Testvérháború III. rész 6-7. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, közben a két főszereplőnek tekinthető személy, Frances és Katie is. Emellett a történetet át- és átszövik a leszbikus utalások és néha szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm.

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

6. fejezet

Már dél volt, mire Frances felébredt. Claudette még mindig aludt, keze Frances hasán pihent. Az első gyönyörök után felmentek Frances szobájába, mindent odalent hagyva a padlón. Az egész éjszakát szeretkezéssel töltötték, de Frances csak Katie-re vágyott.
Claudette pedig tudta, hogy ez a gyönyör volt minden, amit ettől az isteni nőtől kaphat, mert az menthetetlenül szerelmes egy másik nőbe. De neki ez is megfelelt. Nem is vágyott másra. Ő csak örömöt és gyönyört akart.
Francesóvatosan felkelt és fölvett egy pizsamanadrágot, aztán a szekrényhez lépett és előkotort egy kényelmes trikót. A teste könnyűnek tűnt az egész éjszakán át tartó gyönyörtől. Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, majd a fogait, majd kiment a szobából, le a lépcsőn. Hangokat hallott a konyhából. Louie állt ott egy serpenyővel a kezében.
– Éhes vagyok – magyarázta, megsimogatva a hasát. – Nyolc főre lesz a reggeli.
– Csak nem orgiát rendezett, monsieur? – nevetett Frances.
– Az sem lett volna különb. Ez a nő indulhatna az olimpián. Simán megnyerné a maratoni dugást és még el sem fáradna… És veled mi volt, Cherie?
Frances leült az asztal mellé és elmosolyodott.
– Nem volt rossz.
Louie kivillantotta tökéletes mosolyát.
– Te aztán nem teketóriázol. Első este kiütöd magad, aztán meg henteregsz egy jót – kacagott. – Ez már guinness rekord.
Frances nem tudta megállni, hogy felnevessen. Aztán ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy beszéljen Katie-vel és Williammel, de tudta, várnia kell. New York-ban még éjszaka van. Hirtelen hangokat hallotak odafentről, pár pillanat múlva pedig mindkét nő belépett a konyhába.
Claudette Frances felsőjét viselte, ami kicsit nagy volt rá. Louie pólója, viszont kissé megfeszült Korina mellein, azonnal forróságot csalva a férfi combjai közé.
Claudette odalépett Frances-hez, átkarolta a nyakát és magához húzta őt, majd szenvedélyesen megcsókolta. Frances akarata ellenére is viszonozta a csókat, aztán lassan elhúzódott.
– Beszélnünk kell – mondta Claudette, Frances pedig sokat mondóan bólintott, kézen fogva kivezetve őt a konyhából, miközben Louie és Korina igyekezett összeütni a reggelit.
Odakint Frances leült egy székre és intett Claudette-nek, hogy ő is foglaljon helyet.
– Előre szólok, hogy nem tudok többet nyújtani barátságnál – motyogta. – És néha egy kis baráti ez meg aznál.
Claudette-et nem lepte meg különösebben a megjegyzés.
– Erre már rájöttem, mademoiselle – nevetett, majd egy pillanatra elhallgatott és komolyan Frances-re nézett. – Csak egy dolgott mondj meg, Cherie! Ki az a Katie?
Frances meglepetten felnyögött.
– Hogyan? – Mégis honnan tudhat ez a nő Katie-ről?
– Egész éjszaka az ő nevét ismételgetted – adott választ Claudette a kimondatlan kérdésre.
Frances nem is emlékezett az egészre. Azt tudta, hogy mindig csak Katie jár a fejében és hogy minden nő helyére őt képzeli, de…
– Katie a nő akit szeretek – suttogta.
– Valóban? – mosolygott Claudette.
Frances keserűen viszonozta a mosolyt.
– Ő az egyetlen nő, akit valaha is szerettem és soha nem is fogok mást.
A benne lüktető fájdalom elviselhetetlen volt. Claudette a kezére nézett és látta a jeggyűrűt. Hihetetlen, hogy eddig észre sem vette.
– És miért nem vagy vele, Cherei?
Frances maga se tudta miért, de habozás nélkül elmondta az egész történetet. Érezte, hogy megbízhat Claudette-ben.
– Most már tudom, sosem lehetünk ismét együtt – suttogta, amikor a végére ért és könny szökött a szemébe.
Claudette felállt és odalépett hozzá, hogy az ölébe üljön és a mellére vonja Frances fejét, amíg az zokod.
– Nem adhatod fel ilyen könnyen, Mon Amie – simogatta a nő haját.
Frances nem válaszolt, csak tovább sírt, kétségbeesetten vágyva rá, hogy most Katie karjaiban lehessen. Louie boldogan lépett be a szobába, bejelentve, hogy az étel elkészült. Aztán összevonta a szemöldökét, amikor meglátta a jelenetet. Odalépett a két nőhöz és letérdelt eléjük.
– Frances – suttogta, Claudette pedig látta, hogy őt is kevés választja el a sírástól.
Frances felemelte a fejét és a férfira nézett. Aztán felállt. Claudette pár pillanatig még tartotta, majd amikor érezte, stabilan áll a lábán, elengedte.
– Akkor együnk – mondta fátyolos hangon és némán elhagyta a szobát.

