Kurtafa - 14

48.
A csodák tárháza még korántsem merült ki. Kurtafa felkapott hely lett. . Egyre többen és többen telepedtek le ebben a virágzásnak induló faluban. Lassan kezdett kiépülni az infrastruktúrája. Már két szatócsbolt, három fodrász, egy úri szabó, két hentes, egy pékség nyitotta meg üzletét a faluban.Az apácáknak hála, orvos is rendelt a faluban. Igaz, hogy a kocsmának nem adtak engedélyt patikaszerek gebinben való árusítására, de sebaj. Ami késik, nem múlik, ebben a nagy privatizációs világban. Az újabb csodás történésre nem kellett sokáig várniuk. Egy szép napon különös vendég érkezett a faluba.
A diplomata táskát kezében szorongató, drapp nyári kanavász öltönyös, fehér szalmakalapot viselő összes, napszemüveget viselő úr megállt a falutáblánál és beleszimatolt a levegőbe. A falut valami, különös, mámorítóan delejes illat lengte be.– Datura–suttogta áhítattal és elindult az illatok után. Hamarosan meglátta az első két-háromméteres bokrokat, fácskákat a házak udvarain. Kéken, nap sárgán, lilán, sőt az egyik udvarban bíborpirosan virítottak a hatalmas tölcsér alakú virágok. Némelyiken volt tán még száz is. Rögtön kapcsolt, hogy itt a bódulat virágait, az angyaltrombitát termesztik az öntudatlan falusiak udvaraikon.
Mivel kuruzslással foglalkozott évtizedeken át, így birtokában volt a hallucinogén anyagok hatásainak és a tudatállapot megváltoztatásának tudományával. Hiszen a Szofronizációs reinkarnációs hipnózis, mellyel foglalkozott, kellékeként használta füstölőnek ezt az anyagot, hogy bódulatba ejtve, lebegésbe vigye a pácienseit. Így már könnyű volt kigyomlálnia tudatalattiikból az elraktározott sérelmeket. Ezért büntették többször is tiltott tevékenység, kuruzslás és orvosi hitelrontás, sőt megrontás címén, amíg véglegesen el nem tiltották eme tevékenységektől, és be nem vonták iparengedélyét. Öt évre kitiltották a fővárosból és kényszerlakhelyül Kurtafát jelölték ki számára.
Pontosan ez ügyben járt erre, hogy terepszemlét végezve letelepedjék arra az öt évre, és a fővárosi lakást albérletbe kiadva itt húzódjék meg. A falu jegyzőjénél kopogtatott éppen, amikor kinyílt az iroda ajtó és Morgó Margóba ütközött. Rögtön megismerték egymást, hiszen egy évfolyamra jártak annakidején az egyetemen.
– Vitalij, te itt?
– Margó, te itt?
Kérdezték egymástól és Margó szélesre tárva az éppen általa becsukni készülő ajtót betessékelte barátját. Hellyel kínálva nekiszegezte a kérdést.– Mi szél hozott ide, mihozzánk? –Vitalij – alias Vitya – imigyen válaszol könnyedén felhúzva legörbedő vállainak egyikét – erre jártam, benéztem. Gondoltam megnézem ezt az aranyos kis falut. Hátha megtetszik és letelepednék nálatok. És te, hogy kerülsz ide? Régóta lakol itt Margókám?
– Vitya, én vagyok itt a jegyző. Eladtam a Pesti lakásomat, leköltöztem, megházasodtam, gyereket szültem az uramnak és elvállaltam a jegyzőséget. És veled mi van? Ezer éve nem láttalak!– Mi lenne? Harmadikból kirúgtak, mert megszuggeráltam a kémia profot, hogy ötöst írjon az indexembe. Annyira kómába ejtettem, hogy minden aznapi vizsgázót ötössel engedett át. Aztán, kiderült valahogy a dolog, hogy nekem milyen tudományom van, és tíz, húszezresekért megkértek az évfolyamtársak, barátok, hogy ejteném kómába az őket, vizsgáztatókat is.
Summa- summarum, valami jóakaróm beárult, lebuktam, kirúgtak. Mivel ukrán állampolgár vagyok, Kárpátaljai lévén, így felvettek a Kijevi Parapszichológiai Egyetemre. Elvégeztem és Pesten próbáltam szerencsét.
