úgyis elmaradt a randim a vörös bombázóval... Ha nincs ló, jó a szamár is...
- Elnézést, hölgyem! - vetek rá egy pillantást. Nem is olyan rossz, mint gondoltam. Legalább szép az arca. - Meg kell említenem, hogy nagyon szépek a szemei! - Végre! Az este folyamán először vethettem be a sármom! És szemmel láthatóan irul-pirul... Remek, kifogtam egy kis szende szüzet... Nem számít... Kissé idegesen rágyújtok, rendelek még egy kávét, a lapos szűzikének egy üdítőt. Van ez egyáltalán tizennyolc éves? Nem számít...
- Te is az eső miatt rekedtél itt?- próbálok vele beszélgetni, hátha kiderül, hogy agysejtei is vannak...
- Nem... Én... Csak... Ihletért jöttem... - Remek. Már egy szimpla kérdéstől is zavarba jön... Megéri rá vesztegetni az időm?... Nem számít. A farkas éhes, és Piroskát akarja.
- Hogy hívnak?- kérdezem.
- Piroska. - Hirtelen felkuncogok. Micsoda véletlen! De ő ettől csak még jobban zavarba jön... Alig bírom magam fékezni, még a szám is megégettem a cigivel a röhögés miatt...
- És Önt, hogy hívják? - Jesszus! Megszólalt!
- Az én nevem érdekel? - Egész közel hajlok hozzá. Zavarban van, csak lefele néz. Ez így nem mehet tovább! Vele sem fogok hancúrozni ma este... Így unalmas.
Felállok az asztaltól, ingerülten távozok, de még utoljára visszaszólok a lánynak:
- A nevem Szilveszter. - Rémülten sikolt fel, majd remegve bámul maga elé. Remek. Rájött. Észrevette, hogy nem csak az újságírók kitalációja, hanem egy valóságos sorozatgyilkos vagyok!
Jól felépítetted, talán túl sokat markoltál, de megoldottad. Számomra nem derült ki, hogy ez a koma, aki feltűnősködik a kávézóban, s talán már az újságot is úgy vásárolta: "Olyat kérek, amiben benne vagyok!", ki lehet? Hajlok abba az irányba, hogy egy pitiáner alak, aki így próbál kitűnni a környezetéből, hogy sorozatgyilkosnak képzeli magát. Az ilyenek a hibbant, névtelen feljelentgetők, sőt saját magát is feljelenti, hogy ő szerepeljen büszkén a címlapon, legalább 1 napig, míg ki nem derül, hogy mégsem őt keresi a rendőrség.
A férfi főszereplőd egy jellegzetes figura. Ismeri azt a két mondatot, amit gyorsan el is pufogtatott, de valójában retardált, ahogy a gondolataiból kitűnik. Sokszor lepöccinthették már a nők, mert eleve úgy viszonyul az asztalához ülő csajszihoz, hogy ha az nem venné be az ő bárgyú szövegét, a "savanyú szőlő" effektus szerint magában már előre le is rendezi a kudarcot. (Ezt a témát nem elemzem tovább, mert nincs kinn a 18+ jel piros karikában.)
A lány "a kávézó tele van..." kezdetű szövege kedves, kulturált,megmutatkozik a színvonalbéli különbség. Talán megfordul a fejében, hogy ennek a tolakodó komának tetszhetnek a "pipaszár lábai" stb, de mivel vissza sem tegezi azt, és a belépő, udvarias mondatot nem követi másik, nem valószínű, hogy bármi szimpátiát is érezne... (Az előbbi jelzés hiánya miatt ezt a témát sem folytatom.)
A két ellentétes személyiség teszi érdekessé a novellát, és teljesen mindegy, hogy tényleg az igazi Szilveszter akar-e sürgősen lebukni, vagy csak egy olyan típusú koma, aki sivár életét így próbálja színesíteni.
Mint előttem mindenkinek, nekem is tetszett!
A tanárnőmben megbízok.Ő miatta kezdtem el írni,a lekezelő modora,s az én nagyravágyásom miatt...
Igazából,hirtelen írtam,nem volt időm gondolkodni.Persze egy regényhosszúságura is nyújthatnám a történetet,de ugyanaz lenne a vége és az eleje:adott egy pasi,Szilveszter,aki elvéti következő áldozatát,ezért megpróbál újat találni,aki nem felel meg számára.Ezért otthagyja.De a lány,hiába csendes,észreveszi viselkedéséről,hogy ez nem egy átlagos pasi,aki kávézóban próbál randizni...De nem sejti,hogy ő a sorozatgyilkos,csak Szilveszter beszéli be magának a végén,hogy ő bizony olyan isten,hogy mindenki rájön hatalmára....
Lényegében ennyi.:DMost nem jut eszembe több,mit írhatnák...