FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. december 18.
**************************************************
Már majdnem öt óra volt, amikor megérkeztek a bárba. Már alig ténfergett pár ember arrafelé. A többség csak egy gyors munka utáni italra tér be ide. Annie és egy helyes fiatal csapos, Mandy, álltak a bárpultnál. Annie a bár hátuljába hívta őket, ahonnan a raktárhelyiség nyílt. Ott nyugodtan tudtak beszélgetni.
– Azt hiszem, láttam a nőt, aki Vallel volt, bejönni ide múlt éjszaka. Egy kicsit másképp nézett ki. Platinaszőke parókát viselt. Myrával láttam, de aztán nem együtt távoztak – mondta Annie. – Myra a férfias nőket kedveli. Ezért nem ment el vele. Neki túl feminin volt.
– Myra most hol van? – kérdezte Pizo.
– Majd később jön. Nem tudom biztosra megmondani, mert nem jön minden este – válaszolta Annie.
– Annie, be tudnál jönni velünk a kapitányságra, hogy személyleírást adj a rajzolónknak? – kérdezte Johnnie.
– Persze, J. Bármit megteszek, amivel segíthetek – válaszolta a nő. – Az első dolgom lesz reggel, hogy oda menjek.
– Kösz, Annie! – mosolygott rá a nyomozónő. – Ha Myra feltűnne ma éjjel, elérhetsz a központban, vagy otthon – mondta, miközben lefirkantotta az otthoni számát a névjegye hátlapjára. – Az idő nem számít, oké?
– Meg lesz – válaszolta Annie és eltette a kártyát.
Éppen csak kiléptek a raktárból, amikor egy bájos fiatal ázsiai lány lépett oda Johnnie-hoz.
– Szeretnél táncolni? – kérdezte, miközben apró kezének ujjait a nőébe fúrta.
Johnnie elmosolyodott.
– Ez alkalommal nem, kedvesem.
– Bármikor a rendelkezésedre állok, szépségem – mosolygott vissza a lány. – Amúgy, a nevem Suki.
– Oké, Suki! Talán majd egyszer – mondta Johnnie, rávillantva a „milliódolláros” mosolyát. Suki pedig kuncogott.
Pizo alig tudta megállni röhögés nélkül, amíg kiértek az autóig.
– Mi olyan vicces? – kérdezte a nő, félrebillentve a fejét.
– Nem hiszem, hogy Almának tetszett volna ez az előbbi jelenet. Látom magam előtt, ahogy mindennek elmond téged spanyolul, miközben egyesével tépi ki Miss. Suki hajszálait – válaszolta a férfi, mégjobban kacagva.
Johnnie elmosolyodott.
– Almának nincs oka aggódni. Csak udvarias voltak.
Pizo méghevesebben nevetett, ahogy a kép módosult a fejében.
– Látom magam előtt. „Nem, kicsim, ez nem az, amire gondolsz. Várj, Alma! Ne, kicsim, a haját ne!” Aztán feléd fordul, te meg térdre borulsz és könyörögsz neki, hogy bocsásson meg.
– Kapd be, Pizo! Csak szállj már be abba a rohadt kocsiba! – válaszolta Johnnie. Igyekezett komoly maradni, de alig tudta visszatartani a nevetését, ahogy előtte is megjelent a kép. Nagyon is jellemző volt. Almának nagyon is lobbanékony volt a természete. Johnnie már túl volt jópár heves vitán vele. Alma még lábujjhegyre is állt, hogy szemmagasságba kerüljön a nála magasabb Johnnie-val.
Az este hátralevő részében a kapitányságon dolgoztak. Úgy becsülték, hogy az út a bártól a partig 15-30 percet vehet igénybe, ha lassú, romantikus sétával számolnak. Volt egy fehérbőrű nőjük a korai húszas éveiben és egy leszbikus prostituált, mint áldozat. Akkurátusan rakták egymás mellé a puzzle darabjait, próbálva kitalálni, hogy illik ez a titokzatos nő a képbe.
– J, már fél tíz van – nézett Pizo az órájára. – Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra.
