Történetek

Hát újra ott voltam. A kerek teremben félhomály uralkodott, a falakra akasztott fáklyák épp csak pislákoltak, fényüknél a kőfal bordázata meg-megcsillant.
Nagyon nem akartam itt lenni. Már rég elmúlt éjfél, már angyalszárnyakon kellene repülnöm egy alacsony felhő felé... na jó, talán az angyalszárny túlzás, de akkor is...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

Egy hete már, hogy a lovas nélküli szekér, ami egy összekötözött, ájult bestiát hozott, megérkezett Roquen-be, a lovagok legfőbb erődjébe. Egy hete már, hogy Errain Sharpclaw az erőd pincebörtönében raboskodott. Csuklóit és bokáit súlyos vasbéklyók tartották, kevéske tulajdonától teljesen megfosztották. Bár többször is próbáltak rá hatni, beszéltek vele, fenyegették, egyszer meg is verték, egy hete egy szót sem szólt...

Ettől kezdve megváltozott az élete. Újra átélte hajdanvolt ifjúkorát, amikor gyerekeit tartotta ölében. De ez más volt. Egy ötvenéves, deresedő hajú meglett embert szólított meg a szeretet. A kisfiú, úgy ragaszkodott hozzá, mint ág a levélhez. Mikor bejött a kecskéktől, vagy megjött a városból szinte röpködött, úgy nyújtogatta felé kis kezeit. Gügyögött, kacagott, huncutkodott, hogy vegyél már fel! És ő csak szorította arcához. Aztán felemelte, a levegőbe dobálta és kacagott, gügyögött,...

- Na, szóval,... talán emlékeztek még, amikor én kezdő vegyészként a TVK-hoz kerültem a 70-es években, akkoriban kezdődött az Olefin program. Ott jöttem össze Eszterkével, a művezető feleségével,... azóta se volt olyan hetyke mellű, feszes seggű szeretőm,... és az a forró szája...haj, régi szép idők...
Erre már Zalán, az egykötetes költő és vidéki jellemszínész is beleszólt:
- Béluskám, ne térjünk el a genitális szerelem irányába, mert ha minden egyes nőm seggéről csak egy...

Gépiesen vánszorgott a megszokott úton... Egy nehéz, fárasztó nap állt mögötte: befizetendő számlák, elvégezendő házimunka, javítandó dolgozatok vártak még rá odahaza. Már a gondolat is lehangolta, akár csak a borús, májusi időjárás, amely képtelen volt eldönteni, hogy a napsütésnek vagy az esőnek adja meg magát…

– A ceremónia zavartalan lefolyásáért te felelsz. Tehát a nagyvezírrel én beszélek személyesen. Ha mindenáron meg akarja a koronázást várni, akkor lebeszélem róla, mondván, hogy csak januárban lehetséges, amikor beáll a Duna jege. Ugyanúgy a nemesek fognak királlyá választani, mint annakidején Hunyadi Mátyást a Duna jegén. Így, most még csak ajándéknak tekintem a koronázási ékszereket, koronát, jogart, kardot, amiket hét társzekér arany és ezüstholmival viszonozok. – mondta ellentmondást...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

– Emlékezzél anyám, amíg a papát be nem szorítottuk a nagy rekamiéra, hányszor mászott vagy esett le az öreg a sezlonról? Legutóbb is, amikor a feje a sezlon kerete alá szorult, ő meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, a Béla szomszéddal alig bírtuk kiszabadítani a sezlon romjai alól. Erre igazán nincsen szükség, hogy te is összevizeld a szőnyegeket, csússzál, másszál, mint a múltkor is, amikor a vizeleteddel teli vödör rád borult, beszorult a fejed a hugyos rocskába.– Ide ne járjanak...