Germinator adatai

A légiirányítás kilépett a vonalból. Kisebb csönd után a másodpilóta volt, aki először megszólalt.
- Úristen, elég félelmetes, hogy ilyen közelről tapasztalhatunk egy eltérítést.
- Hát igen - válaszolt Geoffry -, de azért maradjunk higgadtak. A központ azt kérte, tartsuk a távolságot, nem szabad elveszítenünk.
- De kik tehették? Terroristák? - kérdezte az egyik segédpilóta...

- Nem bírom... nem... be kell mennem a... a vízbe... - mondta ösztönösen, majd elindult a víz felé, de ekkor valami rettentőt vett észre: valamit húzott maga után a földön, ami viszonylag nehéz volt. Hátranézett: és egy zöld farok volt az!
Shannon akkorát ordított, hogy a távolban legelésző, tehénszerű állatok odafigyeltek.
- EZ MEG MI A FRANC?! - és ekkor vette észre, hogy ő már nem ember, hanem: egy krokodil...

A 42. században a Föld egy roncstelep volt. Persze emberek éltek rajta, csakhogy kiírtották már az összes eredeti növényzetet, helyükre vagy különböző épületeket, vagy pedig később mesterséges növényzetet telepítettek. Az ózonlyuk teljesen eltűnt, helyére mesterséges védőpajzsot építettek. A túlnépesedés, az elmúlt 1-2 ezer évben, többször is világkatasztrófához vezetett...

Szerinted ezt sajnálni kéne?
- De hát a vágóhidaknál nem gorillákat vágnak le, hanem teheneket. Tehetetlen, növényevő állatokat.
- Ugyan már... az embernek meg kell szereznie az ételét. Ugyanezt csinálja az összes többi ragadozó állat is, és azokat még sem szólja meg senki.
- Lehetne enni csak növényeket... - vetette föl a feleség ártatlanul...

Az életnek sincs célja. Teljesen véletlenül alakult ki, bár én, aki hiszek a véletlenekben, ezt könnyen elfogadom, de akik az előre megírt sorsban hisznek, vagy a hívők, nem hiszem, hogy megbékélnek ezzel a gondolattal. Pedig így van. És ezt el kell fogadni. Az élet - nem győzöm hangsúlyozni - csak egy melléktermék. A Világűr boldogan meg lenne nélkülünk is...

Az Élet két dologból állt: Élőhely és Élőlények. Az Élőlények tudatosan cselekedtek mindennapjaikban. Az Élőhely pedig nem volt más, mint maga a szilárd talaj és kavargó levegő. Egyszerűnek tűnt, mégis szinte lehetetlen volt tökéletesen felépíteni...

- Hogy mi lesz velünk, amikor abba a Fekete Lyukba belerepülünk... magam sem tudom... de ha tudnám, akkor valószínű most nem repülnék ide, hogy kiderítsem. - jegyezte meg kissé viccesen, de látszott rajta, és mindenkin az űrhajó fedélzetén, hogy félnek...

- Keresnem kell egy távoli bolygót a galaxisban, ahova elmenekülhetek.
Har-Chomnak saját építésű űrhajója volt, amivel nyugodtan utazgathatott bárhova. A térkép egyik oldalán a Jed nevű bolygóról talált leírást. Végigolvasta, majd így szólt:
- De hát ezen a bolygók olyanok élnek a térkép szerint, akiknek olyan képességeik vannak, mint nekem! - Har-Chom alig tudott a szemének hinni - Ez tökéletes. A Jedre megyek...

- Ez egy meteor? Vagy mi? - kérdezte magától John.
- Azt hiszem, igen. - felelt Tim - Látszik, hogy nem bolygó, hisz szabálytalan körvonala van, amennyire látni lehet, hiszen semmi sem világítja meg.
Ezután jöttek a lézer-fotók: ezen az egész testet különleges energia-lézer világítással világította meg a szonda, így már nem csak a körvonalai látszottak, hanem maga a teljes objektum, igaz, türkizkék színekben...

A Föld nevű bolygón, melyet az ott élő óriási, magukat rettenetes gyíknak nevező élőlények uraltak, csend és béke honolt. Persze a természet körforgását leszámítva, azaz hogy az erősebb megöli a gyengébbet: a béke nem is e szempontból értendő, hanem a már említett természet zavartalan körforgására kell érteni...