Testvérháború II. rész 7-9. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

7. fejezet

Újabb két hét telt el és Frances ismét az irodájában ült, hátradőlve a székében és az állát simogatta, miközben a monitort bámulta. Egész nap csak Katie-re gondolt. Nagyon hiányzott neki. Nélküle üres volt az élete. Lehunyta a szemeit és hátra vetette a fejét. Szemét marta a könny. Nem tudta, mennyit képes még sírni. A magántelefonja csörgése rántotta vissza a valóságba. Egy pillanatig csak bámult rá, majd végül felvette.
Megköszörülte a torkát és bele szólt: – Halló?
– Helló, Frances – hallatszott egy ismerős hang, erős francia kiejtéssel.
– Louie? – mosolyodott el a nő. Nem számított, milyen mélyen van, Louie mindig meg tudta mosolyogtatni. Még ha csak a hangját hallotta is. – Hogy vagy?
– Remekül. És te?
– Elvagyok – mondta szomorúan. Louie volt a legjobb barátja és a fivére tizennégy éves koruk óta. Most ő vitte a család borüzletét. A nagy szomorúságában elfelejtette hívni, hogy elmondja neki, Katie-vel már nincsenek többé együtt.
– Mi a baj, Frances? – kérdezte Louie. Mindig úgy olvasott Frances-ben, akár egy nyitott könyvben. Megérezték, ha van valami a másikkal.
– Semmi – öntötte el ismét a szomorúság a nőt. Már közel állt a síráshoz.
– Egy fenét – mondta Louie halkan. – Mi történt, Cherie?
– Én… – Frances hangja megremegett. – Katie-vel vége.
– Miért? Az öcséd végül csak keresztbe tett? – morgolódott Louie. – És mi van Williammel… Ó, a fenéve is, miért nem hívtál?
– Én… nem tudom – mondta Frances zavarodottan. – William még mindig az én fiam is. Minden nap meglátogatom őt.
Louie sóhajtott.
– Frances, itt az ideje, hogy megnézd, hogy megy az üzlet a hétköznapokban. Tudod, hogy apád rendszeresen eljön. Én örülnék neked.
– Ezt át kell gondolnom – mondta Frances. – Williamre is gondolnom kell… Nem akarom csak úgy itt hagyni. Ő az én fiam is. Nem akarom elveszíteni őt.
– Küldhetsz neki e-mailt, vagy videó-üzenetet. Sz internet korát éljük. Amellett meg – mondta Louie cinkosan –, nem hiszem, hogy sokáig távol tudnál maradni.
Frances gondolkodott egy pillanatig. Nagyon hiányozna a fia, ahogy a gyerek anyja is. De túl kell lépnie Katie-n. Távol kell lennie tőle egy kicsit, még ha az csak egy hetet is jelent.
– Igaz – mondta végül. – Egy kis vakáció jót tehet.
– Nagyszerű! – ujjongott Louie. – Mikor jössz?
Frances lenézett a bal kezére. Még mindig viselte a jegygyűrűjét. Gondolkodott egy pillanatig.
– Két héten belül ott leszek. – Még habozott kicsit. – El kell még intéznem pár dolgot.

8. fejezet

– Azt mondod, el akarsz menni megnézni az üzletet Franciaországban? – lepődött meg Richard. Frances-t sosem érdekelte ennyire az üzlet. Most pedig, évekkel az után, hogy utoljára járt Franciaorstágban, csak úgy meggondolja magát? – Ugye nem a problémáid elől futsz, drága gyermekem? – kérdezte gyengéden.
Frances lenézett az ölébe és kisöpört egy tincset a homlokából.
– Nem, apa – nézett fel ismét. – Csak az üzletet szeretném látni.
Richard sóhajtott.
– Értem, kedvesem. És mi lesz a fiaddal? Vagy el akarod felejteni őt is? – Nem tudta, miért mondta ezt és azonnal meg is bánta.
Frances először csak értetlenül nézett rá, majd dühbe gurult. Felállt és az apjára nézett.
– Hogy mondhatsz ilyet? – vált vörössé az arca. – Sosem tennék ilyet. Csak egy rövid időre megyek. És azalatt is tartjuk a kapcsolatot… valahogy. És ha tovább maradnék is, akkor is hallatok magamról minden nap. – Kifogyott a szóból és várt pár pillanatott, miközben az arca még vörösebb lett, majd kiviharzott Richard irodájából. Miután bevágta maga mögött az ajtót, sírva fakadt.

