Történetek

Ebben a fejezetben derül fény a motel titkára, és megtudhatunk mindent annak sötét múltjáról.

Kint még sötét van. Nulladik órára megyek, ezért nem is csodálom, hogy a feketeség állarcába bújt a reggel. Elvégzem a reggeli rutinomat, s kómásan ballagok a sivár úton. Késésben vagyok. Gyorsabbra venném lépteimet, de mint tegnap, lábaim most sem engedelmeskednek. Lüktet a fejem. Van nálam egy fájdalomcsillapító. Lenyelem, málnaszörppel leöblítve. A fák alig akarnak mellettem elhaladni. Végül csak megérkezek az úti célomhoz. Fáradtan rogyok le a székre. Előkotorom a "felszerelésem"....

- De te is tudod... a holtakat nem lehet feltámasztani.
- Tudom – feleltem, és elfordultam, hogy ne lássa a könnyeim. Igyekeztem erősnek maradni. Nem volt értelme ugyan, de számomra fontos volt, fontos volt, hogy ne lássák, ahogyan belülről ordítok a fájdalomtól...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és valóságos történeten alapul.

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Úgy érzem, egy gond elől menekültem el. De a gondok sem oldódnak meg attól, hogy elfelejtik. Félig ülve, félig fekve helyezkedem el. Lábam elgémberedett, ujjaim lilás ruhát öltenek a hideg tiszteletére. Nem értem magam. Talán nem is kéne... Kinyitom szemem. Eleredt a hó. Lebénultam. Agyam felállásra készteti lábaimat, de azok nem engedelmeskednek. Nincs a közelben senki. Jobb így. Sokszor élvezem a magányt. Most ez a legjobb.

Az ifjak, ledobva magukról a kígyókat, letekerték ágyékkötőiket, és felsorakozva a szüzekkel szemben, teljes erotikus kómában, fájdalmat nem érezve, a tövisekkel egyenként keresztben átszúrták vérpirosra duzzadt, a előkészített tövisekkel ajkaikat, fülcimpájukat, péniszüket, a nők nagy szeméremajkaikat döfték át. Nem maradhatott ki a mámorból Chach Tlalok sem. Ő legfőbb nemi szervét: hatalmas szőrös nyelvét szúrta át egy tüskével.Amikor tetőfokára hágott az élvezet, megszólaltak a kéjvágytól...

Létezik, tudom... Érzem... az általunk ismert univerzum egy távoli szegletében, nem kötik gúzsba sem a tér, sem az idő korlátai. Ő a megtestesült szabadság. Lassú, kimért léptekkel halad. Érzem, ahogy percről percre közelebb ér hozzám...

Az óra 12:45-öt mutatott. Hát igen. Szemem égett a fáradságtól, de fent kellett lennünk, mivel a gépünk 04:30-kor indult. Szerintem nem is tudtam volna aludni az izgatottságtól. Kinéztem az ablakon. Szemben az Erdő terpeszkedett, méltóságteljesen, mégis vészjóslóan. Nappal az Erdő gyönyörű, és üde látványt nyújtott. A házunkig lehetett érezni a fenyő, és pézsma illatot. Sokan azt beszélték, hogy -az öregember is -farkasok élnek benne. Sose hittem el. Senki nem találkozott velük. Én se....

A kopácsolás egyre hangosabban dübörgött. Éreztem, hogy a meztelen talpam alatt rázkódott a padló, és láttam, hogy a beépített szekrény ajtaja minden egyes dörrenésnél megremegett. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a zaj forrása nem a szomszéd szobában volt. Mintha egyenesen a szekrényemből jött volna a különös és egyre hangosodó lárma. Lassan a szekrényhez léptem és megfogtam a kilincset. A markomban éreztem, ahogy mindegyik kalapácsütésnél meg-megremegett a szekrény. Óvatosan kinyitottam...