– Az eszem megáll! Itt a helyed, éppen ilyen tudós emberekre van a falunak szüksége. Most jött fel az alternatív gyógyászat napja kies hazánkban. Kapsz házat, kertet, takaros portát, ha letelepedek nálunk. Hagyd ott azt a fertőt!
– Nem kell biztatnod, már ott hagytam. Kitiltottak. Nem tűrik az észt! Bemószeroltak, hogy megszuggeráltam a betegeimet, fajtalankodtam velük gyógyítás címén. Pedig a hírem égig ért. Óriási sikereim voltak. De tudod, mindig akad egy tégla. Beépítettek mellém egy tanítványt. Az pedig lebuktatott. Öt évre kitiltottak a fővárosból.
– Őt is magadévá tetted?
– Nem volt nehéz, felkínálta a testét – homokos az istenadta. Elég az hozzá, hogy a mobiljára vette az oktatás címén, lefojt szeretkezésünket. A többit elképzelheted. Én marha, még ráadásul bele is zúgtam, az adoniszi testű fiatal férfiba. Úgy kívánom, hogy nem győzök maszturbálni az óta. Még a kecskét is megfarkaznám gerjedelmemben.
– Szegény Vitya! Sajnállak, pedig akkoriban a fél évfolyam szerelmes volt beléd – én is. Hogy tudtál így elferdülni?
– Hogy, hogy-e? A kíváncsiság, a megismerés vágy vezetett. Mindent tudni akartam az emberi lélekről. A reinkarnációs hipnózis gyakorlása közben találkoztam olyan életekkel, hogy, ha sikeresen akartam a melegeket gyógyítani, ki kellett próbálnom. Egymásba gabalyodtunk. Imádtam a testének minden porcikáját. Illatát, ajkainak csókját. Úgy szerettem, mint egy nőt. Az ánusába bejutnom, maga a mennyei paradicsom volt számomra. Azt hittem a forróságtól, amit éreztem, elolvadok, megsemmisülök a coitus katartikus gyönyörétől.
– Minden részvétem a tiéd. Viszont annyi bakkecskével tudunk szolgálni amennyit, csak igényelsz. Amíg nem lelsz újabb fiúra, tréningezhetsz nálunk. Lépjünk szövetségre! Fátylat borítunk a múltra. Berendezünk neked egy rendelőt. Először csak csontkovácsolással, masszírozással és gyógyteákkal dolgozva megteremted a hírnevedet. Aztán ha elszáll a híred, akkor külföldi, gazdag pasasokat szerzünk neked felesbe. Fúratunk egy gyógyvizes kutat, gyógyfürdőt rendezünk be. Dől majd a pénz!
– Margókám, máris kedvet csináltál. Úgy döntöttem maradok. Hol lehetne itt megszállnom, amíg nem találok alkalmas házra?
– A legcélszerűbb lenne az Imrééknél. Ott helyben vannak a kecskék is. Éjjelre válogathatsz a Frici, vagy a Manci között. Amelyikre éppen igény támad részedről. De, elébb vacsorára elvárunk nálunk. Már zárok is, mehetünk haza!
Éppen záráshoz közeledte, amikor kinyílt a polgármesteri iroda ajtaja és Yeti lépett ki, hogy bezárva, ő is hazafelé tartson. Egymásba ütköztek. A találkozás örömére nagyot rikkantott és összeölelkezett Vityával!
– Vitya, te itt?
– Yeti, te itt?
– Én vagyok itt a polgármester. És téged, csak nem, az ördög szekere hozott ide?
– Jól mondod, az ördög húzta a kezemet, vezette a lépteimet. Itt kóborolok, már két napja a vidéken alkalmas helyet keresve a letelepedésemre, amikor a falutok határához érve ismerős, bódító illat csapta meg az orromat: Datura! Angyaltrombita
– A szent virágra gondolsz? Teli van vele a falu. Fenn a trepli körül nyílnak. Onnan hoztuk le őket és szaporítottuk el. Na, de menjünk hozzánk, Irma gombapörkölttel vár haza! Nektek is jut! –Margó kissé habozva, végül is belegyezett a vacsorameghívásba.
