Az eltévedt csillaggyerek

Felült az ágyban… a lepedő legyúrva, a párna a földön... megint az a rémes álom… miért? Vajon mi értelme lehet? Megint a férfivel álmodott… megint az az érdekházasságos, gondok elmúltával elválós ostobaság, mint már annyiszor mostanában… ölébe vette az alvómaciját, és meredten bámult a sötétségbe… Minden egyes mozzanatát ismerte ennek az álomnak, mégsem tudott szabadulni tőle, és nem tudta, miért…
A férfi igen fontos volt számára egykor… sőt, tán még ma is, bár ezt csak így, éjjel merte bevallani a sötétnek, és ilyenkor is csak halkan. Tisztán emlékezett a „kapcsolatra” ami köztük volt, és amit nem nevezhetünk mindennapinak… voltak munkatársak, barátok, „többmintbarátok” és voltak „semmik”…. Nem tudta nevesíteni a furcsa kötődést, ami a férfihez tartozóvá tette. Nem volt az esete, ezt tudta, idősebb volt nála, nem is kevéssel, mégis úgy érezte, dolguk van egymással és kész. És mintha a férfi is ebben a hitben élt volna egy ideig… valószínűleg addig, amíg rá nem jött, mekkora szakadékot is jelentenek a köztük lévő évek. Akkor pedig egyszerűen kihátrált az egészből, félbehagyva mindent, munkára, családra, egyéb szokásos indokokra hivatkozva. És ott maradt a lány a hideg tavaszi éjszakában, és halkan mormolta maga elé, hogy: mit is vártam, hiszen ez túl szép, talán elviselhetetlenül szép lett volna… mindez évekkel ezelőtt törtét. Azóta nem nagyon találkoztak. A férfi talált magának valakit- ezt tudta a lány, de nem, mert a részletek iránt érdeklődni. Lassan beletörődött abba, hogy ennek így kellett történnie. Csak ezek az álmok, melyek minden holdtöltekor előjöttek, tépték fel újra és újra a régi sebet, és nem tudta, hogyan múlhatnának el...
– Ha nem úgy döntök akkor… - mélázott a macinak, melyet még mindig a kezében tartott – ha nem hiszem el, hogy bele kell törődnöm, hogy ez a világ rendje, talán másképp lett volna… de ami megtörtént, azon már úgysem változtathatok… - halkan belesóhajtott az éjszakába, aztán visszafeküdt a zilált párnák közé.
Álmában furcsa fénylényekkel találkozott, akik a csillagok közt életek, és azt mondták neki, hogy egy közülük, és sok-sok testvérével együtt azért született a világra, hogy meggyógyítsa az embereket, mert azok betegek: nem mernek már szeretni. És azt is mondták, hogy ő elrontotta a küldetést, és már sohasem térhet vissza közéjük…