Lili másnap összepakolt és az elnöki limuzinnal elutazott. Nem sok ruhát hozott magával, mert a cuccai még mindig Tamás házában voltak. Úgy döntött, hogy nem megy el értük, mert neki is fájna a visszatérés, és nem akarná Tamást sem fölzaklatni.
A lakás, ahol lakni fog egy régi házban volt, több kiadó lakás között. A házban az idős szigorú tulajdonosnő csak lányokat fogadott és tilos volt férfi látogatót fogadni. Lilit ez nem zavarta, mert tényleg a tanulásra akart koncentrálni. Beszerezte a tankönyveket, körbejárta az egyetemet és fölvette a megfelelő számú órát. Nagy élvezettel olvasgatta a könyveket, amiket kötelező olvasmányként adtak ki. Az órák kezdete előtt egy héttel ő már mindet elolvasta. A tanítás előtt még elutazott megnézni az intézetet és reménykedett, hogy összetalálkozik, ha véletlenül is Péterrel.
Az intézetben csak a fiatal építész volt és vezette őt körbe, majd meghívta a házába, ahol a kislány, Anna nagy örömmel fogadta. Este kikönyörögte, hogy meséljen neki a hercegnőről, aki elszökött és álnéven élt az emberek között. A férfi hálás volt a lánynak, és megkérte maradjon náluk éjszakára. Hallotta, hogy elvált Széchenyi Tamástól és bár nagyon kíváncsi volt miért, de nem faggatta a lányt.
Lili nagyon jól érezte magát a férfival. Vacsora után, amikor a kicsi is már elaludt ők még a nappaliban beszélgettek. A férfi a munkájáról beszélt, majd megemlítette, hogy Péter mennyire letört az utóbbi időben. Lilinek lelkiismeret furdalása volt. A férfi délután beszélt Péterrel és elmondta neki, hogy a lány itt van és ő arra számított, hogy a szerelme majd odarohan, hogy lássa, de az még a másnapi találkozókat is lemondta. A lány másnap reggel, miután fölkeltette a kislányt és megreggeliztek, elbúcsúzott a kicsi apjától és visszament az új életébe.
Az egyetemen alig ismert valakit. Nem is kereste mások társaságát. Az a két lány, akik még a fővárosból ismerték és az előkelő társaságban találkoztak, időnként megkeresték, sejtette, hogy megbízást teljesítenek, azzal, hogy néha kimozdítják, de a velük lévő programokat is sűrűn lemondta. A tanulásba temetkezett és próbált fölzárkózni azokhoz, akik előnyben voltak vele a biztos háttér és igényes magániskolák miatt.
A szállásadónője kedves volt vele és anyáskodott is a lány fölött. Lili, soha nem panaszkodott neki, pedig a fürdőszobában sokszor nem volt melegvíz, ami őt nem zavarta, mert az intézetben is gyakran előfordult ez.
A vizsgáit elég jól teljesítette, csak egyetlen tanár volt, aki bárhogyan igyekezett mindig rossz jegyet adott neki. A tantárgyat már nem tudta leadni és nem is akarta, mert nagyon érdekesnek tartotta, de attól nagyon tartott, hogy nem fog neki sikerülni átmenni. A legutolsó lehetőség, amit végül a professzortól kapott az egy szóbeli felelés volt, amit a férfi villájában kellett megejtenie. Rettegve ment a villához, és amikor a férfi beengedte, ő próbált mosolyogni, de az nem nagyon sikerült neki. A professzor kérte, hogy a könyveit hagyja az előszobában a szekrényen és betessékelte őt a dolgozószobájába. Lili, bátortalanul állt az íróasztal előtt és
várta a kérdéseket. A férfi ránézett, majd fölállt, és az ablak felé fordulva tette föl az első kérdést. A lány nekiállt a témáról beszélni, de a férfi rögtön félbeszakította és mást kérdezett. Ezt többször is megcsinálta, majd amikor a lány minden esetben válaszolt, úgy tűnt ez nem tetszik neki és leintette mondat közben. A lány rettegve nézett a férfira, aki amikor meglátta az esdeklő szemeit dühös lett és újra hátat fordított. A lány érezte, hogy ez a vizsga nem fog sikerülni, hiába tud mindent.
- Miért haragszik rám? Miért akarja, hogy elvérezzek? – kérdezte meg végül, mert már nem volt veszteni valója.
- Mit mond? – a férfi hangja dühös volt.
- Kérem, uram ne kínozzon tovább. Mondja meg, hogy nem akar átengedni és akkor én már itt sem vagyok, bár igazságtalannak érzem az eljárását, hiszen mindent tudtam. Kérdezzen még akár ezer kérdést is feltehet, és én tudni fogom a választ.
- Túlságosan magabiztos – mondta neki a férfi, és újra felé fordult.
- Nem vagyok magabiztos csak elkeseredett – védekezett a lány. – Mi bántja önt? Azt látom, hogy valami baja van velem. Megbántottam? Valami rosszat mondtam vagy tettem? Árulja el, miért büntet.
A férfi fürkészte a lány arcát, és aztán újra hátat fordított neki.
- Megkapja a kettest. Most már elmehet – mondta szigorúan úgy, hogy a lány, nem mert tovább vitatkozni. Örült a jegynek, mert már teljesen lemondott az osztályozásról. Fölkapta a könyveit és rohant a kijárat felé könnyes szemekkel. Az ajtónál megtorpant, mert be volt zárva és nem látta sehol a kulcsot. Megrángatta a kilincset, majd tehetetlenségében, hogy nem tud elmenekülni a könnyáradatának megérkezése előtt a fal felé fordult és zokogott. A férfi utána jött és a kulcsot a zárba illesztette. Bűnbánóan mondta.
- Bocsánat, önkéntelenül is kivettem a kulcsot, rossz szokás – zavarták a lány könnyei, tudta, hogy ő tehet róluk, de nem akart megenyhülni. – Így nem mehet el, mert még azt gondolják, hogy bántottam. Törölje meg a szemeit, és az orrát és nyugodjon meg – egy zsebkendőt nyújtott a lánynak, de semmi kedvesség nem volt a tettében.
A lány elvette a zsebkendőt, amit meg is csodált egy pillanatra, mert nem papírzsebkendő volt. Igazi férfias illatú textilzsebkendő. Lili beleszagolt és csak utána törölgette meg a szemeit és az orrát, aztán a zsebébe gyűrte a zsebkendőt és a kilincs után nyúlt. Az ajtó már engedett és ő rohant ki az utcára. A férfi utána lépett és megfogta a karját.
- Jól van? Rendben van? – kérdezte.
A lány kihúzta a karját a férfi kezéből és aztán válaszolt.
- Megvagyok – mondta és otthagyta a férfit.
Rohant hazafelé még mindig könnyezve. A ház elé érve látta, hogy az előtérben ég a lámpa, ami azt jelentette, hogy többen is vannak ott, mert a házirendben benne volt, hogy a lámpát mindig le kell kapcsolni és csak addig éghet, amíg fölmegy valaki a lépcsőn. A lány nem akarta, hogy bárki is ilyen állapotban lássa, ezért nem ment be, ácsorgott az utcán, majd, hogy ez ne tűnjön föl elindult körbe a háztömb körül, de mikor visszaért még mindig égtek a lámpák. Ekkor már nem körbe ment, hanem a folyóhoz indult, ahol leült a lépcsőre és a vizet nézte a holdfényben. A kettes, amit kapott nem keserítette el annyira, mint az hogy érezte, hogy a férfi valamiért gyűlölte őt. Már megnyugodva ment haza órák múlva, és amikor belépett a házba a főbérlő kukkantott ki a nappali ajtaján és szólt oda.
- Sajnálhatja, hogy ilyen későn jött, mert látogatója volt. Széchenyi gróf volt itt és órákig várt magára, de végül mennie kellett – a lány dermedten állt.
Tamás itt volt és rá várt. Újra sírni szeretett volna. Most érezte csak igazán, hogy mennyire magányos itt és jól esett volna egy ölelés, egy jó szó.
- Sajnálom, de vizsgázni voltam. Nem üzent valamit? – a nő odalépett a lány mellé és egy levélkét nyújtott át.
- Nagyon kedves fiatalember. Nem is tudtam, hogy maga rokonságban van a Széchenyiekkel. – a nő figyelte a lányt, aki amikor elolvasta a levelet, és meglátta, hogy nem Tamás, hanem Péter volt ott, és őt várta akkor hirtelen melege lett és szédülni is kezdett. A nő tovább csacsogott.- Az unokahúga a grófnak? –
- Nem is tudom, hogyan magyarázzam el a rokoni fokot – próbált meg kitérni a lány a válaszadás elől.
Hogyan is mondhatná el, hogy ő volt nemrég még Széchenyi gróf felesége, de nem ezé a grófé, hanem egy másiké. Elképzelte maga elé Pétert, és ettől újra melege lett. Még mindig rajongásig szerette a férfit. Az asszisztensével való beszélgetéseiben soha nem kérdezett rá, hogy mi van vele, de azt talán sejtette, hogy érdekli és ezért a mondanivalójába mindig bele szőtte azt, hogy éppen mit csinál Péter. Sajnos a férfi a rövidke levelében nem írta meg, hogy hol szállt meg, csak azt írta, hogy várt és megadta a számát. Ezt a telefonszámot eddig nem ismerte. Elővette a mobilját és hívta a számot. Péter hangját hallva a térdei elgyengültek.
- Lili. Hazaértél? Jól vagy?
A lányból talán most tört elő a feszültség teljesen, mert elsírta magát. Zokogva állt a telefonnal a kezében és képtelen volt beszélni. A férfi hangján érződött a rémület. Faggatni próbálta a lányt, de az képtelen volt válaszolni.
- Ne mozdulj. Rohanok hozzád – mondta és lecsapta a telefont és már rohant is vissza.
Lilit a nappaliban találta a házinénivel, aki próbálta vigasztalni.
- Mi történt? Miért sírsz? – kérdezte rémülten.
A lány megpróbálta enyhíteni a helyzetet és csak annyit mondott szipogva.
- Kettest kaptam a vizsgán – az asszony megveregette a hátát és nevetve állt föl.
- Ó, egy kettes nem a világ. Magának eddig csak ötösei voltak, azért ilyen maximalista. Ez föl sem fog tűnni a sok jó jegy között – megkönnyebbülten hagyta ott őket.
Péter átölelte a lányt és erősen szorította. Tudta érezte, hogy nem csak erről a kettesről volt szó, érezte, hogy a lány más miatt sír.
- Itt vagyok. Veled vagyok – suttogta és közben a lány hátát simogatta.
Szerette volna csókolni Lilit, de visszafogta magát. A lány tudta, hogy a házirend nem engedi meg, hogy a férfit fölvigye a szobájába és azt is tudta, hogy ha itt maradnak, akkor ennél nem léphetnek tovább.
- Bocsáss meg a hisztimért – mondta szipogva. – Valahogy kitört belőlem. Mindent tudtam és minden kérdésre válaszoltam, de valami miatt gyűlölt engem az a professzor. Azért fájt annyira, mert imádtam az óráit és nagyon be akartam neki bizonyítani a tudásomat, ő meg gyűlölt. Szinte kidobott és úgy dobta utánam szánalomból a kettest is.
Péter gyanakodva kérdezte.
- Mi a neve ennek a kegyetlen professzornak?
Amikor a lány megmondta a férfi már tudta az igazat. A nyomozója éppen előző napokban hozta át neki a dossziét a nyomozás eredményével, amit a lány anyja és apja után indított. A férfi kiderítette, hogy Lili az egyetemi városhoz közeli kisvárosban született, ahol egy egyetemista lány adott neki életet, majd a szülés másnapján elmenekült, de néhány családtagja kereste később és meg is találta. A lány nemesi származású volt és az egyik fiatal egyetemi oktató volt a gyermek apja. A lányt a családtagok hazavitték és már nem engedték vissza az egyetemre többé, férjhez adták egy grófhoz, akinek egy fiút szült, majd depresszióba esett, és öngyilkos lett a szülés utáni hónapokban.
Péter tudta, hogy a professzort kire is emlékeztette a lány, és a fájó emlékek miatt adott neki rossz jegyet. Most a férfi azért is dilemmában volt, mert tudta az igazat és nem tudta eldönteni, hogy ebből mit is áruljon el a lánynak, hiszen a professzor nem is tud arról, hogy gyereke van. Érezte, hogy az elhallgatás sem lenne jó, ezért a megfelelő körülményeket akarta biztosítani a közléshez. A lány füléhez hajolt és belesúgta.
– Gyere át hozzám, beszélnünk kell – a lány bólintott és a zsebéhez nyúlt, hogy elővegye a zsebkendőjét, és amikor a professzor textilzsebkendője került a kezébe újra sírni kezdett. Péter elővett egy kendőt és letörölgette a lány arcát, majd a főbérlőhöz fordult.
– Lili átjön hozzánk pár napra. Nagy családi összejövetelünk lesz. A szüleim már nagyon várják.
A nő helyeselt.
- Jól teszi, hogy kimozdítja, mert ez a lány el sem jár sehová, állandóan csak tanul.
A lány fölment a szobájába és összedobált pár ruhadarabot és már rohant is le a férfihoz, aki a kocsijához terelgette. A lány arra gondolt, hogy most visszafogja magát és nem omlik rögtön a férfi karjaiba, bár azért nagyon vágyott arra, hogy Péter átölelje. A férfi egy szép villa kertjébe kanyarodott be, és amikor kiszálltak a följárón a lány megkérdezte.
- Ez kinek a háza? Hová hoztál?
Péter megállt a lánnyal szemben, megsimogatta a haját és a szemébe nézett.
- A szüleim háza, de ők most nincsenek itt, a Toscán birtokra mentek, de nagyon szeretnének már megismerni téged. Eléggé visszavonultan élnek, nem járnak a szokásos társasági eseményekre. Most én kértem meg őket, hogy kettesben lehessünk. Ha minden elrendeződött, akkor visszajönnek és bemutatlak nekik – megfogta a lány kezét és bevezette a házba, ami belülről is olyan szép volt, mint kívülről látszott.
Lili lepakolt az emeleti hálóban, ahová a férfi vezette, majd lement a nappaliba, ahol Péter várta. A férfi leült vele szemben és megfogta a kezét.
- Komolyan kell beszélnünk. Megtaláltam a szüleidet és a te döntésed, hogy meg akarod-e ismerni a történetet vagy nem. Nagyon szomorú történet, ezért kérdezem. Akarod tudni mi történt?
A lány nagy levegőt vett és sóhajtva mondta.
- Igen! Tudni akarom. Ne hallgass el semmit – a férfi nekiállt és elkezdte a történetet az elejétől, attól a perctől, amikor a fiatal nemesi családból származó lányt fölvették az egyetemre és az egyik fiatal tanárral egymásba szerettek.
A férfi fényképet is mutatott, amit a lány boldogan nézegetett. A fiatal lány nagyon hasonlított rá, vagyis ő arra a fiatal lányra. A férfi elmondta, hogy a család ellenezte a kapcsolatot, mert a lánynak egy olyan fiút néztek ki, aki szintén nemesi családból származik és az egyetlen örököse volt a címnek és birtoknak. Lili, szinte még gyermek anyukája nem engedett a család nyomásának és megtartotta a gyermeket, akit meg is szült, de a család a kórházban megjelent és hazavitték a lányt szinte kényszerrel és többé nem találkozhatott a szerelmével, aki arról sem tudott, hogy ő megszülte a gyermeküket. A férfi kereste a lányt többször is, de a család egy falat vont köré és nem engedték nekik a kommunikációt. A kicsi babát a kórházban hagyták, és ezzel az államra bízták. A férfi magányosan élte le az életét, mintha még mindig a lányra várna, de a lány pár hónap múlva férjhez ment, majd fiút szült az ifjú nemesnek, és aztán pár hónap múlva öngyilkos lett.
Lili sírva bújt oda Péterhez, amikor az a történet végére ért. A férfi megtörölte a szemét és apró csókokat adott az arcára.
- Olyan szomorú élete volt. Alig volt boldog – a lány arcán könnycseppek folytak. A férfi odasúgta neki.
- Neked kötelességed ezek után boldognak lenni, helyette is – a lány a nyakába kapaszkodott.
- Ígérem, az leszek – mondta és komolyan is gondolta, de ekkor eszébe jutott az apja.- Apám hol él? Ugye ő még él? – Péter itt egy kicsit elgondolkodott, majd válaszolt, őszintén.
- Igen. Él. Azt hittem már rájöttél, hogy ki ő. A tegnapi morcos öreg professzorod, akinek egy ilyen fiatal lány törte össze a szívét. Azért lehetett olyan morcos veled, mert az édesanyádra emlékeztetted, aki eltűnt az életéből.
A lány úgy érezte szédül a sok információtól.
- Van egy testvérem is? Van egy fiú, akit az édesanyám szült nem sokkal utánam –a férfi szomorúan fogta meg a kezét.
- Igen, de azt sem tudja, hogy ki volt az anyja, mert az apja újra nősült és azt sem tudja, hogy aki neveli az nem az édesanyja. Azt hiszem azt a családi vonalat jobb lesz, ha nem bolygatjuk meg.
A lány bizonytalan volt és zavarodott. A sok új információ a fejében kavargott és idő kellett, amíg feldolgozza. A férfi látta rajta a bizonytalanságot és szeretett volna segíteni.
- Lili, itt vagyok neked. Minden kötelezettség nélkül. Itt vagyok, és ha beszélni akarsz velem, akkor beszélgessünk, ha hallgatni akarsz és gondolkodni, akkor hallgatok. Itt megpihenhetsz, itthon vagy. Ha akarod, maradok veled, ha akarod, elmegyek, bár szívesebben maradnék, és most nem hagynálak egyedül – megcirógatta a lány arcát. – Te döntesz. Mindenről te döntesz. Egy önálló nő vagy, és akár el is küldhetsz a fenébe, azok után, amit tettünk veled Tamással.
- Kérlek, arról ne beszéljünk – vágott közbe gyorsan a lány.
- Jó, jó, jó. Bocs – mondta a férfi gyorsan.- Örülök, hogy most itt vagy.
A lány körülnézett, talán először mióta belépett a szobába.
- A szüleid mit szólnának, ha tudnák, hogy itt vagyok? Tudom, hogy a Tamással való házasságomat kissé ellenezték.
A férfi a lány tekintetét kereste, belenézett a szemébe és úgy döntött nem fog hazudni.
- Szépíthetném a dolgokat, de nem fogom. Azt még nem tudják, hogy elváltatok csak azt, hogy otthagytad Tamást, és azt mondták, hogy mi megmondtuk. Azt hiszik, hogy csak a pénzéért voltál Tamással. Azt nem tudják, hogy mi történt és képtelen voltam elmondani nekik.
A lány elgondolkodott.
- Ez azt jelenti, hogy nem is ismerhetem meg őket. Ha visszajönnek, akkor nekem el kell mennem? – a férfi újra őszinte volt.
- Azt jelenti, hogy még nem tudnak rólad semmit, de minden vágyam az, hogy az igazi Lilit megismerjék. Meg is fogják. Be akarom nekik mutatni. Anyám is, és apám is imádna, ha ismerne.
- Ezt kétlem - mosolygott a lány szomorúan.- Nem akarok én itt maradni. Holnap elmegyek.
- Kérlek ne! – ijedt meg a férfi. – Szeretnék egy kicsit veled lenni, sokat beszélgetni.
A lány összegömbölyödve ült a kanapén. Szerette volna, ha a férfi újra az a szenvedélyes és vad szerető lenne, de ez a Péter már nem az volt. Gyengéd és kedves volt, de nem rohanta le, pedig a lányban újra éledt a szenvedély.
– Ígérem, hogy most már lassan haladok, adok időt mindenre, arra hogy megismerj, hogy tudd, ki vagyok, hogy tudj választani.
A lány úgy érezte ismeri ezt a férfit, hogy szereti, hogy már kiválasztotta. Bevackolta magát az ölelésébe és úgy aludt el.
A lány már egy hete lakott a villában és csak akkor mozdultak ki, amikor visszamentek a lány ruháit összeszedni a szobájába. Péter nagyon tartózkodó volt, bár azt hangoztatta, hogy mellette áll, nem azt mondta, hogy szereti. Tamás is jelentkezett közben, és amikor megtudta a lány szüleinek történetét ő is azt tanácsolta, hogy az anyja családját ne keresse meg.
- Apámat, a találkozásunk után már nem kereshetem meg – mondta a lány és ő maga is elcsodálkozott, hogy a professzort már apjaként emlegeti.
A lánynak be kellett mennie az egyetemre beíratni a jegyeit és a professzorhoz is volt időpontja. Félve indult el reggel és el is mondta Péternek, az érzéseit. A férfi vigasztalta. Remélte, hogy a professzor megkapta azt a kis információt a lányról, amit megpróbált eljuttatni névtelenül. Lili hosszan készülődött és végül egy olyan ruhát vett föl, amilyet az édesanyja viselt azon a fényképen, amit róla kapott. A haját is úgy kötötte föl, és amikor kilépett a szobából a férfi meglepődve állt előtte.
- Vissza akarod idézni a múltat? Félek, ha a professzor így meglát, akkor szívrohamot fog kapni – odalépett a lányhoz és az arcát a kezei közé fogta. – Csodaszép vagy – mondta halkan és a lány szájára egy apró csókot adott, majd rögtön elnézést is kért. Lilit ez zavarta, mert ő arra a szenvedélyre vágyott, ami előtte volt közöttük, de a férfi továbbra is nagyon visszafogott volt.
- Csak végre boldog akarok lenni, helyette is – mondta halkan és odahajolt a férfihoz, aki átölelte és megsimogatta a hátát.
- Az leszel. Mindent megteszek, hogy az lehess – mondta.
A lány közben arra gondolt, hogy nem mindent, hiszen annyira távol vagy tőlem.
A jegyeit gyorsan összeszedte, mert nem kellett sehol sorban állnia, volt olyan előadó, ahol a titkárnő írta be a jegyet és írta alá. Lili a legutolsónak hagyta az apját. Félve lépett be az előtérbe, ahol a titkárnő ült egy asztalnál. A lány odaadta az okmányait és várta a beírást, közben körbenézett, csalódott volt, mert látni akarta a professzort.
- Hagyja itt a könyvét, holnap visszajöhet érte – mondta a nő szigorúan a lánynak.
- Arra számítottam, hogy még most megkapom a jegyemet – szaladt ki Lili száján a csalódottságtól.
- Sajnálom, de ma már nem kaphatja meg. Holnap reggel az első dolgom lesz, hogy a professzor elé tegyem. Ma már nem fog visszajönni.
A lány nem hagyta magát.
- Akkor miért adott időpontot? A könyvemet bármikor behozhattam volna.
A nő megvonta a vállát.
- A többiekét alá is írta, de a maga jegye még kétséges, azt mondta át kell gondolnia. Szerintem ne feszegesse, mert még a végén meg fogja buktatni. Úgy hallottam, hogy nem felelt valami fényesen.
A lány szomorúan nézett a nőre, de az igazságtalanságot nem hagyhatta.
- Minden kérdésére válaszoltam. Jól válaszoltam. Lehet, hogy másik vizsgáztatót kellene kérnem.
A nő fensőbbségesen nézett rá.
- Nem ajánlom, hogy lázadozzon, ha elfogultságot jelent be a többi professzor még szigorúbb lesz. A vége úgyis az lesz, hogy helybenhagyják a jegyet.
A lány most már határozottabb volt.
- Beszélni akarok a professzorral. Megóvom a jegyemet.
- Még nem is tudja, hogy hányast fog kapni – hallotta az ajtóból a professzor hangját a lány. Hirtelen fordult meg, és amikor a férfira nézett már teljesen mást érzett, mint akkor, mikor vizsgázott. Már nem félt tőle és nem is tartotta gonosznak. Egy összetört szívű, fájdalommal teli tekintetű férfi állt előtte.
- Nem tudom, hogy milyen jegyet szán nekem. Ez igaz, de maga azt tudja, hogy nem annyit érdemlek, mint amennyit a múltkor mondott. Mindent tudtam és nem tudott olyan kérdést feltenni, amire ne tudtam volna válaszolni valamit.
A férfi végigmérte a lányt.
- Valamit. Igen, mindenre mondott valamit, éppen ezért gondoltam, hogy a múltkor mondott jegyet felülbírálom. Továbbra is van problémája?
Ott álltak egymással szemben a titkárnő asztala előtt és a nő figyelte őket. A lány fölkapta a kiskönyvét a titkárnő asztaláról és a férfi kezébe adta.
- Írja be a jegyemet és majd megmondom van-e problémám – mondta harciasan.
A férfi elmosolyodott és a szobája felé ment, majd visszaszólt.
- Jöjjön be, megbeszéljük.
A titkárnőn látszott, sajnálja, hogy nem lehet tanúja a beszélgetés folytatásának. A lány belépett, és a férfi becsukta mögötte az ajtót, majd megállt mellette. – Na, és most elárulhatja, hogy mi a célja ezzel a játékkal.
Lili kikerekedett szemmel nézett rá.
- Mire gondol? A jegyet azért nem fogadtam el, mert igazságtalannak tartottam, na és gondolom ön is, ha fontolgatta, hogy megváltoztatja.
A lány egyre harciasabb lett.
- Maga játszik velem, az érzelmeimmel. Csak azt tudnám, hogy honnan tudta meg a részleteket, bár már semmin sem csodálkozom, a mai diákok annyira szemtelenek és tolakodóak - elgondolkodott aztán hirtelen annyit mondott. – Tudja, mit mondok? Amiatt, amit az érzelmeimmel tett, megbuktatom. Na és most mehet panaszkodni, kérhet másik vizsgáztatót, akár ki is rúgathat. Viszontlátásra hölgyem.
A férfi dühösnek tűnt. Lili megbánta már a harciasságát, lehajtott fejjel állt az ajtóban és halkan mondta.
- Nem akartam megbántani. Igazságtalannak tartottam a jegyet és azért voltam ilyen harcias, de már megbántam. Nem akarok vitatkozni önnel. Elfogadom a kettest, szó nélkül elfogadom – már alig várta, hogy elszabadulhasson.
A férfi még megkérdezte, hogy rokonságban áll-e az édesanyja családjával. A lány halkan válaszolt.
- Senkivel sem állok rokonságban. Születésemkor otthagytak egy kórházban és az állam nevelt föl.
A férfi döbbenten nézett rá, majd közelebb lépett és a haja után nyúlt, amiből egy tincset megfogott és az ujjára tekert.
- Pontosan mikor született? – kérdezte, de a lány már látta rajta a felismerést.
Kicsit meg is ijedt ettől és már menekülni akart. Elhadarta a születési idejét és a várost, aztán megfordult és a kilincsre tette a kezét.
- Azt hiszem, a szánalmából egyáltalán nem kérek – mondta, kinyitotta az ajtót és visszaszólt. – Azt ír be, amit akar, de kérem, ne szánalomból tegye, gondoljon bele, hogy hogyan vizsgáztam és azt osztályozza. Az indexért majd később visszajövök, hagyja a titkárnőjénél. – a lány már rohant is kifelé és már nem láthatta a férfi arcát, aki döbbenten állt és nézte ezt a gyönyörű lányt, aki szinte olyan, mint a szerelme másolata.
A titkárnője rémülten nézett rá, soha nem látta ilyennek a professzort, de eddig a diákokkal sem került konfliktusba, mindenki szerette. Ez a lány valamiért irritálta a férfit.
Lili rohant lefelé a lépcsőn, majd ki az utcára és csak a központi épület előtti téren állt meg, nagy levegőt vett és próbált megnyugodni. Péter messziről figyelte és látta, hogy a lány mennyire földúlt. Lassan közeledett hozzá. Amikor a lány meglátta az arca fölragyogott és rohant felé. Ő olyan boldog volt ettől a látványtól, hogy majd kibújt a bőréből.
- Jól vagy kicsim? – kérdezte a lányt, aki válasz helyett a nyaka köré fonta a karját és odabújt hozzá.
- Kérlek, ölelj át – súgta a lány, és amikor a férfi a száját kereste ő engedelmesen adta át magát a csókjának.
Most először csókolóztak mióta a lány elvált.
- Mi történt? – kérdezte a férfi aggódva és a lány arcát fürkészte.
- Azt hittem, hogy kész vagyok rá, hogy találkozzak vele, de még korai volt. Képtelen voltam vele normálisan beszélni.
A férfi aggódva nézett rá.
- Elmondtad neki?
