Testvérháború IV. rész 1-3. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük a két főszereplőnek tekinthető személy, Frances és Katie is. Emellett a történetet át- és átszövik a leszbikus utalások és néha szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

1. fejezet

Louie mélyen aludt, Korinával a karjai közt, amikor megszólalt a telefon. Félálomban vette fel és azonnal meghallotta Richard sürgető hangját.
– Pa? – kérdezte álmosan, de azonnal feltápázkodott. Korina is magához tért és látva azrckifejezését, aggodalmasan nézett rá.
– Louie! – sürgette Richard. – Kerítsd elő Frances-t! Most.

***

Frances a dörömbölés hangjára ébredt. Óvatosan kihámozta magát Claudette karjaiból és magára kapott egy köntöst, mielőtt ajtót nyitott volna. Louie állt ott, Korinával a sarkában. A férfi arckifejezésétől azonnal nyugtalanság lett rajta úrrá.
– Valami történt – nyögte Louie.
Frances nagyot nyelt, a szemei elkerekedtek. A szüleire gondolt, Katie-re, Williamre…
– Mi? – remegett a hangja. – Mi az?
Louie szemébe könny szökött.
– William. Baleset érte.
Frances úgy érezte, forog vele a világ. Fel se fogta, amit Louie mond. Csak annyit tudott, haza kell mennie New York-ba. Könny szökött a szemébe és azonnal a ruhásszekrényéhez rohant.
– Hívd a repteret – kiáltotta a válla felett. – New York-ba kell mennem. Most. – Észre se vette, hogy Louie addigra már el is tűnt és magától rohant a telefonért.
Claudette is felébredt a zajra, és amikor felfogta, mi történt, odalépett Frances-hez és megérintette a karját.
– Sajnálom – mondta halkan.
Frances zokogott és a nő nyaka hajlatába fúrta az arcát. Minden porcikája remegett. Csak Claudette tartotta meg.
– A fiaddal minden rendben lesz. Ne aggódj!

2. fejezet

Frances gépe csak másnap délután landolt a New York-i Kennedy Repülőtéren. Aznapra már lehetetlenség volt jegyet foglalni. De még ez az egy nap várakozás a két órás és negyvenöt perces úttal együtt is egy örökkévalóságnak tűnt a nő számára. Egy szemhunyásnyit sem aludt, csak fel-alá járkált a nappaliban és zokogott. Louie ragaszkodott hozzá, hogy vele tartson és Korina is csatlakozott. Ő is megkedvelte Frances-t és osztozott a fájdalmán.
Béreltek egy kocsit és Frances azonnal padlóig nyomta a gázpedált, hogy felhajtson az autópályára. Húsz akár órának is beillő perccel később már Frances szüleinek házánál voltak. Megkérte a többieket, hogy maradjanak a kocsiban, amíg ő az ajtóhoz rohant. Flores fogadta.
– Hol vannak a szüleim? – kérdezte türelmetlenül.
Flores kisírt szemekkel nézett rá.
– A Jamaica Hospitalban, Miss Frances.
Frances nem válaszolt, csak visszarohant a kocsihoz és azonnal száguldott is keresztül a szürkületbe burkolódzó városon.

