Testvérháború II. rész 4-6. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

4. fejezet

Eljött a péntek.
Katie kinyitotta az ajtót és Frances ott állt. Gyönyörű volt, mint mindig a fehér nadrágjában és V-nyakú pólójában a fekete kabátjával. Katie érezte, ahogy elgyengül a rátörő érzelmektől.
– Helló! – nyögte ki végül.
Frances halványan elmosolyodott, ahogy találkozott a tekintetük.
– Hol van William? – kérdezte távolságtartó hangon. Az igazat megvallva ő is legalább annyira akarta Katie-t, mint a lány őt. A szétválás mindkettőjüket fájdalmasan érintette. A távolságtartással csak azt akarta elérni, hogy kicsit erősebbnek tűnjön.
Katie a szemébe nézett és látta benne az alig titkolt fájdalmat.
– Gyere be! – vett erőt magán, hogy ne sírjon.
Frances megrázta a fejét és elfordította a tekintetét.
– Későre jár. A pláza zsúfolt lesz.
Katie szó nélkül elfordult. A szíve sajgott, ahogy végigsétált a folyosón, hogy megkeresse Williamet.
– Gyere, Kicsim! Itt van Di – kiabált, próbálva könnyed hangnemet megütni. Tudta, hogy a kisfiú megérzi a változást.
William azonnal odarohant az ajtóhoz, Katie pedig a nyomában haladt. Frances felvette a fiát és gyengéden megölelte. Aztán elfordult és szó nélkül lement a lépcsőn.
– Nem tudom még, mikor érünk vissza. Majd hívlak – nézett vissza a válla felett.
Katie figyelte őket, ahogy távolodnak és Frances beülteti a gyereket a biztonsági ülésbe. Aztán elhajtottak és Katie ismét érezte az összes fájdalmat, hogy nem ölelheti meg a szeretett nőt. Aztán becsukta az ajtót és sírni kezdett.

5. fejezet

Két hét telt el, Frances pedig az ölében pihenő könyvet lapozgatta. Épp csak felpillantott, amikor meglátta, hogy Syrah ott áll előtte és kedvesen mosolyog le rá.
– Helló, Syrah! – állt fel és kinyújtotta a kezét a nő felé. Igyekezett könnyednek és nyugodtnak tűnni, de Syrah kilátta a fájdalmat a szeméből.
Lassan megrázta Frances kezét, miközben felidéződött benne az a gyengédség, ahogy azok a kezek simogatták.
– Helló, Frances – válaszolta egy mosollyal az arcán, miközben végigmérte a másik nőt. Frances mindig gyönyörű volt, bármit is viselt.
– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – vonta össze Frances a szemöldökét.
– Hívtalak az irodában és Lucy mondta – hazudta Syrah. – De hol a jómodorod? Még csak hellyel sem kínálsz? – Nem tudott megállni egy apró kis flörtöt.
– Bocsánat. Foglalj helyet, kérlek! – ült vissza Frances, Syrah pedig mellé telepedett. Kényelmetlen csend állt be. Frances nem tudta, mit mondhatna.
– Hol van a feleséged? – kérdezte Syah és Frances combjára tette a kezét.
– Többé már nem vagyunk együtt, az igazat megvallva – válaszolta a másik nő érzelemmentes hangon. Aztán Syrah szemébe nézett. – Egy rúzsfoltot hagytál a galléromon aznap – suttogta, összevonva a szemöldökét. – Meglátta és kérdőre vont.
– Tényleg? – kerekedett el Syrah szeme.Nem is emlékezett arra a rúzsfoltra. Hirtelen büntudata támadt. – Nem volt szándékos.
– Pedig az volt, nemde? – vonta fel a szemöldökét Frances. De túl fáradt volt már, hogy dühös legyen. Syrah szerencséjére.
A másik nő hátra dőlt a székében.
– Azt hiszed, ilyen aljas húzáshoz folyamodnék? – nézett Frances szemébe. Aztán pár pillanatnyi várakozás után hozzátette: – Olyan gyönyörű vagy!
Frances kényelmetlenül fészkelődött a székében.
– Te… te is gyönyörű vagy – suttogta.
Syrah elmosolyodott. Megsimogatta Frances arcát az ujjai hegyével.
– A bőröd is olyan selymes és kívánatos, mint mindig – suttogta és megcsókolta Frances arcát. – Miért nem akarsz megcsókolni? – búgta a másik nő fülébe.
Frances megmerevedett. Ismét Katie-re gondolt. Megborzongott a bőrén végigsimító lehellettől, majd lenézett Syrah-ra és Katie arcát látta az övé helyett. A felesége mosolyát, az ő vonzó, telt ajkait. A két keze közé fogta Syrah arcát és közelebb húzta. Még mindig Katie arcát látta, amikor lehunyta a szemeit és az ajkaik találkoztak. Syrah lassan a nyaka köré fonta a karjait és közelebb húzta őt. Frances felsóhajtott, aztán hirtelen elhúzódott.
– Ezt… ezt nem lehet – motyogta és felállt.
Syrah követte.
– De igen, lehet – nyögte. – Épp most tetted meg. – Frances elé állt és kétségbeesett szemeibe nézett. – Kérlek, adj egy esélyt!... Nem csalsz meg senkit, emlékszel?
– Nem érted, hogy én őt szeretem? – reccsent rá Frances.
Syrah sóhajtott.
– Igen, tudom. De kérlek, engedd, hogy segítsek elfelejteni őt!
Frances lenézett az arcára és fájdalmasan megrándult az álkapcsa.
– Talán soha nem leszünk megint együtt – motyogta.
Syrah ismét sóhajtott és közelebb lépett Frances-hez, hogy ismét átkarolja a nyakát.
– Szegény kicsikém. Bárcsak meg tudnám gyógyítani a szívedet – suttogta, azzal szájon csókolta Frances-t. A másik nő viszonozta a csókot és azonnal döntött. Amikor hűséges volt, az egyetlen nő, akit igazán szeret, nem hitt neki. Akkor hát visszatér a régi úthoz. Nem ragad le csak egy nőnél. Csak a karriere fogja érdekelni és a fia.
Elszakította ajkait Syrah-éitól.
– Gyere velem! – suttogta és a lépcső felé húzta a nőt, hogy gyorsan felgyalogoljanak Frances szobájába.

