Örök harc és Örök Nász 4

-4-
Igaz csók a zűrzavar ellen

-Daniella! – Rohant ki Aurél az utcára. Esett az eső, és a lány sehol sem volt. Eltűnt mint a kámfor. –Istenem hogy lehetsz ennyire felelőtlen! Nem is hasonlítasz önmagadra! –A férfi tehetetlen méreggel ütött az ajtóba.
Daniella eközben egy padon ült és bőrig ázva szipogott. Mikor hajnalban felébredt, úgy érezte ezt kell tennie, el kell menekülnie Aurél elől. Elvégre ha most megütötte a férfi máskor is megfogja.
- Lehet hogy megérdemeltem… - Húzta össze magát. Úgy nézett ki mint egy összevert hajléktalan, haja vizesen és kócosan omlott feldagadt arcába. Még a lélegzetvétel is nehezére esett. Valaki ekkor megérintette a vállát.
- Dany?
A lány megrettenve kapta fel az ismerős hangra a fejét.
- Will?
- What are doing here?/Mit csinálsz te itt?/ –A fiút sem zavarta látszólag az eső, egy kapucnis felsőben flangált az utcákon, néhány bevásárlószatyorral a kezében. –Oh… - Mikor meglátta Daniella arcát, aggodalom heves szikrája gyulladt ki jéghidegnek tűnő szemeiben. –Ki bántott? –Szedte össze a magyar szavakat… Értelmetlen volt a kérdés, hisz tudta nagyon jól hogy Aurél ütötte meg a lányt… Csakis ő lehetett. –Oh my little baby… -Daniella vállára tette a kezét. Soha nem vígasztalt még lányt, de ahogyan Dany a karjaiba omlott érezte mit kell tennie. A lány átölelte, úgy sírt. Will megilletődve fogadta a bizalmas köteléket, megcirógatta a nedves fürtöket, majd az álla alá húzta a hajadon fejét, és csitítani kezdte.

- Azt hittem ő tényleg szeret… - Suttogta a lány. –Most jöttem rá hogy nekem nincs senkim az ég világon… Theodórának ott vagy te… Te sosem tudnád bántani igaz? Ugye soha? –A két gyermekded pillantás lefegyverezte Williamet
- Never… - Mosolyodott el, és letörölte a lány arcáról a vízcseppekbe vegyül langyos könnycseppeket. –Bántott máskor is?
- Soha még… De én félek tőle… -Daniella most vette észre hogy szorosan a fiúba karol, és markolja a csuromvizes ruhát. –Sorry…
- Daniella… - Szólalt meg csöndesen Will, mire dörrent egyet az ég. –Gyere, költözz hozzánk amíg ilyen van…
- Hm?
- Gondolkodj…
- Min?
- Szereted? –Emelte fel az állát a férfi, mire a lány megborzongott. A nedves hideg kéz, ahogyan hozzáért az esőcseppel borított arcához rögtön feltüzelte belülről.
- Nem tudom… -Daniella úgy érezte megkövül Will szemeitől.
- Ezt csak te tudhatod… - Will a következő pillanatban felállt. –De örülnék ha most velem jönnél…
- Veled?
- Igen, hogy meg ne fázz…! –William meg sem várta a lányt, elindult. –Meg persze én sem akarok tüdőgyulladást kapni… persze ha itt akarsz maradni, szívesen veled maradok…

- Oh… -Daniella ránézett, majd lehajtotta a fejét. Will itt akar maradni vele… De ő meg nem akarja hogy a fiúnak valami baja legyen miatta. –Hát… jó… Menjünk… -Will ismét a kezét nyújtotta felé, Dany pedig belekapaszkodott, a fiú viszont olyan erővel rántotta magához, hogy kettejük teste egy pillanatra egymáshoz ért. Will meg sem lepődött, Daniella viszont annál inkább. Mozdulatlanul nézték egymást, tegnap óta tudták hogy őket egymásnak teremtette a sors.
„Aurélnál sohasem volt ilyen… Soha nem éreztem ezt az érzést. Mi lenne ha megcsókolnám… Mi lenne ha hozzámérne…Úristen mikre gondolok!” –Daniella meg akart mozdulni de nem tudott, William ott tartotta szorosan a karjaiban, tisztán érezte a férfi fel és le süllyedő tüdejét.
- Mi lenne, ha mennénk?- Will jókedvűen elmosolyodott, és a lányba karolt. –Menjünk…
- Jó… - Daniella elgondolkozva csoszogott mellette…