7. fejezet

Katie az asztal mellett ült, abban a szobában, amit valaha Frances használt irodának. William a padlón ült a kis tévé előtt és rajzfilmet nézett. Katie épp a jelentkezési lapokat nézte át, amikor megszólalt a telefon.
– Halló? – vette fel.
Frances fátyolos hangja remegett a fülében.
– Hogy vagy? – kérdezte és feltűnően vidám volt a hívástól. – Sajnálom, hogy nem tudtalak hamarabb hívni.
– Én… jól vagyok – igyekezett erőt venni magán Katie, ahogy feltörtek a szenvedélyes éjszaka emlékeit. El akarta mondani Frances-nek, mennyire hiányzik neki, de inkább uralkodott magán. – William hiányol.
Frances felsóhajtott. “Csak William?” – akarta kérdezni, de helyette csak ennyit mondott: – Nekem is hiányzik. – Katie hallotta a szomorúságot a hangjában. – És te is hiányzol.
Katie alig tudott uralkodni magán.
– Szeretnél beszélni vele?
– Oui – válaszolta Frances halkan és felemelte a tekintetét, hogy Claudette mosolygó arcára nézzen.
Hallotta, ahogy Katie Williamhez beszél, majd a vékonyka hang szólalt meg a telefonban.
– Di? – kérdezte a kisfiú habozva.
Frances azonnal összeomlott. Könny folyt le az arcán.
– Én vagyok. Hogy vagy, Kisegér?
William azonnal felismerte a sírás hangját és ő is bőgni kezdett.
– Di! Gye’e haza! – szipogta. Katie magához szorította őt és ő is zokogott. – Ké’lek. Gye’e haza!
Frances próbált erős maradni.
– Hiányzol – törölte meg a szemeit.
– Miko’ jössz haza? – szipogta William.
– Hamarosan, kicsim.
– A bó’dog szü’inapom’a? – kérdezte reménykedve.
– Még előtte – kuncogott Frances.
– Oké – adta vissza a kisfiú a telefont Katie-nek és letörölte a könnyeit, hogy visszamenjen rajzfilmet nézni.
– Halló? – szólt bele ismét Katie remegő hangon és várt, amíg a szeretett nő abbahagyja a sírást.
– Sajnálom – szipogta Frances, megtörölve arcát egy zsebkendővel. – Nagyon hiányzol.
Katie nehézkesen felsóhajtott.
– Visszamegyek az iskolába.
Frances elmosolyodott.
– Ez nagyszerű hír. Mikor kezdesz?
Katie hálásan elmosolyodott, hogy Frances engedte témát váltani.
– Épp most töltöm ki a jelentkezési lapokat. Remélem, holnap el tudom küldeni.
– Miért döntöttél úgy, hogy visszamész?
Katie keze remegett az utolsó együtt töltött éjszaka emlékétől.
– Rá kell vennem magam, hogy kevesebbet gondoljak rád – mondta ki végül.
Frances felsóhajtott. Ez felért egy vallomással, hogy még mindig szereti őt.
– Hívtad már a szüleidet? – kérdezte Katie. – Szerintem alig várják, hogy hallják a hangodat.
– A fenébe! Elfelejtettem – morgott Frances. Katie elmosolyodott. A nő akcentusa egyre erősebb lett, ahogy visszatért Franciaországba. – De nem akarom letenni.
“Én se” – akarta mondani Katie.
– De muszáj – mondta végül. – Legközelebb beszélünk?