– Ja. Jobb, ha hazamegyek. Alma már biztos vár – válaszolta a nő, anélkül, hogy tudta volna, mennyire fáj ez Pizonak. Csak akkor vette észre, mit is tett, amikor a férfira nézett. Gyorsan felállt, hogy távozzon. – Majd látlak holnap, partner.
– Jó éjt, Johnnie! – válaszolta a másik, miközben nézte, ahogy a nő távozik.
Johnnie lassan sétált a bejárati ajtó felé. Elfordította a kulcsot a zárban és belépett. A lámpa még égett a dolgozószobában. Odalépett az ajtóhoz és látta, ahogy Alma dolgozik a számítógépnél. Johnnie mellé lépett és gyengéden megcsókolta. Alma nem visel semmit egy hosszú hálóköpeny kivételével. Levette a szemüvegét és gyengéden átkarolta a másik nőt.
– Ettél már, drágám? – kérdezte.
– Még nem volt rá időm – válaszolta Johnnie.
Alma komoran ránézett.
– Tudtam. Ha belefeledkezel egy ügybe, sosem eszel rendesen. Hogy kapod el a rosszfiúkat, ha túl gyenge vagy?
– Sajnálom, szerelmem. Nem is gondoltam az evésre – suttogta Johnnie.
– Gyere, tigrisem! Keressünk neked valami kaját! Csinálok neked egy salátát vacsorára. Én már ettem, úgyhogy a tieddel egy pillanat alatt kész leszünk – mondta, miközben csábosan maga után húzta Johnnie-t.
Hát igen. Ez a nő tudja, hogyan vegyen le a lábamról – gondolta Johnnie, ahogy követte őt a konyhába. Alma elkészítette a salátát, Johnnie pedig kibontott magának egy sört. Leült az asztalhoz, a tekintetét viszont egy pillanatra sem szakította el Alma testétől.
– Már túl késő van, úgyhogy gondolom, nem akarsz semmi nehezet – mosolygott rá Alma.
– Kösz, kicsim. Nem kell túl sok. – Rövid szünetet tartott és megnyalta az ajkait. – Nem vagyok igazán éhes… Legalábbis ami az ételt illeti. – Érezte, hogy az ereiben lüktetni kezd a vér. – Felejtsük is el a salátát! Inkább lezuhanyzom. Nem akarsz velem tartani?
Alma belenézett barátnője csábító szemeibe. Tudta, mit forgat a másik a fejében.
– Természetesen, szerelmem – válaszolta boldogan és kézen fogta Johnnie-t.
A forró víz lágyan ölelte körbe a testüket, még jobban felhevítve bennük a szenvedélyt. Johnnie lágyan megcsókolta Alma homlokát és lassan haladt lefelé a nyakán. Alma felnyögött, a másik nő tudtára adva az élvezetet, amit okoz neki. Végigfuttatta ujjait Johnnie tarkóján, majd le a nő jól kidolgozott izmoktól feszülő hátán.
Johnnie ajkai megtalálták Alma melleit, és szopogatni kezdte őket. Nyalogatta és gyengéden harapdálta Alma keményen meredező mellbimbóit.
Johnnie Alma elé térdelt és nyelvével lassan haladt végig a nő feszes hasfalán. Érezte szeretője vadító illatát, miközben annak apró kezei a víztől nehéz hajába túrtak. Johnnie elérte Alma duzzadt és az izgalomtól lüktető szeméremajkait és nyelvével gyengéden körbenyalta őket.
Alma átvetette az egyik lábát Johnnie válla fölött és a zuhanyzó falának dőlt. Hangosan felnyögött, ahogy Johnnie nyelve és ajkai izgatták megduzzadt szeméremtestét. Az előtte térdeplő nő magához ölelte a másik lábát is, miközben forró nyelvével mélyen a testébe hatolt, amitől Alma teste íjhúrként feszült meg. Lassan kezdett mozogni, rájátszva Johnnie nyelvének ütemes vonaglására.
Johnnie felnyögött és hevesebben kezdte nyalni barátnője nyílását, amitől az méghevesebben mozgott és sikoltásai is egyre hangosabbak lettek. Johnnie teste köré kulcsolta a lábait és hangosan üvöltött, ahogy az orgazmus végigáramlott a testén.