***

Odabent lassan levetkőztette Syrah-t és gyengéden végigcsókolta minden meztelen porcikáját. Syrah felnyögött, majd gyengéden belemarkolt Frances hajába, jól tudva, mennyire szereti ezt a nő. Frances teljesen elvesztette az eszét. Tudta, hogy ez az egész csak az élvezetről szól, de talán ez segít elfelejteni Katie-t. Az ágyra lökte Syrah-t, ledobálta a ruháit ő is és vadmacskaként a nőre vetette magát.

6. fejezet

Katie kinyitotta az ajtót és Ross-szal taláta szemben magát, a kezében egy csokor sárga rózsával és félénk mosollyal az arcán.
– Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb időpont, de gondoltam… remélem tudod, hogy a barátod vagyok és mindenben számíthatsz rám – nyújtotta át a rózsát.
– Köszönöm – vette el Katie. – Gyere csak be! – intett Ross-nak, majd becsukta utána az ajtót. – Ülj csak le, amíg ezt vízbe teszem! – ment ki a konyhába és elővett egy vázát. Aztán visszament a nappaliba és leült a kanapéra, hogy halványan rámosolyogjon és férfira.
– És… hogy vagy? – nézett Ross a gyönyörű zöld szemekbe.
– Jól, azt hiszem – sóhajtott Katie. – Próbálok tovább lépni. Sokat gondolkozom.
Ross összevonta a szemöldökét.
– Mégis miről?... Ha megkérdezhetem.
– Szeretném megkérni Frances-t, hogy jöjjön vissza – sütötte le a szemét Katie.
Ross hátra dőlt és bűntudatos, szinte már aggódó arckifejezést öltött, majd nehézkesen felsóhajtott.
– Mi az? Mi a baj? – nézett rá Katie ijedten.
Ross ismét sóhajtott és óvatosan Katie felé mozdult, átölelve a lány vállát és mélyen a szemébe nézett.
– Katie – suttogta, majd hosszú szünet után folytatta: – Syrah nálunk van. Frances-nél. – Látta a hitetlenkedést a lány szemében. – Bementek a nővérem szobájába és…
Katie megrázta a fejét.
– Nem hiszem el – motyogta dühösen.
– Telefonálj át! Nem. Majd én. Van kihangosítód, ugye?
Katie bólintott. Felállt és intett Ross-nak, hogy kövesse. Átmentek a konyhába és kihangosították a telefont. Ross tárcsázott, majd a helyiséget megtöltötte a telefon búgása.
– Halló, DeValoi lakás.
– Flores! – nézett továbbra is Katie-re Ross.
– Igen, Mr. Ross?
– Syrah még mindig ott van?
– Igen, Mr. Ross.
– Ó! Szóval még mindig a nővéremnél vendégeskedik?
Flores habozott egy kis ideig, majd kimondta: – Igen, Mr. Ross.
– A nappaliban vannak? – nézett Ross a telefonra.
– Nem… Szeretne vele beszélni, Mr. Ross? – kérdezte Flores zavartan.
– Nem – válaszolta Ross, majd gondolkodott egy pillanatig. – Hol van most, Flores? – nézett ismét Katie-re, aki remegő kézzel várta a választ.
– Miss Frances hálószobájában, Mr. Ross. Látogatóba jött, majd felmentek oda. Ennek már egy ideje.
Ross sóhajtott.
– Köszönöm, Flores. Frances-nek nem kell tudnia, hogy telefonáltam, oké?
– Természetesen, Mr. Ross.