– Én, előbb hazanézek, tudod, hogy a kis Mujkót meg kell szeretgetnem, és az uramat rábeszélni, hogy bébi csőszködjék még egy pár órácskát, amíg mi hivatalos megbeszélést tartva, munkavacsorán veszünk részt.
49.
A postahivatalnak helyet adó szolgálati lakásban Irma várta őket a kis Martinnal. A kisfiú gügyögve tipegett apja elé, két kis karját kitárva ölébe kéredzkedett. A puszi osztás után apja bemutatta felségének Vityát.
– Irmuskám, vendégeket hoztam. Meg tudjuk őket kínálni valamivel, a jó szón kívül?
– Tudod, hogy mindig négy-öt személyre főzök, számítva egy — két nemhivatalos vendégre. Apropó bemutatnád az urat!
– Bocsájs meg, ő, volt évfolyamtársunk, Vitalij Kuzmics parafenomén, a javából.
– Foglaljon helyet minálunk Kuzma úr! Hogy kerül maga ide, ebbe az eldugott faluba? Csak azt nem mondja, hogy az osztálytalalálkozóra jött, mert rögtön lerakom a hajamat!
– Irmuskám, légyszives valami gondolatébresztővel megkínálni minket, hátha felszabadulnak Kuzmicsnak a rejtett titkai, és kiönti nekünk lelke szennyesét, ide, bele a tudatgömbünkbe!
–Csak az Imre golyhóijával és némi kerítésszaggató pálinkával tudlak benneteket kínálni, ha ez megfelel. Margó, számunkra van egy kis mézes pálinka félretéve az almáriumban. –serénykedett Irma, megkavarta a gombapörköltet, majd térült-fordult és máris az asztalon volt az észkerék pörgető nedű. Yeti töltött, ittak. Irma és Kuzma, máris összetegeződtek.
Miután megvacsoráztak, míg a frissen lefőzendő, gőzölgő kávéra vártak elkezdődött az ismerkedés egymás múltjával. Yeti és Margó beszámolt közös munkájukról, mely a faluba hozta őket és itt ragadtak. Kuzma pedig slágvortokban beszámolt kalandos életútjáról.
– Tudjátok, hogy a Bölcsészkaron egy tancsoportba jártunk, mert a szociológia és pszichológia abban az időben divatszakmaként úgy vonzotta a fiatalokat, mint mézes víz a legyeket. Bele is estünk ebbe a szép szakmába, mint légy a mézesköcsögbe. Ti ott ragadtatok, karriert csináltatok, engemet meg harmadik év végén kirúgtak, mert megszuggeráltam a profokat.
– Hát Vitya, nem tudom ki csinált nagyobb karriert, mi, vagy te? A szociológia mára ellaposodott. Tengődtünk a lét peremén. Kishivatalnokként ettük a köztisztviselők keserű kenyerét. Margó a családsegítő központban és pedig a gyámügyön. Aztán bejött ez az új rendszer és elkezdtünk pályázgatni. Megcsíptünk egy pénzdíjas Eus pályázatot. Ez hozott ide minket. Na, de mesélj, veled mi van?
– Én hazamentem Ukrajnába és beiratkoztam a Kijevi Parapszichológiai Egyetemre. Elvégeztem a mesterkurzust és végzett parafenoménként jogosítványt, szereztem a szakma oktatására és gyakorlására. Mivel Ukrajnában Dunát, azaz Dont lehet rekeszteni belőlünk, átjöttem magyarba. Nyitottam egy Alternatív Gyógyászrendelőt. Abban az időben, ez nagyon ment itt nálatok. Szép pacientúrám kerekedett, de hamarosan átestem a ló másik oldalára. A kíváncsiság vitt rá, hogyan lehet a nemi elferdüléseket helyrebillenteni.
– És, sikerült?–vetette közbe Irma, miközben letette elébük a gőzölgő feketével töltött csészéket.
