Testvérháború II. rész 1-3.fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem nem vész el

Aztán történt valami és mi eltávolodtunk.
Eltávolodtunk, de a szerelem nem veszett el.
Még mindig szünni nem akaróan szerettük egymást.
Még mindig vágytuk, akartuk és szerettük egymást.
A szerelem ott volt és nem vész el.

1. fejezet

– El se hiszem, hogy elhagytad őt – nyögte Richars.
Francis összevonta a szemöldökét, ahogy rá nézett. Richard látta a fájdalmat a szemében. A keserűséget, a szenvedést. Ez volt azon számtalan pillanatok egyike, amikor azt kívánta, bárcsak a felesége ott lenne, hogy megnyugtassa a lányukat, akkor is, ha ez lehetetlennek tűnt. Frances sosem nyugodhat meg Katie nélkül. Mintha a lány már a lényének részévé vált volna és vele a lelkének egy darabja is oda lett.
– Ha elhiszi a nyomorult öcsém baromságait, nem érdemli meg, hogy könyörögjek neki... Különösen, hogy én nem tettem semmi rosszat, Papa – suttogta, ahogy ismét rátört a harag.
Richard összevonta a szemöldökét. Aztán lehajtotta a fejét és ölében nyugvó kezeit nézte.
– Ross nevében nem nyilatkozhatok. De biztos vagyok benne, hogy neki semmi köze ehhez. Syrah-val már három éve vége. – Bár nem mondta ki, Richard valahol sejtette, hogy Ross keze van ebben az egészben. Csak nem tudta, hogyan.
Frances elmosolyodott, ahogy Alcides, Flores unokahúga behozta Williamet. Frances látta, hogy épp most fürdették. Világos barna haja még mindig vizes volt és gondosan az egyik oldalra fésülték. Ruháit frissen vasalták. amikor meglátta Frances-t, elmosolyodott és kiugrott Alcides kezéből, hogy hozzá rohanjon.
Hangosan nevetve ugrott az anyja karjaiba. Bárki megmondta volna, mennyire szereti őt. Nem tudtak volna élni egymás nélkül.
– Szia, Kisegér! – ölelte magához Frances. – Hiányoztam?
William hevesen bólogatott.
– Hol a mami? – mászott le a földre.
Frances Richardra nézett és felsóhajtott.
– Mami otthon van. Neki is nagyon hiányzol.
Mint bármely más kisgyerek, William se nagyon fogta fel Frances szavait, csak rohangált körbe, keresve az anyját, majd kiszaladt a folyosóra, nyomában Alcides-del. Richard és Frances hangosan nevettek. Aztán Frances visszarogyott a székbe és lehunyta a szemeit. Richard látta a szemhélya alatt gyűlő könnyet.
– Nem tudom, hogy bírom majd ki Katie nélkül – suttogta. Aztán felállt és az ablakhoz lépett, de azonnal vissza is fordult. – Megfürdök – mondta és azonnal kisétált az ajtón. Richard fájdalmasan csóválta a fejét. Tudta, ha Frances döntésre jutott, ő nem tehet semmit.

2. fejezet

Katie még mindig az ágyban feküdt. Az üresség, amit érzett, belülről emésztette fel. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, mióta Frances elment. Csak feküdt, magzati pózba gömbölyödve és arcát a térdeihez nyomta.
– Frances! – surrogta újra és újra. Sosem hitte volna, hogy a nő valaha is tényleg elhagyja. – Szükségem van rád.
Könny töltötte meg a szemét. Williamre gondolt. Szüksége lenne rá. Itt és most. Ő volt a napfény Katie életében. Hirtelen magához tért és a telefonra nézett. Felkapta és remegő kézzel tárcsázta a DeValoi család számát. A szobalány vette fel.
– Hello, Flores! – szólalt meg Katie remegő hangon.
– Miss Katie? Minden rendben? – kérdezte a szobalány aggodalmasan.
– Igen, igen. Minden rendben – suttogta Katie, de a hangja még mindig fátyolos volt a sírástól. – Frances ott van?
– Igen, Miss Frances az emeleten fürdik – válaszolta Flores és a hangja még mélyebb aggodalmat tükrözött. – Szóljak neki?
– Hol van William? – kérdezte inkább Katie.
– William a játszószobában van Alcides-del.
– Oké. Beszélhetnék Mr. Richarddal? – fulladt el Katie hangja.
– Természetesen, Miss Katie. Egy pillanat.
A vonal reccsent egyet és már rögtön hallotta is a férfi hangját.
– Katie? – szólt bele a telefonba Richard aggodalmasan.
– Igen – kezdett zokogni a lány.
Újabb kattanás, jelezve, hogy Flores letette a telefont.
– Hogy vagy, kedvesem? – kérdezte Richard.
– Pocsékul... El se hiszem, hogy elment. Richard, hol rontottuk el?
A férfi felsóhajtott.
– Nem bíztál benne, drágám... Te voltál az első és talán az egyetlen nő, akinek feltétel nélkül odaadta magát. Úgy szeret, mint még soha senkit. De nem megy vissza, amíg nem bízol benne.
– Nem tudom, mit tegyek – nyögte Katie. – Nem tudok bízni benne. Próbálok, de nem megy. Tudod, hogy milyen volt korábban – zokogta.
– Katie, én nem mondhatom meg neked, mit tegyél. Én csak tanácsot adhatok – mondta Richard gyengéden. Érezte, hogy az ő szívét is fájdalom mardossa. Katie olyan volt, mintha a lánya lenne. Nem tudta elviselni, hogy szenved.
– Vissza akarom őt kapni – suttogta Katie.
– Addig nem fog visszamenni, amíg nem bízol benne – ismételte meg Richard. – Ez a legvilágosabb.
Katie néhány pillanatig hallhatott.
– Vissza tudnád hozni nekem Williamet? Szükségem van rá. Most. Annyira emlékeztet Frances-re!
– Persze, Katie. Szívesen. Egy óra és ott leszünk. Megleszel addig?
– Igen – ült fel a lány. – Hívj fel, mielőtt jöttök!
– Természetesen... Akkor később beszélünk.
– Akkor később.