9. fejezet

Újabb hét telt el és Frances a franciaországi utat tervezgette. Már le is volt foglalva a jegye másnapra. Az utóbbi hetet vásárlással töltötte. Új ruhákat és más holmikat szerzett be. Elment a bankba is, hogy nyisson egy számlát Katie és William nevére.
Az asztalának dőlt és a régi aktákat vizsgálgatta. Feljegyzett pár megjegyzést magának, miközben rádöbbent, minél többet dolgozik, annál kevesebbet gondol a magánéleti problémáira.
Nem beszélt Katie-nek a terveiről. Kiment a fejéből. Majd ha ma este elmegy meglátogatni Williamet, megemlíti. Elrendezte a fájlokat, aztán felállt. A fogashoz lépett és felvette a blézerét, majd kilépett az irodából, jó éjszakát kívánt Lucy-nak, aki cserébe jó utat neki.
Ahogy beült a kocsiba, rögtön maximális hangerőre tekerte a rádiót. Szerette ezt csinálni, ha ideges. Mintha a zene kitöltötte volna a bensőjét és minden mást kiszorított volna. Csak száguldott a városban és énekelte a dalokat. Aztán leparkolt, vett egy mély levegőt, lehunyta a szemét és igyekezett megnyugodni.
Aztán kiszállt a kocsiból és odalépett az ajtóhoz, hogy becsöngessen. Nem akart csak úgy benyitni. Aztán kinyílt az ajtó és Frances vett egy nagy levegőt Katie meglepett arcára nézve. Gyönyörűbb volt, mint valaha. Végigmérte a lány testét, amit csak egy köntös takart, amit pont tőle kapott egyik karácsonyra. Frances érezte, hogy testét elönti a vágy és a lábai elgyengülnek.
Katie a szemébe nézett, amikor Frances végül felemelte a tekintetét. Nagyon is jól tudta, hogy a másik nő őt méregeti. Meglepődött a váratlan látogatástól.
– Helló – mondta remegő hangon.
– Bejöhetek? – mosolygott Frances zavartan. Katie intett neki, hogy lépjen be. – Beszélni szeretnék veled és Williammel. Fenn van még?
– Igen. Fenn van – merengett Katie a másik nő szavain és bevezette a nappaliba. William már pizsamában ücsörgött a tévé előtt és mesét nézett. – Azt hiszem, feltünt neki, hogy már nem laksz itt – nézett Frances-re.
A másik nő visszanézett rá. Nagyon is akart volna itt élni, de nem mondott semmit, csak bólintott.
– Okos fiú – suttogta, majd ellágyult vonásokkal a fiára nézett. – Szia, William.
A szomorúság eltűnt a hangjából, ahogy letérdelt.
A kisfiú rá nézett és arcán rögtön az örömteli mosoly terült szét, ahogy felpattant és Frances nyakába vetette magát.
– Di! – kiáltotta és szorosan átölelte a nő nyakát.
Franves boldogan felnevetett. Katie-nek nagyon hiányoztak ezek a kis jelenetek. Összevonta a szemöldökét és igyekezett visszatartani a könnyeit.
– Nagyon hiányzol neki. Mindig rólad kérdezget. – És még gondolatban hozzátette: Ha tudnád, nekem mennyire hiányzol…!
Frances rá nézett.
– Beszélnünk kell – állt fel Williammel a karjaiban és leült a kanapéra. Amikor Katie is letelepedett, hozzákezdett: – Holnap elutazom Franciaországba.
Katie vett egy mély levegőt. Erős fájdalom hasított belé.
– Hogy? De… mi lesz Williammel? Miért… – elcsuklott a hangja. “És mi lesz velem?”
Frances hátra dőlt és nyelt egy nagyot. William ránézett szomorú arcocskával. Talán megértette, miről is van szó. Frances magához szorította őt.
– Sosem hagynám el őt. Minden nap hallatok magamról és tudni fogja, mindig az eszemben jár és szeretem őt. Bízom benne, hogy te sem engeded, hogy elfelejtsen.
Katie némán bólintott.
– Mit csinálsz Franciaországban?
Frances-nek nem volt kötelessége válaszolni. Többé már nem voltak egy pár.
– Megnézem a bor-üzletünket – vont vállat a nő. – Kicsit jobban szeretném megismerni.
Hosszan bámultak egymásra, majd Katie Williamre nézett.
– Elaludt – suttogta.
Frances mosolyogva lenézett rá,
– Felvihetem lefektetni?
Katie visszamosolygott rá és bólintott. Aztán követte Frances-t fel a lépcsőn William szobájáig. Frances óvatosan lefektette a kisfiút és szeretetteljesen nézte őt. William mocorgott egy kicsit, majd békésen elszenteredett.
Frances Katie felé fordult és a tekintetük találkozott.
– Nagyon hiányzol – suttogta, a könnyeivel küzdve és megérintette Katie vállát, aztán feljebb siklott nyakára, arcára és sejmes hajára.
Katie vett egy mély levegőt.
– Én is… te is hiányzol nekem.
Engedte, hogy Frances magához húzza és a teste elgyengült a vágytól. Hirtelen eszébe villant, hogy Frances akár csak pár perce is Syrah karjaiban lehetett.