- Nem. Igaz megkérdezte, anyám családjából származom-e, mert emlékeztettem rá és én elmondtam, hogy árva voltam, mire ő tudni akarta mikor születtem és ekkor elrohantam. Éreztem, hogy tudja, ki lehetek, és arra nem voltam még képes, hogy erről beszéljek vele, hiszen még én sem fogtam föl ezt az információt.
Péter érezte, hogy a lány most mennyire sebezhető és próbálta magát távolabb tartani tőle, hiszen nem akarta, hogy ebben a sérülékeny állapotban csak azért boruljon a nyakába, mert egyedül van.
- Lili, veled vagyok, hidd el, akkor is, ha nem engem választasz. Melletted állok és segítek.
A lány elhúzódott.
- Köszönöm – mondta és már megbánta, hogy elengedte magát és a férfi karjaiba omlott.
A férfi azért ki akarta engesztelni.
- Mit terveztél a szünetre? Lenne egy ajánlatom, ha még nem kötelezted el magad.
- Nem terveztem semmit – mondta a lány és arra gondolt, hogy itt nem akart maradni, de azt még nem tudta, hogy hová is mehetne, hiszen igazi otthona most sem volt.
Abba a házba nem akart menni, amit a férje adott neki, hiszen úgy érezte, hogy ahhoz neki nincs joga.
– Mi az ajánlat? – nézett a férfira hunyorogva, mert a szemébe sütött a nap.
- Toscana? Ehhez mit szólnál? – a lány egy pillanatra megörült, majd elkomorodott.
- Azt nem lehet, hiszen ott vannak a szüleid – mondta ki gondolkodás nélkül.
- Szeretném, ha megismernének. Tudom, hogy mindennél jobban megszeretnének, ha tudnák, hogy ki is vagy igazán.
A lány zavarban volt.
- Annyira csodálatos volt ott, azok a napok életem legboldogabb napjai és aztán a legszomorúbb napok is ott voltak. Most mire számítsak? –
- Először nagy küzdelemre, aztán békére, szeretetre és szerelemre – súgta a férfi és az arcát simogatta, közben elindultak a belváros felé, ahol ebédelni akartak.
A lány elbizonytalanodott, aztán amikor már az étterem előtt álltak megszólalt.
- Nem mehetek veled. Inkább hazamegyek az intézetbe, ott úgyis sok a munka még és számítanak rám. Ott otthon vagyok, azt hiszem egy kicsit legalábbis.
A férfi maga felé fordította, de a lány lehajtotta a fejét és nem nézett a szemébe. Péter látta a lány zavarát és nagyon sajnálta, hogy még mindig ilyen zavarok vannak közöttük. Elgondolkodott és úgy érezte Lili talán Tamás miatt nem akar vele menni, lehet, hogy még mindig Tamást szereti és azt bánja, hogy vége lett a kapcsolatuknak. Fájdalmat érzett emiatt és mégis csak szerelemmel tudott a lányra nézni.
- Nem kényszerítelek semmire. Szerettem volna, ha ott vagy velem, velünk, de ha nem akarsz, azt is tiszteletben tartom.
A férfi elhallgatott és ebéd közben is alig beszéltek, aztán nem bírta és megkérdezte.
- Tamással mikor beszéltetek?
A lány hirtelen fölkapta a fejét és aztán újra a tányérját nézte.
- Már nem is tudom mikor, eleinte még hívott, hogy érdeklődjön, de az utolsó hívása hetekkel ezelőtt volt. Te mit tudsz róla? Jól van?- aztán újra fölnézett és rémület volt a szemében. – Ugye jól van?
A férfi elgondolkodott, hogy mit válaszoljon, hiszen ő is alig találkozott Tamással, de tudta, hogy belevetette magát egy kapcsolatba Sacival, azzal a nővel, akivel Lili előtt élt. Péter tudta, hogy a nőt nem szereti, de a kapcsolatba mégis annyira beleadta magát, hogy ki sem látszik a nővel szervezett programokból. Saci végig mutogatta a társaságban.
- Jól van. Semmi baja. Ritkán beszélünk, mostanában nem keres, ami érthető is. Csak rólad tudnánk beszélni, az meg mind a kettőnknek fáj még.
A lány elvörösödött.
- Bocsáss meg nekem. Bocsássatok meg nekem. Felforgattam az életeteket. Annyira buta és meggondolatlan voltam. Soha nem fogom tudni jóvátenni, annyira fáj, hogy összekavartam mindent.
A férfi látta a lány bűntudatát és szerette volna megnyugtatni, de mégis hallgatott. Megsimogatta a kezét és hallgatott. Lili nagyon rosszul érezte magát, ezért gyorsan befejezte az evést és indulni akart.
- Nekem még dolgom van itt a belvárosban, de te csak menj haza, hívok egy taxit. Otthon majd találkozunk – zavarban volt kicsit, mert azt tervezte, hogy beszél Tamással és azt nem akarta otthonról intézni, a lány előtt.
- Nem kell taxi, nekem is dolgom van még a könyvtárban és egyéb helyeken – mondta a lány, és már állt is föl és rohant kifelé.
El akart rohanni a bűntudat elől is, de az kísérte, állandóan vele volt. Péter nézett utána és már nyúlt is a telefonja után és hívta Tamást. Amikor a barátja fölvette először habozott, majd elmondta, hogy Lilivel ebédelt és a lány eléggé maga alatt van.
- Erre most mit mondjak? – kérdezte a férfi idegesen.
Péter mérges volt, hiszen ők is tehettek a lány hangulatáról.
- Mikor beszéltél vele utoljára? Hívd föl. Kérdezd meg, hogy van, beszélj vele. Szenved miattad. Szerintem még mindig szeret téged, hiszen az első nagy szerelme vagy.
Tamás még mindig feszülten válaszolt.
- Te vagy a szerelme. Engem elhagyott, ha nem emlékeznél, és veled csalt meg.
Ekkor Péter még dühösebb lett.
- Hogy mondhatsz ilyet, hiszen behálóztam, elcsábítottam a te kérésedre. Te benne voltál ebben és mégis ő szenved és még mindig téged szeret.
A férfi szinte rákiabált.
- Hagyd ezt abba, nem akarom hallani. Megpróbálom lezárni életem ezt a szakaszát és már majdnem sikerült is, kérlek, ne bolygasd föl. Sacival jól megvagyok, már szinte alig gondoltam rá. Ne tépd föl a sebeket. Szerintem téged szeret és ezt neked is tudnod kell, érezned kell.
Péter levegőért kapkodott.
- Szenved. Rám se tud nézni bűntudat nélkül.
- Szerintem neked van bűntudatod. Próbáld meg magadban rendbe tenni a dolgokat és segíts neki.
Péter erre mit is mondhatott.
- Tamás, biztos, hogy már nem szereted? – kérdezte halkan.
- Szeretem. Mindig is szeretni fogom – mondta és lecsapta a telefont.
Péter leforrázottan ült ott, és szeretett volna rögtön ott lenni Lilivel és ölelni a lányt, de most még több kétséget érzett. Elindult hazafelé.
Lili tényleg a könyvtárba ment, ahol az előtérben leült és az elnöknőt hívta. Az idős asszony mindig segítségére volt, amikor nagyon egyedül érezte magát. Szerencsére a közvetlen számon rövid idő alatt mindig elérte. Elmondta az asszonynak, hogy úgy érzi nagy hibát követett el, de az vigasztalta és ápolgatta a lelkét. Kérte, hogy töltsön nála nyáron pár hetet. A lány nemet mondott, arra hivatkozva, hogy az intézetben van rá szükség.
- Tudod, hogy bármikor jöhetsz, ha arra vágysz, hogy nyugalom legyen körülötted. – búcsúzott az asszony.
Lili lassan ment a férfi háza felé, azon törte a fejét, hogy mit tegyen. Fájt neki minden, a szerelem, a magány, az egyedüllét. Úgy gondolta, hogy összepakol, és még aznap elindul az intézetbe. Fölhívta a titkárát, aki arra kérte csak másnap menjen, mert aznapra már bezártak és nem tudják őt sem elhelyezni éjjelre. Péter még nem volt otthon, ezért gyorsan összepakolt és már indulni készült, mikor meghallotta, hogy valaki nyitja az ajtót. Éppen a konyhában állt és egy pohár vizet ivott. Meglepetten látta, hogy egy idősebb nő lép be magabiztosan, akiről rögtön tudta, hogy Péter anyja lehet. Zavarában majdnem leejtette a poharat, ami a kezében volt. Úgy érezte, hogy neki most nem lenne szabad itt lennie és már kapta is föl a táskáját.
- Bocsánat asszonyom, hogy még itt talált. A fia vett föl pár napra háztartási alkalmazottnak és megígértem neki, hogy ma elmegyek, mert már nincs rám szüksége - a lány a könnyeit nyelte és reménykedett abban, hogy hamar kiszabadul innen és addig tudja magát tartani. Tudta, hogy a férfi szülei előítélettel állnak hozzá, úgy érzik Tamáshoz csak a pénze miatt ment hozzá és most meg Péterre vetette ki a hálóját. Remélte, hogy asszony nem ismeri meg.
- Semmi gond. Nem akarom én elűzni. Pakoljon csak nyugodtan. Péter hol van? – kérdezte az asszony nyugodtan. Úgy tűnt nem lepődött meg azon, hogy itt egy lányt talál.
- A városban van dolga. Nem mondta, hogy mikor jön – a lány a táskája után nyúlt.- Akkor én mennék is. Örülök, hogy itthon van asszonyom, legalább a kulcsokat itt hagyhatom Önnél – nyújtotta a kulcsait az asszonynak.
- Nem haragszik meg, ha arra kérem, hogy még maradjon egy kicsit? – kérdezte a nő és a lány biztos volt abban, hogy nem ismerte föl őt. – a repülés után mindig rettenetesen fáj a fejem és képtelen vagyok ilyenkor bármire is, viszont éhes vagyok. Ha lehetne, készítene nekem pár falatot és főzne kávét? Addig lefekszem a nappaliban, és ha kész van, nyugodtan ébresszen föl.
A lány beleegyezett. Izgatottan nézelődött a hűtőben és állította össze a menüt, készítette össze a kávét. Az ebéddel gyorsan elkészült. Biztosra ment, és a Toscanában tanult receptet vette elő. A finom illatokra az asszony meg is jelent a konyhában. A fejem jobb lett a gyógyszertől, de a hasam azt jelzi, hogy itt nagyon finom falatok készülnek.
A lány kitett eléje egy tányért és tálalt, majd teletöltötte a csészét kávéval és elégedetten nézte, ahogy az asszony eszik.
- Ügyes vagy. Nagyon finom volt. A fiam tudta, hogy miért fogad föl. Nem is értem hogyan engedhet el. Nem szeretnél maradni? Szívesen megtartanálak, ha ilyeneket főzöl. Igaz most csak pár napra jöttem, mert néhány diákomat kell levizsgáztatnom.
- Sajnálom asszonyom, de dolgom van máshol és nem maradhatok – utasította el a lány és újra készülődött. – Jól van asszonyom? – kérdezte a lány.
- Köszönöm, sokkal jobban és ezt nem csak a gyógyszernek, hanem neked is köszönhetem. Nagyon jól főzöl. A fiam kifizetett? Remélem, nem tartozik, de ha igen, akkor én kifizetem a béredet.
Lili most kissé kellemetlenül érezte magát.
- Péter már mindent elintézett – mondta, majd elköszönt és elment.
Gyalog indult a városba, bár taxit hívhatott volna, de úgy érezte gondolkodnia kell. Már hosszú utat megtett mikor eldöntötte, hogy Gézának, az építési vállalkozónak telefonál és megkéri, maradhasson nála éjjel. Úgy gondolta a kis Anna is örülne neki. A férfi rögtön föl is vette a telefont és megígérte, hogy érte jön kocsival.
- Anna éppen a nagyszüleinél van, úgyis egyedül éreztem magam és alig tudtam magam visszafogni, hogy óránként ne hívjam föl őket.
A lány beleegyezett és megbeszélték, hogy hol vár a férfira. Ezután Lili kikapcsolta a telefonját.
Péter órák múlva ment csak haza, addig kóborolt, kocsmákban ült és ivott, majd megbánta és kávézott, hogy józanodjon. A nappaliba lépve meglepetten látta az anyját a karosszékben ülve olvasni. Az asszony boldogan ölelte át.
- Olyan nyúzott vagy. Jól vagy? – kérdezte rögtön.
- Semmi bajom – mondta és átölelte az asszonyt. – Egyedül vagy? – kérdezte
- Sajnos egyedül és újra megéheztem. A fiatal hölgy ismerősöd, akit alkalmaztál sajnos elment, de előtte még nagyon finom ebéddel örvendeztetett meg. Nem is értem, hogyan engedhetted el. Egy kincs egy ilyen jól főzni tudó alkalmazott. Kedves is volt és illemtudó. Miért ment el? Kikezdtél vele?
A férfi leforrázottnak érezte magát. Nem is értette, hogy Lili miért mondta azt, hogy háztartási alkalmazott. Azt meg el sem tudta képzelni, hogy a lány hová tűnhetett.
- Nem kezdtem ki vele – mondta halkan, majd elnézést kért és otthagyta az asszonyt, a szobájába ment telefonálni, de a lány készüléke ki volt kapcsolva, aztán a panziót hívta, ahol a lány előzőleg lakott és kérte Lilit, de a főbérlő azt mondta nem is látta azóta a lányt, mióta ő elhozta a cuccaival együtt. Péter rémült volt. Úgy érezte elveszítette a lányt. Hívta Tamást és elmondta, hogy mi történt, de ő sem tudott semmit a lányról és most már ő is megrémült.
- Odamegyek, megkeressük – mondta gyorsan. Aztán még eszébe jutott. – Lehet, hogy most is az elnöki rezidenciára ment. Arról meg nem fogunk tudni, ott teljes a titoktartás.
Péter kétségbe volt esve.
- Lehet, hogy most már végleg elvesztettem – mondta könnyes szemmel. Ekkor lépett be az anyja és lépett oda hozzá. Faggatta, hogyan tudna segíteni, de a férfi annyira kétségbeesett volt, hogy a nő csak haragudni tudott arra a nőre, aki ennyire meggyötri a fiát és Tamást is. Tamás megígérte, hogy az elnöknő unokáinál fog majd érdeklődni és aztán hívja őt. Péter leült az anyjával szemben és mindent elmondott neki. Úgy érezte azt is el kell mondania, amit eddig elhallgatott, hogy mit tettek ők Tamással ketten ezzel az ártatlan lánnyal. Az asszony meghallgatta és csodálkozva kérdezte.
- Ő volt itt délután? Miért nem mondta? Miért nem szólt?
A férfi már nem uralkodott a könnyein.
- Menekült. Tőled meg félt, mert úgy tudta, hogy utálod és elítéled őt.
A nő ezt nem tagadta, még mindig nem igazán értette a lányt, hogy miért csábította el Pétert, Tamás után. A férfi elmondta neki az elnöki kapcsolatot is és az asszony még jobban elcsodálkozott azon, hogy az elnökasszony szinte gyermekeként kezeli a lányt és védelmezi. Aztán az asszony mindent átgondolt és a fiát átkarolva annyit kérdezett.
- Hol érezte magát otthon ez a lány? Hol van az otthona? Oda ment, ahol ezt érezte.
A férfi ránézett az anyjára és aztán megölelte.
- Igazad lehet. Egyedül eddig az intézet volt az otthona. A Tamástól örökölt házba nem akart visszamenni, lakása nem volt, senkije nem volt. Az elnökasszonyhoz talán most nem ment, de az intézetbe mehetett, hiszen azon dolgozik, hogy az igazi otthon legyen. Oda mehetett – rögtön tárcsázott és hívta a lány titkárát, aki meg is erősítette, hogy a lány oda akart menni, de ma még nem mehetett, mert a ház le van zárva. Ekkor a férfi újra a fejét törte és eszébe is jutott Géza, akit a lány megkedvelt. A férfi is felvette a telefont, és amikor ő a lány után érdeklődött, akkor elhallgatott. Péter érezte, hogy nem akar hazudni, de talán a lány megkérte ne mondja meg, hogy vele van, ezután csak ennyit kérdezett. - Otthon vagy? – Géza halkan válaszolt, pedig még a lány nem volt vele.
- Még nem, de nemsokára megyek haza, de vendégem is lesz.
Péter már tudta, hogy a lány oda menekült a férfihez.
- Vigyázz nagyon rá – mondta neki.
- Úgy lesz. Vigyázni fogok rá. Bár nem tudom mi történt köztetek, de ha bántani merted, akkor jobb lesz, ha többé nem jössz a városunkba – a hangja fenyegető volt.
- Nem bántottam. Szeretem. Mindennél jobban szeretem – mondta ki és közben az anyja reakcióját nézte. Az asszony megszorította a kezét, majd megsimogatta a fejét. Sajnálta a fiát és remélte, hogy megtalálja a boldogságot ezzel a lánnyal, akivel minden olyan bonyolult. - Holnap odamegyek, de ne mond meg neki kérlek. Beszélnem kell vele – búcsúzott el Gézától. Fölhívta Tamást is és elmondta, hogy mit tudott meg. A férfi megnyugodott.
- Odamenjek én is? – kérdezte.
- Ne, kérlek ne. Ha megtudok valamit, akkor hívlak. Megpróbálom helyre hozni a dolgokat kettőnk között, ha nem megy, akkor majd értesítelek.
- Veled menjek? – kérdezte az anyja.
- Nem, ezt nekem kell rendbe tennem - simogatta meg az anyja kezét – majd meglátod anya, hogy mennyire aranyos. Szeretned kell őt, szeretni is fogod, biztos vagyok benne.
Az asszony magához szorította.
- Remélem, hogy boldoggá tesz és akkor én nagyon fogom szeretni.
Péter úgy döntött, hogy reggel indul. Megpróbált aludni, de nehezen ment, mert mindig Lilin járt az agya.
Lili nagyon fáradtnak érezte magát és egy szót sem szólt a kocsiban, amikor beszállt Géza mellé. A férfi nem unszolta, tudta, hogy ha úgy érzi, majd a lány úgyis kitálal. A házba lépve sem nyaggatta, bevezette a vendéghálóba és megállt előtte.
- Most képtelen vagyok beszélni róla – mondta a lány halkan és a férfira nézett, aki önkéntelenül is az arca felé nyúlt és megsimogatta. – Holnap szerencsére sok munkám lesz, mert a jelentkezőket válogatjuk, akik a gyerekek mellé jelentkeztek nevelőnek. Olyanokat kell találnom, akik anyjuk helyett anyjuk lesznek.
A férfi megkérdezte.
- Férfiak szóba sem jöhetnek? Ez nem diszkrimináció?
A lány elgondolkodott.
- Igazad van. Te is helytállsz Anna mellett, miért ne jöhetnének férfiak is? Esetleg párban, hogy minden viselkedésmintát megtanulhassanak. Köszönöm Géza – ölelte meg spontán a férfit, aki átkarolta és megsimította a hátát. Lili kibontakozott és vidáman mondta. – Már jobban is vagyok. Beszélgessünk még – mondta és lementek a nappaliba, ahol hajnalig beszélgettek az intézetről arról, hogy a lány hogyan képzeli. Rengeteg terve volt. Géza újra azt érezte, hogy irigyli Pétert, amiért ez a csodálatos lány őt szereti, mert szereti, azt látta, bármennyire is próbálta tagadni. Lili is egyre jobban azt érezte, hogy Péter az számára, akire vágyik, akit mindennél jobban szeret, de úgy érezte, hogy ezt magában kell tartania, mert nem akart senkivel küzdeni a férfiért.
Reggel már kicsit jobban érezte magát, úgy érezte, mintha tele lenne energiával. A válogatáson az igazgató, az asszisztense, és ő ültek az asztalnál és fogadták a jelentkezőket. A lány nagyon együttérző volt, mert tudta milyen rossz egy ilyen stresszhelyzetben teljesíteni. Az igazgató teljesen más szempontok szerint nézte a jelentkezőket, neki az iskolai végzettség volt a legfontosabb, míg a lánynak az empátia készség, a szimpátia, a gyakorlati tudás. Már több jelentkezőn túl voltak, mikor szünetet tartottak. Egy-egy jelentkezővel, több mint egy órán át beszélgettek, ezért nekik is fárasztó volt a dolog. Lili úgyis eléggé keveset aludt, ezért a végén már ásítozott is. A szünetben kiment a folyosóra, kinyitott egy ablakot és a beáramló hideg levegővel próbálta magát fölébreszteni. Azt nem vette észre, hogy Péter odaállt mögé és csak nézte. Éppen hátra akart lépni, hogy becsukja az ablakot, amit a férfi nem vett észre és a lány beleütközött. Rémülten nézett hátra, de az erős férfikarok átölelték és védelmezőn szorították.
- Mióta állsz itt? – kérdezte a lány az ijedtségből magához térve.
- Egy ideje. Nem akartalak megzavarni, de éreznem kellett a közelségedet.
A lány meg akart fordulni, de a férfi nem engedte, áthajolt fölötte és becsukta az ablakot rendesen, majd tovább ölelte a lányt.
– Maradj még így egy icipicit – kérte a fülébe súgva és a lány érezte a gerjedelmét, amitől ő is izgalomba jött. Belesimult a férfi ölelésébe és a mellkasára hajtotta a fejét. A férfi a hatalmas tenyerébe fogta a lány apró kezeit és a szájához emelte, majd belecsókolt. – Köszönöm - mondta pár perc múlva és a nyakába is csókolt finoman, szinte lehelve, majd elengedte Lilit, aki úgy érezte fázik a férfi melege nélkül. Most már megfordult és fölnézett, de Péter nem nézett a szemébe, halkan szólt hozzá.- Hogy haladtok?- a lány is halk volt.
- Nehéz kiválasztani a legjobbakat, hiszen az éles helyzetekben fog majd kiderülni milyenek. A férfi alig tudott uralkodni magán, szerette volna a lányt újra a karjaiba zárni.
- Miért nem csináltok próbahetet? Akkor jobban meg tudnátok ítélni őket. Na, nem a gyerekekkel kellene nekik kísérletezni, hanem a válogatókkal költöznének be, úgyis ki kellene próbálni dolgokat itt, az átadás előtt. Segíthetnének a berendezésben is. Azt mondják, lakva ismerünk meg mindenkit a legjobban.
A lány ezt jó ötletnek tartotta, és amikor újra bement, akkor ezt el is mondta a többieknek. Az igazgató és az asszisztens is megvalósíthatónak vélte, az összes jelentkezővel alá is íratták a beleegyezést és a következő héten már be is költöztek. Péter is ottmaradt és ő is beköltözött az egyik szobába. Lili közben konfliktushelyzeteket dolgozott ki és azzal akarta kipróbálni a jelölteket. A jelentkezők közül már az első napon látszott, hogy ki lesz alkalmas. Lili minden nap találkozott Péterrel, de alig beszéltek, mert mindig volt körülöttük valaki és olyankor a férfi nem szólt hozzá. Amikor Tamás megérkezett a lány rögtön odarohant hozzá, a férfi a karjaiba zárta, ölelte és megcsókolta.
- Ha tudnád mennyire hiányoztál – súgta a lány fülébe.
Lili is halkan válaszolt.
- Soha egy percre sem szűntem meg szeretni téged. Mindig is szeretni foglak, akkor is, ha nem vagyok a feleséged.
Péter látta őket és szomorúan vette tudomásul, hogy a lány soha nem lehet az övé. Ő is üdvözölte Tamást és aztán kimentette magát és otthagyta őket, úgy érezte képtelen nézni az újra egymásra találásukat. Tamás meg is kérdezte a lányt, hogy mi van közöttük.
- Semmi. Alig szól hozzám. Teljesen megváltozott, olyan tartózkodó lett – ezt annyira szomorúan mondta, hogy a férfi megsajnálta és csodálkozott, hogy Péter ennyire megváltozott, hiszen ő úgy tudta, hogy szerelmes a lányba. Amikor végre kettesben maradtak az unokatestvérével meg is kérdezte.
- Mi van veled? Azt hittem, hogy egymás karjaiban talállak titeket, hiszen szeretitek egymást. A férfi fürkészőn nézett rá.
- Ezt komolyan kérdezed? Úgy üdvözölt téged, mintha soha el sem váltatok volna. Látszott, hogy téged szeret még mindig.
- Tévedsz. Az igaz, hogy engem is szeret, de nem belém szerelmes. Már csak a volt férje vagyok, akit szeret, mint egy régi barátot, de beléd szerelmes. Tudom, hogy téged szeret és nem értem, hogy miért nem vagytok együtt.
- Nem akartam lerohanni. Azt akartam, hogy azért válasszon, mert szeret és ne azért, mert hálás, és mert éppen itt vagyok, én vagyok itt.
- Butaság. Bárki lehetne itt, nem kellene neki csak te – Tamás szemrehányó volt - itt van a legcsodálatosabb lány előtted és te várakozol, pedig szereted és ő is szeret és mind a ketten szenvedtek. Ő retteg, mert a szüleid sem kedvelik, és nem akar konfliktust közöttetek. Biztos, hogy fel tudod őt vállalni?
Péter őszinte volt.
- Szeretem, imádom, másra sem tudok gondolni. Vállalom őt, bármi áron. Különben anyám már kezdi elfogadni, mert látja, hogy szenvedek. Azért jó lenne, ha te is beszélnél velük. Téged mindig jobban megértettek.
Tamás megígérte, hogy beszél velük, amikor megjönnek a megnyitóra. Már csak pár nap volt és nagyon készültek a nagy eseményre, mert az elnökasszony is ígérte, hogy el fog jönni. Lili beszélt vele és ő maga ajánlotta föl, hogy eljön. A lány fölajánlotta neki a Széchenyi kastélyt szállásnak, amit az idős asszony el is fogadott. Tamás emiatt lakott az intézetben Péterrel együtt. A lány sokat dolgozott, mert a válogatás után, amikor a nevelőket már kiválasztotta, akkor a gyerekeket kellett csoportokra osztani, ahogyan ő nevezte családokat hoztak létre. Az természetes volt, hogy a testvérek egy csoportba kerültek, de a többieknél arra ügyeltek, hogy több korosztály is legyen minden csoportban és egykorúak is. A városban megkeresték a gyerekeket a családoknál és őket is megkérdezték, bár több családnál is a kis lakókat ott szerették volna tartani, annyira megkedvelték egymást. Lili örült ennek, mert ezeknek a gyerekeknek a sorsa már sínen volt, ha családba kerültek. Lassan megérkeztek azok is, akik már koruknál fogva nem lakhattak ott, de nem volt hol lakniuk és itt jól jött a segítségük. Kaptak munkát és szállást is. Amikor az első kis családok beköltöztek a lány ott volt velük végig.
A megnyitó és az utána következő ünnepség olyan volt, mint egy álom. Lili szeretett volna elbujdokolni, mert nem akart a középpontban lenni, de kénytelen volt, mert ami ott működni kezdett az mind az ő ötletéből indult ki. Amikor mindennek vége volt a lány szomorúan ült az egyik hátsó folyosón és üresnek érezte magát. A telefonja csörgött és csak azért vette föl, mert az asszisztense hívta. A fiatal nő közölte vele, hogy többen is keresték és nem tudja, mit mondhat nekik, adhat-e időpontokat.
- Mondd azt, hogy elutaztam és nem vagyok elérhető. Egyedül neked fogom fölvenni a telefonomat. Neki kell állnom a gyakorlatom letöltésének, ha diplomázni szeretnék.
A nőnek elmondta hol fog lakni és hol lesz megtalálható, de a lelkére kötötte, hogy senkinek sem mondhatja el. Ezután bement a kis csomagjáért és elindult a vasútállomásra. Azt nem is tudta, hogy Péter és Tamás ott volt a nő mellett és a telefonja ki volt hangosítva.
A két férfi egymásra nézett és tudták, hogy ott kell lenniük a lány közelében, mert már megint veszélyes helyre indult. Lili eldöntötte, hogy a szakdolgozatát az elhagyott, drogos, prostituált gyerekek az életbe visszavezetéséből írja. Ez a téma már akkor megérintette, amikor a városban voltak Péterrel. Azt is tudta, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha az állami gondozottak témájából írná, de nem akart könnyű feladatot.