Nem sok időbe telt, amíg hazaballagtak, mindketten azt hitték megoldódott a kettejük közötti feszültség, de mikor beszálltak a liftbe minden megváltozott. Will a fáradtságtól a földre terelte a figyelmét, mikor észrevette hogy Daniella ruhája teljesen átázott. Will szemei megakadtak a kerek idomokon, és úgy érezte abban a pillanatban összeomlik. Látszólag Dany nem vette észre az árgus méregető férfiszemeket, mert fáradt tekintettel bámult maga elé, de mikor Will, ledőlt a lift falának ránézett.
- Valami gond van? –Kérdezte csöndesen. Aurélon gondolkodott nem tudta hogy jól cselekedett e. Lehet hogy Williamet is bajba sodorta ezzel.
- Daniella… - A lány hirtelen felkapta a fejét. Megérkeztek.
- Oh… Bocs… - Elbambulva lépett ki, mikor Will mellkasa ismét hozzáért. A férfi ránézett, Daniella pedig viszonozta a fölöttébb szenvedélyes pillantást.

Csupán egy pillanat volt az egész. Will visszalépett a liftbe, megnyomta a Stop gombot, és visszahúzta Daniellát a derekánál fogva. A lány gyorsan körülnézett, meg se tudott moccanni, William pillantásai egyenesen a megkötözték a tagjait, azt se vette észre, hogy a férfi visszahúzta. Már csak azt amikor egy forró száj finoman hozzádörgölődik az ő ajkaihoz, majd gyengéden megcsókolja. A lány megrészegülten hunyta be a szemét, nem tudta mit csinál, csak érezte hogy a keze, lassan felcsúszik a vizes ruhákon a férfi tarkójára, aki erre egy pillanatra kinyitotta a szemét, majd ugyanolyan nyugodtságtól kielégülten csukta vissza őket. Nekidöntötte a lány hátát a falnak, és a két kezét a lány vállára tette.
„Milyen édesek az ajkai…De mit csinálok én?!” –Daniella kinyitotta a szemét, és ellökte Willt. –Te meg mit képzelsz! –A következő pillanatban egy pofon adott Willnek.
- Mondd mi a fészkes fenét képzelsz! –Sikított fel ismét, majd hátralökte a férfit.
- Daniella! –Will viszont megfogta a karját. –Sajnálom! Nem tudom mi ütött belém!
- Nem?! Ugyanolyan vagy mint többi férfi! –Nézett rá mérgesen a lány. Igazából magát hibáztatta. Will észrevette hogy vonzódik hozzá, és az első adandó alkalommal élt is a lány gyengeségével. Megcsókolta…
- I do not want to kiss you! – Kiálotta el magát William. Daniella megrettenve nézett rá. Will megnyomta a tovább gombot, mire kinyílt az ajtó. Dany szinte kirohant rajta, csak később eszmélt fel hogy a férfinak van kulcsa.

Will nem bírt Dany szemébe nézni. Hogy csábulhatott el ennyire, hogy már ma megcsókolta a lányt?
- Szeretném, ha elfelejtenénk az előbbi perceket… - Szólalt meg mélyre hatoló szemrehányást rejtve hangjába Dany.
- Szerintem meg nem érdemes… - Válaszolt a férfi. –Nem akarom magamtól megvonni azt amit az előbb éreztem…
- A pofont? –Nézett rá a lány, mire Will úriasan elmosolyodott. Szája széli csupán kis mértékben mélyedtek be
- Nem…