***

Ross gyorsan félrelépett az apja dolgozószobájának ajtajától. Minden egyes szót hallott, amit az apja mondott, és látta, hogy a terve jobban bevállt, mint hitte volna. Sose gondolta, hogy Syrah ilyen hamar felkeresi Frances-t, de a hatásra gyanakodott. Syrah még mindig szerette a nővérét. Diadalmas mosoly terült szét a férfi arcán. Gyorsan felsietett a szobájába, igyekezve nem összefutni Frances-szel út közben. Felkapta a telefont és azonnal hívta Syrah-t.
– Halló? – szólt bele a nő.
– Helló, Syrah!
– Hali, Ross! Hogy vagy?
– Remekül. Jó híreim vannak neked.
– Tényleg? – csilingelt a nő hangja. – Mi lenne az?
– Frances elhagyta Katie-t. – A mosoly levakarhatatlan volt Ross arcáról. – Ma reggel. Most itt van a szüleink házában.
– Nos, azt hiszem, meglátogatom őt – mondta Syrah egyértelműen felvillanyozódva. Most már nem kellett Katie miatt aggódnia. – De nem akarom, hogy gyanakodjon. Várok inkább még pár napot. Majd szólok, mielőtt megyek. – Nem akarta, hogy bárki is azt higgye, köze van a két nő szakításához. Még akkor se, ha nagyon is jól tudta, hogy ez a helyzet. – Tudod, miért történt?
– Ötletem sincs. De valami rossz lehetett, mert a nővérem azt mondta, sosem megy vissza hozzá. Tudod milyen, ha eldönt valamit. Úgy értem, igazán kemény dolog lehetett, ha a gyerek miatt sem maradtak együtt... Akkor majd találkozunk – mondta, azzal letette a telefont anélkül, hogy kivárta volna a választ. Felállt és kiment a fürdőszobába.
Remélni sem merte, hogy ilyen gyorsan meglesz majd minden. A gépezet beindult. Syrah tudatlanul is tálcán nyújt át neki mindent. Most már csak meg kell látogatnia Katie-t. De nem ma. Kivárja, amíg Syrah átjön hozzájuk. Talán még többet is segíthet neki.

3. fejezet

Katie felkapta Williamet, a kisfiú pedig átölelte őt.
– Mamma! – kiáltotta és Katie-hez bújt.
– Szia, kicsim – ölelte magához Katie. – Hiányoztam?
– Igeeeen! – bólogatott a fiú. – Di is a nagypapiék házában van – utalt Frances-re, Katie-t pedig büszkeséggel töltötte el, milyen szépen beszél már.
– Igen, tudom – szomorodott el a nő. Letette a kisfiát és levette róla a kabátot. – William! Beszélt veled Di valamiről?
– Nem – vette ki a kisfiú a zsbéből a játékautót és máris az kötötte le minden figyelmét.
– Azt Di-től kaptad? – Katie érezte, hogy fájdalom hasít a szívébe.
– Ühüm – fordult el a kisfiú és beszaladt a nappaliba.
Katie Richard felé dordult, aki az ajtóban várakozott.
– Helló, Katie! – üdvözölte a férfi.
– Halló, Richard! Gyere csak be! – állt félre az útból. Bepillantott a nappaliba, ahol William békésen játszott, majd kiment a konyhába. Richard a nappaliban várt rá. Amikor bejött, az ölébe vette a fiát és megkérte, hogy maradjon kicsit nyugton.
– Mit mondott Frances, amikor visszahoztad a fiunkat? – kérdezte Richardtól.
A férfi látta a szemében fénylő szeretetet, fájdalmat és mély bánatot amiatt, ami történt.
– Nem mondott semmit – dőlt hátra Richard. – Csak átölelte őt és odaadta neki ezt a kisautót... Azt mondta, pénteken kora délután átjön, hogy elvigye őt az állatkertve.
– Ide jön? – mosolyodott el Katie. Felvillanyozta a gondolat, hogy megint láthatja Frances-t. Már ez az egyetlen nap is egy örökkévalóságnak tűnt.
– Ha azt szeretnéd, hogy visszajöjjön, miért nem kéred meg? – javasolta Richart.
– Azt hiszem, azt fogom tenni – mélyedt Katie a gondolataiba és könny töltötte meg a szemét. – Nem tudok nélküle élni. Nagyon szeretem őt.
– Helyes – fogta meg Richard a kezét és gyengéden megszorította.

Folytatása következik!