Beszélt a fiatal rendőrrel, aki szívesen fogadta és segítette őt. Egy kis szobát bérelt a leglepusztultabb részen, és megpróbált úgy ott élni, hogy közben belelásson az ottaniak életébe. Pár nap alatt már a környéken több gyerekkel is megismerkedett és több alkalommal is beavatkozott, amikor a dílerek megjelentek. A fiatal prostituált szomszédja többször is rábízta a kisgyerekét, hogy vigyázzon rá. Lili nem tudta, hogy Péter és Tamás a közelben vannak és rémülten nézik, amit ő csinál. Éjjelente kijárt az utcára és meleg italt, teát, kávét vitt a lányoknak, a hajléktalanokat is rendszeresen látogatta, megetette őket, takarókat osztott és volt, amikor kórházba vitte őket, amit ő fizetett. Az asszisztensének mindig sok munkát adott, mert az átutalásokat ő intézte és a lány sok emberen akart segíteni. Ő nagyon szerényen élt és ahol tudott ott spórolt. Péter ijedten nézte, ahogy lefogyott a lány. Néhány hétre el kellett utaznia az újabb lakóotthonok tervezésének beindítása miatt, és amikor visszajött és meglátta a lányt még Tamáson is számon kérte, hogy miért nem avatkozott közbe.
A két férfi eddig megpróbált láthatatlan lenni, de ezután Péter már nem bírta tovább és éjjel a kávézóban odament a lányhoz. Lili meglepetten nézett rá.
- Hogy kerültél ide? – kérdezte és látszott, hogy örül a férfinak.
- Erre jártunk. Itt van Tamás is, de ő nem helyeselte, hogy megzavarlak.
A lány körülnézett és észrevette a férfit a sarokban, intett neki, majd amikor odaért a nyakába borult és megölelte.
- Annyira örülök nektek! Bevallom nagyon magányosnak éreztem magam nélkületek. Meddig maradtok? Hol laktok? Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg?
Péter szomorú volt, hogy őt nem ölelte meg a lány csak a kezét simogatta meg.
- Hiányoztál te is nekünk és az asszisztensed elárulta merre jársz – mondta halkan. – Sovány vagy. Eszel rendesen? – kérdezte aggódva.
A lány a szemébe nézett, amitől a férfi elgyengült.
- Itt senki sem tud elhízni. Örülök, ha minden kapcsolatomnak tudok napi betevőt biztosítani. Van néhány lány, aki több kisgyereket is nevel és éjjel az utcán dolgozik azért, hogy enni tudjanak.
A lány szemében könnyek jelentek meg. A két férfi egymásra nézett. Féltették a lányt. Tudták, hogy nem veheti magára az egész világ terhét.
- Na és a dolgozatoddal hogy haladsz?
A lány beletúrt a hajába.
- Hogy haladhatnék, amikor segítenem kell?
A két férfi most már őszintén aggódott.
- Te valamit elrontottál. Nem tanították meg neked, hogy kívülről kell szemlélődnöd, és úgy megírnod a szakdolgozatod?
- Azt nem gondolhatjátok komolyan, hogy itt lehet kívülálló valaki? Itt csak úgy lehet belelátni a dolgokba, ha benne is vagy szívvel lélekkel – szenvedélyes és elszánt volt.
- De hát így belerokkansz - aggódtak a férfiak.
Peterben meg is érlelődött, hogy az anyját fogja segítségül hívni. De most csak arra tudott gondolni, hogy védelmezze a lányt.
Tamás elbúcsúzott, mert látta, hogy Péter mennyire szenved és úgy gondolta jobb lesz, ha kicsit kettesben maradhatnak. A férfi felajánlotta, hogy hazakiséri a lányt, aki ezt elfogadta, és amikor már az ajtóban álltak az olcsó kis lakás előtt a bűzös lépcsőházban szorosan a lány mellé lépett.
- Hiányzol – súgta.
Lili felé fordult és ő is súgta.
- Te is hiányoztál.
Péter már nem tudott uralkodni magán és átölelte a lányt, majd csókolni kezdte. Lili viszonozta a csókot és nagyon élvezte, de ekkor szólalt meg a telefonja. A fiatal rendőr hangját hallotta, akivel napi kapcsolatban volt és sokat segítettek egymásnak.
- Azt hallottam, hogy végre te is beszállsz az üzletbe. Neked is van kuncsaftod? – a lány rémülten nézett körül és aztán suttogott a telefonba.
- A sógorom és a volt férjem voltak itt látogatóban. Pétertől éppen búcsúzom. Miért hívtál? – a férfi hangja is suttogóra váltott.
- Ma behozták Mimit a szomszédodat. Most indulnak házkutatásra hozzá. Ha a lányokat ott találják, akkor bekerülnek a rendszerbe és az anyjuk többé nem kaphatja vissza őket.
Ekkor a férfi hangosabban kezdett beszélni.
– Nem tudom, mikor tudok elszabadulni kicsim, de amint végzek, hozzád megyek. A kulcsot rakd a szokott helyre, hogy be tudjak menni. Most mennem kell. Csókollak kicsim – mondta még.
Lili sejtette, hogy a kollegái ott vannak a férfi mellett azért váltott ilyen bizalmas hangra és ő is beleszólt.
- Millió csókot küldök, és ha hazajössz, akkor kapsz is.
Péter csodálkozva nézett a lányra.
– Majd elmondom máskor – mondta gyorsan és egy futó csókkal búcsúzni is akart a férfitól.
- Ilyen gyorsan nem rázhatsz le. Mi volt ez a beszélgetés? – kérdezte számonkérően.
- Azzal a fiatal rendőrrel beszéltem, aki annak idején beszervezett. Most szólt, hogy razzia lesz a házban és megkért, hogy vonjam a védelmem alá a szomszédom két kisgyerekét, akit letartóztattak. Azt hiszem, hajnalban munka után majd eljön értük. Most mennem kell, és ha azt akarom, hogy ne bukjunk le, akkor neked el kell menned és nekem őt kell várnom csókokkal – még hozzá tette. – Semmi sincs köztünk, azon kívül, hogy segítünk a gyerekeknek.
Péter morcosan távozott. A lány rohant a szomszédba, ahol a gyerekeket őrizet nélkül találta. Az idősebbik segített össze kapkodni a ruhákat és engedelmesen ment a lány után.
Lili a kicsit magához ölelte és rohant a lakása felé, mert már hallotta a rendőröket fölfelé jönni a lépcsőn. A pici lakásban csak egy háló volt, ezért az ágyba rakta a gyerekeket ő meg a nappaliban ült le és hallgatta a kintről jövő zajokat.
– Ne mozduljatok – mondta a gyerekeknek, akik hamar el is aludtak.
Amikor meghallotta a zörgetést az ajtaján beletúrt a hajába és a fürdőköntösét kapta magára úgy nyitott ajtót. A rendőrök gyanakodva nézegettek be a lakásába, de ő elállta az útjukat és úgy kérdezte, hogy mit is akarnak tőle.
- Asszonyom, a szomszédjánál tartottunk házkutatást és kérnénk, hogy mint tanú írja alá a jegyzőkönyvet.
A lány rémülten nézett rájuk, de ekkor meghallotta a fiatal rendőr barátja hangját.
- Fiúk ezt aztán elcsesztétek, mert nem az elején hívtátok ki és nem volt jelen, ezért ő semmit sem fog aláírni, na meg különben is a barátnőm, ezért jobb lesz, ha eltűntök innen és békén hagytok minket. Én mára végeztem és nem szeretném, ha zajonganátok itt, mert azt hiszem, itt fogok aludni nála. Annyira fáradt vagyok, hogy már egy métert sem tudnék megtenni, ha az ágyáig eljutottam.
A rendőrök elnézést kértek, majd elköszöntek, a fiatal férfi meg még látványosan meg is csókolta a lányt ott előttük. Lili alig kapott levegőt a csók után. Az ajtó becsukódása után a férfi rögtön megkérdezte.
– A gyerekek?
A lány szédelegve állt mellette és örült, amikor a férfi átölelte.
- Bent alszanak az ágyamban.
A férfi benézett, majd a lányra nézett és úgy mondta.
- Nem túloztam, amikor azt mondtam fáradt vagyok. Itt kell maradnom éjszakára, mert őrt állítottunk a ház elé. Javaslom, hogy bújjunk be mi is és próbáljunk meg aludni pár órát, aztán majd reggel kitalálunk valamit.
A lány elhelyezkedett az ágy szélén, de arra nem gondolt, hogy a férfi is mellé akar bebújni, azt hitte, hogy majd a másik oldalra fekszik. A férfi odabújt hozzá hátulról és erősen átölelve tartotta. Ő ettől aztán annyira megrémült, hogy le sem hunyta a szemét sokáig, de aztán hajnalban már nem bírta tovább és elaludt. Reggel összeölelkezve ébredtek. A lány kinyitotta a szemét és a férfi kék szemeivel nézett össze.
- Ha nem kapaszkodom beléd, akkor leestem volna – védekezett a férfi, de közben ezt meghazudtolva, nem éppen ártatlan csókot adott a lány szájára.
Lili egy pillanatig viszonozta, majd a szája elé kapta a kezét és azt mondta.
- Ezt nem lehet.
A férfi elnevette magát és úgy mondta.
- Megtettem és nem bántam meg. Sőt még bocsánatot sem kérek, mert annyira jó volt, hogy ami ennyire jó, az nem lehet bűn.
Ekkor a gyerekek mocorogni kezdtek és ennek a lány nagyon megörült. Rohant a konyhába és nekiállt reggelit készíteni, amit be is vitt a szobába. A fiatal rendőr mosolyogva nézte.
– Hihetetlen, hogy mennyire zavarban tudsz lenni. Na, jó bocsáss meg, hogy megcsókoltalak. Akartam, mert vágytam rád, de most már belátom, hogy nem lett volna szabad, a megkérdezésed nélkül megtennem.
A lány fölnézett rá és halkan súgta.
- Szeretek valakit, és ezzel a csókkal most úgy érzem, hogy rosszat tettem.
A férfi odahajolt és megsimogatta az arcát.
- Szerencsés fickó a kedvesed. Ígérem, hogy többé nem csinálok ilyen merényletet – a gyerekekre nézett – azt hiszem most jobb lesz, ha utánanézek a nagyszülőknek, hogy a kicsik végre hazataláljanak – nekiállt telefonálni, majd kb. fél óra múlva mosolyogva jött vissza és megnyugtatta a lányt, hogy a nagyszülők úton vannak, nemsokára itt lesznek a gyerekekért. Ezután a kapcsolatuk már nem volt annyira zavarba ejtő a lány számára, mert a férfi barátian viselkedett és csak a gyerekekkel foglalkozott. Amikor végre a gyerekek a nagyszülőkhöz kerültek és egy ügyvédet is szereztek a lánynak, Lili is megnyugodott. Aztán a férfi egy kiselőadást tartott neki arról, hogy nem szabad ennyire közel kerülnie a körülötte élőkhöz.
- Tudom – hajtotta le a fejét a lány.- Már többen is figyelmeztettek, de képtelen vagyok csak külső szemlélő lenni.
Amikor megérkezett Péter anyja ő is erről beszélt a lánynak, de ő nem tett szemrehányást, sőt a lány el is csodálkozott, amikor meglátta a nő kisbőröndjét.
- Itt akar maradni? – lepődött meg.
- Szeretnék, de csak pár napra, ha nem zavar.
A lány tudta, hogy az asszony az egyetemen szociológiát oktat és azt is, hogy Péter és Tamás azért hívta oda, hogy neki segítsen.
- Örülök, hogy itt van.
Az asszony az elkövetkező napokban olyan kedves és közvetlen volt, hogy a lány az egyik ámulatból a másikba esett. Az asszony is ugyanilyen állapotba került, mert amikor idejött tele volt előítélettel, de ezt minden együtt töltött perccel megváltoztatta. A két nő egyre jobban összehangolódott. Lili sokat tanult az asszonytól és az idős nő csodálni kezdte a lányt. Állandóan meséltette a gyerekkoráról, az intézeti életéről, a fejében már kezdett is összeállni a következő tanulmányának anyaga. Már tudta, hogy a fia és Tamás miért szeretett bele a lányba. Lili mesélt neki az anyjáról is, és az asszony meg is kezdte a szervezést, mert szerette volna, ha a lány, ismeretlenül is, de találkozik az öccsével. Azt tudta, hogy az apjával való kapcsolatát is elő tudja majd segíteni. A nő megtudta, hogy az egyik unokaöccse egy szobában lakik a kollégiumban Lili öccsével. El is tervezte, hogy elküldi a lányt oda pár napra. Látta, hogy Lili mennyire nehezen kezeli az utcán dolgozó nők helyzetét, mert látta, hogy mennyire reménytelen a sorsuk és képtelenség mindenkin segíteni. Az utcán élő lányokkal való kapcsolata is megváltozott a lánynak, miután az asszony megvilágította a segítségnyújtás lehetőségeit. Lili imádattal nézett a nőre, aki sokszor szeretettel simogatta meg a lányt. Lili ezeket a simogatásokat mindig könnyes szemmel fogadta, rá is szólt az asszonyra.
- Ne tegye ezt velem, mert mindig elérzékenyülök – mondta, amikor éppen a kezét fogta meg az asszony és megszorította.
Az asszony mosolygott.
- Szeretném, ha éreznéd, hogy veled vagyok.
- Érzem – hajtotta le a fejét a lány.
Az asszony elmagyarázta neki, a terveit az öccsével kapcsolatban.
Másnap Lili már indult is az egyetemi városba. Amikor megérkezett a térkép alapján gyalog ment a fiúk szállására. Az öreg városrészben csodálatos kis házak között sétálgatott és az utcán csak fiatalokat látott, ezen a környéket egyetemisták laktak. A lány becsöngetett a fiúkhoz, ahonnan hangos zene hallatszott ki. Az ajtót csak sokára nyitották ki, akkor mikor a lány sms-t is küldött, hogy ” itt állok az ajtó előtt.”
- Lili vagyok, azt hittem, hogy vártatok – mondta a szőke fiúnak, aki karikás szemekkel nézett rá.
- Bocsi, de hosszú volt az éjjel, és még nem igazán tértem magamhoz. Gyere be - állt félre és beengedve a lányt, bemutatkozott.
– Alex vagyok. Gondolom a lakótársamhoz jöttél, te vagy az a távoli rokon vagy mi.
Lili végigmérte a fiút, és a szíve hevesen vert, amikor fölismerte az anyja szemeit és szőke haját. Szerette volna átölelni a fiút, de tartotta magát és mosolyogva nyújtotta a kezét.
- Szombati Lili, vagyis egy ideig Széchenyi, ami talán még most is vagyok, de nehéz megszokni. Tudod elváltam.
A fiú kaján mosollyal nézett rá, mint egy prédára.
- Akkor most szabad vagy? – a lány elpirult.
- Azt hiszem, soha nem leszek szabad, de most erről nem akarok beszélni, hiszen nem is ezt kérdezted – elnevette magát zavartan. – Hol van a lakótársad? Állítólag szállást ad nekem pár napra.
- Igen, említette, hogy jönni fog egy rokona, aki itt fog lakni és attól tettük függővé, hogy hol adunk neked helyet, hogy hogy is nézel ki, mert ha rém banya lettél volna, akkor bezárunk a kamrába, de így, hogy láttalak, választhatsz kivel akarsz aludni. Szerintem engem kellene választanod, még mielőtt őt meglátnád.
A fiú magabiztos és nagyképű volt. Lili ettől bedühödött és szerette volna megnevelni, de aztán arra gondolt, hogy szinte szülők nélkül nevelés nélkül nőtt föl azért ilyen vadóc.
- Azt hiszem így látatlanban is a nappaliban a kanapét választom. Lehet? – nézett körbe a lány és tette le a táskáját a kényelmetlennek látszó szófára. A fiú megvonta a vállát és bement a szobájába, ahonnan a zene hallatszott, amit lecsendesített, majd a lány hallotta, hogy telefonál.
- Itt van, azt hiszem, ezzel elbírok, neked haza sem kell jönnöd – mondta.
A lány dühös lett és már bánta, hogy így ismeretlenül idejött. Úgy érezte ebből nem lesz barátság. Azt tudta, hogy nem akarja elmondani a fiúnak az igazságot, főleg úgy nem hogy megtudta, hogy a fiú semmit sem tud az anyja előéletéről, sőt mivel a nő még csecsemőkorában meghalt semmi emléke nincs róla. A lány úgy érezte, hogy javítani kell a kapcsolaton, ami nem valami jól indult, ezért belépett a fiú szobájába, majd rögtön meg is dermedt, mert Alex meztelenül állt a telefonnal a kezében.
- Zuhanyozni készültem – mondta a lánynak, majd a telefonba – Bejött a lány a szobámba és itt állok teljes életnagyságban zuhanyozás előtti stádiumban. Szóval ne siess haza, mert el leszünk foglalva.
A lány úgy érezte meggyullad a feje annyira melege lett, és nem tudta levenni a szemét a fiúról. Alex közelebb lépett hozzá, miközben letette a telefont és a lány felé nyúlt.
- Állj meg ott és ne mozdulj- szólt rá a lány, majd egy pólót vett föl az egyik székről, ami éppen a kezébe akadt és a fiú elé tette, próbálta betakarni.
Alex nevetett.
- Ne izgulj, nem vagyok szégyenlős – magabiztos volt és határozott.
Odalépett a lány elé és próbálta magához húzni.
- Megőrültél? Mit csinálsz? Nem is ismersz. Na, jó láttalak és akkor? Az nem azt jelenti, hogy nekünk bármi közünk is lenne egymáshoz. Gondolkodj már, és ne csak azzal a szerveddel, amit éppen nem akartam meglátni és megcsodálni.
A fiú meglepetten nézett rá, majd nevetésben tört ki.
- Azt hiszem ezt megérdemeltem – mondta és egy törölközőt csavart a dereka köré. – Szóval megcsodáltál? Na és hogy tetszett? – még mindig magabiztos volt, mint a korabeli nőcsábászok, akik eddig mindig mindenkinél célt értek.
- Igazából, ha őszinte akarok lenni, akkor ebben a napszakban egyáltalán nem kívántam ilyen látványt. Most inkább egy kis nyugalmat szeretnék, telefonálnom is kell és éhes is vagyok, bár azt a képet nehéz lesz kitörölni a fejemből, mert beleégett a retinámba és lehet, hogy emiatt enni sem tudok majd.
A lány kiment a szobából, leült a kanapéra és a telefonját elővéve keresgélt a számok között. Mikor megtalálta a szobatárs számát hívta, és azon gondolkodott, hogy mi lesz ezután, a viharos megérkezés után.
- Bocsánat a szobatársam miatt – kezdte a fiú a telefonba, még mielőtt a lány belekezdett volna a ledorongolásba, mert gondolta, hogy azt tervezte. – Kicsit elvadultan élünk mi itt fiúk, de ígérem, hogy ezután visszavesz majd. Bocs, hogy nem voltam otthon, de ma este fellépésünk lesz és a teremben a beállításokat kellett ellenőriznem, tudod, én vagyok a mérnök a csapatban. Kérlek, gyere el a koncertre. Alex el fog hozni, na és közben le is hűti magát.
A lány mosolygott és elképzelte ezt a fiút, aki Péter unokaöccse volt, az anyja húgának a fia. Tudta, hogy ez a fiú is egyedüli örökös lesz, aki hatalmas vagyont és a nemesi címet örököl. Azt viszont eddig nem tudta, hogy együttesük van. Kíváncsi volt a zenéjükre és főleg azért, mert megtudta, hogy az öccse Alex, az együttes szólógitárosa és egyik énekese.
Patrik a beszélgetésük alapján nagyon komoly fiú volt és Lili meg is kedvelte, és már nagyon várta az esti koncertet. Alex már felöltözve jött ki a szobájából, még mindig vizes hajjal, amit hátrasöpört és mosolyogva állt meg a lány előtt.
- Így megfelelek az ízlésednek? – Lili elnevette magát.
- Igen, ez már tökéletes. Mikor indulunk? – kérdezte és azon törte a fejét, hogy átöltözzön-e vagy jó így is ebben a szűk farmerban és pólóban.
- Most indulunk, azonnal, ha készen vagy.
A lány a fiú haja után nyúlt, beletúrt és azt mondta.
- Vizes hajjal nem indulhatsz el, mert meg fogsz fázni.
Megfogta a fiú karját és a fürdőszoba felé írányította, ahol leemelte a hajszárítót és a fiú hajára irányítva bekapcsolta, majd beletúrt újra és újra, hogy hamarabb megszáradjon. Ez a tevékenységük bensőségesre sikeredett, annyira, hogy amikor végeztek és a lány kikapcsolta a szárítót csak álltak ott egymással szemben és egymás szemeit fürkészték.
Lili az anyja vonásait kereste, a fiú meg teljesen meg volt babonázva, mert úgy érezte ez a lány még nagyon föl fogja őt kavarni. Lassan átölelte a lány derekát és egy leheletnyi csókot nyomott a lány nyakába, majd ő is beletúrt a hajába és a tükörbe pillantva mondta.
- Na és most megfelelek? – a lány ellépett tőle.
- Igen. Most már tökéletes vagy.
Az utcán a fiú kocsijába ülve néhányan megbámulták és közben odaköszöntek Alexnek. A lány látta, hogy mennyire népszerű a fiú és a népszerűsége mellett igazi skalpvadász is, mert őt is úgy méregették, mint a legújabb trófeát. A belvárosi klub előtt már gyülekeztek a fiatalok, de őket még nem engedték be, Alex viszont ismerte az ajtónállót, mert rögtön bebocsátást nyert, sőt csak egy szavába került és a lányt is beengedték. A teremben a színpadra irányuló fényekben állt fehér ingben Patrik. Több férfi is állt ott, de a lány rögtön tudta, hogy melyik az, akivel nemrég telefonon beszélt. Nem tudta meghatározni, hogy mi volt az, ami Péterre emlékeztette, de volt valami közös vonásuk. A lány megállt a színpad előtt és remélte, hogy onnan majd jól fogja látni a fiúkat koncert közben. Patrik leugrott a színpadról és a lányhoz sietett, akit Alex otthagyott és még vissza sem nézett rá.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek. Nem is tudom Péter miért rejtegetett előlem. A lány is elnevette magát.
- Rejtegetett? Talán nem voltam vállalható. De majd igyekszem, hogy rád ne hozzak szégyent. Ígérem csak néhány napról lesz szó, amíg itt maradok.
A fiú megölelte és a füléhez hajolva súgta.
- Akár hetekig is maradhatsz, sőt, ha Alex nem zavar, akkor egész tanévre beköltözhetnél hozzánk, akár a szobámat is átadom neked.
A lány érezte a férfi kellemes citromos illatát és igazat adott Péter anyjának, aki azt mondta, hogy az unokaöccse egy nagyon tündéri fiú. Patrik egy kicsit följebb vezette egy VIP páholyhoz, ahol leültette a lányt és visszament a színpadra, azzal búcsúzott, hogy a koncert végén majd idejönnek. A lánynak egy pincér italt hozott, pedig nem is kért és mikor megkérdezte, hogy mi ez az egy férfira mutatott a színpad mellett aki mosolygott a lányra és intett, hogy egészségére.
- Ő a klub tulajdonosa és a fiúk mentora, megtudta, hogy ön közeli rokon és üdvözölni szerette volna – adta át az üdvözletet a pincér.
A lány visszaintett és belekóstolt a pohárba. Érezte, hogy ez az ital kissé erős lesz neki, ezért rögtön kért egy üveg ásványvizet is. Lili el volt bűvölve a fogadtatástól. Már nagyon várta a koncertet. A terem lassan megtelt és a fiúk végre megjelentek a színpadon, amit a közönség őrjöngve fogadott. Lányok sikítottak, fiúk őrjöngtek, ami a lányt meg is lepte. Nem gondolta, hogy egy ilyen népszerű banda koncertjére érkezett. Aztán amikor a zene elkezdődött mindent megértett. A zene nagyon egyedi volt, igazi zúzós rock és a szövegeik a lányt teljesen letaglózták. A két fiú összehajolva énekelt egy mikrofonba és a lányt teljesen elvarázsolta a kisugárzásuk, annyira vonzóak voltak és már értette a lányok visítását, mert ő is szeretett volna sikítani a dalok végén. Boldog volt, hogy ismerte ezt a két fiút, boldog volt, hogy az öccsét így látta, boldognak, elégedettnek és sajnos nagyon beképzeltnek. Azt is látta, hogy szinte szeretkeznek a közönséggel. Patrik, amikor szólót énekelt és az inge szétnyílt ő is arra gondolt, mint a nézőtéren minden nő, hogy szeretne odabújni ahhoz az izmos mellkashoz. Lelkesen tapsolt és alig várta, hogy a fiúk ott legyenek mellette, de mégis amikor a zene abbamaradt, mert szünet volt, akkor kiégettnek és fáradtnak érezte magát. A fiúk lerohantak a színpadról, hátra egy öltözőbe, majd pár perc múlva Patrik félmeztelenül, egy törölközővel a nyakában az arcát törölgetve jött oda a lányhoz, amivel azt érte el a fiú, hogy Lilit a rengeteg lányszem szinte fölnyársalta. A lány fölnevetett ezen és lelkesen a fiú nyakába ugrott, amin az kicsit meg is lepődött, de örömmel fogadta és szorította a lányt. A hangzavarban a lány füléhez hajolt és megkérdezte.
- Hogy tetszett?
Lili lelkesen ölelte a fiút és mondta a fülébe.
- Imádtam. Elvarázsoltatok. Nagyon, nagyon tetszett!
A fiú leültette és szorosan mellette ülve belekortyolt az italába, majd az ásványvizet is fölhajtotta és már intett is a pincérnek a következő körért.
- Ilyenkor teljesen kiszáradok és muszáj folyadékot pótolnom.
Ekkor érkezett meg Alex és állt meg a lány előtt.
- Na, milyen volt? – a lány fölállt és ezt a fiút is megölelte, majd a füléhez hajolva dicsérte.
- Beleszerettem a zenétekbe. Nagyon tetszett.
Alex is ledobta magát és valamit súgott Patriknak, majd fölálltak és búcsúztak.
- Vissza kell mennünk, átöltözni és egy kis energiát gyűjteni a következő menetre. A végén majd találkozunk.
Lili boldog volt, amiért itt lehet és a koncert második felében még jobban elvarázsolódott, mert az egyik lassú dalnál, amikor teljes sötétségben csak Patrikra irányuló fénykörrel énekelt egy lassú, nagyon szomorú daltés Lilit nézte közben. Na, ez aztán teljesen levette a lányt a lábáról. Amikor aztán a zenekar is bekapcsolódott és a dal végén a két fiú énekelt együtt mind a ketten őt nézve, akkor könnyek szöktek a szemébe, úgy érezte nem csak ezt a két fiút szeretné megölelni, hanem az egész világot. A közönség imádta őket és nagyon lelkes volt, a klubtulajdonos is, aki odajött az asztalához és tovább hozatta az italokat, amit a lány zavarában föl is hajtott, majd mikor érezte a szédülést, remélte, hogy a két fiú segít neki hazamenni. A koncert végén a közönség oszlani kezdett, de a rajongó lányok irigykedve bámultak a páholyukba, és amikor a fiúk figyelmet fordítottak feléjük, akkor aláírásokért könyörögtek. A rajongók áradatának csökkenésével a hangulat is lecsendesedett. A két fiú a lány két oldalára ült és fáradtan itták a sörüket. A klubtulajdonos megdicsérte őket a hangulatért és közben bemutatta a lánynak a dobost és a másik gitárost is. Lili érezte, hogy szédül, és már nem tud uralkodni magán, állandóan mosolyognia kell, boldognak érezte magát. A klubtulajdonos figyelmeztette a fiúkat, hogy a lánnyal még baj lehet.
- Szerintem ő nincs ehhez a mennyiséghez hozzászokva. Igazam van? – kérdezett rá a lánynál.
- Szédülök és boldognak érzem magam és olyan érzésem van, mintha lebegnék, mintha a lábaim szivacsból lennének, azt hiszem, nem tudok fölállni.
Patrik is sokat ivott és vele nevetett, de Alex alig ivott és ő komolyan nézett rájuk.
- Ezek a fiatalok, hogy mindig nekem kell a komoly felnőttnek lennem. Most cipelhetem haza őket egyedül.
Azok ketten csak nevetgéltek. A tulajdonos fölajánlotta, hogy a lány ott is maradhat, és ő majd elszállásolja.
- Sajnálom Béla, de erről most lemaradtál, mert a lány a mi felelősségünk, nálunk alszik. A mi vendégünk és el kell vele számolnunk.
A férfi nevetett.
- Jó, de ha kell, segítek hazavinni őket. Te is ittál, ne vezess ilyen állapotban.
A fiú komolyan válaszolt.