***

Miután leparkolták a kocsit, besiettek a kórházba. Frances azonnal az információs pult felé vette az irányt.
– William Rosenberg-DeValoi – hadarta a nevet, a nővér pedig azonnal a számítógépe felé fordult.
– Intenzív osztály, 324-es szoba.
Frances szó nélkül elindult, Louie és Korina pedig követték. Az intenzív osztály várótermében Richard, Francine, Ross és Katie fogadták őket. Richard vette észre őket először. Felállt és kitárt karokkal várta a lányát. Frances ismét elsírta magát és átölelte az anyját is. Louie is üdvözlőleg átölelte Richardot és bemutatta Korinát. Aztán Katie-hez lépett és őt is megölelte. A lány meg se mozdult, és amikor Louie a szemébe nézett, látta, Katie fel se figyelt az érkezésükre.
– Nem néz ki túl jól – nézett a többiekre.
– Már próbáltuk rávenni, hogy menjen haza – magyarázkodott Richard, majd vállat vont. – De egy tapodtat sem akar mozdulni.
Frances kibontakozott az anyja öleléséből és Katie-re nézett, aki maga köré fonta a karjait és lassan ringatta magát. Zöld szemei vakon bámultak előre és könny csorgott le az arcán. Nem messze tőle Ross bámulta a lábfejét. Dühöngött, amiért Frances visszajött.
Frances nem is nézett rá, csak az apjához fordult.
– Beszélni akarok az orvossal.
– Még mi sem tudunk semmit, Kicsim – csóválta a fejét Richard.
Frances összevonta a szemöldökét.
– De már eltelt egy nap.
Az apja bólintott.
– Tudom. Egyész nap és éjjel benn voltak. A nővér csak annyit tudott mondani, hogy pár csontja eltörött.
Frances szó nélkül elfordult. Az ablakhoz lépett és kibámult az éjszakába, összefonva a karjait a háta mögött. Könny szökött a szemébe. Majdnem fél óráig állt ott mozdulatlanul és csak William járt a fejében. Az eszméletlen kis test lebegett a szeme előtt, ahogy a kórházi ágyon fekszik. A gyönyörű kis arcot horzsolások csúfítják. Emlékezetébe tolult a kép, ahogy William fel-alá rohangál a lakásban, majd hatalmas vigyorral az arcán Frances karjaiba veti magát. Szorosan lehunyta a szemeit és megrázta a fejét.
Hallotta, hogy valaki mögé lép, de nem fordult meg, hogy megnézze, ki az.
– Sosem kellett volna itt hagynod – hallatszott egy gúnyos hang.
Frances megfordult és Ross hideg kék szemeibe nézett. Látta a kárörvendő mosolyt az öccse arcán.
– Minden a te hibád – mondta a férfi gúnyosan, belül örvendve, hogy ezzel az utolsó kapocs is elszakad, ami Katie-t Frances-hez kötötte.
A nő kiolvasta a tekintetéből, hogy Ross-nak valami köze van William balesetéhez. Nem tudta visszatartani a dühét és az öccsére vetette magát. A padlón landoltak, miközben Frances ököllel arcon ütötte Ross-t, eltörve az orrát. A férfinek ideje sem volt védekezni.
Louie, Richard, Francine és Korina hitetlenkedve bámulták őket. Az egyik pillanatban Frances még mozdulatlanul bámult ki az ablakon, a másikban tiszta erőből verte Ross arcát. Richard és Louie hamar észbe kaptak és oda ugrottak, hogy szétválasszák őket. Frances szikrázó szemekkel üvöltött és majdnem kitépte magát a szorításukból.
Katie észre se látszott venni, mi történik.
– Miért? Miért ő? Miért nem én? – zokogott Frances, próbálva kiszabadulni. – Ő nem tehet semmiről. Miért?
Francine és Korina igyekeztek megnyugtatni a zokogó nőt, Richard pedig igyekezett kideríteni, mit mondott neki Ross. A fia teljesen ártatlan képpel csak annyit válaszolt: – Azt kértem, ne hibáztassa Katie-t.
Richardnak nem volt oka, hogy ne higgyen neki.
– Menj, tedd rendbe magad, aztán menj haza!
Ross bólintott és elsétált.
Frances az anyja vállára hajtott fejjel zokogott. Időbe telt, amíg megnyugodott, de ajkai még mindig remegtek, szemei pedig kivörösödtek. Körül nézett és zavartan megrázta a fejét.
Louie és Korina Katie mellé lépett, de a lány még mindig csak a semmibe bámult. Frances ellépett az anyjától és lassan Katie-hez sétált, hogy a falfehér arcra és a kivörösödött szemekbe bámuljon. Egy idő után észrevette, hogy a lány visszanéz rá.
Katie kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor kilépett az orvos a folyosóra. Katie azonnal felé kapta ma tekintetét.
– Mindent megtettünk, amit tudtunk – mondta a férfi. – A fiú állapota stabil, de még mindig kómában van.
Frances felnyögött és igyekezett visszatartani a könnyeit.
– Most a legjobb, ha haza mennek – mondta az orvos nyugtató hangon. – Telefonálunk, ha van valami változás.
Frances megrázta a fejét.
– Hogy van? – kérdezte fátyolos hangon.
– Több helyen is eltört a bal karja és két helyen a csípőcsontja – mondta az orvos, majd egy pillanatra elhallgatott. – Higgyenek nekem! Szólunk, ha bármi változás áll be.
Frances lassan bólintott.
– Azt hiszem, úgy jó lesz.
Richard is beleegyezően bólintott.
– Louie, Korina! Elkísérnétek minket Francine-nel? Frances, te haza viheznéd Katie-t.
Frances egy pillanatig csak bámult az apjára, majd bólintott. Aztán Katie felé fordult és észrevette, hogy a lány ismét visszabújt a csigaházába.
– Katie! – suttogta és magához ölelte őt. – Gyere! Hadd vigyelek haza!
A lány nem válaszolt, csak engedelmesen követte Frances-t. A nő átkarolta a vállát és gyengéden irányította ki a kórházból. Louie és Korina átrakták a csomagjaikat a bérelt kocsiból Richardéba, majd segítettek beültetni Katie-t az anyósülésre, majd megvárták, amíg elhajtanak és ők is beszálltak Richard és Francine mellé.