– Olyannyira, hogy a kisdoktoromat ebből a témából írtam. Belemerültem a témába, és elmerültem a buzik árjában. A meleglebujok, pornóműhelyek szakreferense, lelki tanácsadója lettem hamarosan. Kitaláltam egy módszert a maszturbációs katarzissal, kéjérzettel való eneagramok kiüttetését a tudatalattiból. Ez egy szofronizációs technika. Zene mellett, megváltoztattam a tudatállapotukat és maszturbálással, onanizálással úgy a férfiakat, mint nőket elkezdtem a frigiditásból, dadogásból, nemi eltévelyedésből gyógyítgatni. Óriási pacientúrám lett hamarosan.
– Eszméletlen! Ilyen csak neked juthatott eszedbe! De miért kellett elélveztetni a pácienseket?
– Miért, jó kérdés. –meredt üres poharára Kuzma. Yeti vette a lapot és töltött. Ittak. Ő meg folytatta. Rájöttem, hogy ha katarzist életek meg velük, s tudatalattiból azonnal törlődi a rossz emléknyom. A katarzis utáni harminc - negyven másodpercben, pedig beadtam nekik a szuggesztiót. A siker döbbenetes volt. Hozták hozzám a dadogós gyerekeket, felnőtteket. Egymásnak adták a kilincset. Jöttek színészek, köztisztviselők, politikusok, megszabadulni a dadogástól, pöszeségtől.
– Fenomenális –éktelenkedett hatalmasra kerekített szemekkel méregetve Kuzmát Margó. –Vitya, nem mondod komolyan, hogy a politikus honatyákat is elélveztetted?
– Mondhatnék  neveket, de nem mondok. Bár, megérdemelné némelyik, mert kevélysége az égig ér, mióta megszűnt a pöszesége. Szóval a konkurencia megirigyelte a szárnyalásomat és lebuktattak. Rám húzták, hogy a csecsemőtől az aggastyánokig fajtalankodtam. Hiába állítottam, sőt ajánlgattam a nyomozóknak, ügyészeknek, hogy próbálják, ki vessék alá magukat egy ilyen tudatgyomlálásnak. Mereven elzárkóztak. Végülis hála egy magas rangú potentátnak, aki kihúzott a csávából, megúsztam a szakmától való eltiltással. Így aztán elindultam az ország legeldugottabb faluját megkeresni, ahol zavartalanul a kísérleteimnek áldozhatom a szabadidőmet.
– Aki, akar itt is rád lel.
– Én már nem praktizálok elvileg. Csak tanácsokat adok, azt meg szabad. Hanem Yeti, látom itt ezt a sok Daturát, más néven angyaltrombitát. Ezzel tudnék valamit kezdeni.
– Hát, nézzed, mondtam már neked, hogy ezek szent növények. Senki sem tudja mitől, vagy kitől, de egyszercsak ott termettek az Imre földjén, az eredeti tisztáson a trepli körül, ahol negyven napig meditáltam.
– Mi, hogy micsinyáltá', jól értettem: meditáltál?
– Böjtöltem és meditáltam. Ott gubbaszkodtam anyaszült meztelenül negyven álló napig, majd lejőve onnan, azonnal megszűnt a meddőségem. Közben az ürülékemből kinyőtek' ezek gyönyörűséges biborszin angyaltrombiták.
– Mi, hogy, az ürülékedből… te, én most rögtön lerakom a hajamat, ha ez igaz!
– Pedig igaz mond a Yeti!–erősítgette Irma és Margó is. Itt a bizonyíték, a kis Virág. Orvosi papír van róla, hogy Yeti meddő.
– Egy eset, nem eset.
– Bevallom őszintén, én is ott gubbaszkodtam–, rebegte pironkodva Margó.
– És, a te ürülékedből is…
– Kinyőtek' a trombitavirágok, de az enyémből narancssárgák.
– Mért te is meddő voltál?
– Én is.
– Hát éppen ez az. Ez az illat csalt ide engemet. Régóta foglalkozok az impotencia, frigidség mellett a meddőséggel is. Mivel csak úgy beleszuggerálni nem lehet egy nőbe a gyereket, elkezdtem keresni, kutatni és a trombitavirágnál kötöttem ki. Látjátok milyen a véletlen? A Jóisten így adta tudtunkra, hogy a trombitavirágban lévő alkaloidák megszüntetik a meddőséget és fokozzák a nemi gerjedelmet.