Egymás testét szárították meg a törülközőkkel, miközben hevesen csókolóztak. Alma kisöpört egy hajtincset az arcából, majd a szekrényhez lépett, hogy elővegye Johnnie felcsatolható műpéniszét. Leült az ágyra, a másik nő pedig elé állt. Végigcsókolta Johnnie combjait átfuttatva nyelvét a lüktető szeméremajkak felett.
Aztán felhelyezte az eszközt és megszorította a hevedereket Johnnie dereka körül, hogy azok szilárdan tartsanak. Ezután hátra húzódott, miközben Johnnie fülé hajolt, szemeit pedig vad vágyakozás töltötte meg. Alma térdeire ült és a műszerszám fejét a nő hevesen lüktető szeméremtestéhez dörzsölte, könyörgő nyögéseket csalva elő Almából.
Két ujja közé fogta a műpéniszt, és lassan belevezette Alma testéve, aminek következtében a nőből kibuggyanó forró nedv beterítette az ujjait. Johnnie a szájához húzta az ujját és nyögve nyalta le róla a ragacsos nedvet. Szétfeszítette Alma szeméremajkait és a közöttük pulzáló alagutat figyelte. Lassan tolta belé a falloszt, elfojtott nyögéseket csalva elő a nőből. Szeretőjéhez bújt, Alma pedig átkarolta a vállait. Lassan és megfontoltan mozogtak együtt, élvezve a pillanat varázsát. Alma ujjai belemélyedtek Johnnie hátába, a másik nő pedig megborzongott a hosszú körmök érintésétől.
Johnnie gyorsított ágyéka mozgásán, miközben Alma füléhez hajolva nyögött, egyre közelebb lökve őt a kielégüléshez. A lélegzete elfulladt, ahogy közelebb került az orgazmushoz. A műpénisz belsején lévő kiálló rész, ami az ő csiklóját izgatta, már lassan a gyönyörök legmagasabb szintjére taszította őt.
Alma felsikoltott, ahogy végre elért a csúcsra. Megmarkolta Johnnie fenekét, próbálva mégjobban felgyorsítani a nő ágyékának mozgását. Kívánságának megfelelően Johnnie már olyan gyorsan mozgatta a csípőjét, ahogy csak tudta, ezzel mindkettőjüket a gyönyör legmagasabb foka felé lökve. Alma vadul vonaglott Johnnie alatt, aki már alig bírta tartani magát, hogy a rátörő gyönyör hevében ne zuhanjon a barátnőjére.
Számtalan különböző pozíció és hihetetlen mennyiségű orgazmus után hevesen lihegve terültek el egymás mellett. Alma megcsókolta Johnnie-t és lesöpörte a haját az izzadtságtól nedves vállairól.
– Szeretlek – suttogta Johnnie, miközben lassan álomba merültek egymás karjaiban.
Hajnali kettő volt, amikor a telefon megszólalt, kiverve az álmot Alma szeméből.
– Hallo! – szólt bele fáradtan.
Erős zene szólt a háttérből, amitől alig lehetett hallani a telefonba beszélő női hangot.
– Hello! Johnnie-val szeretnék beszélni. – Annie volt az.
– Egy pillanat! – válaszolta Alma és Johnnie felé fordult, megrázva a vállát. – Drágám, telefon.
Átnyújtotta a kagylót a másiknak, aki még mindig csukott szemmel a füléhez tartotta azt.
– Remélem, kibaszottul fontos – morogta félálomban.
– Itt van – jött Annie izgatott válasza. – Myra épp most lépett be az ajtón.
Johnnie egy pillanat alatt ült fel az ágyban.
– Próbáld meg ott tartani! Máris indulok. – Letette a telefont, és gyorsan a fürdőszoba felé vette az irányt. Megmosta az arcát és a fogait, nem pazarolva az időt zuhanyozásra, nehogy elszalassza Myrát.
– Kicsim! Sietek vissza, ahogy csak tudok – mondta Almának, miközben az ajtó felé tartva rángatta magára a ruháit.
– Hol van, Annie? – kérdezte Johnnie levegő után kapkodva.
Annie egy pillanatra rajta felejtette a tekintetét.
