9/11 - 1. rész

7:50 AM

- Megkaphatnám a jegyeket? Köszönöm. Lássuk csak, az első osztály a gép első emeletén van, az alsó a turistaosztály.
- Köszönjük, csak egy pillanat, a feleségem összeszedi a dolgait, mert kicsit fennakadtunk azon a fémérzékelő izén, és az összes fémtárgyat le kellett vennie magáról, kulcsok, gyűrűk...
- Oh, értem. Én nem sietek. - mosolygott a stewardess.
- Már jövök, drágám!
- Gyere is, 10 perc múlva in...
"Hölgyeim és Uraim, kérjük kezdjék meg a beszállást a United Airlines 175-ös járatára, a gép 10 perc múlva indul!"
- ...dul. - szakította félbe a hangosbemondó Jeremy-t.
A boldog házaspár nászútjukat kezdte meg, s úgy döntöttek, nem a Bahamákra, nem a Kanári-szigetekre, nem Hawaii-ra, hanem Los Angelesbe repülnek: még sosem voltak Hollywoodban, a filmek városában, és mindenképp megér egy próbát.
Amint feljutottak a gépre, leültek helyükre, és várták a felszállást, vagyis ahogy Jeremy hívta, a "kilövést".
- Huhú, mindjárt indulunk, úgy izgulok. - dörzsölte a tenyerét Jeremy.
- Izgulsz? - mosolygott Mary, az ifjú feleség.
- Igen, elvégre ez az első nászutam. - nevetett a szintén újdonsült férj, majd meghallotta, hogy a pilóta beindítja a hajtóműveket.
- Most jön a legjobb rész: - örvendezett Jeremy - "Kilövésre felkészülni: 12, 11, 10, 9, 8..."
Mary csak figyelt elmélyülten, de már megszokta tőle, hogy ezt csinálja, nem először repülnek együtt.
- "...7, 6, 5, 4, 3..."
Ekkor a gép elindult, sajnos korábban, mint arra Jeremy számított.
- Ó, a fenébe... pedig mindig eltalálom.
- Nyugi, majd a visszafele-úton megint megpróbálod. - nyugtatta viccesen férjét Mary, majd az órájára nézett.
- Mennyi az idő? - kérdezte Jeremy.
- Pontosan 8:00.
- Még nem szállunk föl, valami hacacáré van a kifutópályán, úgyhogy van még kb. negyed óránk. - szólt a házaspárhoz a mögöttük ülő úriember.
- "Hacacáré"? Pontosan mi? - kérdezte Jeremy.
- Nem tudom, de az előbb megkérdeztem az egyik stewardesst, végülis nem mondott semmit, csak hogy picit később indulunk.
- Oh... azért remélem még este eljutunk Los Angelesbe. - jegyezte meg mosolyogva Jeremy.
És ahogy a férfi is mondta, 8:14-kor a gép elhagyta a kifutópályát, s egyenesen a "nyugati part" felé vette az irányt.

******

8:37:08 AM

"175-ös, 175-ös, itt a légiirányító-központ. Jelezzék, hogy hallanak minket."
A kapitány, Geoffry Gump bekapcsolta rádióját.
- Halljuk, központ.
"Látják önök a pilótafülkéből a 11-es járatot?"
- Ööö... egy pillanat.
A pilóták, akik ott tartózkodtak gyorsan átfutották az eget, és megtalálták a gépet. Geoffry válaszolt:
- Igen, látjuk. Miért?
"Tartsák a távolságot a géptől. Eltérítették."
- Mi... márhogy a 11-es járatot?
"Igen, ismeretlen tettesek körülbelül egy negyed órája eltérítették. Ne veszítsék szem elől, ők is Los Angelesbe tartanak."
- Ér... értem. Megteszünk minden tőlünk telhetőt.
oA légiirányítás kilépett a vonalból. Kisebb csönd után a másodpilóta volt, aki először megszólalt.
- Úristen, elég félelmetes, hogy ilyen közelről tapasztalhatunk egy eltérítést.
- Hát igen - válaszolt Geoffry -, de azért maradjunk higgadtak. A központ azt kérte, tartsuk a távolságot, nem szabad elveszítenünk.
- De kik tehették? Terroristák? - kérdezte az egyik segédpilóta.
- Nem tudom.
Geoffry nyelt egyet, majd megszorította a kormányt, s szemét a tőlük nem messze haladó gépre szegezte.

******

8:17 AM

NIFK (Nemzetközi Idegenfelügyelő Központ)

A NIFK egy titkos szervezet, amit 1903-ban alapítottak az Amerikai Egyesült Államokban. Feladata a földönkívüli szervezetek földi tevékenységének ellenőrzése és kordában tartása, valamint efféle bűncselekmények elkövetésének megakadályozása.
Egy alkalmazott rohant be a központi irodába.
- Uram! - kiáltotta az egyik asztalnál álló, elegánsan öltözött férfinek.
- Igen? Mi ilyen sürgős?
- Eltérítettek egy repülőgépet, és több mint valószínű, hogy nem emberek tették.
A férfinek elkerekedett a szeme, majd odarohant a zilált fiatal fiúhoz, kikapta kezéből a papírt, amit lóbált, és elolvasta.
"A radarok megfigyelése alapján 19 földönkívüli lény (valószínűleg trikolid fajok) ma reggel felszállt 4 különböző repülőjáratra. 8:14-kor ezen 4 járat közül az egyiket eltérítették."
- Úristen... hol van Savage? - kérdezte a fiútól.
- Ööö, éppen erre tart, mindenkit értesítettek az ügyről.
- Jól van, fiam, köszönöm, hogy szóltál.
Ekkor egy (valószínű a dühtől) vörös fejű, viszonylag idős úr rontott be az irodába.
- Johnson, maga mit szól ehhez?! - kérdezte szinte ordítva.
- Mit szóljak? Csak most értesültem.
- Én is, és nagyon dühös vagyok. Hogy tudtak így kicsúszni a kezeink közül? Mondtam hogy a trikolidokat ki kell tiltani a Földről!
- Ezt ne nekem mondja, Mr. Savage, hanem a bűnmegelőzési osztálynak.
- Hah... huh... - lihegett Savage, majd higgadtan folytatta.
- Cripsont, az osztáy vezetőjét kihívták egy gyilkossághoz valami kis magyarországi településre, honnan a fenéből kerítsem most elő?
- Hát a helyettesei is megteszik, meg gondolom őt is értesítik minél hamarabb.
- Nekem ő kell, úgyhogy maga Johnson, mint az anyagbeszerzési osztály elnöke azonnal "beszerzi" nekem Cripsont. Én addig összeállítok egy egységet, akik fölküzdik magukat arra a gépre, és visszaszerzik.
- Máris intézkedem... uram, csak még egy kérdést... - kezdte Johnson.
- Igen?
- Az utasok észrevették már őket?
- Nem, valószínű azt hiszik, terroristák.
- De egyáltalán miért kell nekik az a sok ember?
- Nem tudjuk. - válaszolta Savage - De szerintem nem is az emberek kellenek nekik, hanem a gép.
- A gép?
- Igen. A trikolidok mindig is a mi technológiánkra vágytak, ez is egy lépés afelé, hogy megismerjék. Szépen ellopják a gépet, szétszedik, és megismerik az emberi repülés fortélyait. De most már rohanjon, és hozza ide Cripsont!
- Igenis.

(folytatása következik)