– Van benne valami–vágott közbe egyszerre Yeti és Margó is. –nem győztünk a virágillat általi bódulatunkban naponta többször is maszturbálni.
– Hát akkor most ácsi: helyben vagyunk. Végállomás, megérkeztünk, kiszállni!–vezényelt Yeti és mély titoktartásra kötelezte a jelenlévőket. Egy pohár golyhóit lehörpintve megszólalt.–nekem egy pálinkafőzési lehetőségre lenne szükségem.–meredt az üres pálinkás butykosra. Yeti azonnal kapcsolt.
– Kívánságod máris teljesülni látszik. Mehetünk a szállásodra! Imrének van a legjobb pálinkafőzője a faluban. Rikkantotta Yeti és a két férfi átvonult Imréékhez. Imre hátul volt a kecskelaknál. Éppen a kecskék fejésével foglalatoskodott. Imi a kecskelábú asztalnál ülve emésztette a vacsorát. Ramóna a kicsit altatta a gyerekszobában. Az udvart nehéz, trombitavirág illat ülte meg. Szinte belebódult, aki nem szokta meg.
– Datura… rebegte áhítattal Kuzma, majd kezet fogva az elébük siető Imivel bemutatkoztak egymásnak. Yeti vitte a szót.
– Imikém, az úrban hazánk legnagyobb kóklerét, akarom mondani illuzionistáját, tisztelhetjük. Úgy nézzetek rá, hogy ő lesz Kurtafának az igazi aranytojást tojó tyúkja, akarom mondani kakasa. Szállás és egy kutatólabor, amolyan alternatív, szupertitkos műhely kellene neki, ahol kedvére kísérletezhet hazánk felvirágoztatásán.
– Hely az lenne bőven, ott hátul a pajtában. Évek óta üresen áll. Szállást is tudunk neki adni. Mi kellene még, hogy kibontakoztathassa tudását?
– Egy pálinkafőzési lehetőség. Úgy tudom, hogy  Imrebácsinak van a faluban a legjobb zugfőzője.
– Jól tudod.
– Akkor helyben vagyunk.–fejezte be a felvezetést Yeti. Éppen időben, mert Imrebácsi, befejezvén a kecskék fejését közibük' telepedett és egy demizson golyhóit tett a kecskelábú asztal közepére. Imre pedig bekurjantott a házba.
– Hé, asszony, poharakat, borkorcsolyát!
Perceken belül Ramóna jő, s fehér abroszt terít az asztalra. Kecskesajt és kecsketúró kerül az asztal közepére. Imrebácsi megtölti a poharakat és a vendégek egészségére, koccint. Kíváncsian fordul a jövevény felé.
– Hát keedet’, mi szél fútta erre, ide, ahol a madár se gyakran jár?
– Hallottam a hírét, hogy itten főzik a legjobb zugpálinkát. Gondoltam megkóstolnám, de nem kínálnak.
– Kóstolni azt lehet.–mondta Imrebácsi és térült-fordult, majd egy flaska lófingatóval lépett ki a kamrából. Letette az asztal közepére és telecsurgatta vele a poharakat.
– Akkor kapaszkodjunk a pohár fülibe, azt, le-le-lefenekékig! –biztatta az asztaltársaságot a borzalmas lőre mielőbbi leküzdésére. Kuzmát úgy mellbe vágta a hetvenkét fokos tüzes víz, hogy belevörösödtek a fülei. Két marokkal tömte magába kecskesajtot, hogy lenyomassa a felböffenni kívánkozó nedűt. Mekegve szólalt meg.
– Nem, mondom, ez igen! Veri a skót whiskyt! Keeed’ főzte.
– Én. –vágta rá büszkén Imrebácsi.
– Egyedül?
– Egyedül, hát! Szabadalmi titok a receftje'!
– Nem semmi. Akinek ilyen remek főzője van, az felér egy aranybányával. Tudnánk-e összedolgozni Imrebátyám?
– Hát, ha megegyezünk.
– Kezet rá!–rikkantotta a tüzes víztől belelkesedve Kuzma és torkukat bőven öntözvén a borzalmas lőrékkel, máris folytatták az egyezkedést.
– Úgy hallottam, hogy keed tulajdonában van az erdő, ahol ezek a trombitavirágok vadul nőnek?