- Nem ittam csak ásványvizet. Engem a közönség hajt eufóriába, és amikor vége, akkor lehiggadok. Most már semmi bajom.
A barátjához fordult.
- Menjünk haza Patrik, segíts hozni a lányt is. A fiú bár ivott, de azért elég jól boldogult és még a lányt is átölelte és támogatta az ajtó felé. Elbúcsúztak a többiektől és beültek a kocsiba. Otthon a lány még mindig szédelgős volt és a nappaliban állva a két fiú azon tanakodott, hogy hová fektessék. Mind a ketten szerettek volna hozzá bújni és szeretkezni vele, ami nem is ütközött volna nehézségbe, mert Lili határozatképtelen volt, már szinte aludt a karjaikban, aztán egymásra néztek és vigyorogva mentek be Alex hálójába, ahol a hatalmas franciaágyon mind a hárman kényelmesen elfértek. A lányt befektették középre, majd ledobálták a ruháikat és ők is bebújtak a takaró alá. Mire odaértek a lány már aludt, de igazából nem is akartak ők semmit, de már előre élvezték, hogy a lány reggel milyen zavarban lesz. Bizonyítéknak készítettek is néhány fotót hármukról az ágyban.
Lili fájó fejjel ébredt. Amikor kinyitotta a szemét úgy érezte, a fénnyel éles fájdalom is költözött a fejébe. Tudta, hogy nem lett volna szabad este annyit innia, de a koncert annyira elvarázsolta, hogy a józan eszét is elvesztette. Többszöri próbálkozás után aztán végül mégis kinyitotta a szemét, és amit látott arra késztette, hogy újra becsukja, és ne vegyen tudomást a világról.
A két fiú meztelenül simult oda hozzá. Úgy tűnt mind a ketten alszanak még, de Patrik erősen ölelte. Amikor azt is felmérte, hogy csak egy bugyiban van, akkor teljesen összeomlott.
–Hogy lehettem ennyire részeg? Hogy tehettem ezt? Az még megbocsátható lett volna, hogy az ellenállhatatlan Patrikkal összefekszik, de azt nem értette, hogy bármennyire is részeg volt hogyan tehette ezt az öccsével. Azzal a fiúval, aki csábító és nagyon sármos, de a testvére. Rémülten ült föl és nézett körbe a ruhái után, majd megpróbált úgy kimászni a két fiú közül, hogy azok ne ébredjenek föl, de minden hiába, mert Patrik rögtön utánanyúlt és magához húzta. A lány mereven feküdt egy pillanatig, majd új manőverbe kezdett és megpróbált kiszabadulni, de ekkor Alex ölelte át és húzta magához, aztán a fiúk nem bírták tovább és kitört belőlük a kacagás. Ölelték, csiklandozták a rémült lányt és aztán ő is átvette a jókedvet egy pillanatra, elengedte magát és velük nevetett, de a rémület azért benne volt, hogy mit tett.
- Jól aludtál édes? – kérdezte Patrik és belecsókolt a nyakába, majd Alex hajolt oda hozzá és szájon akarta csókolni, de ő visszahőkölt és zavartan pattant ki az ágyból.
- Mi a fenét csináltunk éjjel? Ugye nem tettük meg? – a hangja könyörgő volt. A fiúk még mindig nevettek. Patrik megpróbálta visszahúzni maga mellé.
- Ha nem emlékszel, akkor most muszáj föleleveníteni.
Lili rémülten hátrált és összefonta a karját a melle előtt. Kócosan, egy szál bugyiban állt előttük és a szemeibe könnyek gyűltek. Patrik fölpattant, majd egy mozdulattal egy takarót tekert maga köré, hogy ne lássák az ő pucérságát se, aztán a lány mellé állt és őt is bevette a takarója alá és átölelve suttogta.
– Semmi sem történt, ne sírj. Egy kicsit szórakoztunk, azzal, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztunk, de azt nem akarjuk, hogy sírj.
Alex még odaszólt gonoszul.
- Csak a magad nevében beszélj.
A lány ránézett a csillogó szemeivel, mire ő is visszakozott.
– Na, jó, igaz semmi sem történt, bár ez nem rajtad múlt, mert bármit megtehettünk volna, annyira kiütötted magad.
A lány szégyellte magát.
- Soha nem iszom. Egyszer ittam pezsgőt és akkor is majdnem megcsaltam a férjem, azóta vigyázni szoktam, de most a koncerten, amit tettetek velem, a zenétekkel, attól nem tudtam megállni. Soha többé ne engedjétek, hogy igyak, bármit is.
A fiúk nevettek.
- Gyere vissza Lili! – csábítgatták.
A lány összekapkodta a ruháit, majd rohant a fürdőszobába. Hosszan folyatta magára a forró vizet és a két fiúra gondolt. Tudta, hogy Tamás és Péter is ilyenek lehettek annak idején, talán még a lányokon való osztozásban is ilyenek voltak. Amikor elkészült, még mindig fájó fejjel és némi hányingerrel ment ki és remélte, hogy a fiúk is vettek közben magukra valamit, de hiába reménykedett, mert azok igaz a takaró alatt voltak, de úgy tűnt, hogy eszükbe sem jutott fölkelni. A reggeli újságon osztoztak és a lányt meglátva újra próbálták odacsábítani.
- Mindjárt jön a reggeli, gyere vissza, ígérjük, hogy nem fogunk megcsikizni.
A lány nevetett, mert képtelen volt erre a két kölyökre haragudni.
- Azt hiszem, most képtelen lennék enni bármit is.
- Semmi gond, macskajajra is van egy csodás szerünk – Patrik már vette is a telefont és kért még „Csodabogyót” is. – Na, gyere már ide, ezt érdemes lesz megvárni.
- Odamegyek, de ne nézz rám ilyen szemekkel. Kérlek, felejtsd el ezt a csábító hangot is. Én nem tinilány vagyok, akinek rögtön lecsúszik a bugyija ettől a hangtól és nézéstől.
A fiúkból kitört a nevetés és fetrengve kacagtak.
- Miért nevettek ki?- kérdezte a lány
- Semmi, csak eszünkbe jutott, hogy levegyük-e a bugyidat éjjel, és tudd meg, hogy nem rajtad múlt, hogy rajtad maradt.
A lány mérgesen mondta.
- Gonoszak vagytok.
A fiúk még mindig nevettek, de aztán Patrik elkomolyodva mélyen a lány szemébe nézve mondta.
- Nem akartunk bántani, de annyira jó tréfának tűnt, hogy ezt nem lehetett kihagyni. Az egy olyan történet lesz hármunk között, amit soha nem adunk ki senkinek, de ha mi hárman találkozunk, akkor még ötven év múlva is nevetünk rajta. Vagyis remélem, hogy egyszer majd te is tudsz nevetni.
A lány elmosolyodott, majd kényelmesen elhelyezkedett a fiúk között és nyúlt az újságért. Már nem félt tőlük. Biztonságban érezte magát közöttük.
- Adjatok nekem is belőle.
Ekkor érkezett meg a reggeli kávé és a pohár vízben pezsgő ital. A férfi, aki hozta a tálcát meglepetten nézett rájuk. A fiúk komolyan ültek és köszönték meg a kávékat, majd a lány kezébe adták a poharat.
- Egy hajtásra – adták ki az utasítást, majd küldték el az férfit.
A lány kiitta a szörnyű italt és aztán csodálkozva kérdezte.
- Nektek inasotok van?
- Nagyon praktikus, főleg ilyen reggeleken, na és vizsgaidőszakban.
Egyetértésben ültek és kávéztak. Lili nagyon jól érezte magát a fiúkkal.
- Ma be kell mennem az egyetemre, elkísértek? – Alex megígérte, hogy elmegy vele, Patrik meg azt, hogy érte megy. Lili örült, hogy kettesben maradhat Alexel, akivel végre tudott beszélgetni. Kérdezgette a családjáról és a szüleiről, a gyerekkoráról. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a fiú az édesanyját nem említette csak a mostoha, nevelőanyjáról beszélt úgy mintha az anyja lenne. Sajnálta, hogy a fiút úgy nevelték föl, hogy az édesanyját nem ismertették meg vele. Úgy érezte így esélye sincs arra, hogy elmondhassa neki a rokoni kapcsolatukat. Azért mesélt arról, hogy nem ismerte a szüleit és intézetben nevelkedett, de azt is elárulta, hogy azóta már nyomoztatott a szülei után és sokat megtudott róluk. A fiú érdeklődve hallgatta, teljesen belefeledkezett a lány szavaiba, és csak akkor ocsúdott föl, amikor a társai megszólították, hogy mennie kell előadásra. Váratlanul csókot nyomott a lány szájára és elrohant, de még visszaszólt.
- Ma este, remélem ráérsz, mert ezt folytatnunk kell.
Lili a száját simogatta, ami szinte égett a fiú csókjától. Az egyetemi regisztrációt gyorsan elintézte, majd a könyvtárba ment, ahol az internetet igénybe véve bejelentkezett azokra az órákra amiket betervezett. Az előadások egy hónapig fognak tartani. Örült, hogy itt van, mert a fiúkat eléggé megkedvelte, annak ellenére, hogy első nap megviccelték. A telefonjára sms érkezett, amit megnézett és elnevette magát, mert Patrik üzent neki.
- Nem látszik rajtad, hogy éjjel két férfival voltál – volt az üzenetben.
A lány körülnézett és meglátta a fiút a polcok mellett támaszkodni és egy pillanatra meg is dobbant a szíve. Tudta, hogy a nagyon vonzó fiú sok lánynak okozhat ilyen szívdobogást, főleg amikor a színpadon áll. Közben az eszébe sem jutott, hogy ő hány férfinak okoz erős szívdobbanásokat.
A fiú mosolyogva közelített felé és már bánta, hogy fölhívta Pétert, hogy érdeklődjön a lányról. Azt tudta, hogy Tamás felesége volt egy rövid ideig és azt is tudta, hallotta, hogy sok pénzt kapott a válás után, de azt nem tudta, hogy Péter is érintett volt érzelmileg. Amikor a férfi megtudta, hogy itt van a lány, azt mondta, hogy rögtön odautazik. A fiú odaért a lányhoz, fölé hajolt és nem az arcára adott puszit, hanem a szájára. A lány kacarászott.
- Ti mind a ketten a számat céloztátok be, ez mit jelent?
A fiú csábosan nézett rá, ami már Lilinek is sok volt és félrenézett, amit talán nem kellett volna, mert meglátta a könyvtárban lévő összes lány írigykedő pillantását. Ekkor már nevetett és azt súgta.
- Most én vagyok a legírigyeltebb lány a környéken. Ha tudom, hogy ilyen népszerű sztárral akadok össze, akkor jobban fölkészülök.
A fiú is körbenézett és a lányok sorban ájultak el a pillantásától. Lili újra nevetett, és amikor a fiú a keze után nyúlt és húzta magával átölelve a vállát, akkor ő nem tudott ellenállni és odasimult a fiúhoz, élvezve a helyzetet, aki ettől fölbátorodott és maga felé fordította, az álla alá nyúlt és a szájára hajolva, megcsókolta. A lány először élvezte, majd kicsit megijedt attól, hogy mennyire élvezi és eltolta a fiút.
–Ezt meg kellene beszélnünk.
A fiú elengedte.
- Te is olyan vagy, mint a többi lány, mindent túlbonyolítasz? Jól érezzük magunkat, jó volt a szád íze, élveztem és te is, akkor most mit kell ezen megbeszélni?
Lili újra nevetett. Úgy érezte most először fiatal. Eddig az intézetben soha nem tudott felszabadult lenni, utána meg rögtön egy felelős nő lett, feleség, nem is akárki felesége és nem lehetett igazi fiatal, de most ezek mellett a fiúk mellett ő csak egy átlagos fiatal lány, akit jó megcsókolni, akivel lehet nevetgélni, incselkedni. A fiú megállt egy sportkocsi mellett és nyitotta a lánynak az ajtót, majd ő is beszállt és mielőtt indított, újra a lányra nézett. Lili ettől a nézéstől újra azt érezte, hogy megdobban a szíve.
- Patrik, te tisztában vagy azzal, hogy ha így nézel, az nagyon csábos? Őrjítően csábos?
A fiú nevetett.
- Miket mondasz? Na és te tudod, hogy amikor csak rám nézel, én elolvadok?
A lány már komoly volt.
- Patrik. Kérlek, tisztázzunk valamit. Én nem azért jöttem ide, hogy elcsábuljak. Tanulni akartam és néhány kreditet szerezni, az eszembe sem jutott, hogy rögtön két ilyen vadító fiú kerül a látóterembe, és ha rám néznek, akkor képtelen vagyok normálisan gondolkodni.
Patrik még nem indított, a lányt nézte, aztán csak annyit mondott halkan.
- Az nem lenne rossz, ha elcsábulnál. Nekem nagyon bejössz. Jó lenne, ha a kreditek mellett engem is begyűjtenél, de azt meg kell mondanom, hogy nem osztozom, ha engem választasz, akkor Alexre rá sem nézhetsz, az ő ágyában nem alhatsz.
A lány megsimogatta a fiú arcát.
- Nagyon aranyosak vagytok, mind a ketten. Alig tudom magam visszafogni, amikor rám nézel, de uralkodni fogok magamon és nem választok.
A fiú indított és csak annyit mondott.
- Beszéltem Péterrel és azt mondta ide fog jönni.
A lány dermedten nézett maga elé. Képtelen volt megszólalni. Nem értette, hogy a fiú ezt miért mondta és azt sem tudta, hogy Péter miért rohan ide.
– Bujkálsz előle? Nem kellett volna neki elárulnom, hogy itt vagy? Mi van közöttetek? – a fiú nem nézett a lányra, az utat nézte és közben kínos, megválaszolhatatlan kérdéseket tett föl.
- Azt hiszem, erről nem szeretnék beszélni – mondta halkan és becsukta a szemét.
A fiú leállította a kocsit és a lány felé fordult.
- Nem akarok semmi kínosba belegyalogolni. Ha bármiben segíthetek, akkor szólj, itt vagyok. Szeretem Pétert. Az egyik legjobb barátom. Igaz ritkán látom, de mindig mellettem állt, amikor szükségem volt rá. Ha nem akarsz róla beszélni, azt is elfogadom – megsimogatta a lány arcát.
Lili ránézett és érezte, hogy nem tud ellenállni, mert a fiú úgy nézett rá, és egyre közelebb hajolt. Megpróbált másra figyelni.
- Hol vagyunk? – kérdezte és a tájat kémlelte. Egy park mellett álltak.
- Úgy gondoltam, hogy ha már itt vagy akkor ezt a helyet látnod kell. Ez a park a legszebb itt a városban és ráadásul van itt egy étterem, egy nagyon klassz étterem és én már nagyon éhes vagyok.
Elindultak a parkban, ami tényleg nagyon tetszett a lánynak. Hosszú séta után értek a kastélyszerű építményhez, ahol az étterem működött. Patrik az asztalnál ülve az étlapot tanulmányozva közel hajolt a lányhoz és több ételt is ajánlott. Látszott, hogy gyakori vendég itt, mert mindent ismert. Amikor a lány hirtelen ránézett majdnem összeért a szájuk, aminek a fiú nem tudott ellenállni és a lány száját birtokba véve csókolta. Lili egy idő után elhúzódott, de bár kissé restellte, hogy nem mindjárt, mert jólesett neki a csók, a fiú érintése. Ezután, közösen kiválasztották az ételt és a lány arra kérte a fiút, hogy meséljen az együttesről, a zenélésről, majd az egyetemi tanulmányairól faggatta.
Patrik észre sem vette, hogy csak róla beszélnek, és azt sem, hogy mennyire meg tud nyílni a lánynak. Lili irányította a beszélgetést és örült, hogy az egyetemi oktatás ennyire hasznos volt, hiszen a kommunikáció, ezen formáját is ott tanulta. Az ebéd végén nagy kerülővel indultak a kocsihoz, a séta kellemes volt. Hazafelé már nem beszéltek, csak mikor megérkeztek és Alex ajtót nyitott nekik.
- Patrik! Péter telefonált, hogy estére ideér, és kérdezte, hogy ő is kaphatna-e szállást nálunk. Azt mondtam neki, hogy sajnos már nem tudunk több szobát szabaddá tenni és ezért lakosztályt foglalt a hotelben.
Lili sápadtan ült le, amit a fiúk észrevettek és aggódva kérdezgették.
- Semmi bajom, csak fáradt vagyok – védekezett a lány.
Alex hátradőlt a kanapén és a lábait is kinyújtotta, amitől szinte az egész szobát kitöltötte. Lili szeretett volna odabújni hozzá, de tudta, hogy azt csak félreértené a fiú, ezért uralkodott magán és csak beszélgetést kezdeményezett.
- Te ismered Pétert? –
- Igen, járt már itt és én is jártam Patrikéknál a birtokon, ahol sűrűn előfordult egy időben.
Patrik ledobta magát a lány mellé, és megfogta a kezét, az ujjait az ujjai köré fonta.
- Tudni akarom, hogy mi van közted és Péter között – követelte a lánytól.
Lili nem akart kitérni a válasz elől.
- Megcsaltam vele a férjemet, mert beleszerettem, aztán elváltam, de ő azóta nagyon tartózkodó. Mindenki azt mondja, hogy szeret, de amikor velem van, akkor szinte észre sem vesz. Ha itt lesz, akkor majd meglátjátok milyen velem.
A fiúk egymásra néztek és nevettek, már tudták, hogy ez is jó mulatság lesz.
- Megmutathatjuk neki a képet, amit éjjel az ágyban készítettünk a hármasunkról?
A lány mérgesen nézett rájuk.
- Ti képesek voltatok képet készíteni? Remélem nem osztottátok meg a nagyvilággal? Hol az a kép? A telefonodban? – kérdezte és nekiállt a fiúk zsebeit felkutatni a telefonok után, amiből hatalmas birkózás, csiklandozás és nevetgélés lett.
Kimelegedve, kifulladva kerültek le a szőnyegre és amikor Lili már sikított a csiklandozástól, akkor szólalt meg a csengő. Alex pattant föl és nyitotta ki az ajtót, de Patrik nem engedte a lányt, akit szorosan ölelt át és nem engedett mozdulni. Az ajtóban Péter állt, aki nem tudta mire vélni az elé táruló látványt. Patrik, az unokaöccse a földön fekszik Lilit átölelve és bár a lány megpróbál kiszabadulni, a fiú nem engedi, majd lassan fölengedte a kezeit, de akkor meg a fiú nyakát átölelve a füléhez hajolva suttogott. Ez egy pillanatig tartott, majd a fiút csiklandozva próbált a lány fölébe kerülni. Patrik nem engedte magát eltéríteni és újra szorosan ölelte a lányt, majd fölállva, magával húzta és talpra állította.
- Viselkedj Lili! – mondta a fiú szemrehányóan, de amikor a lány a bordái közé bokszolt, elengedte és elugrott a lány elől.
- Sziasztok – hallották Péter hangját. – Zavarok?
Patrik válaszolt, és közben a lány szája elé tette a kezét.
- Végre, hogy megérkeztél. Ezzel a vad nővel nem bírunk. Most is, látod mit csinál? Megtámadott. Ha nem jössz, akkor ketten sem tudtunk volna elmenekülni. Na és ha látnád, éjjel mit tett velünk.
Ekkor már a lány sem állt nyugodtan, kiverekedte magát a fiú karjaiból és Péter mögé bújt, akit maga elé tartott pajzsként. A férfi szomorú lett, mert látta, hogy ezek a fiatalok milyen önfeledten játszanak, mennyire közös a világuk, a nyelvük az érzéseik. Hirtelen nagyon öregnek érezte magát. A lány felé fordult, aki ahogy ott állt előtte nagyon szép és fiatal volt, a kipirult arcával és kócos hajával.
- Jól vagy? – kérdezte.
A lány ránézett és újra szerelmet érzett.
- Igen – mondta halkan, de még lihegve a küzdelemtől. – Ez a két fiú kikészít, állandóan szórakoznak velem. Azt hiszem anyukád, amikor ideküldött nem tudta, hogy mi fogad. Azt mondta, hogy két tündéri helyes fiú. Ezek? Ez két ördögfióka, na és amikor a színapadon vannak, akkor meg annyira csábítóak, hogy minden lány bugyija veszélybe kerül, még az enyém is.
A fiúk nevettek még Péter is elmosolyodott.
- Nem erre a fogadtatásra számítottam, amikor ideindultam. Azt hittem, hogy itt ül majd egy visszahúzódó, zárkózott lány és nekem segítenem kell kapcsolatot teremteni.
Alex felhördült.
- Az első öt percben lerohant, ott álltam előtte meztelenül és egyáltalán nem jött zavarba, alig tudtam elmenekülni előle.
- Kérlek, ne emlegesd azt a képet, ami beleégett a retinámba és egy élet kevés lesz arra, hogy kitöröljem - szólt rá a lány.
Péter tudta, hogy Alex a lány öccse, és elképzelte, ahogy a fiú pimaszul áll a lány előtt.
- Mióta vagy itt? Azt hiszem nem unatkoztatok.
Leültek a nappaliban és nevetgélve folytatták a beszélgetést. Patrik és Péter ült a lány két oldalán. Amikor már elfogyott egy üveg bor, mind a négyen oldottak voltak. A fiúk gitárokat vettek elő és Patrik belekezdett egy dalba, amibe Alex is bekapcsolódott és közben Lilit bűvölték.
A lány érezte is a forróságot, amit Péter is észrevett rajta és újra rosszul érezte magát. Féltékeny volt a két fiúra. Amikor már nem bírta tovább, kiment a fürdőszobába. Közben Patrik odasúgta a lánynak.
- Te még nem vagy túl rajta, ha jól látom.
A lány szomorúan válaszolt.
- Próbálkozom, de nehezen megy. Azt hiszem egy élet sem lesz elég, hogy túl legyek rajta, mert annyira szerettem.
Patrik megcirógatta az arcát, majd odahajolt és megcsókolta, amivel addig a pillanatig várt, amíg Péter meg nem jelent az ajtóban. A lány nem ellenkezett, élvezettel adta meg magát. Amikor szétváltak még odasúgta.
– Ezek a percek, amikor csókolsz segítenek, mert ilyenkor nem gondolok rá.
A fiú fölnevetett.
- Ezt nem kellett volna mondanod, mert ezután minden csóknál én fogok majd rá gondolni. Péter ott állt előttük és csak annyit mondott, hogy ő most visszamegy a szállodájába. Alex megsajnálta a férfit és próbálta marasztalni. Lilinek lelkiismeret furdalása volt, és ő is szerette volna, ha Péter marad, de nem akart megszólalni. Patrik kajánul vigyorgott, majd fölállt és ő kísérte ki a rokonát. Már az utcán álltak, mikor megszólalt.
– Nagyon aranyos lány. Nem is tudom, hogy engedhetted el.
- Nem engedtem el – mondta szomorúan Péter. – Őrülten szeretem. Nem tudok lemondani róla, de nagyon szeretném, ha boldog lenne, ha nem velem, akkor veled, vagy mással. Kérlek vigyázz nagyon rá, nehogy megbántsd.
A fiú hátba veregette a nagybátyját.
- Szerintem ő még mindig téged szeret. Amikor megcsókolom, akkor is érzem, hogy te vagy ott neki. Imádom őt, két napja ismerem, de már annyira közel áll hozzám, mint még eddig senki, de ez más. Küzdened kellene egy kicsit érte, addig, amíg Alex rá nem mozdul, mert azért neki nehéz lesz ellenállni.
A férfi megölelte a fiút és elbúcsúzott.
- Holnap jövök, addig ezt átgondolom.
Patrik visszament, és Alexet zenélés közben találta. A lányt bűvölte éneklés közben. Ezt a dalt még ő sem ismerte és nagyon tetszett neki. Látta, hogy Lili is el volt varázsolva. A dal leállt és ő várta a folytatást, de a barátja kérte, hogy segítsen, mert csak eddig van kész, ezután közösen alkottak, ami nagyon tetszett a lánynak. Büszke volt, hogy ott lehetett a dal születésénél. A fiúk eléggé lázba jöttek, és egy idő után mehetnékjük támadt. Rávették a lányt is, hogy menjen velük.
Elindultak az előző esti klubba és a VIP páholyba ültek be, italokat kértek, amit mire megérkezett, már egy nagy asztaltársaság fogadott, mert egyre többen ültek le a közelükben. A fiúk elő is vették a gitárokat és előadták a dalt. Lili elpirult, amikor Patrik őt bűvölte éneklés közben. Azt a lány nem vette észre, hogy Péter is megérkezett a klubba és őt bámulja. A daluknak nagy sikere volt és a rögtönzött közönség ráadásokat kért. A fiúk unplagged koncertbe fogtak, egymás után adták elő a dalokat, szinte párbajoztak, lehetett tőlük kívánni. A lány nagyon élvezte a társaságot, de egy idő után érezte, hogy ég az arca, valaki őt nézi. Oldalra pillantott és meglátta Pétert, találkozott a tekintetük. Egymásba fonódott tekintettel ültek, és úgy tűnt számukra megszűnt a külvilág.
Patrik látta őket, és amikor odahajolt a lányhoz a dal végén és a száját kereste, az elhúzódott egy pillanatra, majd egy puszit nyomott a férfi arcára és meg is cirógatta, de közben végig Pétert nézte. Patrik intett a nagybátyjának, akit ő hívott oda sms-ben. Elégedett volt, amikor azt látta, hogy Lili a férfit nézi, még akkor is, ha Alextől ezért szemrehányást kapott.
- Nem kellett volna idehívni.
Egy új dalba kezdtek, majd megálltak és ittak, de ekkor már Péter a lány mellett ült és a kezét a hátára tette, amitől úgy érezte Lili, mintha égetné.
Lili zavarában meg sem kérdezte mi van a pohárban, amit eléje raktak és kiitta, majd érezte, hogy az rögtön a fejébe szállt. Tudta, hogy megint baj lesz a hazajutással, oda is hajolt Patrikhoz és belesúgta a fülébe.
- Már megint dilis voltam és ittam, amitől már most szédülök, kérlek figyelj rám.
A fiú átkarolta, magához húzta és a füléhez hajolt.
- Szerintem, nekem semmi dolgom nem lesz, mert van, aki gondoskodik rólad.
Ezzel viszont azt érte el, hogy Péter elhúzódott. Patrik kicsit élvezte is a féltékenykedést, de aztán próbálta helyre hozni és egy másik lány után nyúlt, akit szájon csókolt, a lány hatalmas örömére. Péter, Lilit nézte, aki az ő vállára hajtotta a fejét és odasúgta.
- Kicsit szédülök.
A férfi megkérdezte.
- Hazavigyelek? – a lány örült annak, hogy Péterrel lehet.
- Igen, azt hiszem, most haza kell mennem.
A férfi átkarolta és vezette ki a bárból. Az utcán a férfi odalépett a várakozó taxihoz és besegítette a lányt. Lili el is aludt rögtön, így a férfi a karjaiban vitte be a lakásba, ahol tanácstalanul állt meg a nappaliban, mert nem tudta eldönteni, hogy a lány melyik szobában is fog aludni. Letette hát a kanapéra és benézett a szobákba, ahol semmi jelét nem találta a lánynak, ezért Patrik szobáját jelölte ki és oda vitte be a lányt, és tette le az ágyra. Fölé hajolt és megcsókolta, mire a lány fölébredt és boldogan viszonozta.
– Annyira szeretlek – suttogta, de a férfi meg volt róla győződve, hogy a lány nem tudja, hogy ő csókolta meg. Úgy gondolta, hogy Patrikra gondol most is. Amikor el akart menni Lili lehúzta magához és nem engedte.
- Maradj velem. – kérte a férfit és simult oda hozzá.
Péter tanácstalan volt, mert nem akarta a lány kiszolgáltatott helyzetét kihasználni. Ő azt akarta, hogy Lili magáért szeresse és mondja ki, hogy őt akarja, de ne részegen, hanem tiszta fejjel, már ha tényleg úgy érez. Összefonódva csókolóztak, a lány próbálta vetkőztetni is a férfit, de az ellenállt, aztán egy idő után el is húzódott.
- Aludnod kellene, aztán majd holnap meglátjuk, hogy mit akarsz.
A férfi komoly volt annak ellenére, hogy kívánta a lányt.
- Akkor alszom, ha megígéred, hogy itt maradsz velem.
- Maradok – mondta Péter és átölelte a lányt, majd magukra húzta a takarót.
