Történetek

Odarohantunk de egy rendőr meg akart állítani. Mondtuk, hogy családtagok vagyunk, erre vonakodva bár de odaengedett minket. Láttuk az autót az árokban, de szinte felismerhetetlenségig össze volt törve és ebből a roncsból, mintha egy épségben lévő ,,lányt˝ emeltek volna, kihoztak egy mentőágyat és ráfektették. Olyanbékés volt az arca, mintha aludna...

A légiirányítás kilépett a vonalból. Kisebb csönd után a másodpilóta volt, aki először megszólalt.
- Úristen, elég félelmetes, hogy ilyen közelről tapasztalhatunk egy eltérítést.
- Hát igen - válaszolt Geoffry -, de azért maradjunk higgadtak. A központ azt kérte, tartsuk a távolságot, nem szabad elveszítenünk.
- De kik tehették? Terroristák? - kérdezte az egyik segédpilóta...

Akkor mit akarjak? Rájöttem: összhangot. Szeretnék egy olyan nőt magam mellé, aki nem akadályoz a dolgomban, de boldoggá teszi, ha gyengéd vagyok hozzá, és nem elvárásnak, hanem ajándéknak tekinti, ha foglalkozom vele. Talán ez az, ami nem a legfontosabb, de e nélkül mégse működhet a dolog...

Kijövök a házból. Könnycseppek mossák le a vért az arcomról. Meggyújtom a cigit. Leszívom. Nyugi. Nyugi. Nyugi. Végre. A nikotin hatni kezd. Mosoly terül szét az arcomon. Éjszaka van. Telihold. Nem Dani volt az első. Előtte volt valaki más, akibe beleszerettem igazán. Ő is meghalt. Elvágtam a torkát...

Az én Istenem többet nem festi önnön kezével az eget, hogy megvénült, fiatal lelkemet ihlettel árassza továbbra is. Elveszik minden, amiért szép volt a pillanatot szemlélni, és pusztulásnak indul a fantázia, a lét erőforrása, mert érdemtelenné válik rá az én életem...

A férfi csak azt látta, hogy a lány nem a régi. Sőt, igazából mintha egy másik embertől kapná a leveleket. És ritkán írt neki. Persze, hiszen ez nem az a lány volt, akivel szeretett levelezni. Ez valaki más volt…valaki rosszkedvű és számonkérő. Erre nem volt kíváncsi. A régi lányt várta, hogy egyszer majd újra jelentkezik…

Egy valamit jól tanulj meg, barátom. Te most ebben a helyzetben Vad vagy és nem Vadász. Vadásszá majd akkor válsz, ha megtanulsz tisztességesen küzdeni azért, amit el akarsz érni. És megtanulod tisztelni az erdőt...

Felült az ágyban… a lepedő legyúrva, a párna a földön... megint az a rémes álom… miért? Vajon mi értelme lehet? Megint a férfivel álmodott… megint az az érdekházasságos, gondok elmúltával elválós ostobaság, mint már annyiszor mostanában… ölébe vette az alvómaciját, és meredten bámult a sötétségbe… Minden egyes mozzanatát ismerte ennek az álomnak, mégsem tudott szabadulni tőle, és nem tudta, miért…

- Na nekem ne mond, hogy nem randiztál már négy hónapja, ember! Mert ilyen korban még… lazán megy. Gyerünk! Húzzál bele, különben észreveszed magad, hogy már 200 éves vagy és akkor mi lesz?
- Ezt a szöveget már hallottam. - jött a válasza és beleharapott a burgerba.
- Persze, hogy hallottad… na és? Eddig segített rajtad, rajtam, sok mindenkin! – hangzott az ellenválasz és egy pizza széle már el is tűnt egy szájban...

Kelj fel! - Ragyogtak rá barátságosan a folydogáló fények. De már nem volt kedve hozzá. Csak azért felkelni, hogy újra visszalökjenek? Nem ésszerű…Meghalni? Az sem ésszerű…de sokkal kellemesebb...