– Így igaz. Olyan vadul nőnek, hogy kiirtani sem lehet őket. Ha a kecskéket ráengedem, hogy legelnék le, teljesen bekáfolnak tőle. A Frici meg állandóan üzekedni akar, ha bezabál belőlük. Az a bajom, hogy ha nappal lelegeltetem, másnapra megint kinőnek. Kiirthatatlanok.
– Segíthetünk a bajon. Nekem pontosan ezekre az angyaltrombitákra lenne szükségem a kísérleteimhez.
– Szedje, vigye!
– Akkor meggyeztünk.
– Áldásom rá! Ágyesz-bugyesz, a magáé trepli köze.
– Ezen túl volnánk. Igyunk az egyezségre!–biztatta a jelenlevőket Imi és telebuggyantotta a vizespoharakat. Ahogy fogyott a pálinka, meg a golyhói, úgy emelkedett a hangulat. Kuzma lázas szervezésbe kezdett.
– Kellene nekem két kaszás, ember, meg egy szállítóeszköz.
– A Bábétól kölcsönkérjük a Matyit, a kordéval. Meg a két sihedert: Umbi és a Sambecot. Az hiszen ínyedre valók lesznek, fiatal, csinos cigányfiúk!
– Reméltem is, hogy rálelek a libidóm helyrebillentőire, de addig is úgy hallottam, hogy vannak itt kecskék.
– Mán, hogyne lennének, hát nem kecskesajtot eszel te bibas!–igazította helyre Imrebácsi és máris helyes kerékvágásba terelte a beszélgetést. –szóval itt hálnál meg?
– Itt, ha megtűrnek maguk között. Persze csak ideiglenesen, míg nem találok egy eladó házat.
– Majd segítünk a keresésben Kuzma, Kuzmovics!–veregette hátba barátságosan Yeti, amitől heves köhögési roham fogta újfent el a gyengegyomrú, nehéz italokhoz nem szokott városi embert. Imi a helyzet magaslatára emelkedve egy marék kecsketúróval tömte be az öklendező száját, nehogy kiadja, amit bevett.
Ilyen békés poharazgatással telt el az este. A végén szokás szerint nótázásba fogtak, majd eljárva a Tápéi darudöbögőst, meg a kecsketáncot, majd bevezették a hót részeg Kuzmát a kecskeólba. Rátolták a reteszt, és halkan szerenádot adtak a kecskenászhoz. Úgy búgtak, mint a vadgerlice, hogy aszongya, hogy „… a kecskének, nagy szakálla van, az anyósomnak nagy pofája van!” A szerenád befejeztével lopakodva visszatértek a kecskelábú asztalhoz. Kicsurgatták a maradék nedűt és eltették magukat holnapra.
50.
Másnap a reggeli kakaskukorékolás kiverte az álmot Kuzma, Kuzmovics szemeiből. Miután nagynehezen kibontakozott Frici öleléséből és kidugta fejét a szalmaalomból, szemeit megdörgölve konstatálta, hogy reggel van. A napfelkelte áhítatos csendjét kerékzörgés és szamárbőgés szakította meg. Úgy hasított bele az ózondús levegőbe Matyi iázása, mint a hajnali postakürt. Ezzel jelezte, hogy megjöttek.
Sűrű pislogások között odalgott elő a kecskeólból Vitya, hogy üdvözölje a két cigánygyereket. Umbi és Sambec, mutatkoztak be illendően és kivillantották mind a harminckét egészséges fehér fogakból álló fogsorukat. Vityának földbe gyökereztek a lábai. Ilyen szépséges és kívánatos cigány fiúkat életében nem látott. Éppen ideje volt az ól elhagyásának, mert Imrebácsi máris jött a fejő zsétárral és nekiállt Mancinak, majd Gizinek. Vitya a kerekes kúthoz vánszorgott és a kútkávára készített jéghideg vödör vízzel nyakon öntötte magát. Ettől mintha jobban lett volna.
A kecskelábú asztal mellé rakott padra rogyott és helyet mutatott a cigány fiúknak. Úgy mustrálgatta őket, mint a fuvaros lovat a vásárban. Kisvártatva megszólalt.
– Fiúk, tudjátok, hogy kemény munka vár ránk?