Pár óra múlva hallotta, hogy a fiúk megjöttek és Patrik már lépett is be a szobába, ahol a hangulatvilágítást kapcsolta be és nézte a lányt, aki Péterbe kapaszkodva feküdt és aludt. A fiú látta, hogy Péter nem alszik, oda is szólt neki.
- Beszállhatok? Tudod ez az én ágyam. Szerintem reggel annyira kiakadna, ha hármasban ébrednénk, hogy azt élvezet lenne látni. Ha láttad volna ma reggel, amikor a karjainkban ébredt milyen rémült arcot vágott.
A férfi mosolyogva és tele féltékenykedéssel válaszolt.
- Ne szórakozz vele, mert megsebezheted – szólt rá és közben a lányt simogatta.
Lili próbált kitörni az álom béklyójából, de nehezen ment neki és csak félálomban suttogott.
- Minden lány álma az, hogy egyszerre két ilyen csodálatos férfival lehessen együtt.
Patrik fölnevetett.
- Őt félted tőlünk?
Közben már dobálta is le a ruháit és bújt be a takaró alá a lány másik oldalára.
– A kívánságod számomra parancs – súgta és ölelte át a lányt.
Lili kerekre nyitott szemmel nézett rá.
- Komolyan vettél?
A fiú nevetett és apró csókokkal hintette be a lány arcát.
– Azt hittem vicces vagyok – próbált a lány védekezni és Pétert kereste, aki teljesen átengedte a lányt és várta a reakcióit. Amikor látta, hogy Pétertől nem várhat segítséget, sőt némi féltékenységet vélt felfedezni a viselkedésében, megpróbálta megmenteni a helyzetet.
–Csak a tanulmányomhoz kelletek. Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a diplomamunkám témáját. Az új témám az lesz, hogy csak a főnemesek tudnak ilyen szenzációsan csókolni, vagy más is? Eddig még csak olyanokkal csókolóztam, akik nemesek voltak, de most át kell térnem a közrendűekhez, hogy legyen összehasonlítási alapom – fölült és egyre komolyabban magyarázott. - El tudjátok képzelni, hogy az összes férfi, aki megcsókolt nemes volt? Ja és mind annyira jól csókolt. Bocs, most jutott eszembe, hogy volt egy, aki talán a kivétel lesz. Péter szerinted az a rendőr, tudod, aki beszervezett minket, na, ő nemes lehet? Ha nem akkor megvan a kivétel, bár meg kell mondjam, a csókja nem is volt annyira vadító.
Péterre nézett és remélte, hogy vette a lapot és figyelte a reakcióját.
- Te mikor csókolóztál vele? – kérdezte a férfi komolyan. Lili látta, hogy az akciója nem volt eléggé hatásos, ezért kérlelőn nézett Patrikra. A fiú nevetett.
- Nekem tetszik a témád. Szívesen részt veszek benne tesztalanyként. Kezdhetem?
A lány is kuncogott.
– Esetleg kiterjeszthetnéd a témát és nem csak a csók, hanem a szeretkezés is vizsgálható lehetne.
Lili úgy tett mintha erősen gondolkodna.
- Abban is benne lennél? Na és te Péter? Mit szólsz a témaválasztásomhoz?
A férfi elfordult és indulni készült.
- Azt hiszem itt már rám nincs szükség.
A lány ijedten kapott utána.
- Maradj, mert ha elmész, akkor nem tudom befejezni, és ha komolyan veszel, akkor meg hülyén érzem magam.
Patrik nevetett, és fölpattant, majd kirohant a szobából, az ajtóból visszaszólva.
- Ha ő kiszáll, akkor szólnom kell Alexnek, ő is szívesen beszáll a kísérletbe.
Péter utána lépett és elkapta a karját.
- Fejezzétek be a szórakozást. Látom, hogy engem akartok kihozni a sodromból – mondta és becsukta a fiú után az ajtót, majd odament a lányhoz és a száját csókolva kérdezte. – Na, mesélj csak arról a csókról a rendőrrel?
Lili kuncogott és boldog volt, hogy a férfi megenyhült.
- Csak szórakozott velem, azt élvezte, hogy megrémültem és zavarba jöttem.
A férfi gyengéden ölelte, majd simogatta és csókolta, mikor az ajtó nyílt és Alex állt meg ott egy szemérmetlen alsónadrágban, meztelen felsőtesttel.
- Mikor kerülök sorra? Azt hallottam, hogy itt tudományos kísérlet folyik.
A lány kacagott, és hallották Patrikot a nappaliból. Péter egy kicsit morcos volt, de aztán túltette magát ezen és ő is nevetett, majd irigykedve szólt rá a fiúkra.
- Azt hiszitek, hogy egyáltalán szóba áll majd velem, ha ti itt mutogatjátok a hibátlan testeteket? Legyetek velem kíméletesek, legalább a koromat vegyétek figyelembe, mert ez így egyenlőtlen harc.
A lány maga köré tekerte a takarót lehúzva Péterről és a szoba közepén állva szemlélte őket.
- Akkor most osztályozok. Péter nálam mindig döntős. Patrik, annyira aranyos, hogy szintén a döntőbe jutott, de te Alex kiestél, mert túlságosan tökéletes vagy és csábító, tehát szóba sem jöhetsz, mert összekavarnál mindent.
Ekkor a két döntőst nézegette, és kuncogva kérdezte.
– Lehet, hogy mind a kettőtöket választom? Na, gyertek!- csábosan nézett a két férfira.
Patrik hahotázott, Alex fölháborodva próbált érvelni a maradásért, Péter meg állt a lány előtt és a szemébe nézett. Lili elgyengült. Már nem játszott, már csak arra vágyott, hogy Péterrel lehessen.
– Választottam. Téged választottalak – Péterhez simult.
Patrik megjátszott szomorúsággal lökdöste be őket a szobájába.
- Elviselem a vereséget, mert rokonok vagyunk, de ha lehet, senki ne tudja meg, hogy egy őslénytől kaptam ki.
Lili az ágyra ült.
- Fáradt vagyok. Azt hiszem, aludni fogok, ma már nem foglalkozom a diploma dolgozatom témájával.
A férfi leült mellé, megfogta a kezét és halkan mondta.
- Nem is akarlak zavarni, pihenj, hazamegyek a szállodámba.
A lány segélykérően nézett rá.
- Maradj velem éjszakára. Ígérem, hogy hozzád sem nyúlok, csak maradj itt és aludjunk.
A férfi bebújt mellé a takaró alá és átölelte.
Lili, megnyugodva aludt el. Másnap reggel a fiúk reggelinél azzal szórakoztak, hogy a hármukról készült fotókat mutogatták. Pétert zavarta a felszabadultságuk. A lány látta ezt, és odahajolt hozzá úgy súgta a fülébe.
– Ne törődj velük, hiszen veled töltöttem az éjszakát.
A fiúk bekapták a reggelijüket és már rohantak is az egyetemre, de a lány még maradt, mert beszélni akart a férfival.
- Meddig maradsz itt? – kérdezte Péter, amikor kettesben maradtak.
- Egy hónapig. Fölvettem egy előadást, ami heti háromszor lesz és a végén vizsgáznom is kell belőle, kell a kredit a diplomámhoz.
A férfin látszott, hogy zavarja a válasz.
- Na és itt fogsz lakni? Itt, hogy fogsz tudni tanulni, amikor éjszakáztok, koncerteztek, te még iszol is.
A lány bosszús volt, amiért a férfinak igaza volt.
- Itt fogok lakni, nem iszom, tanulok, időnként megnézem őket a koncerten, de csak az élvezet kedvéért, de nem fogok inni. Kérlek, maradj itt és akkor biztos, hogy bírni fogom. Ha elmész, akkor duhaj leszek, és nem fogok tudni levizsgázni. – a férfi nevetett és nem tudott a lányra haragudni.
- Nem tudok maradni, mert van egy-két megbízásom, amiket határidőre kell teljesítenem, de az apámmal össze tudlak hozni, aki szintén itt oktat most, majd ő vigyáz rád.
A lány érdeklődve nézett rá.
- Ezt most komolyan mondod? Még egy Széchenyit be akarsz nekem mutatni? – a férfi komoly volt.
- Ő is szeretne veled megismerkedni. Anyától sokat hallott felőled, azt mondta, hogy minden vágya, hogy megismerhessen. Ha beleegyezel, akkor ma vele ebédelhetnénk.
- Sajnálom, de ma tízre megyek előadásra és az délutánig fog tartani.
A férfi ezután már nem erősködött. Lili elment az előadásra, a férfi ebédelni az apjával, aztán elutazott a városból. Lili amikor kijött az előadásról eléggé éhesnek érezte magát és azon gondolkodott, hogy hol egyen. Egy ideig a tömeget követve ment ki az épületből, és aztán látta, hogy helyesen cselekedett, mert a többség egy közeli kis étterem felé vette az irányt. A lány helyet keresett, de annyira sokan voltak, hogy csak valaki idegenhez ülhetett le. Nézelődés közben észrevette, hogy az előadásról többen is ott vannak és neki intenek. Közelebb lépett, és amikor odahúztak egy széket az asztalukhoz és invitálták, ő boldogan ült le közéjük. A két lány és egy fiú látszott, hogy régebben ismeri egymást és őt faggatták, arról honnan jött, mikor valaki a vállát megfogva köszönt rá hátulról.
- Szia - a lány fölnézett és Patrikot látta meg, akit a két asztaltársa lenyűgözve bámult. A lány fölállt és ekkor a fiú szájon csókolta, ami a közelben lévő nőneműekből hangot csalt elő. A nagy sóhajokat hallva a lány elnevette magát és megcirógatta a fú arcát. – Gondoltam, hogy népszerűvé teszlek. – súgta a fiú mosolyogva. A lány körbenézett és látta, hogy a fiú elérte a célját.
- Bemutatom nektek a lakótársamat. Ők fogadtak be erre az egy hónapra, amíg itt vagyok. Tudjátok, rokoni szálak kötnek hozzá. – a lányok boldogan rebegtették a szempillájukat és mutatkoztak be. Mind ismerte Patrikot a színpadról, és nagyon odavoltak érte. A fiú nem ült le a fölajánlott helyre.
. Sajnálom, szívesen maradnék, de elígérkeztem ebédre, vagy inkább vacsorára? – nézett az órájára, mert már rég elmúlt ebédidő. Aztán odaszólt a lánynak.
– Péter apjával találkozom, nincs kedved velem jönni? Azt mondta, hogy vigyelek magammal, ha tudlak.
A lány elgondolkodott.
- Nem lenne baj, ha veled mennék? – a társaságból mindenki bánatos lett, hogy ők elmennek, de főleg Patrik miatt voltak szomorúak. Lili megígérte nekik, hogy legközelebb együtt esznek majd az előadás után. Gyalog mentek az egyetemi városban lévő elegánsabb étterembe. Az ajtón belépve a lány rögtön megismerte az idős férfiban Péter apját. A férfi vonásaiban ott volt a Széchenyi férfiak összes vonzó vonása. Megvárta amíg Patrik üdvözli, majd bemutatja őt.
- A legkedvesebb barátnőm, Lili – mondta egyszerűen.
A férfi a kezét nyújtotta, majd amikor megfogta a lány kezét, és megszorította a szemébe nézett fürkészően és azt mondta.
- Örvendek. Már sokat hallottam önről és nagyon vártam a találkozást.
A lány zavarban volt, alig mert a férfira nézni, aki kérdezgette a szállásáról a fiúknál, az óráiról, a feleségéről, akivel együtt volt a városban, majd Péterről, hogy mit is beszéltek meg. Lili lassan föloldódott és készségesen válaszolt, majd mikor a témája került szóba, akkor már szenvedélyesen beszélt, Patriknak alig hagyva lehetőséget a beszélgetésre, amiért egy idő után elnézést is kért. A fiú kuncogva tréfálta meg.
- Pedig reggel még egy másik témáról beszéltél. Az jobban tetszett, és abban én is benne lettem volna, na és Péter bácsit is bevehetted volna.
A lány elpirult és villámokat lövellt a fiú felé a szemeivel. Nem akart az idős férfi előtt léha nőszemélyként bemutatkozni.
- Szívesen segítek abban a témában, mi is az? – kérdezte érdeklődve Péter apja.
Patrik kacagott. Lili úgy érezte mindjárt elsírja magát.
- Lili új témája a nemesi férfiak csókjának és a közrendűek csókjának összehasonlítása lenne. – az idős férfi elmosolyodott.
- Ha jól gondolom, akkor te már beszálltál a kísérletbe és Péter is benne van, na és Tamás mint Lili volt férje is alany, ha segíteni tudok a korosztályomat képviselve, akkor állok rendelkezésedre.
A lány fölpillantott rá és látta a kaján mosolyát, majd elvörösödve mondta.
- Most szüneteltetem ezt a témát.
Az idős férfi sajnálta a lányt és még egy próbálkozást tett, hogy föloldja a zavarát.
- Bebizonyítom, hogy alkalmas vagyok – mondta és a lányhoz hajolt és gyengéden megcsókolta, de úgy hogy a csók szinte csak egy pillanatig tartott és olyan volt mintha pillangók szálltak volna le a szájára és már tovább is repültek egy-két szárnycsapás után, aztán mosolyogva nézett a lány szemébe és odasúgta.
- Ne izgulj, értem a tréfájukat.
A lány úgy érezte lebeg ő is a pillangókkal, belenézett a Széchenyi szempárba és az összes eddig szeretett férfi nézett vissza rá.
Tamás és Péter szeme összegyúrva és a kedvességük, rajongásuk is ott volt. A férfira is hatással volt a lány, és most már értette Tamást, a fiát, és Patrik rajongását is a lány iránt. Tudta a lány előéletét, érezte a vonzalmat, amit a fiúk, és a szeretetet, amit a felesége érzett. Lili nem tudott elszakadni a férfi tekintetétől, csak amikor az elengedte és Patrikra nézett.
– Na, mit szólsz? Beszálltam a versenybe.
A fiú már nem nevetett a lány zavarán, mert látta, hogy Lili mennyire a férfi hatása alá került.
- Amióta megérkezett folyamatosan szívatjuk őt, és nagyon jól veszi a lapot, imádom őt ugratni és Alex is élvezi.
A lány oldalba bökte a könyökével, amiből egy kis játékos bökdösődés kerekedett. Az idős férfi is nevetett velük, főleg akkor, amikor a hármas ébredést mesélte a fiú, mert azt is el kellett mondania. Lili alig tudott enni. Az idős Péter a búcsúzáskor ajánlatot tett a lánynak.
- Hozzám is átköltözhetsz. Egyedül vagyok egy hatalmas lakásban, ott nyugalomban lehetnél. A lány komolyan válaszolt.
- Jól érzem magam a fiúkkal, de szívesen találkoznék még önnel.
A férfi elnevette magát.
- Kérlek, tegezz vissza legalább azért, hogy úgy érezzem, még nem vagyok annyira vén.
Beszélgettek még és a lány egyre jobban fölbátorodott, szenvedélyesen mesélt mindenről, ami lenyűgözte a férfiakat. Lili nem kért alkoholt, mert félt a hatásától, de a két férfi borozgatott rendesen, és kicsit be is csíptek a vacsora végére. A lány kijelentette, hogy a két férfi nem ülhet így kocsiba és elvette a kocsikulcsukat, majd megkérte a pincért, hogy hívjon taxit. A kocsiban hátul ültek hárman és az idős professzort vitték haza előbb, aki invitálta őket a lakásába, amit el is fogadtak, bár a lány tiltakozott, de hiába.
A lakás tényleg nagy volt és kényelmes. Lili hazatelefonált Alexnek, aki rögtön fölajánlotta, hogy értük jön. Addig, amíg a fiúra vártak a professzor még fölbontott egy üveg bort és ebből már a lányba is bediktált egy pohárral. Alex mikor megérkezett már a három nagyon vidám beszélgetőt találta ott, akik nem is akartak elválni. Amikor az idős Péter őt is megkínálta és éjszakára is meghívta, hogy maradjanak, elfogadta és ő is bekapcsolódott, a végére még zenélésbe is fogtak. A lány is annyira föloldódott, hogy még ő is énekelt velük. A fiúk lenyűgözve bámulták és imádták a hangját. Az idős Péter odahúzta magához és megígértette vele, hogy együtt mennek Toscanába a hónap végén, ha a lány levizsgázott. Lili másnap nem is értette, hogyan mondhatott igent erre az ajánlatra. Föl is hívta Péter anyját, és elmondta neki az előző estét.
- Hallottam róla – nevetett az asszony.- Sőt azt is tudom, hogy jössz velünk Toscanába.
A lány megkönnyebbült. Kicsit félt, hogy illetlenül viselkedett az idős férfival.
– Jövő héten átmegyek hozzátok, szerintem jó lenne együtt tölteni a hétvégét. Az sem lenne rossz, ha Alex is ott lenne és egy kicsit össze tudnátok ismerkedni, irányított környezetben.
A lány, hálás volt.
- Köszönöm – mondta könnyes szemmel Lili. – Kérlek, hívd meg te Alexet!
A lány dilemmában volt, mert szeretett volna az idős Péterrel több időt együtt tölteni, de a fiúkat sem akarta otthagyni, bár azt érezte, hogy tanulni szinte lehetetlen a fiúk mellett. Nem is értette, hogy ők hogyan tudnak levizsgázni. Amikor Péterrel beszélt az kicsit morcos volt, amiért megint mulattak este.
- Le kell állnod – mondta szigorúan.
- Ígérem, hogy le fogok állni. A tegnap este volt az utolsó, ezután minden este otthon ülök és tanulok. Na és ahhoz mit szólnál, ha átköltöznék az apádhoz? Ő kérte - tette még hozzá gyorsan.
A vonal végén csend volt. Lili ijedten várta a választ.
- Azt hiszem, az apám sem lenne jó lakótárs, mert abból, ahogyan rólad beszélt azt éreztem, hogy a hatásod alá került.
A lány nem akart titkot közöttük.
- Meg is csókoltuk egymást – bökte ki.
- Tudom – a férfi hosszan hallgatott, majd elbúcsúzott. – Okos lány vagy és tudsz dönteni magadtól is. Szép álmokat.
Lili bizonytalan volt. Úgy érezte az élete teljesen összekavarodott és erről csak ő tehetett. Döntésre jutott és határozottan állt meg a két fiú előtt, akik a nappaliban heverésztek és sört ittak.
- Sajnálom, de azt hiszem, itt képtelen leszek tanulni. Megzavartok, megkavartok, elcsábítotok. Nem is tudom, hogy ti hogyan tudtok egyáltalán levizsgázni. El fogok menni a professzorhoz lakni.
A két fiú egymásra nézett és komolyak voltak.
- Sajnálom. Eddig kicsit elengedtük magunkat, de ha megígérjük, hogy normálisan fogunk viselkedni, akkor maradsz? Ígérem ez az utolsó söröm, a vizsgák befejeztéig – mondta Patrik, és gyorsan fölhajtotta a sört, majd a dobozt összegyűrte és ledobta az asztalra. –
- Ígérem, hogy én is összeszedem magam – csatlakozott Alex és ő is kiitta a sörét - egyedül azt kérjük, hogy a keddi koncerten, egy dal erejéig, állj be közénk. Tegnap annyira tetszett az új dalunk a hangoddal, hogy azt másképp nem is tudjuk elképzelni.
A lány elbizonytalanodott.
- Maradjak? De akkor szabályok kellenek. Nekem előadásaim vannak, tanulnom kell, mert vizsgám lesz nemsokára, és az éjszakázást meg az ivást nem bírom.
- Minden szabályodat elfogadjuk. Ne költözz a professzorhoz! – a lány elmosolyodott.
- Na, jó megpróbálhatjuk – belement a maradásba és nekiállt ismertetni a szabályait.
Szoros rendet vezetett be, amit az inassal is közöltek, aki kétkedve fogadta a nagy váltást. A férfi meg volt róla győződve, hogy nem fogják betartani a szabályokat. Lili beszélt az idősebb Széchenyi Péterrel és megígérte neki, hogy többször is meglátogatja, de egyelőre a fiúknál marad. A lány rajzolt, táblázatokat készített, ahol mindenki programja szerepelt, de még a fürdőszoba használatot is beosztotta. A fiúk egyedült a klubban a próbát írták hozzá, mert a közös dalhoz ragaszkodtak.
Lili kicsit félve ment velük próbálni, és amikor a zene fölhangzott és a fiúk elkezdték a dalt egy idő után ő is föloldódott. Végül úgy döntöttek, hogy Patrik és Lili énekli a dalt és Alex csak vokálozni kapcsolódik be. Mikor már többször elpróbálták és összeállt, megkérték a klubvezetőt, hogy vegye föl egyben a dalt velük. A felvétel végén Alex már töltötte is föl az oldalukra a rajongóknak, hogy a legközelebbi koncerten már velük tudják énekelni. A lány fölhívta Pétert, és elmondta neki, hogy mit produkáltak és kérte, hogy nézze meg. A férfi a beszélgetés közben már be is kapcsolta és a háttérben hallgatta, majd megdicsérte őket.
- Lili ez tényleg nagyon jó lett. Nem gondoltam, hogy ilyen rejtett képességeid vannak.
A lány elmondta a szigorú rendjüket, és hogy mennyire betartják a fiúk is, és tanulnak naponta több órán át, sőt a délutánjaikat is otthon töltik. A lány érezte, hogy ettől Péter nem fog megnyugodni, de el kellett mondania. Amikor letette a telefont, úgy gondolta kimegy a fiúkhoz és elújságolja, hogy Péternek is tetszik a daluk, de amikor kilépett a szobából a nappali kanapéján Patrikot látta meg meztelenül ülni és előtte egy lány térdelt szintén ruhátlanul és éppen szopta a fiú farkát. A lány megrémült, de képtelen volt mozdulni, szinte megbabonázva állt ott és nézte, ahogy a lány miután keményre szopta Patrikot, a férfi hatalmas ágaskodó férfiasságára ereszkedik. Lili még levegőt is alig mert venni, és pár perc múlva, mikor végre magához tért az első meglepetésből és vissza akart húzódni akkor vette észre, hogy Patrik észrevette őt és szinte fogva tartja a szemeivel. A lány neki háttal volt és keményen lovagolt a fiú dákóján, sikongatva, sóhajtozva. Lili végül hatalmas levegőt vett és lassan, mintha ólomból lennének a tagjai hátrálni kezdett. A fiú a szeretkezést nem hagyta abba, mert láthatóan nagyon élvezte, de amikor látta, hogy elvesztette Lili érdeklődését és az eltűnik a szobájában már csak a partnerére figyelt. Igazából ő sejtette, hogy a lány be fog nyitni, sőt szerette volna, ha látja őt Lili. Minden vágya az volt, hogy a lányt tarthassa a karjaiban így, de fölmérte, hogy ez lehetetlen, mert Lili, Pétert szereti ezért hívta föl a régi barátnőjét és szeretkezett vele nyilvánosan. Pár perc múlva, a lány még mindig nem igazán tért magához a meglepetésből, mikor Alex lépett be a szobájába. A fiú rögtön látta rajta a sokkot és nevetve kérdezte.
- Láttad őket? – Lilinek nem kellett válaszolni, mert minden az arcára volt írva.- Ne izgulj, nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Ez csak szex. Bevallom megfordult a fejemben, hogy beszálljak, mi nem is egyszer csináltunk már ilyen kalandokat, de azért nem tettem, mert itt vagy, és tudom, hogy ez neked már kicsit sok.
A lány nem tudta hogyan kezelje a helyzetet és csak nagyokat sóhajtozott.
- Nem akartam fölborítani az életeteket. Gondoltam, hogy vad életet élhettek, de erre nem számítottam. Megpróbálom magam túltenni rajta – mondta halkan.
A fiú megsajnálta és megsimogatta az arcát.
- Ne izgulj, itt vagyok. beszélgessünk valami másról, ami eltereli a gondolataidat. Meséltél a családodról, akiket megtaláltál, erről jó lenne hallani. Ki volt az anyád, aki elhagyott? Mit szólt hozzád? Találkoztál vele? Na és az apád? Ő tudott rólad? – a lány kezdte összeszedni a zavaros gondolatait és megpróbálta őszintén, de úgy, hogy ne sebezze meg a fiút, előadni a történetét.
- Az anyámat nem ismerhettem meg, mert meghalt, fiatalon öngyilkos lett.
A fiú elszomorodott.
- Az én szülőanyám is öngyilkos lett. Nem is akarok róla beszélni, mert elhagyott. Megszült és kész, vége, nem akart megismerni, nem akart velem lenni, meghalt. Nem is gondolok rá, szerencsére ott volt az, akit az igazi anyámnak tartok, aki fölnevelt, ő szeretett és velem volt, és még ma is anyatigrisként védelmez.
A lány elszomorodott.
- Nem tudhatod, hogy mi történt, milyen érzésekkel volt tele, mennyire kétségbeesett volt, depressziós volt gondolom, mint az én anyám. Ne bántsd őt.
A fiú megszorította a kezét.
- Na és az apád?
Ekkor a lány nekiállt elmesélni a gyönyörű diáklány történetét. Aki szerelmes lett a fiatal tanárba, és a szerelmükről, az elutasításról, arról, hogy mennyire tiltott volt a kapcsolatuk, mert a lányt másnak szánták, nemesi sarjnak és a végén, a lány, egyedül, segítség nélkül, anélkül, hogy a fiú tudott volna róla, megszülte a gyerekét, akit otthagytak a kórházban, és őt elvitték és hozzáadták ahhoz a férfihoz, akit nem szeretett. A lány sírt, amikor ezt mesélte.
- Az apám most is ott tanít az egyetemen, találkoztam vele, és amikor meglátott rögtön tudta, hogy ki az anyám, de azt nem tudta, hogy ő az apám. Ma már tudja, de eljöttem és nem akarom magam ráerőltetni. Biztos neki is nehéz ezekkel az előzményekkel megbirkózni. Igazából még nekem a legkönnyebb, mert nekem minden információ olyan mintha a lottón nyertem volna, apát, anyát testvért.
Ekkor a lány hirtelen elhallgatott, mert félt, hogy elszólja magát. A fiú fölállt és az ablakhoz ment, kifelé nézett, de a kinti tájból semmit sem látott, azt sem, hogy néhány lány neki integet, ő a múltba nézett és próbálta összerakni a képeket, információkat. Érezte a lánnyal való kötődést és a kép most teljesen összeállt. Tudta a bizonyosat, és várta, hogy mi lesz. Az eddigi világa roppant össze egy pillanat alatt és feszítette a mellkasát. Lassan fordult meg és lépett a lány felé, aki szintén érezte, hogy a fiú mindent összerakott és fölállt. Mind a kettőjük szeméből ömlöttek a könnyek és egy másodperc egymásra nézés után összeölelkeztek. A fiú erősen szorította a lányt, aki a mellkasába temette az arcát, és nem mert ránézni. Félt attól, hogy Alexnek ez a hír annyira sokkoló lesz, hogy majd elutasítja őt. A fiúban valami eddig ismeretlen érzés áradt szét, valami furcsa kötődés, amit eddig nem ismert, fölemelte a lány arcát és a szemébe nézve suttogott.
- Annyira éreztem, hogy te különleges vagy. Szeretlek! – tört ki belőle és a lány arcát elárasztotta puszikkal, majd fölemelte és megpördült vele. Ekkor vették észre Patrikot az ajtóban, akin csak egy alsónadrág volt.
- Na, mi van kedvet kaptatok? – mondta nevetve.
Alex és Lili egymásra néztek és nevettek.
- Megmondjuk neki? – kérdezte Alex és a lány szemébe nézett.
Lili elnevette magát.
- Még ne mondj neki semmit, kérlek – a fiú is nevetett.
- Sajnálom, de ebből a körből most kimaradsz. Kettesben szeretne lenni velem – odalépett a barátjához és kitolta az ajtón, amit becsukott mögötte.- Egy kis lecke neki, mert annyira öntelt – mondta a lánynak és leült vele szemben a szemébe nézve.- Lili, te tényleg a testvérem vagy? – kérdezte halkan.
- Igen. Na és annyira boldog vagyok, hogy megismerhettelek, megérinthetlek. Boldog vagyok, hogy nekem is van végre valakim.
A fiú átölelte.
- Egyedül az zavar, hogy a nővérem vagy. Amikor megjöttél az az érzésem volt, hogy veled bármit el tudnék képzelni, beléd tudnék úgy szeretni, hogy te megváltoztatod az életemet, amiből az maradt, hogy beléd szerettem, de ez annyira más, kicsit össze vagyok zavarodva. Na és megváltoztattad az életemet, mert ezután már semmi sem lehet olyan, mint eddig volt – szorosan átölelte a lányt és a hátát simogatta - mesélned kell róla, tudnom kell milyen volt. Miért hagyott el minket.
