Nem sírok. Nem nevetek. Semmi érzés nincs bennem. Csak a vágy... hogy újra lássam, újra érezzem az illatát, olyan közelről, mint tíz perce. Hogy újra csak ketten legyünk, és újra csak miattam legyen ott, ahol. A sírkő testem alatt már felmelegedett. Vagy én hűltem ki. Nem tudom. Szemem lehunyva. Furcsa, reggel még annyi minden volt bennem, annyi mindent akartam mondani neki. A szavak, amiket nem mondtam ki, megsavanyodtak a számban. Most, ahogy mellette álltam, nem szóltam semmiről, amiről eddig akartam. Aztán mikor otthagytam, egyszerűen, mintha csak egy régi ismerősnek mondtam volna; rohannom kell. A maró, belülről emésztő, fájdalmas érzések elmúltak. Úgy érzem, egy gond elől menekültem el. De a gondok sem oldódnak meg attól, hogy elfelejtik. Félig ülve, félig fekve helyezkedem el. Lábam elgémberedett, ujjaim lilás ruhát öltenek a hideg tiszteletére. Nem értem magam. Talán nem is kéne... Kinyitom szemem. Eleredt a hó. Lebénultam. Agyam felállásra készteti lábaimat, de azok nem engedelmeskednek. Nincs a közelben senki. Jobb így. Sokszor élvezem a magányt. Most ez a legjobb. Nem bírnám elviselni, ha Holly panasz-áradatát kellene hallgatnom, a menzakaja kalória értékéről... Én személy szerint örülök, a kajának, mivel otthon úgyse főz senki. Csak én. Haha.
Szemgolyóm nehéz. Mintha vissza akarna gurulni szemgödrébe. Agyam tompán zakatol, majd a halántékomnál felerősödik, szétfeszít. Fáradt vagyok. Nem álmos. Annyi álmatlan éjszaka után nem is csodálom... Lassan lecsukódik szemhéjam, bár küzdök ellene. Álmodom: Sűrű feketeség vesz körbe. Matt áll előttem, fehér gömben állunk. Arca kifejezéstelen. Csak nézek rá. Kezemet felé nyújtom, de elhátrál. Szívem megsajdul, de leeresztem karomat, lassan, nehogy elijesszem. Most ő nyúl felém, nem mozdulok. Kezeink összeérnek, és a teste összetörik. Egy tükör. A másom ujjaihoz érnek a sajátjaim. Összerezzenek. Ijesztően nézek magamra. Nem én vagyok. Félek... magamtól. Felébredek. A hó vékony rétegben takar be. Ez a saját takaróm. Párnám a hideg kő, és csuklóm. Innen, a temetőből, csodás paronáma tárul a mezőre. Tájon elterülő horizonton vérnarancs szín jelzi, hogy a nap lemenőben van. Itt töltöttem a délutánt? Mind egy, úgysincs házim.
A kerítés mögött egy sötét alak mozog. Megáll. Felém tekint, de én nem látom ki az. Pedig érzem, ismerem. Hunyorgok, de nem akar kitisztulni a látásom. Elővesz valamit a zsebéből, és elkezdi nyomkodni. Telefon. Halvány fényét távol tartja arcától. Nem érdekel. Még mindig túl fáradt vagyok. Csak nézek ki a fejemből, nem törődve semmivel. Izmaim tehetetlenül megfeszülnek, és elernyednek, megfeszülnek, elernyednek, ezt a - már-már fájdalmas - folyamatosságot ismételve. A szám is elfagyott, mozdítani sem bírom. Végtagjaimat nem érzem, szinte el is tűntek.
Korog a gyomrom. Nem tudom mennyi az idő, viszont ezek szerint, rég volt reggeli. Már nem kell a magány... Egyáltalán. Így telik el kábé öt perc. Aztán valaki megfogja a vállamat. A nevemen szólít. A hang forrása irányába fordulok. Szám sarka megrándul, ahogy mosolyogni próbálok. Az ismerős szőke tincsekkel keresztezett, barackos arc, aggodalmas pillantásokat vet rám. Nagy, barna szeme csillog a könnyektől.
- Kate... állj fel. Téged kereslek, vagy két órája. Mindent tűvé tettem érted. Állj fel! Haza kell mennünk. Apukád ötkor ér haza. Négy tizenkettő van.
Pillanatnyi csönd, amíg felfogom, mit mondd. Belékapaszkodok, és felhúzom magam. Igaz, az ő segítségével. Lassan, nagyon lassan indulunk haza.
- Tudod, hogy találtalak meg? Először nem is gondoltam, hogy itt vagy - kezdi Holly. - Tudom mért nem. Rég nem voltam itt, a temetőben. Halottak napja óta. Fáj ide jönni, de most nem volt az.- Aztán Matt írt egy SMS-t, hogy látott itt. Tőle is kérdeztem, látott-e. Mert emlékeztem, azt mondtad, vele találkozol suli után...
- Min-min-dent... el-el-el-me-me-sél-l-lek... - nyögtem fogvacogva. Matt volt az a valaki, akit láttam. A telefonos. El ne felejtsem megköszönni neki. Hozzám érve veszek egy forró zuhanyt. Hirtelen leolvad rólam a jégpáncél, ami alig hagyott mozogni. Mikor végzek, MINDENT elmesélek Hollynak...
Nagyon várom a folytatást.
A kanyar felesége.