– Tudjuk, Imi felvilágosított bennünket. Állunk minden munka elé, bármilyen kemény legyen is az!–vágták rá, egyszerre.
– Akkor früstök után kimegyünk az erdőbe.  Levágjátok az angyaltrombitákat és behozzuk ide a házhoz. A vezetésemmel tizcentis darabokra szecskázzuk, majd az erejesztődézsába öntjük a szecskát. Cukrot, vizet adunk hozzá és 15 napig erjesztjük, majd lepároljuk a nedűt.
– Mi lesz ebből Kuzmabácsi?
– Ebből, sokminden. Fickósító ital, búgatópor és más, ami egyelőre titok. Na, elégedjetek meg ennyivel, de tegyetek lakatot a szátokra, mert ha eljár, akkor nagy baj lesz. Ez hétpecsétes titok! Megértettétek?
– Meg.
– Akkor früstök. – Imre és Ramóna máris terítette az asztalt. Éhgyomorra bundapálinka, utána egy-egy csupor kecsketej, kecskesajt és kecsketúró vereshagymával, retekkel. Miután éhüket elverték elindultak a tisztásra. Na, nem, úgy ám ahogy elképzelné a kedves olvasó! Nem, senki sem ült a kordéba, mivel szokás szerint a Matyi megint megmakacsolta magát. Úgyhogy Umbi és Sambec húzta helyette a kordét, Vitya pedig tolta hegynek fel.
Teljesen leizzadtak amint a tett színhelyére értek. A trepli körül már illatoztak a tűzpiros trombitavirágok. Amint Vitya beleszagolt a levegőbe, kissé megtántorodott. Majd felmászott a treplire és elgyönyörködött amint a cigánygyerekek sarlózni kezdték a trombitavirágokat. Ahogy telt a kordé, úgy nőt benne a gerjedelem, hiszen az angyaltrombitának kéjvágy fokozó hatása ismerős minden normális ember előtt. Ezen csak a kőrisbogárból nyert búgatópor tesz túl, amit a kan disznónak adnak be, hogy aktív legyen, ha görögnek a nőstény anyakocák. Ahogy pattogtak le a slicgomjai, úgy vert, dobolt a vére dobhártyáin. Lekiáltott hát az alant munkálkodóknak. Hé, valamelyik, jöjjön már fel ide! Sambec mászott fel elsőre.
Vitya, azonnal csókolni kezdte, ahol érte, és húzta le róla a klottgatyáját. Ötször hirigelte meg elölről-hátulról. De, a gerjedelme, csak egyre nőt, növekedett. Libidója az égig ért. Miután Sambecet kicsavarta, mint egy citromot, leküldte és Umbiért kiáltott. Umbit is lerendezte. Kissé csillapodni látszott a gerjedelme és lassan kómaszerű álomba zuhant. Lelki szemei előtt vízió jelent meg. Látta magát miként ünneplik Brüsszelben a nagy magyar feltalálót. Hogy hajlongnak előtte, és kitüntetésekkel halmozzák el, mint az emberiség jótevőjét. Aztán egy hideg fuvallat magához térítette. Letekintett és nem akart hinni a szemének. A virágokkal teli kordé mellett álldogáló fiuk egyszerre átbucskáztak a fejükön és két kanördög állt előtte. Hívogatóan integettek neki, hogy másszon csak le. Amint lekecmergett megdörgölte szemeit, hogy jól lát-e, majd az ördögökre meredt, révedt tekintettel.
– Itt vagyunk kedves gazdánk. Parancsodra várunk. Ezen túl mi fogunk neked segíteni grandiózus terveid végrehajtásában. Most cigánygyerekek képében vagyunk jelen, de ha a szükség úgy hozza, bármilyen alakot fel tudunk ölteni, ahogy a szükség és a helyzet megkívánja.
– Változzatok vissza cigány fiúkká! Azok jobban tetszettek. Veletek szeretkezzen Lucifer!
– Ahogy parancsolod. Egyet jegyezzél meg jól: ha megvakarod a bal füled tövét, akkor megjelenünk, és parancsod szerint cselekedünk. –mondta az egyik ördög és visszaváltoztak cigánygyerekeké. Azonnal elindultak hazafelé.