A lány sírva válaszolt.
- Szinte semmit sem tudok a tényeken kívül. A legtöbbet az apám tudná elmesélni, de a vele való találkozás még nem érett meg bennem, ezt még halasztom. Azt akarom, hogy ő akarjon velem lenni. – ekkor Patrik bedugta a fejét és érdeklődött.
- Ne zárjatok már ki, bejöhetek? Mondjátok már el, hogy mi történt közöttetek.
A lány megszánta és behívta.
- Gyere, bemutatom az öcsémet.
A fiú nem akarta elhinni, hogy ők testvérek. Lili nekiállt és elmesélte neki a történetét.
– A Péter anyja volt az, aki kitalálta, hogy ismerkedjek meg veled – nézett Alexre szeretettel. Patrik még mindig tele volt csodálkozással.
- Ez azt jelenti, hogy ő már nem áll sorban érted? Végre! Így nagyobb esélyem lett. Ugye engem választasz? – a lány nevetve bokszolt a fiú bordái közé.
- Na, és ezt akkor mondod, amikor még rajtad van annak a lánynak az illata, akivel az előbb szeretkeztél az orrom előtt.
A fiú is nevetett.
- Az nekem semmit sem jelentett. Csak féltékennyé akartalak tenni. Sikerült?
A lány komolyan nézett a fiúra.
- Patrik, te nagyon sokat jelentesz nekem, de tudom, hogy én nem akarok trófea lenni senkinek a szekrényében sem. Biztos nagyon szeretsz, de ez az érzés nekem nem elég.
A fiú is komoly lett.
- Bevallom, ha meglennél nekem, akkor tényleg úgy érezném a legnemesebb trófeát szereztem meg, de azt is érzem, hogy az lenne az utolsó, mert többet nem akarnék, ha te velem maradnál.
A beszélgetésbe Alex is bekapcsolódott.
- Patrik, azt ne felejtsd el, hogy a nővéremmel beszélsz.
Lili elnevette magát és puszit nyomott a fiú arcára.
- Aranyos vagy – kuncogott.
Már alig várta, hogy beszélhessen a nagy találkozásról Péternek és az anyjának. A három fiatal, arról nem tudott, hogy az inas közben értesítette Alex apját, arról, hogy a fiú nem megengedhető kapcsolatba bonyolódott. A férfi meg volt bízva azzal, hogy felügyelje a fiúkat és az most úgy gondolta, hogy nem lehet helyes, ha egy címvadász kis nőcske furakszik be a fiúk közé. Ő eddig csak azt látta, hogy mind a két fiú odavan érte és azt is, hogy az idősebb Széchenyi vagyonát is megcsapolta már. Az inas többször is látta őket összebújva ébredni, sőt mind a hármat is látta együtt az ágyban, és ezt már nem nézhette tétlenül. Alex apja el is indult és ezen a délelőttön érkezett meg a fiúkhoz bejelentés nélkül. A szituáció, amit látott egyértelmű volt szerinte is, mert a kanapén ült a fia, akinek az ölében ült hozzábújva a lány és közben éppen puszit nyomott Patrik szájára, amin mind a hárman nevettek. Az idős férfi, amikor belépett a két fiú szinte megdermedt.
- Apa! – kiáltott föl Alex és a lányt a kanapéra tette mielőtt fölpattant.
Patrik is meglepődött és rögtön fölállt, bár ezután kissé feszélyezve érezte magát, mert még mindig egy alsónadrágban volt. A két fiú érezte, hogy a lányt ezek után az idős férfi el fogja ítélni. Alex a lány elé állt, mint aki meg akarja védeni, de az apja eltolta őt onnan és a lányt a karjánál fogva előhúzta és szigorúan mérte végig.
Lili megrázta kócos haját és fölszegte a fejét úgy nézett a magas férfira, aki ezután, mint aki szellemet látott úgy bámulta a lányt.
- Úristen! – szakadt ki belőle a rémült kiáltás.
Olyan volt, mintha az első feleségét látná maga előtt akkor mikor megismerkedtek több mint húsz éve. A hosszú szőke hajú kék szemű lány olyan ártatlanul állt előtte, mint annak idején Anna, akit feleségül vett, de az soha nem szerette. – Anna! – kiáltott föl és a lányhoz lépett, az arcába nézett. A lány rögtön tudta, hogy a férfi az anyját véli benne fölfedezni, hiszen ugyanezt élte át, amikor az apjával találkozott, ő is úgy nézett rá, mint aki szellemet lát. A fiúk csodálkozva nézték őket. Alex még mindig a lányt próbálta védeni és újra elé állt.
- Apa, ne bántsd őt! – mondta harciasan és a lányt karolta védőn. Az idős férfinek kellett egy kis idő, hogy magához térjen a csodálkozásból, de aztán ő is újra megszólalt.
- Ki ez a nő és mit keres itt nálatok? Tudtommal kettőtöknek van a lakás kibérelve és nem engedélyeztem, hogy lakótársat fogadjatok be.
A lány az ellenséges fogadtatás miatt úgy gondolta, jobb, ha nem mondják még el, hogy milyen kapcsolat is van közöttük és ezért átvette az irányítást, de közben jelzett is a fiúknak, hogy hallgassanak.
- Bocsásson meg nekik uram, de én voltam az, aki betolakodtam a kis lakóközösségükbe, csupán egy hónapra. Széchenyi Lili vagyok. Széchenyi professzor felesége Izabella, aki Patrik nagynénje, ajánlotta föl, hogy az unokaöccsénél lakhatok ez alatt az egy hónap alatt, amíg az itteni óráimat hallgatom. Sajnálom, ha ezzel megbántottuk önt. A fiúkkal nagyon jó barátságot alakítottunk ki, és azt hittem, hogy az ő befogadókészségük elég ahhoz, hogy itt lakjak.
A férfi összehúzott szemekkel nézte a lányt és próbálta összeegyeztetni azzal a képpel, ami a feleségéről élt benne. Anna szinte mindig szomorú volt, naponta sírt, ha tehette elvonult a szobájába, vagy a birtok körüli erdőkben sétált egyedül és soha nem engedte őt közel magához, azon a néhány éjszakán kívül, mikor közösültek, de akkor sem volt részéről semmi érzelem a kapcsolatban. Az idősebb Alex úgy vélte, hogy majd idővel megszelídíti a fiatal nőt, de arra nem kerülhetett sor, mert a hatalmas öröm, amit azzal okozott, hogy neki fiút szült elfedte azt, hogy mélyebbre zuhant a depresszióba, és amikor megtalálták ő is szinte megkönnyebbült, amiért lelkiismeret furdalása is lett. Ez a lány itt előtte, tele volt élettel, szenvedéllyel, de amikor hátra dobta a haját ő újra Annát látta benne, ami fölkavarta az érzelmeit, mert szerette az asszonyt, aki eltaszította őt. Most itt állt előtte a pontos mása, és a fia láthatóan odavan érte. Féltette a fiút a csalódástól, nem akarta, hogy azt a sok fájdalmat ő is átélje, amit neki kellett.
- Na, és nem volt más szállás ebben a városban, ezen kívül? Csak nem megy annyira rosszul a Széchenyieknek, hogy egy szobát se tudjanak kifizetni? – ellenséges volt a lánnyal.
Lili nagyot sóhajtott majd, mint aki meg akarja igézni úgy nézett rá.
- Biztos lett volna szállás, esetleg szálloda is, de Izabella féltett engem, nem akarta, hogy egyedül legyek, mert úgy gondolta lelkileg kissé sérülékeny vagyok és a magány nem tenne jót. Elvesztettem egy kisbabát a házasságom alatt, és aztán elváltam gróf Széchenyi Tamástól, amiből még nem igazán jöttem helyre – lesütötte a szemét, majd egy hatalmas könnycseppel a sarkában újra a férfira nézett és halkan folytatta. – Sajnálom, ha megbántottam. Éppen a napokban hívott Széchenyi Péter professzor, hogy lakjak inkább nála, azt hiszem át is fogok oda menni. Azért köszönöm az eddigi vendéglátást. Ez a két fiú nagyon aranyos volt, és mindent megtettek, hogy jól érezzem magam.
A férfi a lány foglya lett. Nem tudott szabadulni a bűvköréből. A két fiú is látta a hatást, és ha nem ismerték volna a lányt, akkor tehetséges színésznőnek tartották volna, de mivel ismerték, tudták, hogy minden megnyilvánulása őszinte és szívből jövő. Az idős Alex tett egy lépést a lány felé, és nem tudta miért, de az az érzése lett, hogy meg kell védenie ezt a törékeny és szomorú kis lényt, át kell ölelnie és babusgatnia kell. Zavarában a zsebébe nyúlt és egy zsebkendőt húzott elő, amit a lányhoz lépve használni is kezdett, megtörölgette a lány szemeit, majd a kezébe adta és közben átölelte.
- Ne sírj. Nem akartalak megbántani. Nem akarlak én kirakni innen. Örülök, ha a fiúk segítettek – közben a lány hátát simogatta.
A hatalmas férfi karjaiban szinte elveszett a kicsi lány. Lili belesimult a védő férfikarokba és becsukta a szemét. Elképzelte, hogy az anyja is megnyugvást lelt ezekben a védő karokban, az eszébe sem jutott, hogy Anna elutasító volt a férfival, ami azt nagyon megsebezte. Alex szólalt meg először.
- Apa, akkor maradhat Lili? Különben is Patrik szobájában lakik, és mióta itt van szigorú házirendet vezetett be. Nézd meg a beosztásait, amiket mindenhová kirakott.
A fiú reménykedett, hogy az apja megenyhült, és nem küldi el a lányt. A férfi kissé eltolta magától a lányt és fölemelte a fejét úgy nézett a szemeibe, aztán ezt egy pillanat alatt meg is bánta, mert az a szempár elvarázsolta, újra Annát látta benne, és ezzel meg is sebezte.
- Bármennyire is jó hatással vagy a fiúkra és azok is rád, azért úgy gondolom, hogy nem kellene együtt lennetek. Korai még az együttélés. Széchenyi professzor biztos boldog lesz, ha vendégül láthatja a kisasszonyt erre a pár hétre és a szabad időtökben, ha kedvetek van, akkor találkozhattok is.
Alex csalódott volt és dühös, de a lány próbálta csillapítani.
- Igaza van az apukádnak, tudjátok, hogy én is ezt mondtam, hogy jobb lenne, ha elmennék. Azért barátok maradunk és találkozunk is, és a klubba is elmegyek a fellépésre. Segítetek átköltözni?
Az idős férfi csodálva nézte a lányt. A két fiú belenyugodott a döntésbe és szét is rebbentek. Patrik zuhanyozni, öltözni, Alex az apjával a szobájába ment, de az idős férfi előtte még meghívta a lányt ebédelni egy étterembe a fiúk nélkül.
Lili telefonált a professzornak és megbeszélték, hogy másnap, vasárnap a két fiú segítségével át fog költözni hozzá. Ezután, ő is nekiállt készülődni, hogy eleget tegyen az ebédmeghívásnak. Emlékezett egy képre, amit a magánnyomozó hozott neki az anyjáról, ahol a nőnek egy kendővel föl volt tűzve a haja és egy királykék nyáriruhában állt a napon. Ezután vett magának egy hasonló stílusú királykék ruhát, amit szeretett is és erre az alkalomra föl is vette és a haját is föltűzte. Amikor kilépett a nappaliba még nem volt ott senki és nem akarta megzavarni Alexéket, ezért az ablak elé állt a napfénybe és csukott szemmel hallgatta a halk zenét, amit Patrik kapcsolt be. Amikor meghallotta a szoba ajtajának csukódását fölpillantott és mosolyogva nézett a két férfira.
Alex imádattal nézett rá, amit az apja is látott, és az idős férfi, amikor meglátta őt így újra Annát látta, azt az Annát, akit ő szeretett és szeretett volna megszelídíteni, azt az Annát, aki elutasította és kegyetlenül elhagyta, örökre, őt is és a kicsi fiacskáját is.
A lány arra számított, hogy az idős férfi megpróbálja őt majd lebeszélni a fiáról, de úgy döntött, hogy még nem mondja el, hogy ki is ő.
- Indulhatunk? – kérdezte a férfi és nagyot nyelt, mert a lány látványa olyan érzéseket szakított föl benne, amiktől még a gyomorsava is nekilendült, és erősen marta a gyomrát. Lili odalépett mellé és mosolygott.
- Kész vagyok.
Elment a férfi mellett, aki beleszagolt a levegőbe és érezte a lány édes illatát. Tudta, hogy a fia menthetetlen. Már csak abban reménykedett, hogy a lány nem fogja megtiporni nagyon. Látta a két fiú pillantását, ahogy a lányra néztek és azon aggódott, hogy erre a kapcsolatra még a barátságuk is rámehet a rivalizálástól. A ház előtt, a kocsiban ülve a lányra nézett.
- Van valami kívánsága, vagy rám bízza hová megyünk? – a lány a ruháját igazgatta és úgy mondta.
- Teljesen magára bízom magam. Bármit megeszek, ami finom.
A férfi mosolygott.
- Nem vegetariánus és nem fogyókúrázik?
Lili nevetett.
- Imádok enni, és szerencsés is vagyok, mert a jó anyagcserémnek köszönhetően bármennyit ehetek, és bármit.
A férfi egy elegáns étterembe vitte, ahol a pincérek nagyképűen álltak az asztal mellett a rendelésre várva. A lány megkérdezte a férfit, hogy ő járt-e már itt és kérte, hogy ajánljon neki valamit. Az idős férfi kihúzta magát és elégedetten magyarázott az ételekről. A lány végül választott és mosolygott a pincérre, aki már barátságosabban vette el az étlapot és hozta nekik az italokat. A lány csak vizet kért, de a férfi megpróbálta rábeszélni, hogy igyon egy pohár bort.
- Nem ihatok, mert rögtön elkezdek szédülni és aztán vihetne haza, mert járni sem nagyon tudok olyankor a szédüléstől. Tapasztalatból beszélek, mert kevés esetben, amikor csak egy pohár pezsgőt is ittam az lett a vége, hogy a világ forogni kezdett körülöttem és a partneremnek kellett hazavinnie.
A férfi nézte a lányt és azon gondolkodott, hogy hogyan tud ennyire aranyos lenni, és komoly és ölelni való.
- Kérem, meséljen magáról és a családjáról.
A lány a poharát forgatta és úgy válaszolt, hogy nem nézett a férfira.
- Árvaházban nőttem föl. A születésemkor otthagytak a kórházban és mivel szombaton születtem Szombati lett a nevem. A nagykorúságom előtti hónapban molesztáltak az intézetben és megszöktem. A Széchenyi birtokra keveredtem, ahol Tamással egymásba szerettünk, és ö elvett feleségül, majd adott ötvenmilliót egy alapítványra, hogy reformáljam meg az árvaházakat. Az alapítványom fölépített egy új rendszert, amit az elnökasszony is áttanulmányozott, és bevezetteti országszerte. Most végzem az egyetemet szociológiából, de közben teherbe is estem és elvesztettem a babát, ami a házasságunkba került, és most egyedül vagyok, irányítom az alapítványt és pár hónapon belül megkapom a diplomámat. A tevékenységeimért az elnökasszony kitüntetést adományozott.
A férfi figyelmesen nézte a lányt és csak annyit kérdezett.
- Hol született? – a lány, amikor megmondta a férfi elkomorodott és a lány keze után nyúlt. – Na és a fiammal mi a terve?
A lány elmosolyodott.
- Szeretem – mondta egyszerűen.
A férfi hatalmas levegőt vett és mivel a lány történetének mesélése közben megvilágosodott, és tudta, hogy Lili csak a volt felesége lánya lehet kitálalt.
- Tudom ki volt az anyja.
A lány ránézett hatalmas ártatlan kék szemeivel.
–Alex anyja, Anna, az első feleségem a házasságunk előtt szült egy gyereket, akit otthagyott a családja nyomására a kórházban. Anna ebbe belebetegedett, depressziós lett, és a fiam születése után öngyilkos lett. Maga csak az ő lánya lehet, mert ha magára nézek, olyan mintha kísértetet látnék, mintha Anna ülne itt velem szemben. Lili, maga a fiam féltestvére, nem lehet maguk között semmi.
A lány a poharát nézte és halkan válaszolt.
- Szeretem őt, szeretem, mert a testvérem. Az egyetlen ember a földön, aki hozzám tartozik, és viszont szeret, azért mert vagyok.
A férfi a lány keze után nyúlt, megszorította.
- Kérem, ne mondja el neki.
A lány elhúzta a kezét.
- Sajnálom, de már megtettem.
A férfi magyarázkodni kezdett.
- Nem akarom, hogy megviselje, hiszen nem is ismerte az anyját. A második feleségemet tekinti az anyjának. Ne vegye el tőlünk őt – szinte könyörgött, mint aki biztos benne, hogy a lány győzne, ha harcolnának.
A lány a haját birizgálta, és a férfira nézett.
- Soha nem okoznék neki bánatot. Ő a maguk fia marad továbbra is, de ezután ismerni fogja a testvérét, amit nem kívánok nyilvánosságra hozni. Mi tudjuk, hogy kik vagyunk és ennyi, ez nem publikus a továbbiakban. Ő továbbra is szereti magukat és hallgat magukra, a maga kicsi fia, akit most már én is imádok, mellette leszek, ha szüksége lesz rám, és ő is mellettem lesz. – megszorította a férfi odanyújtott kezét és a szemében könnyekkel ránézett.
A férfi úgy érezte vallomást kell tennie.
- Nagyon szerettem Annát, szerelmes voltam belé, de őt ez nem érdekelte, megsebzett azzal, hogy levegőnek nézett. Egyedül Alex miatt vagyok hálás neki, mert amíg teherbe nem esett engedélyezte, hogy házaséletet éljek vele.
A lány úgy érezte ezt már nem akarja hallani, de mégis muszáj volt, mert a férfi egy kicsit az anyját látta benne.
– Azt hittem, hogy majd megenyhül és ő is elfogad, de nem mutatott irányomban csak közömbösséget és én még annak is örültem, ha reggel visszaköszönt.
A lány sajnálta a férfit.
- Ha nem olyan körülmények között találkoznak, akkor biztosan meg tudta volna szeretni magát. Ha lett volna ideje, akkor átértékeli az életét és beleszeret magába.
A férfi hálás volt a lánynak, a vigasztaló szavakért.
- Lili, maga egy aranyos lány, most már igazat adok a fiamnak, de azért ahhoz ragaszkodom, hogy költözzön el, mert úgy vélem, hogy a fiúk túlságosan a hatása alá kerültek. – aztán elmosolyodott. – Mint ahogyan én is. Ezek után majd magyarázkodhatok a feleségemnek, soha nem fogja elhinni, hogy nem lettem most meg magába szerelmes. Évekig küzdött Anna szellemével, mert képtelen voltam őt megszeretni, csak Anna kísértett, ő jelent meg az álmaimban.
A férfi lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott, mire a lány kissé meggondolatlanul az érzelmeitől fűtve fölállt és a férfi mellé állva annak fejét átölelve simogatta. Az idős Alex is fölállt és átölelte a lányt, majd puszit nyomott az orrára és megköszönte a vigasztalást. Azt nem tudták, hogy egy fotós nagyon szemfülesen felvételt készített róluk ebben a meghitt pillanatban. A vacsora végén a férfi a lányt átkarolva kísérte a kocsihoz, és amikor besegítette akkor is bensőséges simogató mozdulatokat tett. Lili örült a kedvességnek, de arra nem gondolt, hogy ezzel a kapcsolattal mennyi embernek okoznak majd fájdalmat. A fiú szállására érve az inas nyitott ajtót és bevezette őket a nappaliba, majd italokat hozott. A lány tudta, hogy a férfinak köszönheti, hogy kirakták a lakásból, de nem tett megjegyzést. Alex rögtön odalépett hozzá és átölelte, majd a fülébe súgva kérdezte.
- Mi volt? Nem bántott? – a lány megnyugtatta a füléhez hajolva.
- Ne izgulj, mindent elmondtam neki és nem haragszik. Az ellen meg úgysem tud tenni semmit, hogy az öcsém vagy – a fiú megszorította a kezét és puszit nyomott az arcára. Az idős férfi Patrikhoz fordult.
- Na és te fiam? Veled mi van? Remélem, te tárgyilagosan tudod szemlélni az eseményeket és kisegíted a barátodat, ha dilemmái vannak.
A fiú lehajtott fejjel válaszolt.
- Sajnálom, de a tárgyilagosságomnak lőttek, mert imádom ezt a lányt, bár ő nem vesz komolyan.
A lány leült mellé a kanapéra és oldalba bökte, majd a fülébe súgta.
- Amióta láttalak szeretkezni azzal a lánnyal képtelen vagyok másra gondolni veled kapcsolatban.
A fiú nevetett és megcsiklandozta a lányt.
- Látja, hogy mit tesz velem? – mondta és együtt nevettek.
Az idős férfi is leült és a lányhoz beszélt.
- Lili, kérem, tartsa a szavát és ne tudódjon ki semmi a kapcsolatunkból. Alex szabadon találkozhat magával, sőt én is szeretném, ha tartanánk a kapcsolatot, de csak, mint ismerősök. A lány beleegyezett és a fiúkat is fölkérte a titoktartásra. A férfi még a fiához fordult.
– Kérlek, hogy még anyádnak se beszélj erről. Fájna neki, ha megtudná, mert azt hinné, hogy őt már kevésbé szereted. – a fiú megígérte a hallgatást.
Aznap a lány még ott aludt, de másnap reggel a fiúk segítségével átköltözött az idős Széchenyi professzorhoz. Mielőtt elutazott még Alex apja is eljött elbúcsúzni tőle. Az utcán álltak egymással szemben és a férfi átkarolta a lányt és a fülébe suttogott.
- Ha bármiben tudok segíteni, akkor keress meg. Kérlek, te ne utasíts el, mint ahogyan Anna tette.
A lány megígérte, hogy jelentkezni fog. Azt megint nem vették észre, hogy az ölelést is fotózta valaki. A hétfői pletykalapban robbant a bomba, ahol címlapon jelent meg Lili és az idős Alex ölelkezése és a félreérthető orrpuszija. A lány nem is tudott a képekről, amíg be nem ment az egyetemre, ahol az évfolyamtársai megmutatták neki az újságot. A képek is eléggé beszédesek voltak, de az aláírások aztán teljesen félreértelmezték a kapcsolatot. A fotós kinyomozta, hogy a lány ott lakott a fiúkkal és azt is, hogy ő volt Tamás felesége, akitől elvált, és azt állította, hogy a két fiúval folytatott kapcsolatot egyszerre, majd megjelent az apa és ő reménytelibbnek mutatkozott és őt csábította el, de arról is tett említést, hogy az idős Széchenyi professzornál lakik éppen, akinek a felesége elutazott. Lili alig kapott levegőt. Azon törte a fejét, hogy kit hívjon föl, kitől kérjen segítséget. Az idősebb Alex száma kicsengett és egy női hang szólt bele.
- Szombati Lili vagyok - mondta, de a nő csak annyit válaszolt.
- Nem tett még elég kárt a családomban?
A lány könnyes szemmel ült a padon, és amikor meglátta, hogy fotózzák, akkor fölpattant és elrohant. Az idős Széchenyi nem volt otthon, mert megbeszélése volt az egyetemen és azt mondta csak este jön haza, ezért a lány tanácstalanul ült a besötétített szobájában és járt az agya, hogy mit is tegyen. Nem akarta, hogy Alexéknak bajuk legyen, és azt sem akarta, hogy az idős férfi felesége szenvedjen miatta. Sajnálta az asszonyt, akit pótléknak használtak és most még meg is sértettek. Amikor csengettek, tanácstalanul állt az ajtó előtt és nem tudta mit tegyen. A hatalmas régi ajtón nem volt kukucskáló, ezért nem láthatta, hogy Patrik áll kinn, aki Alex kérésére kereste meg a lányt. A fiú egy idő után már kiabált is a lánynak, mert sejtette, hogy nem mer ajtót nyitni.
- Lili, kérlek engedj be, Patrik vagyok.
A lány kinyitotta az ajtót és repült a fiú karjaiba vigasztalásért.
– Ne sírj! - törölgette a fiú az arcát. –Alex apja majd mindent rendbe fog hozni. Már tárgyalják a stratégiát. Alexet hazarendelték és engem kértek meg, hogy vigyázzak rád.
A lány rögtön azt kérdezte.
- Péter tudja már? –
- Nem tudom. Nekem még nem jelzett. Lehet, hogy ő nem olvassa ezt a szennylapot.
A nappaliban ültek le és a fiú elmesélte, hogy reggel fotósok hada várta őket a kapuban és kísérte az egyetemig. Alex nem nyilatkozott, de az apja hazarendelte, mert otthon áll a bál az anyja miatt, aki féltékeny lett a képek miatt.
- Majd hívni fognak – tette még hozzá. Lili kétségbeesetten nézett a fiúra.
- Mindig elrontok mindent. Az életem csodálatos és aztán egy pillanat alatt összeomlik minden. Azt hiszem ebből már nincs erőm kikapaszkodni. A legjobb lesz, ha eltűnök, nem való vagyok én ide.
A fiú odaült mellé és átölelte.
- Ne félj, minden rendbe jön. Nem kell sehová se menned, főleg nem amiatt, hogy egy ilyen újságban írtak rólad. A lényeg, hogy te tudod, hogy hazugság, mi tudjuk, hogy hazugság, na és az emberek is meg fogják tudni.
Ekkor kezdett el csörögni a lány telefonja, és amikor meglátta, hogy a kiírás szerint Mama keresi akkor nagy levegőt vett és fölvette. A vonal végén az elnök asszony volt, akit nem írhatott bele a telefonjába csak titkosítottan, ezért szerepelt Mamaként. Az idős nő hangja aggódó volt.
- Lili, mi történt ott? Tőled akarom hallani. Az újságok engem nem érdekelnek.
A lány ott kezdte, hogy Péter anyja elintézte, hogy megismerkedhessen az öccsével és aztán ott fejezte be, hogy Alex apjával vacsorázott és a kérésére Széchenyi professzorhoz költözött a fiúktól, aztán jött ez az agyrém az újságcikk. Az idős asszony nagyon jól értesült volt.
– Megtudtam, hogy az újságot a fiúk inasa tájékoztatta és a holnapi számban még szaftosabb fotókat akarnak lehozni. A megbízottam már intézi, hogy a képek eltűnjenek, de a maiakkal már nem tudunk mit tenni. Örülök, hogy megtaláltad az öcsédet, és annak is, hogy az apja olyan rendes ember. Kérlek, ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy köszönöm, hogy melletted áll. Ezt majd én is fogom vele tudatni. A tanácsadóim szerint most az elvonulás helyett inkább elő kell állnotok, és közösen kell megjelennetek. Megtudtam, hogy lesz egy fellépésetek és az lesz a legjobb alkalom erre. A sajtót én értesítem és ez jót is fog tenni a fiúk népszerűségének, már ha tényleg a zenéléssel akarnak foglalkozni, na, és a Széchenyi fiúkat is oda kell hívni, mind a kettőt. Miattad oda fognak menni, tudom. Széchenyi professzor és a felesége is azt jelezte, hogy ott lesznek, ki nem hagynák a koncertet, bár nem az ő korosztályuk lesz érdekelt, de meg akarják mutatni, hogy melletted állnak.
A lány alig jutott szóhoz.
- Köszönöm, de honnan tud mindenről? Hogyan tudott ennyi mindent elintézni? –
- Ne felejtsd el, hogy ki vagyok és azt se, hogy ez mennyi előnnyel jár. Sokan dolgoznak nekem, akik nagyon ügyesek, na, és ha ártatlan valaki, akkor könnyű megvédeni. Tehát a következő lépés, hogy reggel bemenj az egyetemre és mindenkinek annyit mondj csak, hogy este menjenek el a klubba a koncertre. Ott aztán a koncert után, lesz egy sajtótájékoztató, ahol kipakoltok. Elmondjátok, hogy a koncertre készültetek, barátok vagytok, Alex apja támogat titeket, na és az egész Széchenyi család mellettetek áll. Mindenki ott lesz mellettetek. Sok szerencsét kicsi lány.
Lili nagyon hálás volt az asszonynak, aki azért is gratulált neki, hogy a vizsgái sikeresek voltak.