– További szép napot! – Azzal bontotta a vonalat. Kati-re nézett, aki eddigre már a sírás határán állt. Odalépett hozzá és átölelte. Alig bírta visszatartani diadalmas mosolyát.
– Miért? – szipogta Katie. – Miért teszi ezt velem? – hajtotta a fejét Ross mellkasára. – Ó, istenem! – folyt a könnye. Egy idő után hirtelen minden abbamaradt és elhúzódott a férfitól. – Ne haragudj, Ross, de egyedül szeretnék maradni. Remélem, megérted.
Ross tett egy lépést hátra.
– Biztos vagy benne? – Katie bólintott. – Rendben. De hívj, ha szükséged lenne valakire. Rendben? – A lány ismét bólintott. – Akkor később látjuk egymást. – Azzal kisétált a házból, diadalmas mosollyal az arcán.
Katie várakozott. Amint hallotta az ajtó csukódását, sírva fakadt. A lépcsőhöz ment, a könnyeit törölgetve. Aztán felment, hogy megnézze Williamet, aki épp délutáni szunyókálását töltötte. Aztán bement a hálószobába és elterült az ágyon. Könnyei kontrollálhatatlanul folytak és ismét Frances miatt sírt.

***

Frances végignyúlt az ágyon. Syrah féloldalasan feküdt mellette, a mellkasára hajtva a fejét. Frances csak bámulta a plafont és igyekezett visszatartani a könnyeit. Syrah őt nézte, mióta véget ért szenvedélyes egyesülésük. Frances gyengéd volt és érzéki, de a másik nő gyanította, ez csak azért van, mert végig Katie-re gondolt.
Gyengéden megérintette Frances arcát és megsimogatta.
– Kedvesem – suttogta, mire Frances lenézett rá, vörös szemekkel a visszatartott könnytől. – Tudom, hogy érzel. De tovább kell lépned.
Frances ismét a plafonra nézett és szorosan lehunyta a szemeit. Minden porcikája fájt, különösen a szíve. Mintha a lénye fele veszett volna el. Teste enyhén rázkódott, ahogy sírt. Könny folyt le az arcán. A zokogása hallható volt. Syrah felült és barátnőjét is felhúzta. Frances átölelte őt és a nyaka hajlatába fúrta az arcát.
– Annyira szeretem őt – zokogta. – Sosem szerettem még senkit ennyire. Soha.
Syrah érezte, hogy saját könnye is kicsordul. Évek teltek el azóta, hogy utoljára a karjaiban tartotta Frances-t.
– Ó, Frances – simogatta a másik nő hátát. – Kérlek, ne sírj! – szorította magához Frances-t. – Kérlek.
Frances azonban csak egyre erősebben zokogott.
Egy idő után Frances kezdett megnyugodni. A depressziója megmaradt, de lassan álomba merült Syrah karjaiban. A másik nő ébren maradt és bámulta Frances arcát, gyengéden simogatva a haját. A szerelem hullámai öntötték el a szívét. Bűnösnek érezte magát Frances fájdalma miatt, mert tudta, mindez az ő hibája. Ő hagyta azt a rúzsfoltot a másik nő gallérján. Ahogy Frances aludt, csak csodálta a gyönyörű vonásait. Az aranyszőke tincsek békésen nyugodtak meseszép arcán.
– Hogy tudtalak egy pillanatra is elfelejteni? – suttogta. – Hogyan?

Folytatása következik!