Mondanom sem kell, hogy másnap újra kinőttek a trombitavirágok. Így ment ez egy hétig amíg minden erjesztőkád meg nem telt cefrével. Amint a cefrék kierjedtek elkezdődött a Datura lepárlása. Ugyanis a fickósítónak, a Datura nevet adta Vitya. Datura az Angyaltrombita latin neve. A lepárlás lassan bár, de haladt. Az első főzet kóstolgatására hivatalos volt Kece, Yeti, és a két Imre. Addig, addig kóstolgatták, amíg részegségükben, teljesen felajzódva a kecskeólban kötöttek ki. Mivel a két nőstényre öten voltak. Így a Mancival, mint hajdani hűtlenül elhagyott szeretőjével Yeti hált el egy kiadós szeretkezés erejéig. Míg, Imi újra visszatért Gizihez.
Kecét Frici vette kezelése alá, mert úgy bezabált a cefre seprőjéből, hogy állt a hímvesszeje, mint a palavessző. Yeti gyorsan megvakarta a bal fültövét és azt kívánta, hogy Sambec és Umbi jelenjen meg egy végeláthatatlan szeretkezésre. Így is történt. Reggelre majd széjjelvetették a kecskeólat a vehemens kufircolásban. Másnap lemosva a gyalázatot nem győzték a kerekes kút, dermesztően hideg vizével életre locsolni magukat, miután Imrebácsi kihajtotta őket a kecskeólból. Ő pedig nekiállt a két nősténynek, hogy kifejje belőlük a reggelire valót. Fejés közben veszettül forgott az eszekereke, és imígyen okoskodott. Majd reggelizés közben előhozakodott ötletével.
– Ha a Daturát mint élvezeti és ajzószert piacra dobnánk abban óriási pénz, rejlik. Viszont előbb Hungaricumként le kell védetni a márkát. Aztán el lehet vele árasztani a piacokat. Én a porban látok nagy fantáziát. – folytatta a fonal legombolyítását Vitya.– A port tömegek bódítására tudnánk hasznosítani. Óriási fantáziát látok ebben, csak meg kellene oldanunk a porlasztást.–Mi sem könnyebb ennél – vette vissza a szót Yeti. Az Árminéknak van a legjobb aszalókemencéjük. Abban tökéletesen kiszárítjuk a magvakat, majd a Kemecsei vízimolnárral lisztté őröltetjük, és máris készen van a porocska!
– Csak az a gondom, hogy még nem láttam termést a növényeken. Honnan szerzünk magokat?–vakargatta fejét Vitya. Yeti rögtön kapcsolt.
– Persze, hogy nem láttál te, bibas, hiszen naponta lekaszáltátok, hogy porozták volna be a méhék?
– Na, de minden nap új virágokat hozott, az ördögök műve lenne az egész? Aha, megvan!–vakarta meg a bal fültövét Vitya és azonnal ott termett a két kanördög.
– Mit parancsolsz kedves gazdánk? –kérdezték alázatosan.
– Azt szeretném, ha magot hoznának virág helyett egy hétig az Angyaltrombiták. Sok magra lenne szükségem.
– Kérésed parancs, csak azt nem értem, miért nem kérsz egyből egy véka magot? Nem lenne egyszerűbb?
– Igazad van, teremjen itt kísérletre két szakajtó trombitavirág mag!–amint kiejtette a száján, már ott is állt előttük a két szakajtó érett mag. Megköszönte az ördögök segítségét és az ördögök, ahogy jöttek el is, távoztak. Vitték a magokat Árminékhoz kiszárítani az aszalókemencében. Aztán a Kemecsei vízimolnárhoz és napok alatt több kiló lisztfinomságúra őrölt porral rendelkeztek.
Most már csak a továbblépésen kellett gondolkodniuk. Először is meg kellett oldaniuk a Datura köztudatba való beillesztését. Mert nem elég az, hogy Kurtafa férfilakosságát részesítik csak a fickósító áldásaiban. Yetiék már messzebbre tekintgettek. Országos, majd Európai távlatokban gondolkodtak. Úgy okoskodtak, hogy küldenek egy kis kóstolót a finom fickósító párlatból a miniszterelnöknek.