Frances elszomorodott, majd hirtelen dühös lett. Már vagy egy hónapja nem beszéltek szinte semmit. Nem akarta most csak úgy letenni. Csak mert nincsenek már együtt, az nem jelenti azt, hogy nem is beszélgethetnek.
– Majd beszélünk – mondta szárazon. – Öleld meg Williamet helyettem is! Szia! – Azzal letette a telefont és Claudette-re nézett.
A francia nő, bár nem értette az angolul folyó beszélgetést, kiérezte az élt Frances szavaiból.
– Mi történt? – ült Frances ölébe.
A másik nő rá nézett.
– Fel kell hívnom a szüleimet – vette fel ismét a telefont és tárcsázott.
– Halló? DeValoi-lakás – szólt bele Flores.
– Helló, Flores! Hogy van?
– Miss Frances? – sóhajtott Flores. – Jó hallani a hangját.
Frances elmosolyodott.
– Az önét is. Apám ott van?
– Igen, Miss Frances. Már várta a hívását.
– Szeretnék beszélni vele.
Néhány másodperc múlva már hallotta is Richard hangját.
– Frances?
A nő elmosolyodott és franciául folytatta.
– Helló, apa. Nagyon hiányzol.
Claudette felállt az öléből és magára hagyta.
Richard felsóhajtott.
– Ahogy te is hiányzol nekem, gyermekem. Anyád már az őrületbe kerget, hogy hívjalak fel.
– Ő is ott van? – próbált úrrá lenni Frances a feltörő nevetésen.
– Sajnos nincs – kuncogott Richard. – Rávettem, hogy találkozzon a barátaival. Hogy mozduljon ki egy kicsit.
Hosszan beszélgettek, felidézve az elmúlt napok eseményeit. Frances kért pár szívességet Katie-vel és Williammel kapcsolatban. Fél óra után úgy döntöttek, ideje letenni. Megígérték, hogy majd hívják egymást, aztán, miután letette a telefont, Frances elment megkeresni Louie-t. A férfit Korina és Claudette társaságában találta meg. Ahogy belépett, Claudette felállt és Frances látta, hogy teljesen fel van öltözve.
– Hová mégy?
– Haza – mosolygott a nő.
– Muszáj menned? – viszonozta Frances félénken a mosolyt.
– Nos… nem igazán – kuncogott Claudette.
Frances odalépett hozzá és szorosan magához ölelte őt.
– Amikor azt mondtam, nem tudok többet adni barátságnál, nem erre gondoltam. – Azzal gyengéden megcsókolta őt. – Az, hogy barátok vagyunk, nem jelenti azt, hogy nem szórakozhatunk kicsit.
Claudette megborzongott. Végigsimított Frances karján.
– Akkor menjünk fel! – mondta, máris felizgulva.
Frances bólintott és kézen fogva felvezette az emeletre. A szobába érve egy pillanatot sem vesztegetett, hogy lerángassa a nőről a ruháit. Amikor már teljesen meztelenek voltak, Frances Claudette lábai közé tolta a kezét és belemélyesztette egy ujját. A nő felsikoltott és lábai elgyengültek. Frances az ágyra fektette és fölé hajolt, hogy mélyen beletolja az ujját, elindítva a nőt a gyönyör felé vezető úton.

Folytatása következik!