– A fenébe is! Alig ismertelek meg ilyen ramaty állapotban – mosolygott a barátjára. – Ott van a DJ-pultnál. Ő az, a fekete miniszoknyában. Mondtam neki, hogy egy barátom szeretne beszélni vele.
– Kösz, haver! – válaszolta Johnnie és már el is indult, hogy átverekedje magát a táncoló emberek tengerén. A hely hihetetlenül zsúfolt volt csütörtök éjszakához képest. Nincs ezeknek az embereknek munkája, hogy ne kelljen felkelniük holnap reggel? – kérdezte magától Johnnie, miközben végre elérte a lányt, akivel beszélni akart.
– Bocsánat! Te vagy Myra? – fogta meg gyengéden a lány vállát.
Myra felé fordult, és a tekintetük találkozott. Egy csábító mosolyt küldött Johnnie felé, miközben válaszolt.
– Igen. Én vagyok Myra. Te pedig bizonyára Johnnie vagy.
Myra egy észvesztően vonzó afroamerikai lány volt a harmincas évei elején. Alacsony volt és vékony, formás fenékkel, és eszméletlenül gyönyörű mellekkel. Mogyoróbarna szemei jól harmonizáltak bőre színéhez, a bal arcán lévő apró anyajegy pedig csak még vonzóbbá tette. Hosszú, sötétbarna haja szinte mikroszkopikus méretű fonatokba volt rendezve.
– Beszélhetnénk valami csendesebb helyen? – üvöltötte túl Johnnie a bömbölő zenét. – Komolyan kell beszélnem veled.
Myra küldött felé egy apró mosolyt és bólintott. Johnnie hagyta, hogy a bár hátuljába vezesse őt és megkérték Annie-t, hogy had menjenek be a raktárhelyiségbe. A nő rábólintott és már horgászta is elő a kulcsot. Miközben kinyitotta az ajtót, nem tudta nem észrevenni, hogy Johnnie mennyire felizgatta Myrát. A fekete bőrű lány rákacsintott és küldött felé egy mosolyt, mielőtt eltűnt volna az ajtóban.
Miután becsukta maguk mögött az ajtót, Johnnie felé fordult.
– Mielőtt belekezdenénk, jobb, ha tudod, rendőr vagyok.
Myra meglepetten felsikoltott.
– A francba is! Egy kibaszott kopó vagy? Hogy a pokolba… sarokba szorítottál. Ez nem tisztességes.
– Nyugodj meg! Nem miattad jöttem – próbálta Johnnie lenyugtatni.
Myra gyanakodva nézett rá.
– Akkor mit akarsz?
– Egy nőről szeretnék többet tudni, aki kikezdett veled tegnap éjjel. Mit tudsz nekem mondani róla? – érdeklődött. – Arról a nőről van szó, aki a platinaszőke parókát viselte.
– Á! Szóval ő – bólintott Myra, rosszul leplezett megvetéssel a hangjában. – Azt akarta, hogy menjek vele a partra. A csillagok alatt akart szexelni, vagy valami hasonló szarság. Azt mondtam neki, hogy nem érdekel a dolog. Egy kicsit túl nőies volt az én ízlésemhez. Én az izmosabb nőket kedvelem, akik úgy igazán meg tudnak döngetni, hogy még a szuszt is kinyomják belőled – mosolygott, miközben végigmérte Johnnie-t. – Mint például amilyen te is vagy.
Johnnie megborzongott az analógiától.
– Le tudnád nekem írni őt?
– Igen. Hispano volt. Kései húszas, vagy talán korai harmincas. Vonzó volt. Puha, telt ajkak, selymes bőr. Ha nem lett volna annyira nőies, talán rá tudott volna venni a dologra.
– Talán pont az a szerencséd, hogy nem volt az – válaszolta Johnnie, figyelve a zavarodottságot Myra szemében. Nem akarta túl sokáig húzni a pillanatot, ezért gyorsan hozzátette. – Talán ő lett volna az, aki eltesz láb alól. És akkor most nem beszélgetünk itt. – Várt egy kicsit, amíg Myra magához tért zavarából. – Itt van a névjegykártyám. Ha nem okoz nagy problémát, be tudnál jönni, a harmadik kerületi kapitányságra reggel, hogy személyleírást adhass a rajzolónknak? Szeretnénk őt is kikérdezni.