3. fejezet

Frances leparkolt a ház előtt és Katie-re nézett. Aztán kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót. Katie kiszállt a kocsiból és a másik nő szemébe nézett. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy átölelje Frances-t. A nő pedig úgy érezte, meg kell hogy védje ezt a lányt, akit mindennél jobban szeret. Az ajtóhoz vezette Katie-t és előhorgászta a kulcsát.
Miután beléptek, Frances a lépcső felé vezette a feleségét. Segített neki lezuhanyozni, hogy utána az ágyba fektesse. De Katie csak megállt a fürdőszoba előtt és reménytelenül bámult maga elé. Frances felsóhajtott.
– Segítek – vezette be s fürdőszobába.
Katie úgy érezte, forog vele a világ. Tudta, hogy Frances sosem szűnt meg őt szeretni. Közel akarta érezni őt magához. Érezni akarta a teste melegét. De meg se mozdult, miközben Frances gyengéden levetkőztette. Amikor ujjai a lány bőréhez értek, mindketten megremegtek az elfojtott vágytól.
Amikor végzett, Frances beállította őt a zuhany alá. Aztán ő is elkezdett levetkőzni. Katie türelmesen figyelte, ahogy a nő boxerre vetkőzik és belép mellé. A boxerre nézett, majd a kékesszürke szemekbe. Frances elmosolyodott és letolta az alsóját is, majd fogta a szappant és gyengéden bedörzsölte vele Katie bőrét. A lány élvezte a puha érintéseket és lassan végigmérte Frances meztelen testét, miközben az mögé nyúlt, hogy megnyissa a vízet.
Frances gyengéden mozsgatta a feleségét, gondosan kikerülve az érzékeny pontokat. Nem akart bonyodalmakat. Már azt se hitte, hogy egyszer ismét ilyen intim helyzetbe kerülhet a lánnyal. Katie közelebb lépett hozzá és a nyaka köré fonta a karjait. Az ismerős érzés, ahogy Frances mellei az övéihez simultak, megnyugtatta. Felnyögött, amikor a nő is átkarolta a derekát és magához húzta őt. Katie ekkor lehunyta a szemét és megcsókolta a nőt.
Nyelveik egymásba fonódtak és mindketten halkan nyögdécseltek. Katie szappantól síkos teste Frances-éhez simult. Élvezték egymás közelségét. Most nagy szükségük volt rá, hogy érezzék a másik szeretetét. Frances ismét magához ölelte a lányt és mohón megcsókolta. A zuhany alá húzta őt és engedte, hogy a víz tisztára mossa őket.
Aztán kisegítette Katie-t a zuhany alól és egy törülközőbe bugyolálta. A lány engedelmesen tűrte, hogy megszárítsa őt, majd átvezesse a hálószobába. Könny szökött a szemébe. Sosem hitte volna, hogy egyszer ismét Frances karjaiba simulhat. Magához ölelte a nőt és a nyaka hajlatába fúrt arccal zokogott. Frances gyengéden simogatta őt, igyekezve megnyugtatni. Majd az ágyba húzta a lányt, hogy ott a karjaiba zárja. Aztán egy pillanatra hátra húzódott, hogy megcsodálja a felesége nedves arcát és lehunyt szemeit.
– Katie – suttogta, közel hajolva hozzá, a lány azonban csak egy csókkal válaszolt. Frances felnyögött, ahogy a lány még jobban hozzá simult.
Lassan és szenvedélyesen csókolóztak, de gondolataik teljesen máshol jártak. Aztán Katie elhúzódott, arcát Frances mellei közé temette és halkan zokogott.
– Nem megy.
Frances könnyes szemmel magához ölelte őt.
– Tudom – simogatta a feleségét. – Semmi baj.
Tovább simogatta, amíg a lány lassan álomba nem merült. Bizonyára nagyon kimerült, gondolta Frances, miközben lehunyta a szemét és ő is elszenderedett.

Folytatása következik!