Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
- Na hagyd abba a hízelgést… - kuncogott Mia, miközben finoman eltolta a gitáros arcát. –Ezzel most csak azt éred, hogy…
- Mit?
- Hogy egész éjszaka téged foglak nézni. – Mia átölelte a fiút, mikor megszólalt a csengő...
- Mit?
- Hogy egész éjszaka téged foglak nézni. – Mia átölelte a fiút, mikor megszólalt a csengő...
- Asszonyom! Tudom, hogy a hír, amit közölnöm kell, fájdalmas. A leletek eredményei sajnos nem bíztatóak... az ön méhe... de ma már annyi lehetőség kínálkozik...
- Nem! Nem! Nem! - szakította félbe gondolataiban az orvos magyarázó, vigasztaló szavait.
- Nem lehet! Miért pont velem történik mindez? - zokogta hangtalanul.
Aztán lassan megnyugodott, a könnyek elapadtak, felsóhajtott, újabb, nyugtató gondolatok vették át az irányítást az előző fájdalmasak felett...
- Nem! Nem! Nem! - szakította félbe gondolataiban az orvos magyarázó, vigasztaló szavait.
- Nem lehet! Miért pont velem történik mindez? - zokogta hangtalanul.
Aztán lassan megnyugodott, a könnyek elapadtak, felsóhajtott, újabb, nyugtató gondolatok vették át az irányítást az előző fájdalmasak felett...
Sok éve már annak, amikor hallottam egy igaz történetet, egy csodálatos kutyáról. Most úgy gondoltam, közre is adom. A sors különös fintora, hogy mi emberek, akik annyira nagyra tartjuk intelligenciánkat, egy egyszerű kis korcs kutyától vehetünk példát, az igazi szeretetről...
A kislány kezében feltűnt egy kés, és a következő percben hasba szúrta a fiút. Kuolema már reszketett a félelemtől, mozdulni sem mert, csak remegni, és félni. Aztán a kislány megint felé fordult, és szelíden mosolyogva elindult felé...
Mindenki a földön feküdt, életjelet nem adtak magukról. A fülem zúgott, majd egy pillanatra megállt. Fellélegeztem, amikor meghallottam a nyugodt, halk szuszogást a körülöttem lévők felől. Körbefordultam, majd ijedtemben hátrahőköltem. Egy, számomra ismeretlen nő feküdt tőlem alig hat-hét lépésre. Nem mozgott, nem lélegzett. Miközben hátrafelé lépkedtem, felrúgtam egy embert, aki azonnal felriadt. Látva a döbbent arcomat, megkereste a tekintetem irányát...
- Mi olyan vicces? – kérdezte izgatottan a lány a fiútól.
- Miért akarsz máris elveszíteni, mikor, csak most találtál meg. – felelte halkan Bill.
- Hatásos érv. – mosolyodott le Vera, miközben megfogta a fiú kezeit s kissé eltávolodottak egymástól – Bill, én már hónapok óta szeretnék mondani neked valamit. – Will megrezzent a komoly és száraz hangsúllyal kiejtett mondatokat halván...
- Miért akarsz máris elveszíteni, mikor, csak most találtál meg. – felelte halkan Bill.
- Hatásos érv. – mosolyodott le Vera, miközben megfogta a fiú kezeit s kissé eltávolodottak egymástól – Bill, én már hónapok óta szeretnék mondani neked valamit. – Will megrezzent a komoly és száraz hangsúllyal kiejtett mondatokat halván...
Nem sok időbe telt, amíg hazaballagtak, mindketten azt hitték megoldódott a kettejük közötti feszültség, de mikor beszálltak a liftbe minden megváltozott. Will a fáradtságtól a földre terelte a figyelmét, mikor észrevette hogy Daniella ruhája teljesen átázott. Will szemei megakadtak a kerek idomokon, és úgy érezte abban a pillanatban összeomlik...
- Nagyon szép a nyaklánca. Jól áll magának. - majd illedelmes félmosollyal eltűnt az áruházi forgatagban.
A pénztárosnő lemerevedett, nem akart hinni a fülének. A félelem felkúszott gombócnak a torkába, izzadtságnak a homlokára. Nem volt ura attól kezdve önmagának, rettegve húzogatta ide-oda az árukat, űzött vadként tekintett mindenkire...
A pénztárosnő lemerevedett, nem akart hinni a fülének. A félelem felkúszott gombócnak a torkába, izzadtságnak a homlokára. Nem volt ura attól kezdve önmagának, rettegve húzogatta ide-oda az árukat, űzött vadként tekintett mindenkire...
Az ágyhoz botladoztam, majd végigvetettem magam rajta. Mire észbekaptam, már el is aludtam. Kusza rémálmaim voltak. Vérfarkasok - garouk, ugrott be a név álmomban - harcoltak valami megfoghatatlan, láthatatlan ellenséggel. Idegen szavak bukkantak elmémbe, hogy egy eleddig feltáratlan rekeszében elhelyezkedjenek, gyökeret verjenek...
Törzsvendégként, no meg mert a haverunk társa a tulaj, kijárt nekünk egy foglalt zug a kócerájban. Igazából oda igyekeztem pisilés után, mikor az említett költemény megtorpantott. Kezemben a megmaradt zsepikkel (valami csoda folytán volt papír a vécében, sőt kéztörlő a csap mellett) amolyan elsősorosként bámultam végig a művet és még azután is kicsit a művelőt.
Összeakad a tekintetünk, a hatás elmúlt, múlok vele...
Összeakad a tekintetünk, a hatás elmúlt, múlok vele...