– Te is ott leszel? – kérdezte, miközben elvette Johnnie-tól a kártyát. – Ha igen, akkor biztos elmegyek.
– Akkor majd később látjuk egymást – válaszolta Johnnie.
– Oké! Ha nem vagy túl elfoglalt, megihatnánk egy kávét, vagy valamit – tette gyorsan hozzá, közelebb lépve Johnnie-hoz és megsimogatta a nő izmos karját.
Johnnie visszalépett és a saját kezébe fogta Myráét.
– Nem szeretném keverni a munkát a magánéletemmel. Van valaki, aki vár otthon.
– Szerencsés lány – húzta el a száját Myra. – Mond meg neki, hogy figyeljen a háta mögé! – mosolygott rá.
– Úgy lesz. Köszönöm, Myra – válaszolta Johnnie, majd kilépett az ajtón.
Alma az ágy szélén ült, amikor Johnnie hazaért. Csöndben várakozott, ami kissé zavarba hozta Johnnie-t.
– Mi a baj, Alma? – kérdezte Johnnie, miközben mellé ült.
Alma felnézett rá. Szemeiben könnyek csillogtak.
– Nem tudom, mit csináljak Gillermoval. Részegen ide telefonált és arról karattyolt, hogy mekkora egy csaló vagyok. – Egy pillanatra elhallgatott, amíg a könnyeivel küszködött. – Hogy hogyan élhetek együtt egy félvér nővel. Azt mondta, hogy meg kéne házasodnom, hogy gyerekeket szüljek, és normális életet éljek a saját fajtámmal.
Johnnie teljesen kiakadt. Nem Guillermo neve miatt, hanem mert Alma szomorú volt. Arra gondolt, hogy mondhatott a férfi ilyet, ha egyszer szerette Almát. Ennek ellenére pedig, ha csak lehetősége van rá, megbántja a nőt. Johnnie tudta, hogy Gullermo utálja őt, mert úgy gondolta, hogy Johnnie hibája, hogy Alma leszbikus lett. Senki sem tudta Alma családjában, hogy a nőkhöz vonzódik. Amikor beleszeretett Johnnie-ba és mindent bevallott, Guillermo Johnnie-t hibáztatta. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy nem volt mexikói.
– Talán el kellene beszélgetnem vele ezekről a telefonhívásokról és arról, hogy folyton felzaklat – mondta Johnnie dühös hangon.
– Ne, kicsim! Csak nem szokta még meg a gondolatot, hogy mi együtt vagyunk. Ez minden – mondta Alma könyörgő hangon és a szeme megtelt könnyekkel.
– Drágám! Volt már rá elég ideje, hogy megszokja. Már lassan három éve vagyunk együtt, és együtt is maradunk – válaszolta Johnnie. – Le kéne szoknod róla, hogy az ő lelkét ápolgasd.
Alma tudta, hogy Johnnie már belefáradt a kisöccse miatti problémákba. Eleinte a kapcsolatuk nagyon megsínylette a férfi jelenlétét. Azzal vádaskodott, hogy Johnnie megcsalja őt, miközben ő üzleti úton van. Majdnem a kapcsolatukba került az egész.
– Majd ha kijózanodik, beszélek vele. Nem akarom, hogy bajba került miattam – mondta Alma és megsimogatta a barátnője arcát.
Johnnie megfogta alma kezét.
– Alma! Nem a te hibád, hogy az öcséd utál engem. Túl kéne tennie magát rajta, mégpedig gyorsan. Nem tudom elviselni, hogy így bánik veled – csókolta meg a nő kezét. – Most már viszont mennem kell dolgozni. Jobb lenne, ha visszafeküdnél és megpróbálnál még egy kicsit aludni.
– Addig nem, amíg nem csináltam neked egy jó kis reggelit – válaszolta Alma.
– Rendben. Köszönöm. Tényleg egy kicsit éhes vagyok – válaszolta Johnnie, letörölve a kibuggyanó könnycseppeket Alma arcáról.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Chiara Baschetti, alias Alma Martinez.