- Köszönöm a bizalmát! Köszönöm, hogy mellettem áll, hogy van nekem! – búcsúzott a lány, és amikor letette már megnyugodva és mosolyogva nézett Patrikra. – Holnap koncert és még azt sem tudom, mit vegyek föl. – a fiú csodálkozva nézett rá, majd elkezdett nevetni.
- Te aztán igazi nő vagy.
A lány annyit mondott, hogy egy befolyásos személy elintéz mindent és az asszony nevének említése nélkül elmondta mi lesz a feladatuk. A lány még annyit kérdezett.
- Lehetséges, hogy az inasotok adta ki a sztorit a sajtónak? Na, és az is lehetséges, hogy az ágyban a hármasunkról készült fotókat megszerezte? Az információim szerint a holnapi számba szánják, de az ismerősöm elintézi, hogy ne jelenhessen meg.
A fiú rögtön telefonált Alex apjának és elmondta a fejleményeket.
- Nem tudom, hogy ki lehet Lili ismerőse, aki mindent elintézett, de azt hiszem szenzációs lesz, ha a koncerten ott lesz az egész sajtó. – a végén még közölte, hogy az inasuk volt az informátor. Az idős férfi Lilit kérte.
- Hogy vagy? – kérdezte gyengéd hangon.
- Most már jól. Reggel még kissé el voltam veszve – mondta a lány és nagyon örült a férfi hangjának, mert úgy érezte nagyon megkedvelte. – Na és Alex hogy van?
- Ő is rendben lesz, téged jobban féltett – nyugtatta meg a férfi. – Nekem elárulod, hogy ki a befolyásos ismerősöd? – a lány próbálta elterelni a beszélgetést.
- Na és a felesége? Remélem, jól van. Nagyon utál engem? Igazán sajnálom, ha bánatot okoztam.
A férfi próbálta megnyugtatni.
- Majd lassan megbékél ő is. Most még eléggé friss neki a dolog és még nem is tud mindent. Tehát ki az ismerős? Kinek köszönhetjük meg a segítséget?
A lány lehalkította a hangját.
- Üdvözletét küldi, és a köszönetét, amiért mellettem áll. Ő az az asszony, akit mindenki tisztel és becsül ebben az országban.
A férfi megköszörülte a torkát és csak annyit mondott.
- Na, ezt is el kell mesélned, hogy honnan ismered ilyen jól.
Azzal búcsúztak, hogy másnap találkoznak. A lány ekkor hallotta meg, hogy valaki nyitja az ajtót és kicsit meg is ijedt, de reménykedett is, hogy hátha Péter jött el hozzá, de az ajtóban csak Péter apja és a felesége álltak. Lili boldogan rohant oda az asszonyhoz és ölelték meg egymást. Izabella a lány arcát fürkészte.
- Jól vagy? – Lili megnyugtatta, hogy már rendben van. Mint kiderült őket is fölhívta az elnökasszony, és tájékoztatta a teendőkről.
A két nő aztán kocsiba ült és elmentek a másnapi koncertre ruhát választani. Lili megtudta, hogy a fiúk farmerben és fehér ingben lesznek és ő is valami ilyesmit képzelt el magának, de mégis valami kicsit mást. Az asszony egy olyan szalonba vitte ahol színházi jelmezeket is szoktak készíteni. A tervező, aki fogadta őket boldog volt, hogy őt kérik fel a feladatra és rögtön méretet vett a lányról. A farmer adott volt, de ő úgy gondolta, hogy a lány hófehérben legyen színes ékszerekkel. A megbeszélés végére aztán olyan tervvel állt elő, ami mindkettőjüknek nagyon tetszett. A lány egy hosszú hófehér kabátban fog megérkezni, amit a dal közben fog majd a két fiú levenni róla és akkor egy angyalszárny fog kibontakozni a hátából, és így mindenki meg fogja jegyezni őt és még az ártatlanságát is kihangsúlyozza. A tervező megígérte, hogy másnapra meglesz a jelmez és el is fogja vinni hozzájuk, ahol az igazításokat is meg fogja tenni, ha kell. Lili, amikor hazaértek kicsit csalódott volt, mert se Tamás, se Péter nem jelentkezett. Főleg Péter hiányzott neki. Este még beszélt Alexel hosszan, és nagyon örült, hogy a fiú megnyugodott és boldognak tűnt. Másnap reggel Izabella ébresztette, és hívta ki reggelizni. Alig tudott enni, mert nagyon izgult. Szerencsére Péter apja is az egyetemre készült és megígérte, hogy elviszi. A diákok látták, hogy Széchenyi professzor kocsijából szállt ki és összesúgtak a hátuk mögött. A lány beült az órájára és nagyon figyelt, bár alig jegyzett meg valamit, aztán az órák végén az évfolyamtársaival beült enni, ahol mindenkit meghívott a klubba az esti fellépésre aztán rohant volna haza, de Patrik ment oda hozzá és hazavitte kocsival, ami szintén azt váltotta ki, hogy mindenki róluk beszélt. Az aznapi újságban már nem írtak róla, de a két fiú koncertjét megemlítették. Délután a klubban voltak és próbáltak Patrikkal, majd megérkezett Alex is, és beszállt, de előtte még átölelte a lányt és sokáig szorította. Patrik szólt rájuk.
- Most féltékenynek kellene lennem? – nevettek és odahúzták a fiút is maguk közé, aztán a lány megszólalt.
- Na és erről ki fog fotót készíteni? Gondoljátok el, milyen nagy durranás lenne, hogy még mindig gruppenben nyomjuk.
A próbák eléggé jól mentek, de a lány a ruháját várta nagyon. Amikor végre megérkezett és fölvehette, elpróbálták a kabátlevételt és a hatás nagyon jó volt, mert a személyzet is fölhördült a látványtól. Izabella ott állt a nézőtéren és ő is megerősítette őket, hogy nagyon hatásos lesz. Este a klub előtt hatalmas tömeg verődött össze. Rengeteg újságíró, sőt még néhány tévéstáb is megjelent. A családtagok a hátsó bejáraton jöttek be, ott volt Izabella és a férje és Alex szülei is. A lány szeretett volna beszélni Alex nevelő anyjával, de félt kezdeményezni, aztán amikor a nő jött oda hozzá, akkor kicsit meg is ijedt.
- Bemehetnénk valahová beszélni? – kérdezte a nő.
A klubvezető az irodájába kísérte őket. Az asszony a szobában a lány elé állt.
– Ma beszéltem az elnök asszonnyal, aki a figyelmembe ajánlott téged. Tudom, hogy család és anya nélkül nőttél föl, és azt is, hogy miket tettél az árvákért, de én igazából azt szeretném csak mondani, hogy ha eddig nem volt családod, akkor most már van, mert hozzánk haza jöhetsz, ott lesz az öcséd, és ott élt az anyukád is, bár nem sokáig, de akkor is az lehet az otthonod.
A lány arcán folytak a könnyek, és az asszonyhoz lépett.
- Köszönöm – sírta a vállába, mert az már át is ölelte őt és a hátát simogatta.
Mikor végre megnyugodtak és egymás arcát törölgették, már be is szóltak nekik, hogy kezdődik. A fiúk mentek először a színpadra és előadtak néhány régi számot. A közönség őrjöngött és a nagy debütálásra vártak. Lili nem lett bejelentve, a dalt elkezdték játszani és aztán elsötétedett a színpad lassan fokozatosan, majd néhány másodperc múlva, amikor hirtelen újra fényáradat világított a színpad közepére, akkor ott állt a lány és elkezdett énekelni. Patrikkal igazi szenvedélyes együtt éneklése volt, majd bekapcsolódott Alex is, aztán a két fiú ott állt mellette és egy mozdulattal levették a kabátot róla és kibontakozott a szárnya, mely a kékes fényben igazán angyali látványt nyújtott. A közönség fölkiáltott egy emberként és aztán a dal végén hatalmas örömujjongásban törtek ki. A fényképezőgépek villogtak és a kamerák vették őket. A végén a sajtótájékoztatón is nagy volt a tömeg. A produkciót mindenki dicsérte és a titkaikat próbálták felfedni. A lány szomorú volt, mert sem Tamás, sem Péter nem volt ott, de Péter szülei mellette álltak, Alexel, a szüleivel, és Patrikkal együtt. A kérdések záporoztak, mindenki a lányról kérdezősködött. Ő válaszolgatott, majd egyszer csak elakadt a szava, mert meglátta a két szeretett férfit a terem végében állni. Péter szomorúnak látszott, de Tamás mosolygott.
Ő elnézést kért és rohant a két férfihoz, akik átölelték és megcsókolták. A kamerák a lány után fordultak és látszott, hogy mindenki tanácstalan, mert nem tudták ki a két férfi a lány életében. Lili aztán feloldotta ezt a dilemmát és bemutatta őket. – Széchenyi Tamás, aki a férjem volt és Széchenyi Péter.
A kérdések záporoztak felé, de ő úgy gondolta, hogy ennyi éppen elég volt a magánéletéből és inkább az árvákról és a megsegítésükről beszélt.
– Mint tudják egy árvaházban nevelkedtem és az az álmom, hogy a gyerekek ezután ne árvaházban, hanem nevelő, szerető családi környezetben nőjenek föl – a lányt megtapsolták. Lili már alig várta, hogy a tömeg eloszoljon és kettesben maradhasson Péterrel. A társaság közösen elment vacsorázni, ahol a lány hiába kereste a férfit, az nem volt ott. Tamás ült mellette, aki odasúgta.
- Hazament. Beszélned kellene vele, mert mostanában nagyon szomorú.
Lili kikerekedett szemmel nézett rá.
- Mi történt? Miért szomorú? Tudok segíteni? – a férfi magához húzta és kissé szégyellte is, hogy még mindig ilyen hatással van rá a lány.
- Ha így nézel rám én is depressziós leszek, mert nem vagy az enyém. Nem fogod fel, hogy szerelmes beléd, és úgy látja, hogy reménytelenül? – a lány ezen még jobban elcsodálkozott.
- De hát én annyira szeretem és mindent megtennék, hogy vele lehessek.
Tamás a kezét fogta és a szemébe nézve oktatta.
- Szeret és te is szereted. Segíteni fogok, hogy ez heppienddel végződjön, de azt kell tenned, amit mondok. Legelőször is a fellépések, amik most el fognak árasztani, na, azokat le kell mondanotok és csak heti egy fellépést szabad vállalnotok. Amikor meglesz az államvizsgád és a fiúknak is eljön a nyári szünet, akkor egy hónap intenzív tévés szereplés, na, akkor mindent bele, de utána nekiállhatnak a fiúk és stúdióba kell vonulniuk. Tudom, hogy te nem akarsz velük zenélni, de az első lemezük akkor lesz nagy durranás, ha te is rajta leszel, a titokzatos lány, aki sokra vitte. A bevételek is jól fognak jönni, mert ez gazdag nővé fog tenni.
A lány félbe szakította.
- Hagyd ezt abba, hol van itt a szerelem? Nem akarok koncertezni, én Péterrel akarok lenni, csak vele.
A férfi a füléhez hajolt.
- A lényeg most jön. Péter szeret, tehát ott lesz veled, ha megkéred. Ha nem kéred meg, akkor is várni fog rád. Rajtad múlik, mit teszel vele. – a lány hitetlenkedett.
- Nem igaz, hiszen most sincs itt. Elment. Mindenki itt van, akinek számítok, aki egy kicsit is szeret, de ő elment, itt hagyott.
A férfi vigasztalta.
- Azt hiszi, hogy nem érdeklődsz iránta, azt hiszi, hogy a fiatal Patrikot választottad, amit nem is csodálok, mert szinte szikrázik közöttetek a levegő.
A lány a fiúra nézett és találkozott a tekintetük, mert Patrik őt figyelte és igazat adott Tamásnak, Patrik csábítóan nézett rá.
A lány elnevette magát és újra Tamásra nézett, aki féltékenyen mondta.
– Húú, hát ez nem semmi, ti tényleg együtt vagytok. Akkor itt nem tehetek semmit, Péternek tényleg befellegzett.
A lány oldalba bökte a férfit.
- Ne mondj ilyeneket, legalább te ne! Patrik csak a barátom, jó haver, igazi kölyök, akivel jó együtt lenni, és hülyéskedni, de semmi sem volt közöttünk néhány viccből eldurrant csóknál. Na meg láttam szeretkezni egy lánnyal, és azóta nem tudok másra gondolni, ha rá nézek, csak arra, amikor a lány belecsusszan a hatalmas péniszébe.
A lány elpirult. Tamás nevetett.
- Miket csináltatok ti abban a lakásban? Nem is csoda, hogy Alex apja kitiltott onnan – együtt nevettek és a férfi átölelte újra a lányt.
Nem tudták, hogy Péter ott volt és őket nézte, de ezután már nem bírta tovább és elment. A szülei lakásában ült le a nappaliban és a lányra gondolt, nem tudta elképzelni nélküle az életét. Megpróbált kitalálni valamit, hogy vele maradhasson még akkor is, ha nem szereti őt a lány. Bármit megtett volna azért, hogy naponta láthassa. Eszébe jutottak azok a napok, amikor először találkozott a lánnyal és attól még szomorúbb lett, hiszen a lány akkor sem volt az övé, akkor Tamás felesége volt. Egyedül az a két hét adatott meg nekik, amit Toscanában együtt töltöttek, de az sem volt teljesen felhőtlen. Hallotta, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt és arra gondolt, hogy a szülei jöttek meg, ezért az ablakhoz lépett és meglátta, hogy Patrik kocsijából szállt ki a lány. Lili kikönyörögte a fiútól, hogy hozza haza, mert találkozni akart Péterrel, de arra nem is gondolt, hogy a férfi pont ettől a látványtól szökött meg. Patrik is kiszállt a kocsiból és átölelte a lányt.
- Nagyon klasszak voltunk ma együtt – súgta és a lány szemébe nézett.
- Szerintem mi mindig klasszak vagyunk együtt – mondta a lány mosolyogva és ezt így is gondolta. – Maradj meg nekem mindig, bármi is történik – kérte.
A fiú lehajolt hozzá és a fülébe súgta, ami távolról úgy tűnhetett, hogy megcsókolja.
- Én mindig itt leszek neked. Szeretlek Lili.
A lánynak csimpaszkodni kellett, hogy puszit nyomhasson a fiú arcára, aztán beszaladt a házba. A nappaliban sötét volt, arra nem számított, hogy a férfi ott lesz. Lámpát kapcsolt és megtorpant mikor Péter ott állt előtte.
- Jaj! – sikkantott föl. – Megijedtem.
A férfi ki akart menni a szobából, de ő, mint egy kiscica ugrándozva szaladt utána.
– Péter! Kérlek, ne hagyj itt.
A férfi megállt és ránézett és arra gondolt, hogy belepusztul a vágyba, amiért a lány ennyire aranyos és ő nem teheti magáévá.
- Tessék! Itt vagyok. Mit szerettél volna mondani?
Lili ott állt előtte és ő csókolni szerette volna, ehelyett morcosan próbált ránézni.
- Láttad a koncertet? Láttál énekelni minket? Milyen volt?
A férfi összeszedte magát és megpróbált közömbös lenni.
- Jó volt. Szerintem lemostátok a pletykalapokat a színről és hatalmas reklámot csináltatok az együttesnek. Ezután már csak ezt az induló lendületet kell kihasználni.
A lány elgondolkodva kérdezte.
- Szerinted most kellene koncerteznünk? De hát a főiskola, a diplomám, a fiúk vizsgái most fontosabbak. Most erre nem érünk rá.
A férfi örült, hogy a lány nem szállt el és most is olyan megfontolt tud lenni, mint eddig annyiszor.
- Igaz, ezt a hónapot a tanulásra kell áldozni, de aztán bele kell vetnetek magatokat a koncertezésbe és tévés szereplésekbe és a lemezkészítésbe. Gondolom kaptatok ajánlatot.
- Naná, rengeteg ajánlatot kaptunk. Állítólag a telefonok azóta is csörögnek. A tévében leadott hír után nagyon népszerűek lettünk, pedig én nem igazán vágytam erre, tudod, hogy csak viccből énekelgettünk együtt. Itt voltál, amikor kezdődött.
A férfi alig tudta visszafogni magát, arrébb lépett és bement a szobájába, de a lány követte.
-Ugye nem akarsz megint elmenni? Maradj itt legalább pár napot! Olyan jó lenne, ha egy kicsit többet lehetnénk együtt.
A férfi megfordult és úgy mondta.
- Sajnálom, de mennem kell.
Lili csalódott volt. Az elkövetkező hónap nagyon sűrű volt. A vizsgáit sikeresen letette itt is és közben Széchenyi professzorral és a feleségével Izabellával lakott.
A diploma dolgozata is elkészült, az asszony segítségével, aki naponta elolvasta és javította, ha kellett. Péterrel többször is beszélt telefonon és videotelefonon is naponta. A kapcsolatuk újra az a baráti és bensőséges, mindent kibeszélős lett, mint a kapcsolatuk elején. A lány mindent elmondott neki, mindent elmesélt a napjáról, de az kicsit zavarta, hogy a férfi alig beszélt magáról. Amikor kérdezgette, akkor mindig kitért a válasz elől. A pletykalapban megjelenteket sikerült teljesen a javukra fordítani, mert a fiúk együttese népszerű lett és a cikk inkább ingyen reklám lett. Alex és Patrik is nekiállt tanulni, mert ott volt előttük a cél, hogy utána mehetnek koncert körútra és egy lemezszerződés is készülőben volt. A cég azt a kikötést tette, hogy a lány is szerepeljen a lemezen. Lili vállalta, azzal a kikötéssel, hogy a bevételeit az alapítványuk javára írják és a koncerteken, szerepléseken mindig legyen népszerűsítve a nemes cél is. Szerencsére a reklámok, abban is segítettek, hogy a támogatók is lassan, de sorakozni kezdtek. Lili majdnem boldog volt, de Izabella látta rajta, hogy fáradt és szomorkás.
- Mi a baj kislányom? – kérdezte egyik délután, amikor látta, hogy a lány csak néz maga elé. A lány ettől a megszólítástól annyira elérzékenyült, hogy elsírta magát, mire az asszony odaült mellé és vigasztalóan simogatta és kérdezgette.
- Igazából majdnem boldog is vagyok, de Péter annyira hiányzik – mondta szipogva.
Az asszony megnyugtatta, hogy a vizsgák után a férfi is ott lesz Toscanában és akkor majd együtt lehetnek. A lány alig akarta elhinni, hogy ez igaz lesz.
- Igaz, hogy még neki nem mondtuk el, de azt tervezzük, hogy csak ti ketten lesztek ott a birtokon, és ez remélem, majd helyrehoz közöttetek mindent.
A lány ezután már csak a titkos toscanai utat tervezgette. A vizsgái sorban jól sikerültek és vissza is mehetett az egyetemre, ahol a diplomadolgozatát is befejezte és az államvizsgára készült. Alex és Patrik is naponta bejelentkezett nála, sőt Alex szülei is többször megkeresték telefonon, aminek a lány nagyon örült.
Az idősebb Alex meg is hívta magukhoz a lányt nyárra. Lili nem mondott igent, mert a nagy utazásra várt és a kibékülésre Péterrel. Az államvizsga napján a lány nagyon izgult és úgy érezte, hogy ez a nap fordulópont lesz az életében. Nagyon meglepődött, amikor az épület előtt megpillantotta Tamást ácsorogni, aztán amikor odalépett hozzá és a férfi átölelte, hogy erőt és energiát adjon neki, akkor hirtelen előkerült Alex és Patrik is. A két fiú mindenféle szerencsét hozó tárgyat hozott magával és a lány zsebeibe gyömöszölték a plüss kismalacot, a négylevelű lóheréket és mindent, amit szerencsehozónak képzeltek. Lili nagyokat nevetett és már szinte el is felejtette a félelmét. A fiúk mielőtt bement volna még megölelték és Tamás is csókkal köszönt el. Patrik is besorakozott egy csókért, amit meg is kapott, mert a lány azt mondta.
- Ki tudja, talán ez hoz szerencsét.
A vizsga jól sikerült. Nem tudtak olyan kérdést föltenni, amire nem tudta volna a választ és a diploma dolgozata is nagyon tetszett a bizottságnak. A lány szinte repült mikor végzett és rögtön Alex karjaiban kötött ki, aki erősen szorította és a fülébe súgta.
- Büszke vagyok rád! – aztán már hívta is a szüleiket, akik szintén gratuláltak a lánynak.
Az épületből kilépve aztán jött a meglepetés, mert fotósok hada várta őket és kérdezgették a terveikről. Lili elmondta, hogy most néhány hét pihenés jön, aztán majd koncerteznek és készül a lemez is. A nyilatkozat közben a két fiú átkarolta a lányt és mellettük állt Tamás is mosolyogva.
Lili rögtön ezután hívta Péter szüleit is, akik gratuláltak és kérték, hogy a lány másnap már induljon is velük Toscanába. Lili aztán Pétert is hívta és elújságolta a férfinak, hogy lediplomázott. Péter is gratulált, majd a terveiről kérdezte.
- Holnap már utazom is Toscanába a szüleiddel – mondta boldogan és remélte, hogy a férfi is rohan oda hozzá. – Na és te? Mit tervezel nyárra? – a lány még mindig reménykedett.
- Dolgozom. Határidős munkáim vannak. Tudod, mi felnőttek dolgozni szoktunk és nincs időnk lógni heteket - A lány ezután szomorú lett és úgy érezte semmi értelme tovább beszélgetni, hiszen a férfi ellenségesnek tűnt.
- Akkor nem is zavarlak tovább, csak gondoltam, hogy szólok neked is a vizsgámról. Bocsi, hogy megzavartalak a felnőttes dolgaid közben.
Gyorsan letette a telefont és könnyes szemmel nézett körül. Már nem is érezte, hogy minden annyira csodálatos. Az elnök asszony is hívta és gratulált neki, ami nagyon jólesett a lánynak. Miután Pétertől elutasítást kapott, szomorúan beszélt Izabellával és a férjével és lemondta az utat.
- Talán majd később elmegyek, de most képtelen vagyok oda menni, ahol vele voltam. Miért utasított el? – tette föl még a kérdést szinte sírva.
A választ nem tudták, de vigasztalták a lányt. Lili nem akart ki se mozdulni, de azon kellett gondolkodnia, hogy hová megy ezután, mert az egyetem befejeztével a városban nem akart maradni. Alex mielőtt elutazott még meghívta egy étterembe és ott nagyon jó hangulatban beszélgettek. A lány jobb kedvre is derült és a végén megígérte a fiúnak, hogy amint ő is végez a vizsgáival, elmegy vele haza a szülei birtokára. Szerencsére Alex is jól vizsgázott és együtt ültek be a kocsiba és hajtottak a családi birtok felé. A lány a ház előtt megállva ámulattal nézett föl a csodálatos kastélyra. A fiú szülei jöttek ki eléjük és ölelték át őket boldogan. Egymás melletti szobát kaptak, amik egybe nyíltak és ezután nagyon boldog napok következtek. Lili és Alex bejárták a környéket, sokat kirándultak, úsztak, pihentek, na és sokat nevettek. A szülők nagyon kedvesek voltak a lánnyal. Alex apja szinte imádattal kezelte a lányt, mintha meg nem született lányát látta volna benne, és a felesége is közvetlen és szeretettel teli volt. A lány a sok szeretet ellenére nem tudta elfelejteni Pétert, vágyakozott a férfi után. Lili akkor volt a legboldogabb, amikor az anyjáról hallott azoktól az emberektől, akik régen ismerték. Fényképeket is találtak Annáról. Alex végül előállt azzal az ötlettel, hogy menjenek át kerékpárral a szomszéd birtokra, ami az ő öröksége lett, miután Anna szülei meghaltak.
- Ott talán még több emlékre bukkanhatunk – tette még vonzóbbá a kirándulást a fiú.
A lány szomorúan kérdezte.
- Téged ki tanított meg bicajozni?
- Apa – jött a rövid válasz.
A lány vette a telefonját és hívta az asszisztensét.
- Az intézetnek kerékpárokat kell vásárolni, minden családnak legyenek többféle méretű kerékpárjai és a nyári programok közé tartozzon, hogy már a kicsik megtanuljanak bicajozni. Na, és uszodabérlet is kell. Ezt majd én letárgyalom a várossal, hogy eljárhassanak úszni a gyerekek, és mindenkinek meg kell tanulni úszni. – letette a telefont és a fiúra nézett, aki átölelte és a fülébe súgta.
- Büszke vagyok rád.
Késő este Patrik is megérkezett, és a három fiatal, a lány szobájába visszavonulva hajnalig beszélgetett, zenélt és nevetgéltek. Hajnalban aztán összebújva aludtak el. Késő délelőtt Alex anyja talált rájuk, aki már nem tudta miért nem jönnek reggelizni. A két fiú úgy aludt, hogy átölelte a lányt, aki Alexhez simulva aludt, Patriknak háttal. Tudta, hogy a fiatalok csak nagyon jó barátok, de alig tudta elhinni, hogy ez lehetséges, mert neki soha nem volt az életében ilyen kapcsolat.
- Nem tudom, hogy ez mennyire helyes, amit most látok – mondta.
A lány kinyitotta a szemét és megpróbált kiszabadulni a fiúk öleléséből, de Alex még jobban szorította és Patrik is hozzásimult hátulról.
- Teljességgel helytelen, sőt, botrányos! Anya! Készítenél egy képet, hogy legyen róla emlékünk? – kuncogott Alex és nem engedte a lányt, aki kapálózott. – De siess, mert már nem tudom sokáig tartani – ekkor már csiklandozták is a lányt és hatalmas hancúrozás kezdődött. Az asszony nevetve hagyta ott őket.
- Ha kikeveredtek az ágyból, lent vár a reggeli, na és átszóltam a birtokra, hogy ma mentek, és ebéddel várnak. Azt hiszem jobb, ha apádnak nem mesélem el, amit most láttam.
Ekkor az idős Alex szólalt meg a háta mögül.
- Már késő, mindent láttam. Szerintem is nagyon helytelen, amit a mai fiatalok művelnek az ágyban. A mi korunkban ez elképzelhetetlen volt.
A fiatalok még mindig hancúroztak és Alex pimaszul kérdezte.
- Akkoriban nem ismertétek a hármas felállást? – Lili próbálta befogni a száját és közben lesodródtak az ágyról.
A lány rá is szólt a fiúra.
- Nem beszélhetsz ilyen pimaszul az apáddal. Még azt is elnézi neked, hogy ilyeneket csinálj – nevettek, de közben a lány kikeveredett a csapatból és rohant a fürdőszobába, de hiába, mert a két fiú követte és már a zuhany alatt érték utol, ahová mellé álltak szintén ruha nélkül és egymást habosítva mosakodtak.
Ebből is hatalmas játék kerekedett, ami aztán hirtelen állt meg, mert mind a két fiú a lányt simogatta és mosta, aki hirtelen lépett ki a zuhany alól és kapta maga elé a törölközőt. Ott állt elpirulva és lihegve.
- Ezt soha többé ne csináljátok! Itt a határ! Azt azért ne felejtsétek el, hogy nő vagyok.
A két fiú láthatóan fölizgulva állt a zuhany alatt és elkomolyodva néztek egymásra. A látható hatásból nem volt kétséges, hogy lánnyal van dolguk. Alex elfordult és a vizet hidegre állította, de Patrik kilépett és a lány előtt állva gerjedelmét se szégyellve mondta.
- Lili, tudnod kell, hogy szerelmes vagyok beléd.
A lány otthagyta és a szobában nagy sebességgel törölközött és kapkodta magára a ruháit. Amikor a fiú oda is utána jött mérgesen szólt rá.
- Nem igaz Patrik. Te kedvelsz az nem vitás, sőt én is imádlak, az egyik legjobb barátom vagy, de a szerelem az más. Tudom milyen a szerelem, átéltem és attól szenvedek, hogy nem lehetek azzal, akit nagyon szeretek. Nem mondom, hogy nem lenne észveszejtő a szex közöttünk, sőt azt hiszem többszörös földrengést okozhatnánk egymásnak, ha rád nézek, akkor érzem is a vonzódást, amit te is nyilván érzel, de ez nem szerelem. Maradjunk meg ilyen jó barátoknak, játszunk, nevessünk, ha a másiknak gondja van, akkor álljunk mellette, de ne lépjünk túl ezen.
A fiú magára tekerte a lány ledobott törölközőjét és magához húzta a lányt.
- Akkor is nagyon szeretlek, de elfogadom, hogy maradjunk meg ezen a szinten és egy életen át reménykedni fogok, hogy majd tovább lépünk, ha eljön az ideje – csókot nyomott a lány szájára, aki ezt nem utasította el, visszacsókolt és aztán megnyalta a száját és azt suttogta.
