Nyilatkozás az igazi bűnről

Gondolkodtam... gondolkodom. Sokat. A vágyak hajszolásán, a szerelmen és a párkeresésen.

Kutattam, hogy mit akarok... mire áhítozom. Csak szex? Nem... az oly mértékben ösztönös dolog... a test mámora, a hús gyönyöre... ami számomra bűn.

Talán a szerelem? Óh, igen... valaki, akivel foglalkozni akarok, akivel jól esik törődni, és aki mindig csakis és kizárólag velem akar lenni, és nem hagy békén, és folyton nyaggat, hogy törődjek vele... MI VAN ?!? Oké, ezt is passzolnám.

Vagy esetleg egy házastárs, akivel jól kijövünk, segítünk egymásnak, és közösen építünk egy boldog, szép jövőt! Hékás... én még egy kissé távol állok az ilyen tervezgetésektől! Még egy tetves nyári munka sincs tervben! Nem vagyok én meló-mániás!

Összegezzük:

1) A testemnek élni bűn a szellemem és a lelkem vágyai ellen.
2) A szerelemnek élni bűn a testem és a szellemem vágyai ellen.
3) A kapcsolatnak élni bűn a testem és a lelkem vágyai ellen.

Akkor mit akarjak? Rájöttem: összhangot. Szeretnék egy olyan nőt magam mellé, aki nem akadályoz a dolgomban, de boldoggá teszi, ha gyengéd vagyok hozzá, és nem elvárásnak, hanem ajándéknak tekinti, ha foglalkozom vele. Talán ez az, ami nem a legfontosabb, de e nélkül mégse működhet a dolog...

Szerintem nem szabad úgy élni, hogy csak ösztönök, érzelmek vagy szín tisztán érdekből vezérelve éljünk. És innentől egy élveket hajszoló sátánista, egy elvakult keresztény és egy materialista tudós ugyanolyan bűnt követ el, mint az, aki megront, őrületbe hajszol vagy megszégyenít téged.

Az igazság végső soron egyszerre van jelen a testben, a lélekben és a szellemben. És hiába fontosabb számodra az egyik, tartsd szem előtt, hogy talán, ha túlságosan is hajszolod azt az egyet, a többi éhezik, és sikereiden mosolygó álarcod mögött mégis üresnek és valamilyen szinten kielégítetlennek érzed magad.