– Nem lehet – húzódott el és kisétált a szobából. Felnyögött, amikor Frances megragadta a könyökét és visszafordította.
– Akarlak – ölelte magához a nő. Érezte, hogy Katie kezdi feladni és elgyengül a karjaiban.
Ajkaik találkozta és Frances egész teste beleremegett. Áttolta a nyelvét Katie szájába és gyengéden simogatta az övét. A lány átkarolta a nyakát. Annyira hiányzott neki Frances közelsége!
Frances fölé hajolt és könnyedén felkapta. Ajkaik még mindig egymásra tapadtak. Átmentek a saját szobájukba és lefektette Katie-t az ágyra, miközben fölé hajolt. Szétnyitotta a felesége köntösét és a melleit kezdte simogatni. Katie felnyögött. Olyan régóta vágyott már erre! És a gondolat, hogy talán ez lesz az utolsó alkalom, még jobban elgyengítoette. Frances felnyögött és lerángatta a ruháit. Élvezte magán Katie tekintetét. Aztán mellé feküdt és mélyen a szemébe nézett.
Katie gyengéden simogatta Frances erős vállait, szemeik pedig közben folyamatosan egymásra meredtek. Katie a hátára lökte a feleségét, Frances pedig szomorú mosollyal az arcán figyelte őt, miközben könny szökött a szemébe. Katie gyengéden megcsókolta őt, majd végigcsókolta a mellkasát, áthaladt a mellei között, elidőzve a mellbimbóin. Hallotta, ahogy Frances nyöszöröd és érezte, ahogy a kezei a hajába túlrnak.
Frances hangosan nyögdécselt, ahogy Katie a mellbimbóit szopogatta. Lenézett rá, ahogy a lány lejjebb mozdult és a combjai közé térdelt. Megborzongott a teste a lány ajkainak érintésére. A pulzusa az egekben szárnyalt és a csiklója majd szétrobbant Katie nyelvének érintésétől.
Katie is hangosan felnyögött. Valahányszor Frances-szel szeretkezett, mindig elvesztette a kontrollt. Most is azon kapta magát, hogy saját ágyékát is a matrachoz préseli. A szenvedély elárasztotta a testét. Felnyögött, ahogy Frances teste megfeszült és nedvei az ő arcára fröccsentek. A felesége combján nyugtatta a fejét és amikor Frances nagy sokára erőt vett magán és felkönyökölt, hogy lenézzen rá, Katie látta a könnyet a szemében.
– Gyere ide! – suttogta Frances fátyolos hangon és a karjaiba vonta Katie-t. – Sosem szűnök meg szeretni téged – szorította magához a lányt.
Katie a szemébe nézett.
– Ez a búcsú – suttogta.
Frances a nyaka hajlatába temette az arcát és némán zokogott, miközben Katie átölelte őt és gyengéden megcsókolta.
Katie ujjai beletúrtak Frances hajába és felsóhajtott, ahogy a nő végigcsókolta testének minden porcikáját.
– Szeretlek – motyogta Frances két csók között. – Nem tudom, képes lennék-e élni nélküled.
Katie csak hallgatta ezeket a szavakat. Még az is átfutott az agyán, hogy visszahívja Frances-t, de aztán eszébe jutott Syrah. És még hány másik lehet? Hány másik nő? De ezek a gondolatok tovaszálltak Frances forró ajkainak érintésére.
Frances nyelve mélyebbre hatolt benne, kitöltve barlangját. Érezte, hogy Katie kezdi elveszíteni az önuralmát, és ekkor a lány fel is sikoltott, elterülve az ágyon. A teste megfeszült és hevesen remegett.
Frances nem tudott betelni a látvánnyal, ahogy Katie felsikoltott a rátörő orgazmustól. Aztán magához rántotta Frances-t és szorosan a karjaiba zárta.
– Katie… Ó, Katie, annyira szeretlek – suttogta a nő.
Katie szorosan magához ölelte őt és képtelen volt válaszolni. Levegőt is alig kapott. A szemei lecsukódtak és az ismerős forróság érzése elárasztotta a testét.
Az éjszaka hátralevő részét egymás karjaiban töltötték.

***

– Richard – szólalt meg Francine a férfi háta mögött. A közös ágyukban feküdtek, közel az elalváshoz.
– Igen? – motyogta a férfi.
Francine egy pillanatig csendben maradt.
– Szomorú vagyok – mindenki tudta, mennyire megviseli a lánya boldogtalansága. Mindent elkövettek, hogy mosolyt csaljanak az arcára, de erre csak a férje volt képes, aki most szintén maga alatt volt.
– Én is – válaszolta Richard.
– A gyerekeink úgy veszekszenek, mintha gyűlölnék egymást. A fiunk a lányunk párjába szerelmes és utálja a lányunkat, mintha ő tehetne a boldogtalanságáról. Mi jöhet még? – sóhajtott Francine fáradtan.
Richard felé fordult és magához ölelte a feleségét.
– Minden rendben lesz, Francine. A lányaink túlságosan szeretik egymást ahhoz, hogy örökre külön váljanak.
Francine is átölelte a férjét.
– Isten adja, hogy igazad legyen!

Folytatása következik!

Vége a II. résznek