- Ígérem, hogy a listám elejére teszlek, ha Péterrel mégsem jönne össze, akkor te leszel az első számú jelöltem.
Alex is törölközőbe csavarva állt mögöttük és szomorúan mondta.
- Na és én már megint mindenről lemaradok. Ringbe sem szállhatok.
A lány nevetett és odabújt hozzá.
- Te vagy a legközelebbi hozzátartozóm. Te mindig itt leszel velem. Te vagy az első számú férfi az életemben.
A fiú azért szomorúan válaszolt.
- Na, igen, de velem nem fogsz csókolózni többé.
A lány nevetett és megcsiklandozta.
- Gonosz kis manó vagy. Rosszra csábító gonosz kis manó! Menj és öltözz, de gyorsan, mert különben megbánod! – a fiú nevetve ment a szobájába.
A reggeli után nekiindultak kerékpárral a szomszéd birtok felé vezető útnak. A lány eléggé bizonytalanul hajtott, ezért a két fiú körbe vette és segítette. Az emelkedőnél leszálltak és tolták a kerékpárt, majd a lejtőn nekilendültek és fölgyorsulva vágtattak lefelé. Arra sajnos nem gondoltak, hogy a lány a bizonytalan vezetéssel nem tud majd uralkodni a kerékpárján és elrepül, amikor egy kőre hajt. Az esés hatalmas volt. A lány kirepült az útra és még utána is hosszan csúszott. A fiúk csak későn vették észre és akkor sem tudtak rögtön lelassulni, mire odaértek a lány már megpróbált fölkelni, de nem sikerült neki elsőre. Alex rémülten kapta föl a lányt és vitte az út szélére a puha fűbe, ahol a végtagjait vizsgálta. Patrik is rémült volt és könyörögve mondta.
- Ne legyen baja, jaj, csak baja ne legyen! – majd a lányt kérdezgette. – Mit érzel? Tudod mozgatni a kezeidet? Na és most a lábaidat. Nézz rám! – a lány engedelmesen mozdította a végtagjait, majd nézett a fiú szemébe és közben úgy érezte mindene ég. Amikor lenézett látta, hogy a bőre nagy területeken lehorzsolódott és vérzett. Alex fölvette a lányt és elindult vele a birtok felé.
- Ez már közelebb van, oda menjünk. – mondta és szinte rohant a lánnyal. Szerencsére a kanyar után már látták a házat és hamar oda is értek, aztán hívták az orvost telefonon. A házhoz érve a személyzet várta őket és a nappaliba kisérték, ahol lefektették a lányt.
Lili is ijedt volt, de amikor a fiúkra nézett és látta a rémületüket, akkor próbálta őket megnyugtatni.
- Jól vagyok! Semmi bajom! Ügyetlen voltam, bocsi! Ne izguljatok! Jó vagyok! – a fiúkat ez nem nyugtatta meg.
Amíg az orvos oda nem ért, addig nagyon kétségbe voltak esve. A doktor kimosta a sebeket és lefertőtlenítette, majd bekente őket színes folyadékkal. A lány sziszegett, mert nagyon fájt neki. Alex a kezét fogta és nyugtatta. Az orvos ismerte a fiút és kérdezgette.
- A barátnőd? – a lány válaszolt, a fiút nem hagyta szóhoz jutni.
- Barátok vagyunk, és együtt énekelgetünk egy együttesben – a doktor meg is világosodott.
- Ja, igen, már emlékszem, hogy benne voltatok a tévében is. Na, és mikor léptek föl legközelebb? – a lány sziszegve mondta.
- Az magától is függ, mert néhány nap múlva lenne egy tévészereplésünk és ott nem lenne jó harci sebekkel megjelenni. – Na, a harci sebek csak még érdekesebbé fognak tenni. Ha nem mondod el hogyan szerezted, akkor egy ország fog ezen gondolkodni, és tippelni.
A lány már nem izgult annyira, de látta, hogy a fiúk még mennyire féltik. Patrik keze után nyúlt, aki az orvos mellett állt és látszott rajta a kétségbeesés.
- Patrik, kicsim, ne félj! Jól vagyok! – megszorította a férfi kezét és közben szisszent is egyet, mert érzékeny pontját kötözte az orvos. – Annyira ügyetlen vagyok! Szégyellem magam miatta.
A fiú odahajolt hozzá és megcirógatta.
- Soha többet ne ijessz így rám! – a lány meghatódott és sírni kezdett.
Alex azt hitte, hogy fájdalmai vannak, de Lili amikor végre meg tudott szólalni újra megnyugtatta.
- Olyan jó érzés, hogy vagytok nekem! Nem is tudjátok milyen csodálatos érzés, hogy érzem, aggódtok miattam, hogy vannak, akiknek számítok, akikre számíthatok, hogy tartozom valakihez – majd folytatta halkan. – Kilenc éves voltam, amikor vakbélgyulladásom volt és bevittek kórházba, akkor annyira egyedül voltam. Senki sem vigasztalt, pedig nagyon fájt, senki sem volt ott velem, amikor a műtét után fölébredtem és később se jött soha senki látogatóba, nem hoztak be tiszta ruhát, nem fogta meg senki a kezem. A fájdalom nem volt szörnyű, az volt az, hogy egyedül voltam, és rá kellett jönnöm, hogy nem számítok senkinek a világon – a szemeibe könnyek gyűltek. – De most már érzem, hogy nem vagyok egyedül van, akinek számítok, aki a kezemet fogja. – már mosolygott a könnyein át. – Nem is egy embernek számítok, és ez annyira csodálatos. Nem akarom, hogy legyen még egy gyerek, aki annyira elveszettnek érezze magát, ha kórházba kerül.
A doktor is megsimogatta az arcát.
- Na, és most még egy kis fájdalomcsillapító injekciót adok, de aztán befejezem a kínzást. Ahogy látom, a magánytól nem kell félnie, esetleg a legnagyobb baja a dilemma lesz, hogy kit is válasszon.
A fiúk is elmosolyodtak és megkönnyebbülten fordultak el, amikor a lány rájuk szólt, hogy ne nézzék, ahogyan injekciót kap.
Lili ezután el is aludt. A fiúk közben megebédeltek és várták, hogy a lány fölébredjen, de közben kimentek úszni a medencéhez. A napon fekve azt tervezgették, hogyan lehetne a lányt boldoggá tenni. Alex tudta, hogy a lány Péterbe szerelmes és a legboldogabb akkor lenne, ha a férfival lehetne. meg is beszélték, hogy tesznek egy próbát és idecsábítják a férfit. Patrik hívta föl Pétert, és elmondta, hogy a lányt baleset érte, most nem is lehet vele beszélni, mert nincs olyan állapotban. A férfi hallhatóan megrémült a hír hallatán.
- Odamegyek.- mondta és letette a telefont.
A fiúk nem tudhatták, hogy a férfi mennyire aggódott a lányért. Napok óta aggódott, mert az nem jelentkezett be esténként. Félt, hogy Lili nem akar vele beszélni. Rögtön kocsiba ült és indult is a birtokra. Délután, amikor a lány már fölébredt és a fiúk kitámogatták a medencéhez egy nyugágyba, azt nem mondták el neki, hogy Péter jönni fog.
Az idős gondnok amikor meglátta a lányt, elkerekedett szemmel állt előtte, mint aki angyalt látott és azt suttogta.
- Anna.
A lány elmosolyodott és bár fájdalmas volt, de fölállt és a kezét nyújtotta a férfinak.
Szombati Lili vagyok, vagyis Széchenyi.
A férfi megfogta a kezét és megszorította és közben le nem vette a lányról a szemét.
- Még a hangja is a kis Annáé – a kezét a lány arcához érintette és megsimogatta, majd nem bírt magával és átölelte a lányt.
- Pali vagyok, hát nem ismersz meg? Amikor megszülettél is a karomban tartottalak, és aztán amikor elmentél, akkor is átöleltelek. Bár tudtam volna több erőt adni és életkedvet, amit a város kiszívott belőled – az idős férfi könnyezett.
Alex lépett oda hozzá és halkan magyarázott az idős embernek.
- Pali bácsi! Ő nem Anna, hanem a lánya. A testvérem Lili, de ezt senki sem tudhatja meg – a férfi könnyezett.
- Aki ránéz, az tudni fogja, hiszen olyan mintha a másolata lenne a fiatal Annának. Nézz rá és láthatod milyen gyönyörű volt az édesanyád. Nézz rá és megismerheted a szépségét, a báját, a kedvességét, az életkedvét.
A lány is könnyezett.
- Kérem, meséljen az anyukámról! Én nem is ismertem őt, de nagyon szeretnék róla hallani. Az idős férfi túlságosan elérzékenyült, ezért a beszélgetést elhalasztották, de látszott rajta, hogy mennyire boldoggá tette a lány felbukkanása.
A fiúk úsztak és játszottak a vízben, ahonnan időnként lefröcskölték a lányt. Lili nevetgélve feküdt a nyugágyban és olvasott, vagyis csak próbált, de mindig megzavarták. Amikor megpillantotta Pétert egy pillanatra azt hitte, hogy csak álmodik.
- Lili, hogy vagy? – kérdezte a férfi aggódva.
A lány mikor végre összeszedte magát halkan válaszolt.
- Hiányoztál – csak ennyit mondott és a kezét nyújtotta a férfinak. Péter leült mellé és az arcát fürkészte.
- Már megint mit csináltál? – kérdezte megrovóan.
- Képzeld, bicajoztam – újságolta a lány.
A férfi megkönnyebbülten nevetett. Örült, hogy a lány jól van.
- Azt gondolom, hogy azért annyira még nem tudsz, ha most itt fekszel kötésekkel a végtagjaidon és jajgatsz minden mozdulatra.
A lány is nevetett.
- A kötés csak álca, igazából szuper bicajos vagyok. Az a kavicsos rész volt a hibás az esésemért. Na és semmim sem tört el.
A fiúk is észrevették Pétert és kijöttek a vízből és azt élvezték, hogy lefröcskölték őket.
- Köszönöm, hogy értesítettetek – mondta a fiúknak. – Akkor most elmaradnak a közös koncertek? – a lány felháborodottan válaszolt.
- Szó sem lehet róla. A koncert hétvégén meglesz, na és megyünk a tévébe is egy műsorba. Majd kitalálunk valamit, hogy ne látszódjon a sok kötés.
A lány már törte is a fejét a megoldáson és az ötletek áradtak is a fejében.
– Segítesz majd bevásárolni a műsor előtt? Azt hiszem olyan ötletem támadt, hogy az még divatot is fog teremteni.
A fiúk kíváncsiak voltak az ötletére, de ő nem árulta el, azt mondta, azt látniuk kell majd. Péter már örült, hogy ott van, mert csak most érezte mennyire hiányzott neki a lány. Úgy ültek ott egymás mellett, mint a régi barátok, jókat nevettek, incselkedtek, de ő szeretett volna egyedül maradni a lánnyal. Mikor úgy döntöttek, hogy bemennek Patrik kapta föl a lányt és indult el vele a nappaliba. Ekkor Péter arca megrándult. Alex látta ezt és próbált is jelezni Patriknak, de az nem vette a lapot és nevetve vitte be a lányt.
- Tudok járni! – kiabált Lili, de nem hallgattak rá.
Vacsora után sokáig beszélgettek és aztán zenéltek a nappaliban, majd Lili elindult a kijelölt szobája felé, ahová Péter is követte.
- Maradhatok itt veled? – kérdezte.
- Szeretném, ha maradnál. – mondta a lány és rátámaszkodott a férfira.
A szobába érve a férfi rögtön csókolta a lányt és mikor az felszisszent, akkor ő mindig mondta - bocsánat – aztán egy idő után már nevettek, mert egyre hevesebben ölelkeztek, egyre több felszisszenés volt és egyre több bocsánat kérés.
- Ne kérj bocsánatot! – mondta a lány és aztán még hozzátette – én sem fogok sziszegni.
Péter levetkőztette, lefektette az ágyra és a testén szabadon levő részeket csókolta. Szerencsére a pinája nem sérült és ezt el is mondta a férfinak.
- Egyetlen hely van, amit nem ért sérülés, azzal azt teszel, amit akarsz – nyitotta szét a lábát a lány és kínálta fel magát.
Péter finoman simogatni kezdte, majd a nyelvével kényeztette, de az ujjait is bevezette a hüvelyébe és juttatta a csúcsra Lilit. A lány sejtette, hogy a szomszéd szobában is hallják, amit csinálnak, de képtelen volt visszafogni magát, annyira jó volt, amit a férfi tett vele és hangosan sikongatott, kacarászott, kéjes hangokat adott ki. Mikor lecsengett az első orgazmusa, Péter betapasztotta a száját és csókolta, majd hasra fordította és úgy hatolt bele hátulról, mert tudta, hogy ezt a lány mennyire szereti. a lány már nem törődött a sérüléseivel, teljesen átadta magát a szeretkezésnek. Nagyon hangosan jutottak fel a csúcsra, de már nem érdekelte őket semmi, nem bánták, hogy zeng tőlük a ház. Boldogan fonódtak össze a csúcsra érve.
Lili reggel odabújt hozzá és kiharcolt még egy csókot. Reggeli közben érkezett meg az orvos lánya, aki gyakorlatát töltötte az apja rendelőjében. A fiúkat kiküldte és nekiállt átkötözni a lány sebeit. Lili, hogy elterelje a gondolatait kérdezgette.
– Itt nőttél föl? Ismerted Alexet régebben is?
- Igen, itt nőttem fel a faluban, ismertem is Alexet, a nyarakat itthon töltötte, de iskolaidőben bentlakásos iskolákban volt. Nyáron, amikor hazajött gyorsan beilleszkedett, sok közös emlékünk van.
Lili büszkén mondta.
- Olyan aranyos!
A fiatal doktornő fürkészve figyelte.
- Együtt vagytok? Nem tudtam, hogy hazahozta a barátnőjét, azt hittem, hogy te Péterrel vagy együtt.
Lili érezte a féltékenységet a lány hangjában. Ekkor jelent meg az ajtóban Alex és mosolyogva ült le Lili mellé.
- Gondoltam, szükséged lesz némi támogatásra – megfogta a kezét és megszorította, de közben a gyönyörű doktornőt nézte. – Nem is tudtam, hogy itthon leszel nyáron – a lány elpirult, de nem nézett a fiúra, komolyan kötözte tovább a lány sebeit.
- Nem jelentkeztél. Nem gondoltam, hogy érdekel – a hangjában sértettség volt.
Alex még mindig Lili kezét szorongatva mondta.
- Gyere át este vacsorára, kicsit kiegyenlítenéd a nemi arányokat.
A lány először nem válaszolt, a lány sebeit kezelgette, majd amikor végzett csak a lányhoz szólt.
- Szerintem rendben lesz és holnap több kötést is le tudunk venni véglegesen, mert a sebnek is jobb, ha szabadon van.
Ekkor már Lili hívta.
- Kérlek, gyere át vacsorára! Nagyon örülnék neki. Nem is tudod mennyire nehéz ezzel a három vad fickóval összezárva.
A lány Alexre nézett.
- Hányra jöjjek? – a fiú boldogan válaszolt.
- Elmegyek érted hétre.
Lili látta, hogy a fiúban mennyi emlék ébredt föl. Vacsora közben arra is rá kellett jönnie, hogy a kisöccse szerelmes. Igaz, hogy Patrikkal, mint mindig mindenben rivalizáltak, de az látszott, hogy Alex mennyire csodálattal néz a lányra. Lili le is állította Patrikot, aminek Péter nem örült, mert így a fiú csak Lilivel foglalkozott, amivel bosszantani akarta Alexet, de Pétert sikerült elszomorítania. A lány egy idő után mérgesen szólt rájuk.
- Olyanok vagytok, mint két gyerek. Hagyjátok már abba ezt a nevetséges rivalizálást.
Patrik ettől meg is sértődött és elvonult. Péter és Lili is a szobájukba mentek. Lili befordult, hátat fordított a férfinek és aludni próbált. Péter átölelte hátulról, de nem akarta unszolni, pedig nagyon kívánta a lányt.
Lili egy ideig forgolódott, de nem tudott elaludni. Szomjas is volt és úgy döntött, hogy lemegy a földszintre a konyhába inni valamit. A ház már sötét volt, mindenki elvonult a szobájába. Lili lassan haladt, mert a kötések még kicsit akadályozták a mozgásban. A konyhában csak a hűtőt nyitotta ki, hogy némi fény legyen és keresgélt innivaló után, amit meg is talált, és amikor a poharat kereste akkor hallotta meg, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. Ijedtében gyorsan becsukta a hűtőt, de ekkor már késő volt, mert szinte mellette szólalt meg a férfihang.
- Tudom, hogy itt vagy – mondta Péter és már ölelte is át hátulról. A lány izgatottan simult oda hozzá teljes testével.
Péter ölelte és közben simogatta még mindig a háta mögött állva.
– Lili, meg kell mondanod, hogy mit érzel – a lány nem fordult meg, de a száját odanyújtotta.
- Ki kell találnod! – mondta a lány, de a mondat végén már csókba ment át a válasza. Hátra nyúlt és a férfi hajába túrt. Péter belecsúsztatta a kezét a lány apró bugyijába és tovább simogatta, majd egy mozdulattal letolta és előtörekvő férfiasságát a lányhoz nyomta. Lili önkéntelenül is hátra nyomta a fenekét és utat engedett a férfinek, aki ekkor már nem választ akart csak kielégülést és egy mozdulattal a lányba hatolt. A lány hirtelen fölegyenesedett és nagyot sóhajtott, majd a csókok közben fölsóhajtott.
– Erre vártam.
A férfi, lassan kezdett mozogni, de a nő gyorsított és Péter hiába akarta lassítani, nem tudta, mert ő egyre gyorsabban akart a csúcsra érni. Ekkor már ő sem akart lassan haladni, mert nem tudta magát kontrolálni, szinte egyszerre szakadt ki belőlük a hangos kiáltás, de nem gondoltak már arra, hogy meghallhatják őket, már csak egymásra figyeltek és lihegve álltak összesimulva, majd a férfi megemelte a lányt és óvatosan, nehogy szétcsusszanjanak leült, és még mindig Lilit ölelte, majd halkan a füléhez hajolva mondta.
- Hiába gondolkodom, nem tudom, mit érzel. Azt tudom, hogy én mennyire szeretlek.
A lány kuncogott.
- Mennyire? – a férfi megfordította a lányt és újra ölelte.
- Mindennél jobban. Lili, nekem te vagy a legfontosabb az életemben. Szeretlek.
A lány teljesen átadta magát az érzéseinek, odasimult a férfihoz és csókolta.
- Én is szeretlek. Fontos vagy nekem. Nagyon jó veled lenni. Szeretnék is mindig veled lenni. Péter úgy érezte végre boldog lehet a lánnyal.
- Gyere hozzám feleségül. Legyünk mindig együtt – reménykedve nézett a lány szemébe. Lili is erre vágyott a legjobban, hogy a férfival lehessen.
- Belegondoltál abba, hogy eddig mi még nem is randiztunk? Bemutattak egymásnak és azóta találkozgatunk, de igazi randink nem volt – a férfi a kezei közé fogta az arcát.
- Mindent tudunk egymásról, ismerlek, szeretlek, de ha úgy érzed, hogy randiznunk kell, akkor mindent bele, ráérsz velem ebédelni? A fiúk nélkül természetesen.
A lány becsukta a szemét.
- Butaságokat beszélek, hiszen tényleg ismerjük egymást, szinte mindent tudunk egymásról, még a gyengeségeimet is ismered. Jaj, az a csokoládé! Azzal kezdődött minden – nevetett. Péter is arra a jelenetre gondolt és arra, hogy akkor kezdődött-e minden, de tudta, hogy számára nem akkor kezdődött, hanem sokkal előbb, akkor mikor meglátta a lányt mezítláb lejönni a lépcsőn, abban az első pillanatban beleszeretett, amikor még Tamás felesége volt. Lili nem akarta, hogy a fiúk azt lássák, hogy ők falják egymást. Amikor már a városban voltak Péternek sok dolga volt, és otthagyta őket, de ők is riportokra mentek és beszélgetős műsorokba, majd esténként fellépéseik voltak klubokban és kisebb helyeken. A sikerük egyre nagyobb volt. Mire eljött a tévé felvétel ideje, ahol élő koncertet közvetítettek, már a tömegtől óvni kellett őket. Lili, a koncert előtt, leült a fiúkkal és megbeszélte, hogy ez lesz az utolsó fellépése, mert ő nem akar színpadi ember lenni. Azt azért megígérte, hogy ha hívják, akkor beugrik, de a csapatból kiszáll, mint ahogyan az elején tervezték is. Ő már akkor megmondta, hogy csak erre az egy dalra áll be. Patrik ezt eléggé szomorúan fogadta, mert már több dalt is rá épített.
- Keressetek egy lányt, aki majd elénekli a dalokat – ajánlotta a lány.
- Azt hiszed bárki is felér veled? – mondták szinte egyszerre.
Lili megfogta a kezüket és úgy mondta.
- Én itt leszek nektek továbbra is, bármikor hívhattok, csak a színpadon nem akarok lenni.
Patrik szomorúan kérdezte.
- Péter miatt? Ő nem akarja? – a lány a szemébe nézett és a haját simogatta.
- Nem. Ő soha nem mondta, hogy hagyjam abba. Ő azt akarja, hogy csináljam, amihez kedvem van. Azt tudnod kell, hogy a színpadon mindig majd frászt kapok, annyira félek. Nem élvezem annyira, mint ti. Na, jó, tényleg megrészegít, de rettegek is, hogy nem oda való vagyok, hiszen soha nem tanultam énekelni.
Patrik átölelte és a fülébe súgta.
- Annyira jó vagy a színpadon! Ne félj! Lili, kérlek, maradj velünk – a hangja szinte kétségbeesett volt.
A lány meglepetten nézett rá. Napok óta a fiú lakásában élnek együtt hárman és szinte minden percüket együtt töltik, kivétel, amikor Alex elvonul telefonálni, mert a gyerekkori barátságból a kis doktornővel igazi szerelem alakulgat.
- Mi bánt? Akarod, hogy megbeszéljük? – kérdezte tőle a lány.
Alex fölállt és kiment, de még visszaszólt.
- Szerintem is meg kell ezt beszélnetek.
A lány érdeklődve nézett a vagány fiúra, aki most mintha zavarban lenne.
- Lili. Tudom, hogy a két Széchenyi után már eleged lehet, de hidd el, most minden más lesz. Szeretlek. Úgy érzem te vagy életem szerelme és nem engedhetlek el úgy, hogy ezt nem mondom el neked. Igaz én hallgattam volna és belepusztulok a vágyba, de Alex azt mondta beszélnem kell veled.
Reménykedve és látszólag rettegve nézett a lányra, aki belegondolt milyen érzés is, amikor vallunk életünk szerelmének és reménnyel telve várjuk a választ. Megijedt, hogy mi lesz, ha most megbántja a fiút, azzal, hogy az igazat mondja meg neki az érzelmeiről. Félt kimondani, hogy Pétert szereti és a fiú csak, mint a legjobb barát és szinte testvéri szeretetet érez iránta.
- Jaj, drága Patrik. Miért nehezíted meg az életedet ilyen vallomásokkal, na és az enyémet is. – szaladt ki a száján és bújt oda a fiúhoz és átölelte. Patrik reménykedve ölelte, szorította magához és a száját kereste, hogy megcsókolja. Lili megpróbált kitérni, hogy folytathassa a vallomását, de a csók elcsattant és nagyon finom is volt és eléggé gyengéd, ahhoz, hogy ellökje az adóját. Úgy gondolta, kicsit viszonozza, majd elmagyarázza, hogy ő másképpen érez. Péter a csók közben lépett be és aztán rögtön csukta is be az ajtót maga mögött és sápadtan állt a folyosón. Alex odalépett és megkérdezte.
- Na, mi volt? – Péter alig kapott levegőt, úgy érezte, mintha gyomron vágták volna.
- Csókolóznak – mondta ki és maga is alig hitte, hogy ezt túlélte, de a világ mintha semmi sem történt volna, ment tovább, emberek járkáltak a folyosón és Alex boldogan fogott vele kezet.
- Ez jót jelent. Talán végre újra boldog lehet a nővérem és a legjobb barátom feje lágya is benőtt. – a férfi még mindig úgy állt ott, mint akit leforráztak, aztán lassan elindult a kijárat felé. Lili, amikor a csók befejeződött, amit már eléggé élvezett is, a fiú arcát a kezei közé fogva kezdett bele a mondandójába.
- Patrik! Nagyon, nagyon szeretlek, imádlak, a legjobb barátom, a legklasszabb lakótársam, a lelki társam vagy, és pont ezért kell megértened, hogy a szeretetem nem szerelem, bár ez a csók már megint megingatott. – nyalta meg a száját – Ebben annyira bajnok vagy, hogy csak irigyelni tudom azt a lányt, akibe beleszeretsz. Igazából tudom, hogy nem vagy belém szerelmes. Ez, amit érzel, csak túlfűtött szenvedély, ami csillapodna, ha egymásba gabalyodnánk és egy idő után ki is szeretnél belőlem, de én azt szeretném, ha minden így maradna. Pétert szeretem. Nagyon szeretem, és azt hiszem ő az, akivel le szeretném élni az életem, aminek te is örökre a része maradsz. – a fiú hatalmasat sóhajtott és újra a száját kereste, de most a lány ellenállt.
- Ne csináld ezt! Tudom, hogy le akarsz venni a lábamról a csókjaiddal! – ekkor egyszerre kezdtek nevetni.
- Ígérd meg, hogy azért még fogsz velem csókolózni, akkor is, ha Péterrel leszel – mondta a fiú és boci szemekkel nézett a lányra. Lili boldog volt, mert látta, hogy a barátságuk meg fog maradni.
- Na, jó, de kettőnk között marad. Ez a mi titkunk – újra nevettek és összekapaszkodva léptek ki az öltözőből.
Alex, aki semmit sem vett észre Péter szenvedéséből elmesélte, hogy a férfi rájuk nyitott. Lili rémülten nézett körbe, de már nem találta sehol a férfit. Péter a nézőtéren állt és várta a fellépést. Látni akarta a lányt, még akkor is, ha az nem őt választotta. A koncert elkezdődött, és a fiatalok nagyon jók voltak. Patrik és Alex felváltva énekelt a lány mikrofonjába és a nézőtéren nem lehetett megállapítani, hogy a lány éppen kit fog választani, mert mindkét fiúval egyformán flörtölt. A daloknak ez az incselkedés adott még nagyobb hangsúlyt. Amikor a lány lement a színpadról az volt az első, hogy Péter számát hívta, majd amikor az továbbra sem vette föl, nekiállt sms-eket írni. Kérte, hogy legyen vele, mert szereti. A férfi megnézte az üzeneteket és csak állt kinn az utcán a klub előtt és őrlődött. Lili már eléggé ijedt volt, mikor végre nyílt az öltözője ajtaja és a férfi belépett.
- Itt vagyok – mondta halkan.
A lány rögtön odaszaladt hozzá és a nyakába csimpaszkodott.
- Hiányoztál. Már nem tudtam, hogy hol vagy. Alex mondta, hogy benyitottál, amikor Patrik újra szerelmet vallott és láttad, amikor megcsókolt. Na, igen, megcsókolt. Tudod, hogy a csókjának nem tudok ellenállni. Igazából arra vágyom, hogy csak te csókolj mindig, de azért a Tamás csókja is emlékezetes marad és Patrik, na ő annyira bajnok, hogy ha megcsókol képtelen vagyok leállítani – a férfi nézett a lányra majd, amikor meglátta a szemében a huncut mosolyt, beletúrt a hajába és morgósan mondta.
- Ne tedd ezt velem Lili! Ha tudnád, hogy mit álltam ki, abban az órában, amikor azt hittem, hogy elveszítettelek – a lány ártatlanul nézett rá.
- De hát miért gondoltad? – és a férfi már tudta, hogy soha nem tud megszabadulni a félelemtől, hogy elveszítheti a lányt, mint ahogyan Tamás is elveszítette.
Nem kell bocsánat kérni, nincs miért. Inkább ezer ilyen jól megírt (de _nekem_ nem tetsző) alkotás, mint akár fél is az utóbbi idők förmedvényeiből! BTW.: azt esetleg tudod hogyan lehet új bekezdést varázsolni? Se shift+enter, se tab, se alt+enter